Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-05 / 223. szám

1992. október 5. Tallózó Szabad tJSÁG 5 Gyetván nem történt szabálysértés Ki kit csapott be? A brit The Sunday Times cikket közölt egy fura fegyverüzlet­ről, amelyet riportere a Gyetvai Gépgyárban kötött. A cikk szerint a szerző, aki fegyverkeskedőnek adta ki magát, a gépgyár képviselőivel megállapodott 30 páncélozott jármű, 2000 Kalasnyikov géppisztoly és lőszer vásárlásában össze­sen 7 millió font értékben. A csehszlovák gyártmányú Avia S-199 izraeli felségjellel. Ez a izraeli légierő alapját. Az „üzleti“ valós lényeiről Július Mo­­koá mérnöknél, a gépgyár igazgatójánál érdeklődünk. • Igaz, hogy a Gyetvai Gépgyárban géppisztolyokat is lehet vásárolni?- Nem igaz. Géppisztolyokat nem gyártunk, tehát nem is árusítunk. Csak azt gyártjuk, amit a vállalati regiszter tartal­maz. Ebbe beletartozik a közismert kato­nai nehéz technika. Gyártását azonban már befejeztük, az utolsó páncélautókat 1990-ben adtuk el. A raktáron, persze, van még katonai technikánk és ezt igyek­szünk eladni. • Van erre engedélyük és joguk?- Igen, licenccel rendelkezünk. Hang­súlyozom, ez csak azokra a gyártmá­nyokra vonatkozik, amelyeket mi gyár­tunk. • Voltak itt kereskedők, akikről szó van?- Igen, erről az üzletről tudunk. Az urak itt jártak. Tárgyaltak képviselőinkkel és bizonyos feltételeken állapodtak meg. Fegyverek iránt van éS lesz is érdeklődés. • Mondja el, milyen konkrét teltéte­lekben állapodtak meg a külföldi ke­reskedőkkel.- Ezt természetesen megteszem, mert helyre akarom tenni kereskedőink becsü­letét, akiket a cikk dilettánsoknak állított be. Ezek nem amatőrök, hanem profik és így is jártak el. A megállapodás aláírása­kor eleget kell tenni minden szabálynak, amely a fegyver és haditechnika eladását törvényesen szabályozza. A megállapo­„Abszurdisztán“ Der Standard Némely cseh és szlovák a rövidesen megszűnő közös államukat gyakran „Abszur­­disztánnak“ nevezi. Ebben a fogalomban tükröződik a svejki önirónia és sa kafkai mesterséges valóságalkotás. Az abszurditás csúcspontja az, hogyan tűnik el az ország államisága. A felmérések ál­landóan még arról tanúskod­nak, hogy a lakosság többsé­ge a föderáció mellett áll. Ennek a többségnek azon­ban ebbe nincs beleszólása. Népszavazást a vezető politi­kai pártok akaratából nem valósítanak meg, pedig ezek a pártok nem képviselik a la­kosság többségét. Ugyan­csak abszurd, hogy a több­ség nyilvánvalóan megbékél azzal, hogy a jövőben is a hallgató többség marad. Ezen semmit sem változtat­hat a parlamenti ellenzék ja­vaslata, hogy tartsák meg a népszavazást. Az, ami a közös állam hívei és a pár­tatlan megfigyelők számára aligha érthető, a valóságban, a felszín alatt végül is logi­kus. A politikai bizonytalan­ság minden napjával romlik a gazdasági helyzet. Ennek főleg Szlovákia látja kárát, amelynek nehézipara jobban függ a külföldi tőkétől, mint a Cseh Köztársaság vi­szonylag rugalmas gazdasá­gi szerkezete. Csehország­ban viszont az erős kéz hát­terében erős akaratot látha­tunk. Václav Klaus a jobbol­dali liberális kormányfő or­szágát a lehető leggyorsab­ban Nyugat-Európához akar­ja csatolni mind gazdasági, mind politikai értelemben. A tény, hogy a meggyőződé­­ses föderalisták is őt követik, azt bizonyítja, hogy még az abszurdisztánnak is van ha­lálon túli élete. PRÁGA dósban egyértelműen kikötöttük, hogy meg kell erősíteni a visszavonhatatlan megbízatást és kormánybizottságnak kell jóváhagynia a licencet. Az igazolást a szövetségi külkereskedelmi minisztéri­um adja ki. Ahhoz, hogy kiadja, szüksége van egy bizonylatra, amelyben megjelöl­ték a végső használót. • On szerint tehát nem történhetett meg, hogy a fegyvereket egy meg nem nevezett dél-amerika-i országba adják el?