Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-05 / 223. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. október 5. Balti államok Fukar skandináv szomszédok Dániában találkoznak Észtország, Lettország és Litvánia kormányfői és a skandináv államok miniszterelnökei. A skandináv vezetők hagyományos értekezletére először hívták meg a nemrég függetlenné vált „szomszédokat“, ám a hangulatot bizonyára negatívan befolyásolják majd a gazdagabb partnerek eléggé lanyha segítőkészsége és az eddig beváltatlan ígéretek. Közvetlenül a három állam függetlenné válása után a fejlett északi országok bejelentették, hogy 300 millió ECU alaptőkével beruházási bankot hoznak létre támogatásukra. A vállalkozás célja elsősorban a nagy mértékben hadifelszerelések gyártására épülő gazdaság átalakítása lett volna polgári termékek és környezetkímélő technológiák termelésére. Sztálin és örökösei ugyanis a lap szerint elsősorban a fegyverszállító és a veszélyes-hulladék-lerakó szerepét osztották ki erre a területre. Ám tavaly novemberben a skandináv pénzügyminiszterek elvetették a pénzintézet tervét, mondván, túlságosan rossz helyzetben vannak országaik államkasszái. A három kis ország azonnali beruházásszükségletét az Északi Beruházási Bank - amelyet a skandináv országok közösen működtetnek - mintegy 3 milliárd dollárra teszi. Ennek az összegnek is csak kisebb részét tudta volna előteremteni az ígért pénzintézet. Idén márciusban újabb terv készült egy hároméves, 105 millió ECU-s beruházási programról, amely során a BBRD-vel (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) is együttműködnek. Ez az összeg azonban már olyan csekély, hogy a skandináv államok lakosságára így csak fejenként 2 dollár jutna. Nem véletlenül volt kissé bizonytalan a finn pénzügyminiszter legutóbb, amikor a balti államoknak nyújtott segítséggel kapcsolatban kijelentette, hogy nem szeretne túlzott terheket rakni saját országának lakosságára. Különösebben nagyszabású, előrelépést jelentő nyilatkozatokat a mostani találkozón sem várhatnak a baltiak, annál is kevésbé, mert ennek a találkozónak a célja hagyományosan inkább csak a nézetek óvatos kicserélése. Ritkán kerül sor vélemények valódi ütköztetésére vagy akár problémamegoldásra a tárgyalópartnerekkel. Az értekezlet idilli nyári hangulatát azonban bizonyára beárnyékolják majd a valódi gondok. (-g) Világbanki hitel Oroszországnak Megindul a segélyprogram? A Nemzetközi Valutaalap (IMF) első, 1,04 milliárd dolláros hitelrészletét követően a Világbank vezetősége is úgy döntött, hogy 600 millió dolláros kölcsönt nyújt Oroszországnak. A 15 éves lejáratú, változó kamatozású hitelből 200 millió dollárt szánnak az orosz magánszektor, 350 millió dollárt pedig az egészségügyi, a mezőgazdasági, a közlekedési és az energiaszektor importigényeinek fedezésére. A Világbanknak egy komoly kikötése volt, nevezetesen az, hogy a pénzt nem. lehet cigaretta és szeszes italok vásárlására fordítani. A Világbank egyébként összesen 2 milliárd dollárnyi hitel folyósításáról tárgyal Moszkvával, amely révén - ha megegyezés születik - Oroszország a Világbank egyik legjelentősebb ügyfelévé léphet elő. A szervezet becslése szerint például csak a kőolaj- és földgázipar fejlesztése 8 év alatt 25 milliárd dollárt emésztene fel. A mostani hitelfolyósitással végre kezdetét veszi az orosz gazdaság megmentésére hivatott nemzetközi segélyprogram - büszkélkedett a bank egyik vezetője. Ennek egyik jele, hogy a korábban erősen szkeptikus amerikai képviselóház elfogadta az Oroszország és a Független Államok Közössége (FÁK) támogatását célzó segélycsomagot. A törvényjavaslat gerincét az IMF alaptőke-emeléséhez szükséges 12 milliárd dollárnyi hozzájárulás alkotja. Emellett engedélyezi az Egyesült Államok részvételét a 6 milliárd dolláros rubelstabilizációs alapban, eltörli a hidegháborús korszakhoz kötődő hitelkorlátozásokat, új mezőgazdasági kölcsönöket helyez kilátásba, 417 millió dollár humanitárius segélyt ígér, valamint 790 millió dollárt a FÁK hadiiparának átállításához polgári célú termelésre. A javaslatot még a szenátussal is el kell fogadtatni, mielőtt Bush