Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-23 / 239. szám
1992. OKTÓBER 23.________________________________FOLDMlí^FS 111 Kádek Gábor illusztrációs felvétele Kifizetődő a házinyúltenyésztés A Branko felvásárol — és fizet! Állat-egészségügyi szolgálat Az állattartás alapelvei A nagyüzemi állattartásról az elmúlt évtizedekben csak szépet és jót illett mondani. Hogy állat-egészségügyi szempontból sok kívánnivalót hagy maga után, sőt sok helyütt katasztrofális körülmények között kínlódnak az állatok, arról nemigen lehetett szólni. Most, a tulajdonviszonyok rendezése végre nevesíti a törődés, a gondozás és a számadás kötelességét is. A magángazdának személyes érdeke lesz az állatokkal való törődés, az átalakított nagyüzemekben pedig névre szólóvá válik az állatgondozás kötelessége. Csak remélhetjük, hogy előbb vagy utóbb az állatvédelmi törvény is napvilágot lát, s ez minden bizonnyal érezteti majd hatását az állattartásban, a tenyésztési eredményekben is. Néhány éwel ezelőtt a Branko Nitra közös vállalat igencsak nagy népszerűsítési hadjáratot folytatott a házinyúltenyésztés meghonosítása, elterjesztése érdekében. Az ösztönzés talán eredménytelen marad, ha nem kínáltak volna a felvásárolt nyulakért ha nem is magas, de állandó és biztos átvételi árat. Aztán jött néhány nehezebb év. Ugyanis a nyíllak vírusos megbetege-' dése igencsak megtizedelte az állományokat. A tenyésztők a saját kárukon tanulták meg, hogy védőoltás nélkül nem lehet eredményes a nyúltartás. Ma már igénylik a rendszeres állatorvosi ellenőrzést és betartják az egészségügyi követelményeket. mesztést tartották fő megélhetési forrásuknak, szemben a kísérletező kamocsaiakkal. (Aki ismeri a mai Gútát, könnyen összehasonlíthatja a század eleji állapotokat a mai viszonyokkal.) A gyümölcstermesztés és kertészkedés fejezetből kiemelném: „Az árterekben elterülő gyümölcsösöket a gondozás igénytelensége és nagy terméshozam jellemezte. A régi paraszti gyümölcsfajták hosszabb életűek voltak, az időjárás viszontagságainak és a kártevőknek jobban ellenálltak, mint a később elterjedt nemesített fajták.” És „bár akadtak családok, akiknek szántóföldjük nem lévén, főleg a gyümölcstermesztésből éltek, de a gazdaságok többségében a kertek haszna csak kiegészítő jövedelemforrásnak számított a XX. század első felében.” „A veteményes kerttel főleg az asszonyok törődtek. A férfiak legfeljebb ástak és a melegágyat készítették el, a kapálásba már ritkán segítettek be. Gyomláláshoz, kapáláshoz már 8—10 éves gyerekek segítségét is igénybe vették.” Az asszonyokat lekötötte a gyermeknevelés és a háztáji gazdaság — ezért volt a gabonater-Mikorra ismét visszatért a tenyésztői bátorság és kedv, s megnőtt a levágásra kínált nyulak száma is, az eleddig monopóliumhelyzetben lévő felvásárló- és feldolgozóüzem nem győzte kapacitással... Ma már folyamatos a felvásárlás. Mivel a vállalat állami támogatása megszűnt, nem tudja szavatolni az állandó felvásárlási árakat A kereslet és a kínálat — a piacgazdaság — törvénye szerint tehát a házinyúl felvásárlási ára változhat, változik. Nem lesznek úgynevezett nyári és téli árak, ahogyan sokan eddig magyarázták, hanem a piaci feltételek által kialakítottak. Most a házinyúl felvásárlási ára 41 korona. mesztés kizárólagosan férfi munka; az asszonyok csak sürgős esetben segédkeztek a határban. A termelés és fogyasztás népi táplálkozásra vonatkozó összefüggéseit taglalja a 6. fejezet. Kiderül