- Ez kizárt dolog. A kormánynak ugyanis ellenőriznie kell és ellenőrzi is, hogy a használó nem tartozik-e olyan országok közé, amelyekbe tilos fegyvert eladni, vagy nem vonatkozik-e rá az ENSZ embargója. Csak az így ellenőrzött okmányok alapján lehet katonai technikát eladni. A vásárló egyszerűen nem vásá­rolt semmit, hiszen az áru itt van. A tör­vényt nem szegtük meg. Az ilyen megál­lapodásból annyit köthetünk, amennyit csak akarunk, de ez csak akkor lép ér­vénybe, ha megérkezik a banktól a visz­­szavonhatatlan akreditív a pénz átutalá­sáról, és megérkezik az engedély a kor­mánytól. Elképzelhetetlen, hogy valaki komolyan azt állítsa, hogy bárkinek, bár­mikor eladhatunk fegyvereket. Az ilyen állítás durva hazugság és cégünk lejára­tására irányul. • Úgy véli, hogy a cikk valamilyen célt követett?- Igen. Polgári termelésünk a hadi­­technika gyártását hivatott helyettesíteni. Ilyen gyártmányainkkal a brünni gépipari vásáron elismerésben részesültünk, bár nem is neveztünk be a versenybe. Igen pontosan célzott akcióról volt tehát szó, amely ártani akar cégünknek, mert kon­kurensként jelent meg a piacon. G.BÖMCHESOVÁ Bogárdi Zoltán, az MDF elnökségé­nek tagja, akivel legutóbb Bábolna részvénytársasággá alakulásakor, vagyis hat hónappal ezelőtt beszélget­tem utoljára. Az interjú időszerűségét az adja, hogy fél év mégiscsak számottevő idő egy olyan gazdasági vezető életében, akire az ország legnagyobb gazdasá­ga stratégiáját bízták.- Mindenekelőtt arra lennék kí­váncsi, hogyan látja ma cégét, külö­nös tekintettel arra a körülményre, hogy az állami tulajdon tartósan jelen lesz ezen a kincstári birtokon?- Ahogy minden állami tulajdont működtető vállalatnak, úgy Bábolná­nak is szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a tulajdonnak ez a for­mája a legkevésbé hatékony. Valójá­ban fél év után ébredtünk rá, hogy mennyire elkerülhetetlen a belső pri­vatizáció. Jelenleg ott tartunk, hogy valamennyi divízióban bevezettük az önelszámolási rendszert, és szándé­kunkban áll ezeket a divíziókat kft.-ké alakítani, olyan formán, hogy a dolgo­zók vagyonjegyét most már konkrét társasághoz kötve, üzletrészben adjuk ki. Ilyen formán embereink ezekben a kft.-kben 25 százalékos résztulaj­donra tesznek szert.- Vagyis bevezetik a Munkaválla­lói Résztulajdonosi Programot?- Igen, annál is inkább, hiszen erre most már törvényadta lehetőségünk van. Eddig egyébként három terüle­ten, az iparban, a szállításban és a környezetbiológiábari alakultak kft.k, dolgozói vagyonnal. Október 1-jétől hasonló változások lesznek H osszú évek hallgatása után megértük, hogy az izraeli piló­ták csoportja ellátogatott oda, ahol a repülés titkait tanulta - Ceské Budé­­jovicébe. Nem ők az egyetlenek Iz­raelben, akik kapcsolódni szeretnének ahhoz, ami a csehországi repülőtere­ken 1948 őszén történt. Abban az időben, amikor az éppen létrejött Iz­rael állam puszta létéért harcolt és szüksége volt a segítségre. Csehszlovákia abban az időben az egyetlen ország volt, amely valóban segített megmenteni az újjáéledt zsidó államot. A februári