Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-29 / 243. szám
Az Együttélés figyelmeztet / / Közéleti és gazdasági napilap^ CSÜTÖRTÖK 1992. október 29. II. évfolyam 243. szám Duray még mindig téma Kedden sajtóértekezletet tartott az Együttélés Politikai Mozgalom vezetése, s ennek témája az önálló Szlovák Köztársaság várható gazdasági és szociális helyzete volt. Az SZK Nemzeti Tanácsa bizottságaiban megtárgyalt kormánytervezet alapján Harna István képviselő, az NT költségvetési és nemzetgazdasági bizottságának tagja, Bauer Edit képviselő, a kulturális és oktatásügyi bizottság tagja, valamint Duka Zólyomi Árpád ismertette a mozgalom aggályait. Hama István elmondta, a kormánynak annak ellenére nincs gazdaságfejlesztő és válságkezelő programja, hogy azt az SZNT határozata alapján szeptember 15-ig a törvényhozás elé kellett volna terjesztenie. A jövő évi költségvetési elképzelések is passzív gazdaságpolitikát tükröznek, bizonytalanná téve minden várható bevételt. Az ország széthullása Hama szerint forrásokban 12 — 15 milliárd korona kiesést jelent, a kormány ennek ellensúlyozására csak restriktiv lépéseket kíván tenni, elsősorban a szociális, a kulturális és oktatási szféra kiadásainak megnyirbálásával. Ez a megnyirbálás Bauer Edit szerint már a működőképességet veszélyezteti; ugyanakkor még rosszabb eredmények várhatók a költségvetési bevételek terén, mert a Meőiar-kormány tervezete olyan kiadásokat nem tervezett be, mint pl. a szlovák jegybank, a védelmi minisztérium vagy a külföldi nagykövetségek megalapítása. Az idei évvégére 20 szá(Folytatás a 2. oldalon) Binder lelkiismerete tiszta... A szövetségi kormány ellenére! Olvasóink bizonyára aprólékosan tájékozódtak az utóbbi napokban a Duna elterelésével kapcsolatos tényekről, ennek ellenére összefoglalónkban nem árt néhány alapvető szempontot kiemelnünk, különösen azért nem, mert a kérdés korántsem annyira egyértelmű, mint ahogy azt a szlovák kormánykörök és elsősorban Július Binder úr, a Vízgazdálkodási Építővállalat igazgatója igyekszik beállítani. Már a bevezetőben hangsúlyoznunk kell, hogy Jan Strásky szövetségi miniszterelnök kijelentése szerint a szlovák fél a Duna elterelésével pusztán a műszaki szempontokat vette figyelembe, s azt a szövetségi kormány október 21-i döntése ellenére elkezdte. Az említett határozat úgy szólt, hogy a Duna elterelését mindaddig nem kezdik meg, amíg az Európai Közösség, valamint Csehszlovákia és Magyarország szakértőiből összeállított szakértői bizottság nem ül tárgyalóasztalhoz, s november 2-áig, amikor a bizottságnak arról kellett volna véleményt nyilvánítania, hogy a Duna elterelése vajon végleges vagy visszafordítható lépés-e, semmilyen lépést nem tesznek. Ezzel szemben Július Binder úgy nyilatkozott a RádioZumál című műsorban, hogy őt a szövetségi kormány határozata kötelezi, valamint az az építési engedély, amely 1991. november 18-án lépett hatályba...! Nem nehéz kitalálni, hogy Július Binder honnan vette magabiztosságát, amikor cinikus nyilatkozatát a következőként folytatta: „A Duna elterelésének következményeitől nem félek. Inkább félnék az emberi életek veszélyeztetésétől, ami a Duna érintett szakaszán fönnáll. Emlékszem a csallóközi lakosság panaszaira és követeléseire — az 1965-ös árvizet követően —, hogy tegyünk valamit a folyóval. A Dunát egy rendszernek kell tekintenünk, amely az ausztriai és németországi vízlépcsők építésével kezdett megvalósulni...” Nyilatkozatának további részében Ausztriára hivatkozik, „aki” szintén nem kérdezett meg más országokat, (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött az EK-csúcsértekezlet a visegrádi hármakkal Bős ügye elmozdult a holtpontról? Az Együttélés és az MKDM Állásfoglalása