amerikai elnök elé kerülne aláírásra. Hozzá kell tenni, hogy á képviselőház jóváhagyásának megszerzése nem ment minden áldozat nélkül. Az ellenzéki demokrata párt erősen célozgatott arra, hogy Bush elnök és tanácsadói ezek után már biztosan támogatni fogják javaslataikat: például megszavazzák a szükséges 400 millió dollárt a közlekedés fejlesztésére, és hitelgaranciákat nyújtanak bizonyos amerikai városok számára. Tény, hogy a Bush-kormányzatnak nagy ellenállást kell még léküzdenie: bár az amerikai képviselők többsége együttérzéssel figyeli Jelcin orosz elnök és csapata reform-erőfeszítéseit, Washingtonban az elnökválasztás évében inkább a belföldi problémákkal illik foglalkozni. (Reuter, AP-DJ) Harmincmillió dollár a jövő hűtőszekrényéért Külföldiek is pályázhatnak Szokatlan kezdeményezéssel állt elő az egyik amerikai áramszolgáltató a közelmúltban. Harmincmillió dolláros pályázatot írt ki a ma ismerteknél energiatakarékosabb hűtőszekrények kifejlesztésére. A díjra pályázóknak olyan termékkel kell előállniuk, amelynek fogyasztása a hagyományosnál legalább 25-50 százalékkal alacsonyabb, és emellett a környezetet károsító freont sem alkalmazza. A kiírás hátterében az a tény húzódik meg, hogy az áramszolgáltatók nem a termelés növelésében, hanem ellenkezőleg, annak csökkenésében érdekeltek. Ennek oka, hogy egy-egy, a szabályoknak mindenben megfelelő új erőmű építése olyan sokba kerül, hogy az mindenképpen növelné a termelési átlagköltségeket. Másfeleiéi a termelőket előírások kényszerítik a károsanyag-kibocsátás mérséklésére, aminek közvetett módja ugyancsak az energia iránti kereslet csökkentése lehet. A New York Times adatai szerint az USA-ban az összes elektromos energia mintegy 20 százalékát hűtőszekrények üzemeltetésére használják fel. Egy modern amerikai 500 literes hűtőszekrény évi 900 kilowattóra, egy 20 éves modell évi 1500-1800 kilowattóra energiát fogyaszt. A kezdeményezéstől azt várják, hogy az éves energiafelhasználás 400-500 kilowattórára csökkenjen. A Pacific Gas + Electric Co. vezetésével alakult San Franciscó-i konzorcium felhívása szerint a pályázatoknak októberig kellett megérkezniük. A pályázók egyaránt lehetnek amerikai és külföldi cégek. Decemberben választják ki a „döntő" két résztvevőjét, akiknek jövő júliusig kell elkészíteniük a prototípust. A 30 millió dolláros dijat az első darabok forgalomba hozatala után fizetik ki. Ez idáig az áramszolgáltatók a fogyasztót ösztönözték új háztartási gépek vásárlására, olcsó hitelek vagy támogatás formájában. Szakemberek szerint a pályázatok valószínűleg nem hoznak majd forradalmi újítást, hanem alapvetően már ismert technikák kombinált alkalmazásán alapulnak. Mindettől függetlenül a New York Times egy új típusú klímaberendezés prototípusának kifejlesztéséről tudósított, amely az eddigi energiamennyiség töredékét igényli csupán, és emellett nem igényel freont sem. A berendezés, amelyet az ICC-hez tartozó philadelphiai kisvállalatnál fejlesztettek ki, egy új vegyület alkalmazásával tökéletesíti a régi levegönedvesítési eljárást. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) M anapság mindenütt arról olvasunk, hallunk, hogy a csehszlovák gazdaságnak szüksége van a külföldi tőkére. Enélkül nem tud érdemben előrehaladni a privatizáció, mert csak így remélhetjük, hogy a fejlett nyugati technológia teret hódit az országban, hiszen a piacgazdaság elveit leginkább azok honosíthatnák meg nálunk is, akik már régebben alkalmazzák. Álom és valóság Mit is akarnak nálunk a külföldi befektetők? A válasz egyszerű - vállalkozni és nyereséget szerezni. Ez az, amit nekünk is meg kellene tanulnunk. A külföldi töke beáramlása szükségszerűen magával hozná az új munkaszervezési módszerek meghonosodását, a modern vállalatvezetés megismerését és gyakorlati alkalmazását, a vállalkozásokból befolyó adók pedig csökkentenék adósságainkat,, illetve újabb beruházásokra adnának módot. A töke egyre inkább elveszti nemzeti vonásait, és nem ismer határokat. Oda áramlik, ahol a legjobbak a feltételek, ezért nekünk még sokat kell tennünk, hogy országunk az egyik legjövedelmezőbb befektetési területté