Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-06 / 224. szám

io 1992. OKTÓBER 6. Tízpróba villámtempóban A nézőtér dugig megtelt, még a tartánpálya körül is ácsorogtak több százan. Utoljára 1983-ban voltak ennyien a vítkovicei stadionban, olyan húszezren. Ez akkor volt, amikor Jarmila Kratochvflová és Tána Kocembová csatájára volt kíváncsi a tömeg. Most viszont egy úriember kedvéért jöttek ki. A neve Robert Zmélík. Különös ismerte­tőjele: olimpiai bajnok. Sárgultak az irigységtől a focisták, ilyen légkört ők sohasem tudtak terem­teni. Mexikói hullámok vonultak körbe a lelátón, a levegőben a fő szponzor, a Vopet léghajója úszott. Lenn a pályán kezdődött az előadás. Egyórás tízpróba Bemutató. Itthon nálunk először. Maga a főren­dező is, aki egyben a darab főszereplője, csak másodszor lép színre. Két éve Zü­richben már részt vett egy vendégelőa­dáson, s lehet, hogy épp ott tetszett meg neki. Ő volt az egyet­len hazai. Értsd ezt honi és szűkebb pár­­tiájú értelemben is. Zmélík Iváfiban szü­letett, nem messze innen, de most szü­leivel a bányaváros­ban él. Egyelőre... Mert dúl a szerelem, s a kis lány—aki mel­lesleg szintén atléta —, Andrea Solláro­­vá és futó, Pozsony­ban él. Maradjunk a témánál... Lévén, hogy minden darab­nak van fő- és mel­lékszereplője, talán nem sértem meg a másik öt fiút, akik közül kettő magyar volt, Szabó Dezső, a spliti kontinensbaj­nokság ezüstérmese, a barcelonai negye­dik, valamint Mun­kácsi Sándor, ő a fia­talabbik Fejes Zoltán edző csoportjá­ból, de sokak szerint semmivel sem te­hetségtelenebb társánál. Volt még egy ukrán, egy francia és egy kazahsztáni srác. Ha valaki netán nem tudná, miből is áll az egyórás tízpróba, eláruljuk, hogy pontosan abból, amit a neve rejt: egy óra leforgása alatt kell kiállni mind a tíz próbát. Ha valaki egy kicsit is konyít a sporthoz, tudja ez mit jelent. A hatvan perc története 18 óra 35 perc. Eldördül a rajtpisz­toly. Az utolsó duó, amelynek tagjai Ro­bert Zmélík és Szabó Dezső, eszeveszet­ten vág neki az első számnak. Zmélík valamicskével jobb a százon — 10,89. Máris rohannak az ugrógödörhöz. 18.39. Elsőre csak 748 cm távolban, ez a tízpróbások nemhivatalos távolugró világrekorderének kevés. Tapsra buzdít­ja a közönséget. Nekifut másodszor — 764. Megpróbálja harmadszor is, de a bíró piros zászlót mutat. 18.45. Súlylökés. Nem túl kedves szá­ma. Elsőre 13,85, másodszorra viszont 14,52. Ez csak egy centivel kevesebb, mint amennyit Barcelonában dobott. Gyerünk gyorsan a stadion túlsó felére. 18.49. Szabó még nem ért ide. Zmélík egyedül ugrik. A magasság 190, majd 195, 205, 208 — ehhez kétszer kell nekifutnia. Többre nincs idő (bár ez is 2 cm-rel több az olimpia teljesítménynél), mert közben Szabó is szóhoz jut. Rossz kísérlet esetén ugyanis az ellenfél következik. 18.56. Zmélík egyedül vág neki a 400-nak, Szabó egy kicsit késik a magas­ugrásban, s még ki kell fújnia magát, cél­ba érve 55,53-at mutat az óra. Gyors számolgatás — a pontszám egyelőre jobb, mint az új-zélandi Poelman világ­csúcs-részeredménye. 19.05. Egy kurta pihenő után jöhet a másik parádés szám — 110 m-es gátfu­tás. Ismét egyedül. 14,25 —jóval egyéni csúcsától elmaradva, a világcsúcs vi­szont karnyújtásnyira. 19.09. Háromszor áll a dobókörben — kezében diszkosszal. Tőle nem messze e szám nagy mestere, Zmélík edzője figyeli az eseményeket. Bugár Imre elégedett tanítványával: 41,92 m. 19.16. A nézőtéren mindenki az órát figyeli. Az idő sürget, s még három szám, közöttük két ügyességi, a rúdugrás és a gerelyhajítás is hátravan. A maradék idő 19 perc. A lelátón mély csönd. Zmélík mindkét kísérlete érvénytelen a 460-as alapmagasságon. Az amerikai olimpiai selejtező jut eszünkbe, O’Brien tragédiá­ja... Harmadszorra fut neki. Magasan, jó negyvencentis rezervával repül át a léc fö­lött. 480 — elsőre. 