belőle, hogy a gútaiak a század első felében nagyon takarékosan bántak a megtermelt és összegyűjtött élelmiszerekkel. Amit pénzzé lehetett tenni, azt eladták, ezért — kényszerűségből ugyan, de — nagyon ésszerűen táplálták családjukat. Az erre vonatkozó részleteket megtalálják a könyvben, ezzel egyben ötleteket is kaphatnak a túlzott mértékű, egészségtelen húsfogyasztás mérsékléséhez... A kötetben szó esik még a megtermelt javak cseréjéről, a vásártartási rendről, s végül az egyes parasztgazdaságok felépítéséről, jellemző jegyeiről. A Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében című kötetet számos rajz, fénykép egészíti ki, dokumentumát adva egy faluközösség életének. A valóban szép kiállítású kötetet a gútai helyi önkormányzat támogatá-Ezzel is azt kívánja a Branko bizonyítani, hogy nem céljuk a tenyésztők megrövidítése, ellenkezőleg: szeretnék őket ösztönözni a nyúltenyésztés folytatására, tehát úgy fizetni nekik, hogy kifizetődjék számukra a nyúltenyésztés. A Branko ma már ugyan nincs monopolhelyzetben, ugyanis más szervezetek, vállalatok is foglalkoznak a nyúl felvásárlásával, kivitelével stb., azonban még ma is a Branko az egyetlen vállalat amely egész évben, folyamatosan felvásárolja a házinyulat A jövőben a vállalat szorosabb együttműködést akar kialakítani a nyúltenyésztőkkel, hogy a fogyasztásra legalkalmasabb fajtákat neveljék. Egyúttal a nyúltápok összeállításában, az ésszerűbb nyúltenyésztés, tehát az olcsóbb tartás feltételeinek a megteremtésében is segíteni szeretne. V. F. sával a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a komáromi Duna Menti Múzeum közösen jelentette meg. Harsányi Imre, Gúta város polgármestere a kiadvány fontosságáról a következőket mondta: „Minden ember keresi a gyökereit, és ha megtalálja, biztosabban áll a világban. Számunkra ez a könyv történelmünk egy része. Mostanság jellemző a város gazdálkodására, hogy elsősorban felmérésekre, kultúrára, sportra áldoz. Nagyobb beruházásokra most amúgy sem futja a költségvetésből. Ahhoz, hogy fejlődésnek induljon ez a város, a helyi értékek ismerete a legfontosabb. 1500 magyar és 1500 szlovák nyelvű példányt jelentettünk meg a kiadványból, ez elég kéne legyen ahhoz, hogy polgáraink is megvásárolhassák, a könyvtárainkba is bekerüljön és kielégítsük a néprajz iránt érdeklődők igényeit is. Ez a kötet a XX. század első felének gazdálkodásáról szól. Hiányolom, hogy nem született még meg egy Gúta teljes történetét felölelő kötet, de születőben van már egy ilyen gyűjteményes monográfia is.* Haraszti Mária A tiszta, a kényelmes hely legyen az ól, istálló az állat számára éppolyan fontos, mint az ember számára a megfelelő lakás, a tiszta otthon. Az összezsúfoltan, trágyalében sínylődő, a gondozók által ütlegelt állatok — akár sertés, akár marha — súlygyarapodását igencsak visszavetik a tartási körülmények. A levágásra szánt állatok húsát elértéktelenítik a véraláfutások. Az utóbbi időben sok helyütt előfordul, hogy inkább a magángazda vágóállatait veszi át a húsüzem, mint az állami gazdaságét vagy a szövetkezetét, s éppen az előzőekben felsorolt okoknál fogva. Sokat jelent továbbá a tehenek, hízómarhák megkötésének módja. A szakszerűtlenül és gondatlanul jászolhoz láncolt állat könnyen megfulladhat. A durva hangnem, az ütleggel, rúgással állatot fegyelmező „gondozó” állandó félelemben tarthatja a rábízott teheneket, borjakat, ami érzékenyen hat fejlődésükre, gyarapodásukra. De ő maga is ráfizethet kegyetlenkedésére, mivel előfordulhat, hogy az állat fellöki, megrúgja, megharapja. Ilyen tartásmód mellett nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Csehszlovákiában országos viszonylatban a produktív tehénállomány nem éri meg a negyedik laktációs időszakot. