Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-23 / 239. szám
1992. október 23. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 A bolhapiacon vásárolnak, mindegy, hogy mit Ócskaság, de Ausztriából Szombatonként az osztrák közlekedésrendészetnek gondoskodtak a munkáról. Egész délután estig állítgatják a Bécs közelében fekvő Gro Erzensdorf falucskában minden lehetséges parkolóhelyen a táblákat: vasárnap 0.00 órától 16 óráig tilos a megállás. Vasárnap kora reggeltől ugyanis számtalan, többnyire csehszlovák rendszámú gépkocsi áramlik ide. ,,Hát a táskája hol van?“-kérdezi utastársától egy idősebb asszony, aki a kiránduló autóbuszból száll ki. ,,Én koffert hoztam“ - válaszolja a másik. Hová özönlenek bevásárolni? Természetesen a bolhapiacra. Minden héten a helyi autósmoziban több mint tízezer árus gyülekezik és a nap folyamán majdnem ugyanannyi vásárló is megfordul itt. Az ajánlat különféle, öreg melltartóktól bútorokon, régiségeken, bizsun át egészen a kopott cipőkig. A csehszlovákiaiaknak azonban nem számít milyen régi a holmi. Lelkesen kotorásznak a foltozott, átizzadt ruhaneműben, válogatnak, méregetnek. És vásárolnak. A többnyire sötétbörű árusok erős cigány-akcentussal vagy albán hangsúllyal nagy hangon kínálják portékájukat:,,Akción, sondere angebot, bitte, kaufen Sie. Alles ist extra billig!“ És köztien remekül szórakoznak. Úgy vélem, az ilyen vásárlások siralmassága nyilvánvaló. Embereink azonban mintha nem is tudatosítanák ezt. Ha nem is jobbat, otthoni üzleteinkben is kaphatnának ugyanilyet, vagy még alacsonyabb árakért is. Persze újat, nem elhordottat. Még a közismert ligetfalusi vagy szőlősi börzén is magasabb az áru minősége, mint itt. Az legalább tisztességes feketézés és nem ócskaság. A minőség azonban, úgy látszik, nem játszik szerepet. A fő, hogy Ausztriában vásároltuk. így van, ugye kedves bevásárlók? MONIKA HULJAKOVÁ- Az iskolában azt tanultuk, hogy a legprimitívebb szervezetek osztódással szaporodnak... (PRÁCE) Megmosolyogták őket Most megijedtek MteOratSOBBOM A demokratikus Európa nyugtalansággal figyeli a német szélsőségesek idegenellenes akcióit. A legújabb német adatok szerint a Német Nemzeti Unió jobboldali szervezetnek 24 000 tagja van. A Deutsche National Zeitung és a Deutsche Wochen-Zeitung a szervezet legfőbb képviselőjének ad teret. Gerhard Frey a „cigányterror“ elleni akciókra szólít fel, óva int Németország „elnémettelenitésétöl". A brémai tartományi parlamentben hat mandátumot nyertek e szervezet képviselői. Szaporodik az egykori NSDAP hitleri párt újkori híveinek száma. 5900 tagjuk közül 4200 a skinhead. A militáns csoportok csak az idén hét személyt brutálisan megöltek. Fasiszta szimbólumokkal mázolják be a zsidó temetőket. A jelenség azonban nemcsak német specialitás. A magyar rendőrség 300-400 igazi skinheadet tart nyilván és 3000 szimpatizánst. A lengyel szélsőségesek a színesbőrűek, zsidók és a németek ellen lépnek fel. Nemrég egy kamionsofőrt öltek meg baseball-ütökkel és késekkel. Az ADN szerint Boleslaw Tejkowski Lengyel Nemzeti Pártja áll mögöttük. A legfrissebb jelentések közül figyelemre méltó, hogy cseh skinek 80 tagú csoportja az észak-csehországi Duchcovban gyújtópalackot dobott egy roma lakásába... IZABELA NAGYOVÁ Felfedezik Szlovákiát Wirtschafts Woche A német vállalatok közül egyre több fedezi fel Szlovákiát, mint olyan területet, amely alkalmas gyártani termékeit. A bérek alacsony színvonala és a munkásság képzettsége Pozsonyba és Besztercebányára főleg a német textilipart vonzotta. