Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-06 / 224. szám
Szabad ÚJSÁG Belföld 1992. október 6. A magyarok szítják a feszültséget? „Az egyetem csak menedzserképzés“ A Komáromi Városi Önkormányzat ez év júniusában úgy döntött, hogy megalapítja a Komáromi Városi Egyetemet, amelynek célja, hogy segítsen megoldani a szlovákiai magyar iskolák pedagógushiányát. A szlovák vezetés már a kezdet kezdetén tiltakozott az intézmény létrehozása ellen. A sajtóban különböző felelős személyiségek nyilatkoztak az üggyel kapcsolatban, s megpróbálták félretájékoztatni a közvéleményt. A ködösítés egyetlen célja az volt, hogy olyan ellenséges közhangulatot teremtsenek, amelyben a komáromiak kezdeményezése meghiúsult volna. A következőkben Pásztor Istvánt, Komárom polgármesterét kérdeztem, vajon mi az igazság a városi egyetem körül.-Az alapvető tévedés abban rejlik, hogy egyesek olyan intézményként próbálják feltüntetni a városi egyetemet, amelyben rendes képzés folyik, továbbá a komáromi konzultációs központokat magyarországi főiskolák kihelyezett tagozatainak mondják. Ezek óriási tévedések! Az egyetemet a Szlovák Nemzeti Tanács önkormányzatokról szóló 369/90-es számú törvénye értelmében hoztuk létre. Az említett törvény kimondja, hogy egy város vagy község a település működtetéséhez szükséges bármilyen szervezetet alapíthat. Ez nem egy, a főiskolai törvény értelmében vett felsőoktatási intézmény, hanem egy menedzserszervezet, amely az érdeklődők számára főiskolát, tanulási lehetőséget biztosít. Meghatározott fokú érdeklődés esetén megszervezi, hogy elismert főiskolákról pedagógusok jöjjenek Komáromba, hogy az érdeklődők felvételizhessenek az adott főiskolára, továbbá biztosítja számukra a tanulás anyagi hátterét. A főiskolai tanulmányok időtartama alatt a városi egyetem feladata, hogy biztosítsa a konzultációkhoz a helyiségeket, lehetővé tegye a tanárok és hallgatók elhelyezését, végsősoron pedig felel azért, hogy a képzés zökkenőmentesen történjék. A jogi helyzet tehát az, hogy a csehszlovák állampolgár felvételt nyer egy másik ország egyetemére, vagyis egy külföldi felsőoktatási intézmény hallgatójává válik. A mi szervezetünk biztosítja számára, hogy Komáromban tanulhasson. • ön a megnyitón elhangzott beszédében a kővetkezőket mondta a soproni óvónőképző főiskola szlovákiai hallgatóinak: „Önök a Komáromi Városi Egyetem első évfolyama.“ Egy ilyen kijelentés valóban azt sugallja, hogy a városi egyetem egy felsőoktatási intézmény. -Talán nem világos, amit mondtam. Én úgy fejeztem ki magam, hogy ők az első évfolyam, akik ebben a formában Komáromban tanulnak. Ök tehát a soproni főiskola hallgatói, akik a városi egyetem szervezésében folytathatják tanulmányaikat. • Nyílt titok, hogy Komárom önkormányzata egy valódi egyetem létrehozását tervezi. Mikorra szeretnék ezt megvalósítani, és milyen konkrét terveik vannak a működését illetően?- A komáromi egyetemnek a most érvényben lévő felsőoktatási törvényen kell alapulnia. Az egyetem szerkezetét elméletben kell felállítani. El kell továbbá dönteni, hogy milyen tanszékekből álljon, össze kell állítani a megfelelő tanári gárdát. Ha a szlovák parlament egyszer jóváhagyná, akkor a város biztosítani tudná az egyetem anyagi fedezetét, valamint a működtetéséhez szükséges összes további feltételt. Bízom benne, hogy a politikai vezetés egyszer megérti: egy komáromi egyetem nem a szlovák állam ellen működő főiskola lenne, hanem gazdagítaná az országot. • A kezdeti időkben bizonyára magyarországi vendégtanárok is tanítanának Komáromban. Elképzelhető, hogy akadályozzák majd őket tevékenységükben?- Ha a törvény szerint vizsgáljuk a kérdést, akkor nem tudom. De polgárként gondolkozva azt hiszem, hogy a tanári kar összetételének meghatározása kizárólag az egyetem ügye. A világ nagy egyetemein nagyon sok külföldi állampolgárságú vendégtanár tanít. Szerintem az a mérvadó, hogy egy oktató mire képes, mit tud nyújtani a hallgatóknak. • Mit szándékoznak tenni, ha az itteni hatóságok nem ismerik el az egyetem diplomáját? Megtörténhet ez a Győrött, Kecskeméten és Sopronban tanulók esetében is?