Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-23 / 239. szám
IV 1992. OKTÓBER 23. GAZDA SZERVIZ A zöldség és a gyümölcs téli tárolása A család téli fogyasztására szánt zöldségét és gyümölcsét, akár a kertben termett, akár ősszel vásároltuk, tárolnunk kell. A tároláshoz olyan helyet kell választanunk, ahol a zöldség és gyümölcs veszteségmentesen, egységes állapotban tárolható, és az egész tél folyamán kisebb adagokban is könnyen hozzáférhető. Tárolásra olyan helyiség a legalkalmasabb, amelynek hőmérséklete 0—4 Celsius-fok és páratartalma 90 százalékos. Ilyen helyiség azonban alig van a családi házakban, ezért a legmegfelelőbb zöldségtároló hely a pince, ahol külön fagy elleni védelemről nem kell gondoskodni. A kora tavaszi felmelegedés veszélye kicsi, a páratartalom pedig nagyjából megfelelő. A gyümölcs és a zöldség itt állandóan hozzáférhető. Az utóbbi években szinte divattá vált, hogy a betonozott vízaknát használják fel tárolóhelyként. Itt azonban számolni kell azzal a veszéllyel, hogy a gödör alja — nagyobb esőzések után vagy a csap szivárgása által — megtelik vízzel. Mivel ez a víz nagyon körülményesen távolítható el, rendszerint meg kell bolygatni miatta az itt tárolt terményeket, akár fagyos, hófúvásos időben is. Ez pedig nem megy fagyás, a gyümölcs, a zöldség károsodása nélkül. Ha nincs más tárolóhelyünk és mindenképpen ragaszkodunk ehhez a betonozott vízaknához, akkor a ládákat polcozzuk magasabbra, hogy a talajvíz — ha feljön, vagy elromlik a csap —, a víz ne érje őket. A nagy hidegekre is gondolni kell, mivel a kis levegőterületű helyen, a föld felszínéhez közel lévő ládákban tárolt burgonya, sárgarépa, alma megfagyhat, ha nem védjük laza szövésű zsákokkal, szalmatakaróval. Vigyázat, soha ne használjunk védőtakaráshoz műanyag fóliát! Ahol nincs pince, s nagyobb mennyiségű zöldséget kell tárolni, ott ajánlatos vermet készíteni. Itt teleltethető át legegészségesebben minden kerti termény. Kb. 2 méter széles, ugyanolyan mély, tetszőleges hosszúságú, lejtős oldalú gödröt ásunk: Jó, ha az egerek ellen vékony dróthálóval béleljük a gödröt. Szórhatunk az aljára mésszel kevert száraz homokot is, ugyanígy ajánlatos a válogatott, egészséges, rétegekben elhelyezett zöldség közé is homokot szórni. Egyik oldalra kerülhet a petrezselyem, a sárgarépa és a zeller, a másikra a téli retek, a karalábé és a cékla. Az ép, egészséges káposzta és kelkáposzta újságpapírba csomagolva külön polcra vagy ládába téve helyezhető el a veremben vagy a pincében. A vermet hulladék faanyaggal, deszkával fedjük, erre gallyakból, szalmából „tető” kerül, majd kb 40 cm vastag földréteg. (Ettől lesz fagymentes a verem.) Jó, ha könnyen nyitható-zárható ajtó és szellőztetőnyílás is van a vermen, erős lehűléskor azonban ezeket gondosan el kell zárni, hogy a veremben a hőmérséklet ne süllyedjen 0 C-fok alá. • Nagyobb verem keresztmetszete. Jól látható a tető befedésének módja. A tetőzet egyszerűbb is lehet: vízszintesen vagy az egyik oldalra lejtőzetesen lefedett. A lényeg a réteges takarás, amely felfogja az esőt, havat és nem engedi át a hideget • A hagyományos, illetve az egyszerű tárolási módok mellett a mellékelt ábrákon a barkácsolóknak egy modern, a nagyüzemi termesztésben használatos tárolási módot ajánlunk. Ügyesebb, biztonságosabb, könynyebben hozzáférhető, mint a verem, s tisztább is, mivel fedéséhez polisztirolhab-lemezeket, fóliát és deszkát használhatunk. 