500 — kétszer sikerte­len... Fogy az idő... Még négy perc... Ott­hagyja a rúdugrószektort. 19.31. A gerely rögtön elsőre jó mesz­­szire repül — 60,34. Mintha tudná, nincs idő vacakolni... 19.35. Amikor az utolsó pillanatban (a szabály szerint pontosan egy óra le­jártával meg kell kezdeni az utolsó szá­mot) nekivág az 1500 m-nek a tízpróbá­­zók legjobb futójával, Szabóval az olda­lán, már biztos, hogy megdől Poelman világcsúcsa. Csak az értéke kérdéses. 8000 pont — ez Zmélík álma. Amikor a célba ér (4:55,16) 103 pont hiányzik. A sajtószobában I^ésik. Előbb a tömeg nyelte el, majd az eredményhirdetés körüli cécó, tévé­interjú... Több mint egy órával a verseny befejeztével végre megérkezik a sajtó­szobába. Maga elé rakja az asztalra a Vopet Kupa trófeáját, tesz-vesz, hogy a szponzorok reklámja rendben legyen. Hiába, amióta olimpiai bajnok lett és a legbusásabb ajánlatok közül válogathat, ő is megtanulta, hogy mi mennyit hoz a konyhára. Ez a verseny is jó pár dollárt hozott. De meg is érdemelte. Robert Zmélík, aki mindig a maxi­mumra törekszik, most sem volt elége­dett. Bár 140 ponttal túllépte Poelman nemhivatalos világcsúcsát (7897), de a 8000 nem sikerült. — Nagyon akartam. Elrontottam legerősebb számomat, a távolt, sok időt vesztettem a rúdugrásban, elkapkodtam a dolgot, diszkoszvetésben viszont jó na­gyot dobtam. Ez Bugi hatása, az idén nem volt 44 méternél gyengébb eredmé­nyem. A súlylökés is elmegy, a gerellyel meg nagyon is elégedett vagyok. Ha a végén nem kellett volna annyira sietnem, jócskán megvan a 8000. De hát azért egy­órás tízpróba, hogy sietni kelljen. □ Miszerint választottad ki az ellen­feleket? Barátság, szimpátia? — Igyekeztem, hogy minél jobb legyen a mezőny. Eredetileg a francia Plaziat-tal és a németek olimpiai bajnokával, Schenkkel is számoltam, de egyiknek sem ment igazán a dolog, mindkettő sérülé­sekkel küszködött az idényben. Mégis úgy hiszem, jó kis társaság gyűlt egybe, a bar­celonai olimpia első tíz helyezettje közül négyen jöttek el. Bár egy kicsit improvi­zálnom kellett, mert az említett két srác lemondta, s Penalver, a spanyolok nem­zeti hőse meg az olimpia óta semmivel sem törődik, csak élvezi a hírnevet, az ün­neplést. Most is valahol a tengeren hajó­­kázik. Summa summárum, akik eljöttek, nem okoztak csalódást, azt a nézők tapsa is bizonyítja, hiszen az egész verseny so­rán lázban égett a stadion. Ilyen csodála­tos légkörben még nem versenyeztem. □ Mi jön most? Jól végzett munka után, olimpiai arannyal a zsebed­ben, végre a megérdemelt pihenés? Vagy már megint tervezgetsz...? — Nehéz idény volt, ráadásul nem is voltam formám tetőfokán. Az olimpia miatt fontosabbnak tartottam, hogy egészséges maradjak, minthogy túlhajt­sam magam. Az olimpiai arany minden­nél fontosabb volt. Még a viágcsúcsnál is... Most a Kanári-szigetekre készülök, élvezem a semmittevést. Golfozom, úszók, s október utolsó hetében az Egye­sült Államokba utazom, hogy egy kicsit gyakoroljam az angolt, mert januártól szponzorom a Reebok jóvoltából három hónapot ott töltök. Urbán Klára A Muscle and Fitness avagy a Fit plus Január óta bővített terjedelemben jelenik meg az egyik leg­szebb kivitelű és legtartalmasabb szlovákiai havilap, a címben kiemelt nevű magazin. A fejlécen mindkét elnevezés