Ismételten hangot adunk annak a nézetünknek, hogy ebben a kérdésben a végső megoldás csak az ökológiai szempont elsődlegességének figyelembe vételével érhető el, s ezt a szempontot minden egyéb fölé kell helyezni. Hangsúlyozzuk, hogy a C variáns a legveszélyesebb úgy az ökológia, mint a térség nemzetközi kapcsolatai szempontjából. Ellenezzük az egyoldalú megoldásokat, beleértve a Duna elterelésiét is. Követeljük, hogy kapjon teret a háromoldalú nemzetközi szakértői bizottság, hogy pártatlanul bírálhassa el az építkezés ökológiai és egyéb következményeit Csak olyan megoldást tartunk elfogadhatónak, amely mindkét félnek — a csehszlovák (szlovák) és magyar félnek — egyaránt megfelel, és egyidejűleg eloszlatja a lakosság megalapozott félelmeit. Felhívjuk a figyelmet annak veszélyére is, hogy a kérdés erőszakos megoldása fokozhatja a feszültséget az építkezés által érintett régióban. Az alapvető emberi jogok durva megsértéseként könyveljük el azt a tényt, hogy figyelmen k&til hagyták a lakosság véleményét, annak ellenére, hogy az különböző formában ellenezte az építkezés befejezését. Rendkívüli módon nyugtalanítanak bennünket a szlovák kormány egyoldalú lépései, amelyek ellentétben állnak azzal a ténnyel, hogy a bősi vízlépcső kérdése mind ez ideig a csehszlovák szövetségi kormány hatáskörébe tartozik, és ezért a szlovák—cseh kapcsolatokban újabb tehertételként jelentkezik. Tüntetés a vízlépcső mellett John Major brit miniszterelnök tegnap a londoni Lancaster-palotában megnyitotta az Európai Közösség és az ún. visegrádi hármak csúcsértekezletét. Csehszlovákiát a tanácskozáson Antonín Baudys, a szövetségi kormány alelnöke, Jozef Moravcík csehszlovák külügyminiszter, Václav Klaus cseh és Vladimír Meciar szlovák kormányfő, valamint mindkét köztársaság pénzügyminiszterei, Ivan Kocárník és Július Tóth képviselik. Bős közös (?) érdek A tanácskozás fő témája, amelyet már több hónapja készítenek elő, az EK és a három közép-európai ország közti kapcsolatok további alakulása. Csehszlovákia részéről a legfontosabb, hogy meggyőzzék az EK képviselőit: az ország kettéválása békés lesz és a két új állam képes lesz teljesíteni az EK és Csehszlovákia közötti társulási szerződésből eredő kötelezettségeit. • Felszólalások A csehszlovák küldöttség vezetője, Antonín BaudyS felszólalásában tájékoztatta a résztvevőket Csehszlovákia államjogi elrendezésének megoldásáról és arról, hogy a két köztársaság fokozatosan a nemzetközi jog önálló alanyává válik. Biztosította a csúcsértekezletet, hogy a válás és a szövetség megszűnése békés lesz és nem kerül sor erőszakra. „Semmi esetre sem hasonlít majd ez a folyamat a más posztkommunista szövetségi államok széthullására” — hangsúlyozta. Kiemelte, hogy Nagy-Britannia és az EK-bizottság igyekszik segítséget nyújtani a két köztársaságnak, értékelte, hogy az EK tagállamai már előkészítették az okmányokat az ideiglenes újjáépítési és kereskedelmi egyezmény (Folytatás a 3. oldalon) (Munkatársunktól) — A Szlovák nemzeti felkelés terén tegnap mintegy ötszázan tüntettek a bősi vízerőmű befejezése és a Duna elterelése mellett. A gyűlés résztvevői hangoztatták, hogy az erőmű mielőbbi üzembe helyezése közös érdek, s mind a magyar, mind a szlovák fél hasznára válik. A tüntetésen petíciót fogalmaztak meg, melyet egy háromtagú küldöttség nyújtott át Váradi Lqjos pozsonyi magyar konzulnak. A konzulátus előtt vá• • • rakozók ezalatt Binder és Meéiar urakat éltették, és a „magyar” fasizmus, valamint a Szlovákia ellen irányuló soviniszta politika megfékezését követelték... A magyarellenes jelszavak skandálása kétségessé teszi a szervezők azon kijelentését, miszerint a tüntetés célja az ökológiai és technikai gondok megoldása, a