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a vágóhídra kerülő tehenek nem egészen öt esztendősek, felnevelt borjaik száma csak 2—3. Pedig köztudott, hogy az ötödik laktációt követően produkál profitot az állat, s általában a hatodik, hetedik laktációja során jut(na) el a várható maximális produkcióhoz. A kényszervágások, és az idő előtti selejtezések okai közt gyakran szerepel az állatok állóképességének romlása, a végtagok kóros elváltozása, kezel(het)etlensége. Ez is nagyban hozzájárul a manapság tapasztalható áldatlan állapotokhoz, ahhoz, ' hogy ráfizetéses a marhatartás. Még a várható kis profitot is könnyelműen veszni hagyjuk. Az állattenyésztők nem képesek a kiselejtezett tehenek helyére megfelelő minőségű és számú üszőt állítani. Ahhoz pedig, hogy megfelelően hosszú életű, nyereségesen termelő tehénállományt tartsunk, kitűnő állóképességű, egészséges állatokra van szükség. A sántaság, legyen az akár sérülés, takarmányozás, vagy fertőzés, esetleg hanyag gondozás következménye, mindig gondot jelent. A gazdasági és haszonállatok teljesítményét többé kevésbé, de mindig rontja. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági állatok lábainak állapotával (ide számítva a lovat! is) törődnek az állattenyésztők, az állatgondozók a legkevesebbet. Nem hiába helyeznek hangsúlyt a fejlett állattenyésztéssel bíró országok tenyésztői éppen a gazdasági állatok konstitúciójára, magyarán állóképességére, ezen belül is a végtagok funkciójára, a körmök, a pata szarujának minőségére. Rendkívüli figyelmet, gondozást igényel az állat, hogy le ne sántuljon. Minden gazdasági vagy kedvtelésből tartott állat körmét ápolni kell. Egyrészt azért, mert a csökkent mozgásterük miatt kevésbé kopik a körmük, a patájuk szarurétege, másrészt a „túltáplálás” következtében jelentősebb mértékben megnövekszik a szaruképzés. A különböző tartástechnológiák tervezői a legkülönfélébb anyagokból készült, változatos felületképzéssel készült talajtakaró, szigetelő- és burkolóanyagokat kínálnak. Több-kevesebb sikerrel, mert olyan minőségű burkolat, amely pótolná a rendszeres körömápolást, nem létezik. Marad tehát a megerőltető fizikai munka. Az alom nélküli szabadtartás esetén, a legelőre és a fejőházba járó állatoknál a tapasztalat szerint évente egyszer, a kötött — almos vagy a szabad — mélyalmos tartásnál kétszer, a törzsállatoknál, az értékesebb egyedeknél viszont évente háromszor ajánlatos kórmölni. A juhoknál, kecskéknél évente legalább kétszer kell a körmöket faragni. 1. Általános szabály, hogy kivétel nélkül minden állat esetében el kell végezni a körmölést. Ha válogatunk, áttekinthetetlenné vélik a helyzet, tévedéshez vezet. Az esetlegességre alapozva, a szembetűnő, legsúlyosabb eseteket kiszúrva nem oldjuk meg az állomány kezelését. 