látható, tehát az új esztendő óta használt Muscle and Fitness, s az addig lapnévnek használt Fit plus. A két külön részből összetevődő régi-új elnevezés magyarázata: az egykori Fit plus magába ol­vasztotta az amerikai Muscle and Fitness magazint. A lap alapító főszerkesztője Major Lajos, aki maga is gyako­rolta a testépítő sportot és a visszavonulás után elismert edző lett. Major Lajos úgynevezett bilingvista, tehát két nyelven írja — magyarul és szlovákul — a cikkeit. — Úgy tudom, a magyar olvasók is érdeklődnek lapja iránt, amely népszerű Dél-Szlovákiában. — Ez íg van, csak az a bökkenő, hogy egyelőre nem tudtuk megoldani elfogadhatóan a terjesztést Nem jut el a lapunk mindegyik kisvárosába vagy községébe. A Postai Hírlapszolgálat megbízhatatlansága miatt saját embereink végzik Szlovákia-szer­­te és Csehországban is a terjesztést Remélem, előbb-utóbb ki tudjuk elégíteni a magyar olvasók igényeit is. — Azt tapasztaltam, hogy a lap szinte családi magazin, min­denki talál benne olvasnivalót. — Igyekszünk úgy szerkeszteni, hogy mindegyik korosztály megtalálja saját olvasnivalóját az oldalakon. Mivel egyik felada­tunk az egészségvédelem, a testkultúra és a helyes táplálkozás népszerűsítése, érthető mind a fiatalok, mind az idősek érdeklő­dése. Vannak napok, hogy száznál is több levél érkezik a szerkesz­tőségbe. Az olvasókat rendszeresen kérjük, nyilvánítsanak véle­ményt a munkánkról, hogy tudjuk, merre haladjunk tovább. — Milyen a lap koncepciója? Kik a munkatársak? — Eredeti, szakszerű írásokat közlünk, szemet gyönyörködte­tő fotók kíséretében. Munkatársaink országszerte ismert, neves egyéniségek, a testépítés kiválóságai, mint pl Pavel Jablonicky vagy a világbajnoknő Zuzana Kofínková. Szívesen fogadjuk a csehországi szerzők színvonalas írásait is, ezeket eredetiben, te­hát csehül közöljük. — Mutasson be néhány rovatot olvasóinknak! — A Hogyan kezdték? c. rovatban egykori neves élsportolók mesélnek indulásukról, s arról, miképpen változtatta meg életüket a sport A Fitness-Egészség-Táplálkozás az ésszerű étkezésől közöl írásokat Ugyanakkor közöljük a kalóriatáblázatokat is, recepteket nyújtunk át az olvasóknak, irányítjuk a fogyni vagy hízni akarókat, stb. Egy sor fénykép és rajz illusztrálja a cikkeket, egyszóval talán még az is, aki egyedül, otthon akar gyakorolni, használni tudja lapunkat — Hány példányban jelenik meg a magazin és szerepel-e a főszerkesztő terveiben egy esetleges lapbővítés? — A példányszámunk jelenleg nyolcvanezer. Úgy látom, az olvasók szívesen lámák, ha bővülnénk és még több hasznos anya­got közölnénk számukra, hiszen mindenki erős és egészséges, szép és vidám szereme lenni. Elképzelhető, hogy újabb tizenhat oldal­lal bővülünk, ám akkor huszonöt helyett harminc koronát kell majd fizetni magazinunkért a standokon. S.Batta György Engi és Tóth ismét világbajnokságra készül A látvány a lényeg Három évvel ezelőtt az Engi Klára, Tóth Attila jégtánckettős még bizakodó volt, mivel csak hajszállal csúszott le a do­bogóról a világ- és Európa-bajnokságon. Két évvel ezelőtt mérges volt a páros, mert minden igyekezete ellenére sem tu­dott előrébb lépni a negyedik helynél a világversenyen. Egy évvel ezelőtt csaló­dott volt a duó, mert be kellett látnia, hogy a pontozóknál megmerevedett a sorrend: Isabell és Paul Duchesnay, Kli­mova és Ponomarenko, valamint Úszóvá és Zsulin korcsolyázhatott bármilyen rosz­­szul, mindig Kláriék elé kerüli. Az idén végsőkig elkeseredettek vol­tak a magyar jégtáncosok, mivel a bírói összefonódások miatt csúfosan lepontoz­ták