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Vladimír Meciar kormányfő és miniszterei hajlandók adókedvezményeket adni olyan vállalkozóknak, akiknek van elég bátorságuk beépülni az új állam gazdaságába. Inkább ezeknek nyújtanak kedvezményt, mintsem a cseh politikusoknak. A németek Brüsszelben Meciar országa mellé állnak. Bonnban ugyanis attól tartanak, hogyha Vladimír Meciar Nyugat-Európában piacot talál a kassai acéláru számára, akkor egyetlen devizaforrása a hadiipar marad. A zsibvásár A szerző felvétele Szakkérdésekről laikusok vitáznak Atomkontárok Néhány évvel ezelőtt Törökországban zajlott le a következő botrány: az ENSZ egészségügyi szervezete a fejlődő államoknak nyújtott segély keretében egy gabonasterilizálásra szolgáló nagyteljesítményű berendezést küldött, amely radioaktív sugárzással működött. Az ilyen sterilizálásnál megsemmisülnek a kártevők, a penészgombák és egyéb betegségek, a gabona pedig nem veszti el értékét, mert nem csírázik. Valaki valahol azonban kijelentette, hogy ez egy ravasz támadás a nemzet szaporulata ellen, mert gondolják csak el: a besugárzott gabonát az egész nemzet enni fogja. Egy igencsak erős politikai mozgalom bontakozott ki a gabona besugárzással történő sterilizálása ellen, tömegtüntetéseket szerveztek és felháborodtak. A szakértőkre az égvilágon senki sem hallgatott. A berendezés már ott állt az iszkenderuni kikötőben kirakodásra készen, de vissza kellett szállítani. Érdekelne, mit szólnak ehhez nálunk az atomerőművek ellenzői. Magán-közvéleménykutatást végeztem arról, mit is szólnak az emberek a törökök magatartásához. A nagy többség szerint a törökök magatartása érthető. Akinek megmagyaráztam a sugárzásos streilizálás elvét, visszakérdezett: „Igazán nem maradhat abban a gabonában valami abból a sugárzásból?“ A műveltebbek hpzzátették: „Létezik olyasmi, mint a másodlagos sugárzás...“ Az emberek többségének lelkében akármilyen magyarázat után is, kételyek és bizalmatlanság árnyéka megmarad. Ha elmondjuk nekik, hogy az orvos olyan injekciós tűvel szokta megszűrni őket, amelyet sugárzással sterilizáltak, hideg futkos a hátukon. Temelínben gyermekek tüntettek a villanyerőmű befejezése ellen. Anynyira értenek ehhez a problémához? Valóban jobban értenek hozzá, mint Dyba miniszter? Nem tűnik úgy, mintha Törökországban lennénk? Vagy: „A legolcsóbb, legbiztonságosabb és környezetvédelmi szempontból legelfogadhatóbb az az energia, amelyet nem termeltek meg.“ Édes jó istenem! Ha majd a kristálytiszta demagógiára keresek példát, ezt veszem elő. Hiszen pontosan igy igaz az is, hogy a legolcsóbb, legbiztonságosabb és környezetvédelmi szempontból legelfogadhatóbb kenyér az, amelyet nem sütöttek meg. Itt vannak a biztonsági kritériumok. Valóban, az atomenergia a lehető legszerencsétlenebb módon mutatkozott be: atombombákkal és Csernobillel. Ezért az ellenzők abszolút biztonságot követelnek. Ez persze lehetetlen. Sehol sem lehetséges. Ha kinyitjuk az ablakot, sohasem tudhatjuk, hogy abban a pillanatban nem repül-e be egy légy. Az atomenergia ellenzői itt abszolút biztonságot követelnek, de másutt, például a gépkocsiközlekedésben elfogadják azt ami van. Csak számoljuk össze a közlekedési balesetek áldozatainak számát... Vagy: ha az áramfeszültséget a hálózatban 24 voltra csökkentenénk, elejét vehetnénk úgyszólván az összes áramütéses balesetnek. Műszakilag megoldható lenne ilyesmi, persze rengeteg hátránnyal. Az előnyökért az emberiség elfogadta a 220 voltot, bár emberéletekkel fizet érte. Egy kötőtűvel egyenesen a halált foghatja kézbe. LID0WE NOVINY A hálózat biztonsága úgyszólván nulla. Még egy példa: Van elképzelésük arról, mi történne Prágában, ha átszakadna a slapyi gát? Mennyi emberélet menne veszendőbe, milyen károk keletkeznének? A gát biztonsága is arányos, de nem abszolút. Gondoljanak csak a vaillonti gátszakadásra, mennyi emberéletbe került. Pedig az ár útjában nem is állt akkora város, mint Prága. Tehát: kimegyünk tüntetni a slapyi gát lebontásáért? Én mindenesetre nem megyek el. Az atomerő ellen környezetvédelmi okokból is hadakoznak. Véleményem szerint az atomenergia a legkörnyezetkímélőbb energiaforrás. Erről az Óriás-hegységet tönkretevő savas esők győznek meg. Nem elgondolkoztató? Közismert, hogy a füstöt csak részben lehet megszűrni? Itt az arányos biztonsággal megelégszünk? Ráadásul - s ez a fő érvem - az elégetett szénből csak a legkevésbé értékeset'nyerjük: a