1. ábra — a verem méretei 2. ábra A: 4 deszkából összeszögelt lap (2x0,75 m) B: Polisztirolhab-lemez fóliával fedve (2x1x0,1 m) C: A verembe helyezett ládák a terményekkel D: A verem falának szigetelése polisztirolhablemezzel Ismerjük meg: Dogue de Bordeaux A bordeaux-i dog elődei Délnyugat-Franciaországból származnak. A fajta csupán 1860 táján kapta a mostani nevét, standardját 1896-ban Pierre Magnin adta ki. Azonban már a legrégibb írásos emlékekben találtak olyan, kutyákról szóló leírásokat, amelyek a bordeaux-i dogra jellemző jegyeket méltatnak. A legtöbb feljegyzés a múlt századból maradt ránk, amikor a bordeaux-i dogot a vágóhidakon alkalmazták hajtóként, és a medve-, valamint a vaddisznóvadászatokon tett fölbecsültetetlen szolgálatot a vadászoknak. A marhacsordák védelmezőjeként is megállta a helyét. Egyes források szerint közkedvelt volt az állatviadalokon, leggyakoribb ellenfelei itt is a medvék és a bikák voltak. A második világháború alatt szinte teljesen kiszorult, és tartása a háború után csak lassan terjedt el. Napjainkban is ritkaságszámba megy, hogy valaki tenyésztésére vállalkozzék. A legtöbb bordeaux-i dog ma is Franciaországban található, Csehországban kb. 10 tenyészállatt, Szlovákiában alig valamivel több dicséri a tenyésztők választékos ízlését, szakértelmét. A bordeaux-i dog jellemzője az erős testalkat, ezt legjobban a széles és mély mellkas és a lapockákon kirajzolódó izomzat hangsúlyoz. A fej átmérője ideális esetben megegyezik a kutya marmagasságával. Ritka nagy előharapása — felső fogsora az alsóhoz képest 0,5—2 cmrel hátrább helyezkedik el — még jobban kihangsúlyozza a fej jellegzetességét. Marmagasság kanoknál 60—68 cm, szukáknál 58—66 cm. A bordeaux-i dog tartása, mint általában a nagy testű kutyáké, sok • Ditta, tulajdonos Köböl Tibor gonddal jár. Nem is annyira a szaporodás esetleges problémái miatt, mert a pároztatás többnyire nehézségek nélkül megtörténik és az ellések is természetes módon folynak le.-Inkább az eleségükre fordítandó kiadások rettentik el a tenyésztőket, ugyanis a felnőtt állatoknak napi 1,5—2 kg húsra van szükségük. Es ehhez még „körítés” is kell. Ez az állat méreteit tekintve nem meglepő. Az első igazi gondot a kutya beszerzése és a vételára okozza. Németországban egy 8—10 hetes kölyökkutya ára 3 ezer OM-nál kezdődik. (A hazai tenyésztőknél sem sokkal olcsóbb.) Azzal is számolni kell, hogy a kutyának a fejlődés — illetve a vemhesség és a szoptatás időszakában — az ételadag többszörösére van szüksége. A bordeaux-i dog tulajdonságai nem hazudtolják meg a külsejét. Nevelésétől függően kitűnő őrző-védő kutya válhat belőle. Azonban a vele foglalkozónak ügyelnie kell, hogy kerülje a szeszélyes, még inkább az agresszív viselkedést. Az utóbbi hatására ugyanis igen kiszámíthatatlanná és kezelhetetlenné válhat. A fajta tulajdonságainak formálhatóságát bizonyítja, hogy megfelelő nevelés mellett mindenkit szerető, játékos kedvence lehet a csalódnak. A családtagokat nagyon szereti és tiszteli, a gyermekekkel a végtelenségig türelmes, olyannyira, hogy inkább őt kell azoktól félteni. Tenyésztését csak olyan személyeknek ajánljuk, akiknek már vannak tapasztalataik a dogok nevelésében. Köböl Tibor, Gömörpéterfala Fedjük be a rózsát... A rózsák fagyérzókenysége nemcsak örökletes tulajdonságaiktól, fajtájuk jegyeitől függ, hanem éghajlati és talajviszonyainktól is, amelyek között neveljük. Fontos tényező még az is, hogyan viseljük gondját, hogyan metszettük, trágyáztuk, védtük a kártevőktől stb. Minden mulasztással csökken a rózsa ellenálló képessége. Ha agyagos, nem könnyű, homokos talajba ültettük, ahol legalább részben védve van a hideg széljárástól, hajói metszettük, akkor jobban bírja a fagyokat is. Mindenesetre