őket a vüágeseményeken. Az olimpiai hetedik hely után Engi és Tóth értelmet­lennek látta a folytatást. Ezért az idény végén eljárták utolsó tangójukat, vagyis befejezték amatőr pályafutásukat. Klári és Attila most ismét bizakodó. Újra világversenyre készülnek, újra össze­mérhetik tudásukat Klimováékkkal — de már a profik között. — Mikor határozták el, hogy indul­nak a profi világbajnokságon? — kér­deztük Engi Klárát. — Erről nem mi döntöttünk, hanem a szervezők. A profi vb-n és a három nappal később megrendezendő Meste­rek Kupáján ugyanis csak azok vehetnek részt, akik meghívót kapnak rá. Rendkí­vül nagy szó, hogy felkértek minket a szereplésre, mivel összesen csak öt vagy hat jégtánckettőst invitáltak meg. — Az idei eredmények után nem volt váratlan a meghívás? — De igen. Felhívtuk angol edzőnket, Betty Callawayt és ő is csodálkozott, hogy már az idén részt vehetünk a viadalokon. Korábbi eredményeink mellett annak tu­lajdonítjuk az indulási lehetőséget, hogy a szakemberek látták: az idei, érzésünk sze­rint minden eddiginél jobb kűriink ér­demtelenül pontozták le az olimpián és az Európa -baj nokságon. — Mikor rendezik a vb-t és a Meste­rek Kupiját? — December tíz és tizennyolc között bonyolítják le a két versenyt az egyesült államokbeli Landroverben, illetve Los Angelesben. — Alig több, mint két hónap áll ren­delkezésükre, hogy felkészüljenek. Elég lesz ennyi idő? — Ha zavartalanul tudunk edzeni, ak­kor igen. A két versenyen összesen négy programot kell bemutatnunk, de a szabá­lyok kötetlenebbek, mint az amatőr erő­próbákon. Csupán annyi megkötés van, hogy a jégtánc élesen különüljön el a pá­ros műkorcsolyázástól és a gyakorlat ne tartson tovább négy percnél. A zene, az emelések és a szétválások száma nincs megszabva, elsősorban a látvány a lényeg. — Elárulná, hogy milyen progra­mokat mutatnak m^jd be? — A profi világbajnokságon egy origi­­nált és egy kűrt kell futni. Az egyénileg alkotott kötelező tánc a keringő lesz; a kűrben pedig az idei gyakorlatunkat ad­juk elő. A Mesterek Kupáján egy bemuta­tószám mellett kűrözni kell, de a gyakor­lat nem egyezhet meg a profi vb-n előa­dott szabadkorcsolyázással. Terveink sze­rint egy régi, West Side Story zenéjére koreografált programunk ötleteiből kom­ponálunk majd új kűrt. — Hol és milyen feltételek mellett tudnak edzeni, hiszen már nem igazolt versenyzők? — Szabadúszók vagyunk, ezért ne­künk kell fizetni az edzési lehetőséget. Szerencsére a Budapest Sportcsarnok vezetői éjjel 11 és 1 óra között hatalmas kedvezménnyel rendelkezésünkre bo­csátják a jégpályát. De így is nagyon mé­lyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, hiszen a szervezők csak New Yorkba érkezé­sünktől állják a költségeket. Reméljük, azért találunk szponzort, aki üzletet lát abban, hogy részt vegyünk a profi világ­­bajnokságon. (énekes) Elsikkadt egy Világ Kupa Kőbán Rita itt is első A Canoing Express, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség júliusi/augusztusi össze­vont száma közölte az idei Világ Kupa végeredményét. Nagy örömünkre a női kajakosok listáját Kőbán Rita vezeti, de szép számmal találhatók magyar helyezet­tek a férfi kajakosok és a kenusok Világ Kupa pontversenyében is. Kőbán Ritáról valahogy nem sugár­zik a boldogság, amikor erről az elsőség­ről beszélgetünk. — Persze, örültem, amikor megkaptam a barna talapzaton álló serleget, de valaho­gyan nem volt teljes az örömöm. Egészen pontosan már nem is emlékszem rá, de vagy a barcelonai olimpia előfutamai, vagy a középfutamai után adták át, s akkor