párbeszéd folytatása, nem pedig nemzetiségi viszályok szítása. S.BATTA GYÖRGY Ratifikációs népszavazás Az állampolgár egyre gyakrabban mondja — a szebbik kifejezést használva —; úri huncutság a politika. Hogy ki mikor folyamodik e lemondó megállapításhoz, azt polgára válogatja, de most itt az országos nagy kérdés, lesz-e decemberben ratifikációs népszavazás, avagy nem, s ha lesz, miért és miről. A „nagypolitikánál” maradva mondom, lesz népszavazás. Mert a „nagypolitika” úri huncutságként tudja, hogy a demokráciában fontos a törvényességre, az alkotmányosságra hivatkozni, egy-egy politikai erőnek pedig lépten-nyomon bizonyítani, hű a programjához, nem csapja be a választópolgárt, sőt alázattal teljesíti annak akaratát. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom fölényesen győzött, mert azt ígérte választási kampányában, öt kérdést tesz fel a polgároknak az államjogi elrendezést illetően, s a népakarat szerint cselekszik majd. A Demokratikus Baloldal Pártja szövetségi elrendezést ígért, egyéb megoldást csak a népszavazás útján tudott volna elképzelni. A Szlovák Nemzeti Párt önálló Szlovákiát ígért, nem foglalkozott különösebben a népszavazás kérdésével. A három politikai erő aztán megszavazta nagy ünneplések közepette az „önrendelkező” Szlovákiáról szóló deklarációt, majd az önálló Szlovákia „tiszta” alkotmányát — az állampolgárok megkérdezése nélkül. (Azért is nem említem a politikai erők választások előtti állásfoglalásai között a Kereszténydemokrata Mozgalmat és a magyar koalíciót, mert ők egyik említett dokumentumot sem támogatták!) De „az ígéret szép szó, ha Igen? megtartják, úgy jó”, ezért a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom decemberben feltehetően öt alapszerződés megkötéséről akaija majd megszavaztatni az országot. Igaz, azoknak az áílamjogi elrendezéshez semmi közük, hiszen államjogilag egyértelműen kettéválasztották az országot, a szerződések két szuverén köztársaság között köttetnek meg. De az már ilyen távlatokból kit érdekel! A Demokratikus Baloldal Pártja csapta be legjobban választóit, hiszen mind a deklaráció megszövegezésében, mind — Nem? a „tiszta” alkotmány megfogalmazásában főszerepet vállalt, s pontosan tudta, ezzel vége a föderációnak. Ezért — legalább — ratifikációs népszavazást akar — kettős kérdéssel. Az egyik arról szólna, akar-e a szlovák (választó?-, állam?-) polgár kilépni a szövetségi rendszerből, a másik kérdés pedig a megkötött szerződéseket hagyná jóvá. A Szlovák Nemzeti Párt is akar ratifikációs népszavazást a szerződésekről, mert ugyebár, fő a törvényesség és az alkotmányosság. A már életbe lépett szlovák alkotmány szerint pedig minden olyan kérdésben, amely a köztársaság kompetenciáinak szűkítését jelenti két- vagy többoldalú szerződés kapcsán, a népnek kell döntenie. Hogy a „tiszta” szlovák alkotmány, amely nem a szövetségi rendszerben működő Szlovákiáról szól eleve alkotmányellenes, elfogadása tehát törvényt, alkotmányt sértett? Ugyan kérem, ki emlékszik már arra, s ki fogja keresni a kákán a csomót decemberben, a karácsonyi bevásárlás kellős közepén?! Mindez azonban még csak politika, azaz huncutság. „Naggyá” akkor válik e politika, s „úrivá” a huncutság, ha belegondolunk, hogy az ígérgetések időszakában számtalanszor hangzott el, Szlovákiának talpra állásához önállóságra van szüksége; arra, senki ne beszélhessen bele, mire használja fel gazdasági értékeit, természete szépségeit, művelt és szorgalmas polgárait. így, saját útját járva, rövidesen elérheti akár Svájc színvonalát is. A részleges önállóság megszerzésével, a közelgő önállóság megkövetelte állami költségvetés összeállításakor azon(Folytatás a 2. oldalon) JlPopély Gyula: Münchentől Komáromig -