okosabb, ha télre befedjük. A bokorra nevelt rózsa töve köré 0,20—0,25 cm vastagságú földet vagy szalmás trágyát teríthetünk. A közönséges szalma azért nem ajánlatos, mert egerek bújhatnak meg benne. A fiatalabb rózsafákat könnyedén a földre hajlíthatjuk, s a mellékelt ábra szerint befedjük földdel vagy szalmás trágyával, tőzeggel. A nehezebben hajlítható, öregebb rózsafák koronájára papírzsákot vagy vászonzsákdarabot húzzunk. Ne használjunk fóliát, mivel melegebb napokon kipattanhatnak alatta a rügyek, nagy hidegben pedig megfagyhatnak. 2. A rózsafák befedése a. helytelen, b. helyes — a meghajlított törzsre papírt vagy vászonrongyot tekerünk, úgy rögzítjük a földhöz 1. A rózsabokrok befedése földdel, trágyával, illetve gallyakkal Hány nap alatt csírázik? Káposztafélék 7—1° Sárgarépa 12—14 Petrezselyem 24—28 Zeller 18—21 Cékla 10—14 Retek 4—6 Saláta 7—7 Spenót 18—21 Sóska 12—14 Paradicsom 12—14 Paprika 12—14 Hagyma 10-12 Uborka 6-8 Tök 6-8 Görögdinnye 12—14 Csemegekukorica 5—7 Borsó 6—8 Bab 7—9 A mezőgazdaságban dolgozó ember öltözéke az idők folyamán nagyon sokat változott. Három-négy évvel ezelőtt például a nagyüzemben dolgozók és a magángazdák is ingyen jutottak munkaruhához, védőruhához; vételezhettek gumicsizmát, kesztyűt. Ha maradt még az akkori beszerzettből, szerencséje van. Ha nem, akkor előszedheti a melegítőket, régi bakancsokat, bekecseket. Viszont ruházata így nem lesz kényelmes, gátolja a körfnyed mozgást és az időjárás viszontagságait sem közömbösíti. A szövetkezetnek, állami gazdaságnak manapság nincs pénze ilyen „luxusra”, és a magángazdának sem jut rá elegendő. Persze, akad azért néhány kivétel, akinek erre is futja... A szeles, nyirkos, sáros őszi időben a határban vagy az istállóban dolgozó embernek saját érdeke, hogy védje az egészségét, a biztonságát. A réteges öltözködés lényege, hogy alsó trikóval, pamut- vagy flanelinggel, meleg mellénnyel, bekeccsel, munkaruhával (ún. szerelőruha) védje a derekát, a veséit a meghűléstől. Az esőben dolgozó vízhatlan kabáttal védekezzen, nehogy a ruházata átázzon. Ugyanilyen fontos, hogy izzadtan ne kerüljön ki a fagyba, a szélbe. Még ennél is fontosabb, hogy a lábbelije megfelelő legyen. Jó lenne, ha visszatérne a valamikori viselet: a bőrcsizma. Ugyanis a gumicsizma nyirkos, hideg, tehát a lábat nem védi a hidegtől, amellett nem is biztonságos, a csúszós, sáros utakon, állatok által kitaposott terepen könnyen megcsúszhat benne az ember. A bőrcsizma — vagy a bakancs — nem ázik át olyan könnyen, mint a műanyag lábbeli, nem fázik benne a láb, mint a gumicsizmában — nem csúszik, tehát biztonságosabb, mint az olcsó gumicsizma, melynek viselete nem is egészséges. Azt már régebben is említettük, hogy az állatokkal dolgozó ember legalább egy számmal nagyobb lábbelit viseljen. így megfelelően kibélelheti a cipőt, csizmát: kapcát, gyapjúzoknit — akár többet is — viselhet, ez melegen tartja a lábát, s ha az állat netán rálépne, a nagyobb lábbeliben kisebb a sérülés veszélye. A lényeg: ne csússzon a csizma, a bakancs, s ne akadályozza a mozgást. Az egészségvédelem fontos része, hogy a határban és az állatokkal dolgozó ember mindig alaposan tisztálkodjon. Minden este zuhanyozzon le meleg vízzel, s ha hideg volt az idő, és hidegnek, gémberedettnek érzi a lábét, akkor vegyen sósborszeszes vagy konyhasós meleg, illetve forró lábvizet. Akinek viszket a lába, vagy penész, izzadás kínozza, illetve lábszaga van, az öntsön estéli lábvizébe ecetet. Vigyázat: egyetlen nap se múljon el lábáztatás nélkül. És minden nap tiszta zoknira, kapcára van szükség! - cs -