bi­zony az én fejem azzal volt tele, hogy miként kell majd versenyeznünk a döntőben. Ta­lán, ha az eredeti tervek szerint Duisburg­­ban adják át, akkor más lett volna... — Tud valamit arról, hogy miért vál­tozott az átadás időpontja, helyszíne? — Valójában nem sokat... A bolgá­roknak volt valamiféle kifogásuk, de erről többet tudna mesélni dr. Boldizsár István, szövetségünk elnöke, alá az egész pontver­seny atyja. Jobb lenne, ha őt kérdezné. — Megtesszük, de azért még egy vá­laszt kérnénk. Segített az valamit az el­sőség kivívásában, hogy Czigány, Dó­­nusz és Mészáros is roppant előkelő he­lyen szerepel ezen a listán? — Persze. És nemcsak abban az érte­lemben, ahogyan általában ezt gondolni szokták, tehát, hogy jó teljesítményeikkel űztek, hajtottak, hogy még jobb eredmé­nyeket érjek el, hanem a szó szoros értel­mében is. A párosban, a négyesben az ő segítségükkel is pontoídioz jutottam. Me­gint más kérdés, hogy a vízen én is éppúgy segítettem nekik.. Tényleg igaza van Kőbán Ritának, va­lahogyan elsikkadt ennek a Világ Kupá­nak a jelentősége. Talán, ha valóban nem az olimpia kellős közepén hirdetik ki a végeredményét, nagyobb figyelmet kelt. Dr. Boldizsár Istvánnak némiképp más a véleménye. — Van abban is igazság amit mond, de abban is, hog az olimpia nyilvánossá­gánál nagobbat elképzelni sem lehet. Másrészt viszont lehet gondolkozni az eredményhirdetés más formáján is. Erről egébként szívesen ejtenék néhány szót ké­sőbb, de végül is ez ebben az évben még csak afféle kísérlet volt — Szokták mondani: minden kísérle­tet megelőz még valami... —Ez ebben az esetben is igaz Az előz­ményekhez hozzátartozik, hog még az elő­­olimpia alkalmával eg, nevezzük úg, sportolói bizottság amelynek Gyulay Zsolt is a tagja, felkereste a nemzetközi szövetség vezetőit A sportág további nép­szerűsítése érdekében sokféle javaslattal álltak elő, íg bizonyos szabálymódosítási ötletekkel, a reklámfelületek növelésével és a Világ Kupa bevezetésével is. S mint­­hog Magarországon én már kidolgoz­tam eg pontversenyt, amely alapján éve­ken keresztül „királyokat" és „királynőt” hirdettünk a sportágban, az ICF elnöke, Sergio Orsi úr felkért a Világ Kupa pont­versenyének kidolgozására is. Ezt aztán minimális módosításokkal tavaly ősszel jóvá is hagta a közgűlés. — Most, hogy véget ért az idény, gaz­dára találtak a kupák, megvonható a kí­sérleti év mérlege. Elismerést keltett-e? — Megítélésem szerint a szakemberek és a versenyzők egaránt nagyra értékelik, és az is biztos, hog van jövője. Elsősor­ban a németek és a spanyolok tetszését nyerte meg és meg kell mondjam, hog épp ettől van is bennem eg kis félelem. — Gondoljuk, ez magyarázatra szorul. — Említettem, beszélgetésünk elején, hog el lehet gondolkozni az eredmény­­hirdetés más formáján is. Nos, a spanyo­lok, a németek épp ezt tették. Ők hajlan­dóak lennének átvenni az egész Világ Ku­pa díjazását, és ahogan elmondták: ta­láltak is olyan szponzorokat, akik hajlan­dóak lennének a három gőztesnek eg­­eg személyautót felajánlani, csakhog a nevüket viselje a Világ Kupa. — Nagy kár lenne, ha eloroznák tő­lünk. Végül is, ez egy magyar „talál­mány”, a mi ötletünk, s az lenne a jó, ha meg is tudnánk tartani. — Higge el, nálam jobban nem sze­retné senki Persze, a magar szövetség költségetéséből erre nem futja, de tárga­­lásaim során felelős kormányzati ígéretet kaptam rá, hog szerezzek ehhez magar szponzort Van azért számos olyan jólpros­peráló magar vállalat, amelynek reklám­­költségeiből futná a három autóra... (naményi)

Next

/
Thumbnails
Contents