meleget. Ugyanakkor a szén igen értékes vegyi nyersanyag. Ha most elégetjük, az elkövetkező nemzedékek elátkoznak bennünket. Ez nem közömbös számomra. Utódainknak tartozunk azzal, hogy takarékoskodjunk az energiával és korlátozzuk fogyasztását. És őrizzük ásványkincsünket, a szenet, meg az erdőket. Temelínt főleg az osztrákok szidják. De próbálják meg felajánlani nekik, hogy atomhasadás helyett a mosti szenet fogjuk ott égetni és füstöt küldünk nekik. Aztán figyeljék hogyan reagálnak. Én már kipróbáltam. Fizikus vagyok, nem energia-szakember, még kevésbé közgazdász. A sugárzás fizikájáról tudom a magamét, az energiaipar gazdasági összefüggéseiről semmit. De, ha szakértő jelenti ki, hogy minden tényező figyelembe vételével a szénből nyert energia a leggazdaságosabb - elfogadom. De ellenzem, hogy szakmai kérdésekről illetéktelenek döntsenek. Olvastam olyan véleményt is, miszerint a döntést nem lehet a szakértőkre bízni, mert azok már sokszor tévedtek. Ez igaz, ők is emberek, De a kontárok, a hozzá nem értök, akik semmi lényegeset a problémáról nem tudnak, azok talán megalapozottabb tényeket tárnak fel? Az értelmiség lebecsülését évtizedeken át sulykolták belénk a bolsevikek, mivel maguk nem rendelkeztek vele. Akkor hát szüntessük meg az egyetemeket, a tudományos intézeteket - olcsóbb lesz. Ha majd a foguk fog fájni, ne keressenek szakembert, hanem hívjanak össze tüntetést Temelínnél. JAROMÍR JUNA, atomfizikus Miért maradok szlovák? Talán nincs is ésszerű ok arra, hogy elgondolkozzam felette, miért is tartom magam szlováknak. A közismert megállapítás ,,hát ezek vagyunk mi, szlovákok“.. . bennem nem ébreszt ellenérzést. Ez megszokott kifejezés, amely elégedetlenséget tükröz önmagunkkal. Ezt el kellene utasítanom. Érzékeny lelkű nemzet tagjának érzem magam. Nemzetemnek ezek a ,, tulajdonságai“ nem érintenek. Elsősorban azokat botránkoztatják meg, akik hiányában vannak az igazi érzéseknek. Nemzetemnek joga van arra, hogy szlovákul örüljön, és szlovákul fájjon a lelke. Az a köteles-DENNÍK PRt SLOVENSKO KORIDOR sége, hogy örömeit és fájdalmait gyarapodásának szolgálatába állítsa. ,,Aki nem szenved, nem is alkot“ - mondta a klasszikus és én komolyan vettem, bár úgy vélem, hogy ö a szenvedést nem fájdalmas önsajnálatként értelmezte, amely beépült az életfilozófiába, hanem úgy, mint az előrehaladás ösztönzőjét. Nemzetem tud élni és túlélni is. Százéves harcát az önrendelkezés felé sokan tagadták, és ma is meg akarják tagadni tőle. Erővel is és kíméletlen ravaszsággal is. Ténynek veszem, hogy a nemzet nem volna teljes,'ha nem volnának janicsárjai is. Nincs kifogásom azok ellen, akik bármilyen oknál fogva is úgy döntöttek, hogy másutt dollárokért nyomorognak. A többség azonban úgy döntött, hogy otthon nyomorog. Nem szeretem azonban a szlovák lélek olyan ,,professzorait“, akik nem is ismerhetik a nemzet lelkét mert megváltak tőle. Számomra nem elég, hogy valahol elbújva érezzem magam szlováknak, és csak jelekkel tudassam mennyire szívemen fekszik a nemzet ügye. Vannak olyanok, akik abban reménykednek, hogy ötszáz vagy ötezer agy hagyja el az országot. Az ilyenek elfelejtették, hogy ezek az agyak olyan emberekhez tartoznak, akik többségének szlovák a lelke. Stefan mistrík Kié a föld? fcsltfdeníK Teljesült az, ami az első november utáni kormány célkitűzése volt, s amit az első földről hozott törvényjavaslatban fejezett ki: Felkínálni a föld tulajdonjogát azoknak, akiket megloptak, de olyan feltételek mellett, hogy számukra nem' maradt más lehetőség, mint az ajánlatot visszautasítani. Hogy a föld azok tulajdonába kerüljön, akik negyven évig a párt nevében „használták“. Jövő év január 1-től különféle kereskedelmi társaságok álarca alatt kereskedhetnek, üzérkedhetnek vele, ahogy kedvük tartja. Földünknek csak kis része marad azokra a bátrakra és becsületesekre, akik tulajdonjogukat az elképzelhetetlenül nagy akadályok ellenére is kiharcolták és közben számos megaláztatást és mellőzést szenvedtek el.