események ellené­re 1948 őszén Ceské Budéjovicében, Olomoucban, Hradec Královéban és egy sor más helyen intenzív kiképzés folyt. A leendő izraeli pilótákat és a re­pülőgépek kezelőszemélyzetét oktat­ták. Ez volt az a segítség, amelyet nem felejtenek el. A kölcsönös kapcsolatok újrafelvé­­telét Izrael csehszlovákiai nagykövete Yoel Sher szorgalmazta. Kezdettől fogva hangoztatta, hogy célja a negyvennégy éves hiány pótlása kölcsönös kapcsolatainkban és meg akarja találni mindazokat, akik a negyvenes évek végén személye­sen részt vettek Izrael megsegíté­sében. Szerencsés véletlennek köszönhe­tő, de annak is, hogy a veteránok emlékezete nem romlik, a nemrég lét­a baromfidivízióban. A vállalat belső szerkezete 1993. január 1-jével formá­lódik ki véglegesen, tehát vegyes tulaj­donú társaságokból áll majd, amelye­ket holding fog össze. Olyan struktúra jön létre, amelyben megtalálhatók a privatizált kft.-k, ugyanakkor a rész­vénytársaság mégiscsak döntő há­nyadban állami tulajdonban marad. A privatizálást természetesen más technikákkal is igyekszünk megvalósí­tani: a dolgozók maguk is hoznak létre kft.-két, illetve istállókat bérelnek, mi bizotsítjuk az állományt, a takarmányt és persze a kedvezményes hiteleket is.- Az elmúlt évtizedekben a tée­­szekben dolgozók többsége aligha tekinthette magát tulajdonosnak, valójában bérmunkássá vált. Az olyan katonás irányítás alatt álló gazdaságnál, mint Bábolna is, ez talán méginkább így volt. Lehet-e most ezektől az emberektől elvárni, hogy önálló gondolkodású, kreatív vállalkozókká lépjenek elő?- A magyar társadalom már átélt egy ilyen változást és most nem az 1945 utáni földosztásra gondolok el­sősorban, hanem a jobbágyfelszaba­dításra. Akkor is a cselédéletből kellett szabad paraszttá válnia a magyar földművesnek. Tény, hogy sokan nem értik, miért kell másképpen élniük, gondolkodniok, amikor egyébként a régi módon is ,,jól“ megvoltak. De Visszatérés rejött találkozó. Detektívek módján nyomoztak és közösen igyekeztek megtalálni mind a cseh instruktorokat, mind az izraeli tanítványokat. A segít­séget értékelte tavalyi csehszlovákiai látogatása során Chaim Herzog izraeli államfő is, aki az egykori instruktoro­kat kitüntette. LETECTVÍ + KOSMONAUTIKA AVIATION + COSMONAUTICS Az idő múltával újabb és újabb ösz­­szefüggések láttak napvilágot, újabb és újabb nevek kerültek elő a levéltá­rakból és a veteránok feljegyzéseiből. Izrael megalakulásának évfordulója közeledtével született a gondolat, hogy a Katonai Történelmi Intézet fa­lán a kölcsönös kapcsolatok emlékére emléktáblát helyeznek el. Ezen azok­nak a zsidó katonáknak a nevei is ott vannak, akik Csehszlovákia felszaba­dításáért áldozták életüket, s ugyan­akkor ott áll Izrael állam köszöneté vannak biztató jelek, így egyebek kö­zött éppen az MRP kezdeti lépéseinek megtételekor az üzletrészjegyzés so­rán már tapasztalható volt egyfajta vállalkozói mentalitás.- Milyen a kapcsolata a szakveze­tőkkel?- Az RT-forma nyilván új dolog Bábolnán. Hozzá kell szokni, hogy a vagyon működtetéséért az igazgató­­tanács, illetve annak elnöke felel. Egy olyan elnök, akinek a mindenkori kor­mány érdekeit kell képviselnie. Az ügyvezetés viszont a vezérigazgatóra, illetve munkatársaira hárul. Ez az el­különülés természetesen magában rejt konfliktusforrásokat. Mindenesetre elmondhatom, hogy Papócsi László vezérigazgató úrral korrekt a viszo­nyom.