váljon. Eközben természetesen nem szabad megfeledkezni a hazai tulajdonos polgárság, a nemzeti vállalkozóréteg kialakulásáról sem. Ahogy Szelényi Iván szociológus írja:,, Nemzeti tulajdonos polgárság nélkül fejlett tőkés ország nemigen képzelhető el. “ Természetesen a két dolog nem zárja ki egymást, sót mindkettő tudatos támogatása biztosítja, hogy ne szoruljunk a világgazdaság perifériájára. A 128 millió lakosságú Kelet- és Közép-Európában a súlyos ipari és szociális válság csak megerősíti azt a törekvést, hogy egy piacra épülő rendszert fejlesszenek ki, s szakítsanak a tervezés és az egykori KGST-n belüli integráció gyakorlatával. A 19. századi gyarmatbirodalmak létrehozása vagy a két világháborút követő új egyensúlyi helyzet megteremtése óta ritkán kínálkoztak ilyen kedvező feltételek ahhoz, hogy a nyugati cégek betörjenek ilyen hatalmas térségbe. Sokszor előfordul azonban, hogy mindkét fél inkább csak álmodozik. Az egyik azt képzeli, itt majd ingyen kapja a munkaerőt, s kevés pénzért hatalmas vagyonhoz juthat, s közben fogalma sincs arról, miként is működik hazánk gazdasága. A másik pedig abban reménykedik, jön a külföldi, s egyik pillantról a másikra meggazdagodik ö is, a cége is, miközben elég ugyanazt csinálnia, amit eddig. Német rugalmasság Térségünk országaiban a nyugati beruházók között már javában folyik a versengés. Egyelőre úgy tűnik: Németország és konszernjei máris túlsúlyba jutottak. Az elmúlt két évben két tényező is hozzájárult nyugati szomszédunk kelet-európai befolyásának erősödéséhez. Először is a német egység, mert felkínálta a volt NDK kapcsolatait KGST-partnereivel, s e kötődések kitűnő támpontokkal szolgálnak: 1989-ben az NDK külkereskedelmének 69 százalékát bonyolította le a volt szocialista országokkal, ezen belül 66 százalékát a KGST-vel. Hazánk egyébként akkoriban a második legfontosabb kereskedelmi partnere volt az NSZK-ba beolvadt ország, tehát az immár egyesült Németország profitál a kiterjedt információs és kereskedelmi kapcsolatrendszerből. Másodszor, a volt Szovjetunió alkotóelemeire való bomlása olyan rést nyitott, amelybe Németország, mint Nyugat-Európa gazdaságilag legerősebb hatalma könnyedén behatolt. Az 1989 óta megnyíló piacokon szomszédunk kifejezetten előnyben van versenytársaival szemben. Ez annak köszönhető, hogy a német vállalatok általában jobb érzékkel közelítik meg a keleti piacokat, elfogadhatóbb ipari és technológiai programokat javasolnak, továbbá annak is, hogy sok amerikai vagy európai vállalat a volt NSZK A tőke és Közép-Kelet-Európa A beruházók eldorádója? területén tevékenykedő leányvállalata révén közeledik térségünkhöz. Előnyét és fölényét talán éppen a csehszlovákiai példák jellemzik leginkább; a Volkswagent előnyben részesítették a Renault-val szemben a Skoda autógyár megvétele során, valamint a Siemens céget az amerikai Westingshouse ellenében a pilzeni Skoda Művekért vívott licitálási küzdelemben. Németország közvetlen beruházásai Kelet- és Közép-Európában az iparban és a szolgáltatásokban 1991 végén két milliárd dollárt tettek ki, ez a teljes nyugati befektetések 28,5 százalékát jelenti. Talán nem véletlen, hogy a német betörés Keletre földrajzilag és gazdaságilag erősen szelektív. Elsőbbséget ad a fejlettebb országoknak vagy körzeteknek, amelyek magas színvonalú technológiai potenciállal és ipari hagyományokkal rendelkeznek; mint Csehszlovákia és Szlovénia. A közvetlen tőkeberuházás mellett rendkívül intenzív külkereskedelmet folytat térségünk államaival. Már hazánkban is a legfontosabb partner e téren, kivitelünk 30 százaléka irányul nyugati szomszédunkhoz, behozatalunk 25 százaléka pedig onnan származik. S hogy a kötődések még erősebbek legyenek, Németország egyben régiónk legnagyobb nyugati hitelezője is. Az elmúlt két évben 90 milliárd márka kölcsönt nyújtott, ennek kétharmadát a volt Szovjetunió kapta. Szlovákia gyenge mágnes Közép-Kelet-Európa országai közül a legnagyobb vonzerővel Magyarország bír, majd Lengyelország következik, s kissé lemaradva Csehszlovákia zárja a sort. Országunkban 1992. június 30-áig a közvetlen külföldi beruházások értéke 39 milliárd koronát (1,1 