2. Nem szabad megvárni a tömegesen jelentkező, kisebb-nagyobb mozgászavarral járó pata- és körömdeformációk kifejlődését, mivel azok már kevés eséllyel és jelentős anyagi ráfordítással orvosolhatók. A rendszeresen végzett körömápolással meggátoljuk a nehezen kezelhető, súlyos, fertőző köröm- és patagyulladások, a köröm- és csánkízületek morfológiai elváltozásai, valamint funkciózavarai kialakulását. A rendszeresen végzett szakszerű ápolás növeli az állatok produktivitását, s közvetve azok hasznos életkorát is. 3. A tömegesen előforduló súlyos esetekben ajánlatos a körmölés idejére állatorvost rendelni, aki elvégzi a szükséges sebészeti beavatkozásokat, kezeli a feltárt sebeket. Gyógyulásra akkor számíthatunk, ha időben megkezdjük a kezelést. 4. A túlnőtt szarufalat mindig ott távolítjuk el erőteljesebben, ahol kevésbé terhelt, tehát kisebb mértékben kopik. Ilyen a talprész, a sarokvánkos és a belső patafal szarupereme. A külső patafalat csupán kis mértékben igazítjuk. Nagyrészt a pata és a csülök hegyét szükséges szabályozni. Az ortopédiai kezelést, a különleges kívánalmaknak eleget tevő csülök-, köröm- és pataalakításokat bízzuk szakemberre. 5. A körmölést követően ne feledkezzünk meg a végtagok fertőtlenítéséről. A lemosott, a felesleges szarutól megszabadított körmök, csülkök ápolása a leghatékonyabb. Minden esetben legyen kéznél megfelelő mennyiségű fertőtlenítőszer, jódtinktúra, Kubától spray, Chronicin spray. Legújabban a Panteprol spray ajánlható, mivel propoliszt tartalmaz, amelynek fertőtlenítő, hegesedést serkentő, gyulladást csökkentő hatása felbecsülhetetlen. 6. A tisztaság fél egészség. A megfelelően kezelt állatok minden esetben kerüljenek vissza a kitakarított, esetleg fertőtlenített, frissen almozott helyükre. Szabadtartás esetén ügyeljünk arra, hogy ne keveredjenek a még körmöletlen társaikkal. Dr. Sztruhár Győző Útjaink karbantartásáról Itt az őszi betakarítások ideje, amikor a mezőgazdasági üzemek erősen igénybe veszik a kiépített — (makadám) és a föld (rneze^ — utakat A gazdaságok, igen helyesen, a legtöbb esetben az állattenyésztő telepeket kiépített utakkal kapcsolták be a forgalomba, a nagy szállítási igényük miatt Egy 4 ezer hektáros gazdaságban földutakon végzett belső szállításokra vonatkozóan végeztünk számításokat, hogy az utak minőségének javításával mennyire növelhető a haladási sebesség és ez az úton eltöltött időt — műszaknapokban kifejezve — mennyire csökkentheti. Az eredményt táblázatban foglaltuk össze. Ezek szerint az összesen megtett 98 773 kilométerből 70 204 kilométer (tehát 71 százalék) a táblákról és a táblákra történt szállításokra jutott, míg 28 569 kilométer (29 százalék) a munkafolyamatok és műveletek végrehajtásához szükséges fel- és levonulások útigénye volt Köztudott, hogy a szállításoknál — a szállítóeszköztől, valamint az utak minőségétől, állapotától függően — a haladási sebesség óránként 10—40 kilométer lehet. Az erőgépek által vontatott munkaeszközöknél ez jelentősen kevesebb: 6—16 kilométer/óra. A táblázat szerint ha az úton eltöltött időt műszaknapokban fejezzük ki, akkor, ez a kisebb haladási sebességnél 1178 műszaknap, míg a nagyobb sebesség esetében 354 műszaknapra csökkenhet Szükséges tehát a földútjalnkat az őszi nagy szállítási munkák idejére kijavítani. Ez az út egyenletes domborúvátételéből, a gödrök (kátyúk) eltüntetéséből, esetleg helyenkénti feltöltéséből áll. A könnyű fogas és a henger jó munkát végezhet A fel- és levonulások műszaknapi Igénye Fel- és levonulások típusa Évi összes km Ha a haladási sebesség km/óra (600 perc=1 műszaknap) Belső szál-70 204 10 km/ó 20 km/ó 30 km/ó 40 km/ó lításoknál 702 351 234 175.5 6 km/ó 8 km/ó 10 km/ó 16 km/ó Munkafolyamatok 28569 476 357 286 178,5 és műveletek végrehajtásakor Műszak-Műszaknapok napok Összesen 998 773 1178 708 520 354