- Az említett magyarországi főiskolák elismert főiskolák. Egyelőre nincs olyan jogszabály, hogy az általuk kiállított diplomákat nálunk hitelesíteni kellene. Nagyon rossz politikai helyzetben elképzelhető, hogy valaki megpróbál ezen változtatni. Ebben az esetben léteznek úgynevezett notrifikációs bizottságok - a külföldi főiskolán végzettek valamelyik hazai főiskolán újravédhetik diplomájukat, amelyek ezáltal hitelessé válnak. Nem látom azonban okát, hogy nálunk ne ismernék el bármely más egyetem diplomáját. (Szeptember 25-én a Szlovák Oktatásügyi Minisztérium a komáromi egyetemmel kapcsolatos állásfoglalásában bejelentette: a magyarországi pedagógiai főiskolákon diplomát szerzetteket szakképesítés nélküli pedagógusokká fogja nyilvánítani, mert ,,csak“ három év a képzési idejük. A minisztérium illetékese hozzátette még, hogy a főiskolai törvény értelmében az alapiskolák alsó tagozatain is kizárólag főiskolai képesítéssel rendelkezők taníthatnak - a szerk.) Ami pedig a leendő komáromi egyetemet illeti: egy új egyetem diplomáit az első években egy neves egyetem vagy főiskola professzori kara hagyja jóvá. • Tapasztalataik alapján mennyire bíznak abban, hogy a mostani vezetéssel sikerül tisztázniuk a félreértéseket és félrehallásokat? -A városi egyetem keretében szervezett magyarországi oktatás jogilag teljesen tiszta, tehát ez a képzés zavartalanul folyik tovább, függetlenül az újságokban esetleg megjelenő „reagálásoktól“ és „nyilatkozatoktól“. Az pedig, hogy mikorra tudunk kiegyezni a mai politikai vezetéssel, nem rajtunk múlik. Bennünk a jóindulat megvan. PINTÉR ATTILA Örülnünk illik: szeptember elején az Ipoly mentén új regionális kiadvány első száma látott napvilágot. A Honti Lapok Ipolyság önkormányzatának lapja. A szerkesztők'pedagógusok és ismert toliforgatók is egyúttal. A lap felelős szerkesztője Lendvay Tibor, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója. ,,Kevés ilyen képlékeny területe van a világnak, mint tágabb szülőföldünk, Közép- Európa - írja az 1. évfolyam 1. számának 1. oldalán. „Itt a polgárral az a csoda is megtörténhet, hogy - habár nem költözött el - egyik napról a másikra egy más országban ébred fel. Ilyen csodák a XX. században többször is megtörténnek. Hiszen a század elején nagyapáink még a monarchia katonáiként harcoltak az első világháborúban. Aztán, amikor a fogságból hazatértek, egy íróasztal mellett kitalált új országba, Csehszlovákiába érkeztek...“ Aztán eltelt néhány év és újabb • Lendvay Tibor: „Színvonalas, tartalmas lapot akarunk készíteni „Az Ipoly mentén élő tisztességes emberek lapjaként... “ Sok olvasót, Honti Lapok! • Zsolnay Ernő: „Az újságokat önkormányzatunk büszkén vállalja“ (A szerző felvételei) háború következett. S a vérzivatart túlélő (szlovákiai) magyarok hontalanná váltak^földönfutók lettek szülőföldjükön. Ipolyság szomszédságában, a tompái vasútállomáson magyar családok százait terelték marhavagonokba a katonák. Az úticél Csehország volt. Rabszolgapiacra szánt ezrek kényszerültek „világot látni.“ Hát lehet ezt elfelejteni? Nos, a túlélők legtöbbje pontosan emlékezik ma is a tragikus eseményekre. Nemigen volt mód magyar nyelvű lap indítására a városkában. Később, a „szocialista építés“ éveiben sem... Magyar nyelvű újságról még talán álmodni sem mert senki. Pedig Ipolyságon már a múlt században is jelentek meg magyar újságok. Mint Csáky Károlynak, a Fegyverneki Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatójának, a lap egyik társszerkesztójének „A Honti Lapokról és az ipolysági sajtóról“ című emlékezetfrissítő összefoglalójából kiderül, „Ipolyság a XIX. században és a XX. század elején nemcsak Hont vármegye székhelye, hanem az Ipoly völgye szellemi és kulturális központja is volt... Az Ipolyságot kiadott legrégibb újságok közé tartozik a Honti Krónika, a Honti Gazda és a Honti Hírlap...