mid. USA dollár) tett ki. A legnagyobb tökét Németország (elsősorban a Volkswagen révén) ruházta be, majd az Egyesült Államok, Franciaország és Ausztria következik. Ennek az összegnek csupán egyhatoda, pontosabban 5,3 milliárd korona jut Szlovákiára. Eddig 2129 vállalkozásban vettek részt külföldiek a keleti országrészben, ami első pillanatban soknak tűnhet, de ne feledjük: 1483 esetben a befektetett nyugati tőke nem érte el a 100 000 koronát. A 10 millió koronát meghaladó beruházásokból csupán 34 van. Ezek közül a legjelentősebb a K-MART Prior (amerikai), a Volkswagen (német), a Henkel-Palma (osztrák), a Moln-lycke (svéd), a Samsung-Calex (délkoreai) és a Ludová banka (osztrák). Nézzük, mely államok érdeklődnek elsősorban Szlovákia iránt'. A listavezető itt is Németország, 1,4 milliárd koronával, közvetlenül mögötte áll Ausztria, majd az Egyesült Államok és Hollandia következik. Egyébként az idén júniusig 46 ország cége fektetett be a keleti országrészben. Ami viszont meglepő: a világ legnagyobb hitelezője és a legnagyobb mobilis készpénzzel bíró országa, Japán még nem található közöttük. Ezt akár intő jelnek is tekinthetjük. Közismert ugyanis, hogy a felkelő nap országának üzletemberei rendkívül óvatosak a beruházások terén. Hosszasan ismerkednek a „tereppel“, a jó összeköttetést és a politikai stabilitást különösen sokra becsülik. Ellenben, ha ígéretesnek találnak egy bizonyos országot, akkor jelenlétük milliárdokban mérhető. A területi eloszlás szempontjából a legkedveltebb - érthetően - a főváros. Pozsony már csak kedvező földrajzi fekvésénél fogva is vonzotta a Szlovákiába áramló nyugati tőke közel háromnegyedét. Talán meglepő, de a második helyen nem Kassa, Kelet-Szlovákia központja szerepel, hanem Nyitra, majd Rozsnyó és Túrócszentmárton következik. Természetesen e folyamatnak még csak a kezdetén vagyunk. Ha kulturáltan megy végbe az ország kettéválása, és nem politikai botránytól lesz hangos Szlovákia, akkor átgondolt stratégiával jelentősen fokozódhat az osztrák és a német tőke beáramlása. A világban óriási hajsza folyik a befektetési forrásokért, ezért a honi politikusok beszédei és ígérgetései helyett kézzelfogható tettekre van szükség; a bürokratikus akadályokat, a lassú ügyintézést, a protekcionista korlátokat kell megszüntetni, hogy Szlovákia valóban vonzza a külföldi beruházókat.-barnabás-Visegrádi szabadkereskedelem Csehszlovákia kimarad? A tervek szerint november 30-án aláírják a magyar-lengyel szabadkereskedelmi megállapodást, amely 1993. január elsején lép életbe. A magyar-lengyel szabadkereskedelmi megállapodás szükséges, hiszen több tényező akadályozza a kétoldalú áruforgalmat. 1988-ban még 1,1 milliárd rubel (akkori árfolyamon körülbelül 1 milliárd dollár) volt a magyar-lengyel összáruforgalom, ez a szám 1991-ben 433 millió dollárra csökkent. Ez mintegy 70 százalékos forgalom-visszaesést jelent. A lengyelek vámokat vezettek be az importtermékekre, nagy a termelés-visszaesés mindkét ország gazdaságában, és az Európai Közösséggel január 1-jén életbe lépett lengyel és magyar szabadkereskedelmi megállapodás révén az EK-termékek egy része kedvezőbben jut a két országba, mint egymás termékei. A lengyel átlagos vámszint a magyar termékekre 13-14 százalék, a mezőgazdasági termékek esetében azonban eléri a 20-40 százalékot is. A visegrádi hármak eredetileg egyszerre kívánták létrehozni a szabadkereskedelmi övezetet a lengyel, a cseh-szlovák és a magyar területek között. A cél a mai nap is ez, de mivel a csehek és a szlovákok szétválása miatt elhúzódni látszik Csehszlovákia belépése a szabadkereskedelmi övezetbe, a lengyelek és a magyarok kétoldalú megállapodást Írnak alá. A szabadkereskedelmi megállapodás hasonló lesz az EK-val kötötthöz. Szintén fokozatosan lép életbe, akár 5-8 évet is igénybe vehet a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok teljes lebontása. Lesznek olyan termékek, amelyek esetében azonnal megszűnnek a vámok és a mennyiségi kvóták, egyes termékekében több évet is igénybe vehet. A legérzékenyebb árucikkek esetében pedig csak a teljes szabadkereskedelem létrehozásakor történik ez a lépés. (VG)