- Nehéz az embereket akaratuk ellenére boldoggá tenni.- Ezt én sem akarom, de azt igen, hogy felelősséggel, kellő tájékozott­ság birtokában döntsenek az érintet­tek. Nehogy később az öklüket rázzák a politikára: „Miért nem magyarázták meg tisztességesen a törvényeket? Miként történhetett meg velem, el­vesztettem az állásomat anélkül, hogy a téeszből kivittem volna a vagyo­nomat?“- És milyen tanácsokat adna most azoknak a téesztagoknak, akik a kiválás mellett döntenek? ?- Szerezzenek olyan ingatlanokat, épületeket, lehetőleg lakott területen kívül, ahol nincs gátja a fejlődésnek, a gépesítésnek. A jelenlegi faluszer­kezet ugyanis nem alkalmas arra, hogy valaki fővállalkozásban állatte­nyésztéssel foglalkozzon. Aki bezárja vadászgép-típus képezte a születő az 1948-ban nyújtott csehszlovák se­gítségért. Izraelből az akkori tanítványok né­melyike Csehszlovákiába látogatott. Megtekintették azokat a pilótaiskolá­kat, amelyekben tanultak és volt okta­tóikat izraeli kitüntetésekkel tüntették ki. „Azért jöttünk, hogy legalább rész­ben fizessük vissza adósságunkat“ - mondta Mordechaje Hodad vezérőr-' nagy, akit annak idején a repülőiskolá­ban csak ,,Moti“-nak hívtak. Ő is ott volt a Hradec Králove-i pilótaiskola tanulói között az átképző tanfolyamon. Később az izraeli légierőt vezette, amikor az 1967 évi hatnapos háború­ban hihetetlenül rövid idő alatt semmi­sítették meg az arab repülőgépeket. Csehszlovákiai élményeire emlékezik Jesajahu Gazit, akit „Sájának“ hívtak annakidején. A valóságban ’ akkor Schwarzmannak hívták. Mindnyájan azok közé tartoznak, akik 1948-ban az izraeli légierő reménységei voltak, és később lerakták a mai korszerű izraeli légierő alapjajt. A tálálkozón megjelent Dvora Álon asszony, Joe Álon ezredes özvegye is, akit egy palesztin kommandó gyil­kolt meg. Az asszony éppúgy, mint a többi elesett pilóta felesége, az iz­raeli légierő tagjának tekinti magát. Ő is felejthetetlen élményekkel tért haza Dél-Ósehország központjából. magát néhány lábasjószágával egy korszerűtlenül felszerelt telekre, ud­varba, annak nincs igazán jövője, leg­feljebb a szomszédok sorozatos perle­kedésére számíthat.- Az utóbbi időben - különösen az aszályt követően - heves táma­dások érték a mezőgazdasági kor­mányzatot. Sokan odáig mentek, hogy egyenesen azzal vádolták az illetékeseket: szándékosan teszik tönkre az ágazatot; az EK-hoz való csatlakozásunk fejében tudatosan fogjuk vissza az agrártermelést.- Az igazi tragédia az lenne, ha kimaradnánk egy 300 milliós európai piacról. Ennek jelentősége éppen most, a francia népszavazást köve­tően is világossá kell váljon számunk­ra. De ha ez nem győzi meg a kétke­dőket, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a nemzeti különállásra oly sokáig ügyelő Ausztria és Svédország is nagy igyekezettel halad az EK felé. Más kérdés, hogy a magyar kormány a jelenlegi gazdasági helyzetben nem képes belemenni az EK országaival egy támogatási versenybe. Mi - az USA-hoz hasonlóan - azon vagyunk, csökkenjen ennek a nagyon magas, 60 százalékos támogatásnak a mér­téke.- Vélhetően elég sok ellenséget szerzett az utóbbi években a téesz­­elnökök körében.- Aki ismer engem, tudja rólam, mindig is ellene voltam a zöldbárózás­­nak, a sommás ítéleteknek. Nagyon jól tudom, hogy agrárértelmiség nélkül nincs magyar mezőgazdaság. VALKÓ BÉLA KAREL HELLEBRAND Bábolna az átalakulás első féléve után

Next

/
Thumbnails
Contents