“ A Honti Lapok a leghosszabb életű újságok egyike volt. Az első számmal kopogtató újság elődje, az egykori Honti Lapok 1895-ben jelent meg először, s az egyik legtekintélyesebb „ipolysági újságnak“ számított. Legnagyobb jelentősége az volt, állapítja meg Csáky Károly, hogy az akkori idők számos vitatott kérdésével kapcsolatban is tárgyilagosan foglalt állást. Nos, ezt a tárgyilagosságot szeretné folytatni az újrainduló Honti Lapok gárdája is. „Évek óta megfogalmazott igénynek teszünk eleget, szögezi le dr. Zsolnay Ernő, a város polgármestere a Lapindítóban, amikor Ipolyság polgárai számára lapot adunk ki. Ahogy a lap neve is mutatja: A HONTI LAPOK, a várost érintő híreken kívül a környék, gondjaival, kulturális, társadalmi eseményeivel is foglalkozni óhajt." Az újság szerkesztője még Danis Ferenc mérnök, nyugalmazott pedagógus is. A tanár úr a városi múzeum igazgatója. Tollából és segítségével hű képet kapnak majd az olvasók egyebek mellett a szúkebb pátriájukban zajló legjelentősebb kulturális eseményekről is. A Honti Lapokkal párhuzamosan, Hontianské listy néven szlovák nyelven is megjelenik egy havilap.- A szlovák újság a magyar laptól független kiadvány - tudtam meg Lendvay Tibortól -, önálló szerkesztőgárda készíti. Nehezen talált a lapgazda városi önkormányzat megfelelő szerkesztőket a szlovák nyelvű újság szerkesztésére.- Mindkét lapot az olvasók ,, tartják majd el" - magyarázta Zsolnay Ernő -, hiszek abban, hogy a lapok hozzájárulnak a közösségi tudat kialakításához, szülőföldjük, történelmük megismeréséhez. Lehet írástudók, lokálpatrióták, művészi hajlamú polgárok fóruma vagy vitafórumok színhelye, s egyfajta régióbeli szellemi műhely is csakúgy, mint eszköze a polgárosiasodás folyamatának vagy iskolája a politikai kultúrát tanulóknak is. A polgármester még leszögezte, hogy a lapok az Ipoly mentén élő tisztességes emberek lapjaként, távol kívánják tartani magukat a békétlenséget teremtő politikai csatározásoktól. Az újság egyelőre havonta jelenik meg, ám ha megnövekedik iránta az érdeklődés, akár kéthetente is napvilágot láthat. A szerkesztők jelképes összegért készítik az újságot. Lendvay Tibor úgy véli, a Honti Lapokból szántónkért 1000 darab elfogy.-A fő - tette hozzá persze -, hogy érdekes, olvasmányos lapot adjunk az olvasók kezébe. Mi nem bulvádapot készítünk... Mindenki segítségét, észrevételeit szívesen vesszük! A nyolc oldalas Honti Lapok 2 korona 50 fillérbe kerül. ZOLCZER LÁSZLÓ I. Évfolyam 1. szám Ára: 2,50 Kés Szeptember 1992 - Ipolyság önkormányzatának lapja Döntsd a (szőlőtőkét... A szép, meleg őszi napsütésben ballagok a szőlőhegy felé, gondolataim a világ folyásán, a hosszan tartó szárazságon és természetesen az idei szőlőtermésen kalandoznak. A szüret már vége felé közeledik, a termés aránylag jó volt. A szőlőbe érve, fejszecsapásokra, csattogásra lettem figyelmes. Közelebb érve látom, hogy gyerekkori barátom serénykedik a szőlőtőkék között, kezében egy csákányból átalakított alkalmatossággal'(amelyet mifelénk „kapacsnak“ neveznek) sorba vágja ki a tőkéket.- Hát te mit csinálsz? - kérdem megrökönyödve.- Látod - feleli ő -, „döntöm a tökét."- Talán valami betegség támadta meg?- Dehogyis, csak számvetést végeztem, és rájöttem, jobban járok, ha kivágom a szőlőt. Tudod, már az iskolában is tanultunk az egyenes és fordított arányról, és az én szőlőmre a fordított arány érvényes: minél többet köttök rá, annál kevesebb hasznom van belőle. Számold csak össze: ősszel be kell fedni, tavasszal le kell metszeni, majd megszólal a kismadár, a nyitnikék, tehát a szőlőt ki kell nyitni. Májusban kezdheted a permetezést, és az év folyamán végezheted vagy ötször. Kapálni is kell háromszor vagy négyszer, a vesszőket be kell füzögetni a huzalok közé, augusztusban hegyelni, és örülhetsz, ha jól eltaláltad a permetezést, és a peronoszpóra vagy a lisztharmat nem tizedelte meg a termést. Utána jöhetne a szüret, ami valamikor ünnepszámba ment, de ma már csak fárasztó munka. És ha termett egy kis fölösleg is, úgy annak kilóját add oda négy koronáért a felvásárlónak. Elgondolkodtam a hallottakon, majd megkérdeztem: - De mit ültetsz a szőlő helyére? Ravaszul elmosolyodott, majd így válaszolt: - Hát bodzát, mert képzeld csak el: nem kell födni, nyitni, metszeni, permetezni, kapálni, csak a termést leszedni, és azért is négy koronát fizet a felvásárló kilogrammonként, akárcsak az én Peszeki leánykámért vagy a Zöld vettelíniért. Hát érdemes akkor a szőlővel bajlódni? Ezután ismét megragadta a csákány nyelét, és folytatta a tőkék döntését. Elgondolkodtam, a látottakonhallottakon: mi lesz 5-10 év múlva, ha minden szólótermelő követi barátom példáját? Talán kifizetődőbb lesz drága pénzért importálni a francia vagy spanyol szőlőt? id. KLEBECSKA ISTVÁN
