Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-21 / 237. szám

1992. október 21. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Ismét bíróság előtt a kétszeres (?) gyilkos A feisze rejtélye Az udvaron egy halom fahasáb. A kis cíferi házban egy 81 éves asz­­szony és egy deresedé hajú 46 éves férfi él. Anya és fia. A férfi egy kis szobában lakik, felesége és féléves kisfia tragédiájának színhelyén. Sokan két évtized múltával sem tudják feledni a szörnyűséget, amely ebben a szo­bában lejátszódott. Milan P. most is­mét a vádlottak padján ül. Ezúttal a lipótvári fegyenclázadásban való részvétele miatt. ..Hazajöttem a kocsmából és fej­szével agyonütöttem a feleségem, mi­vel az meggyilkolta a fiamat - össze­szurkálta késsel. Ezt mondtam a bíró­ságon is, mégis kettős gyilkosságért ítéltek el“ - mondja Milan a 21 évvel ezelőtti véres októberi éjszakán tör­téntekről. Gyakorlott jogász módjára fűzi mondatba a jogi kifejezéseket. Ö a gyilkosság egyetlen tanúja. Apja, anyja s testvérei a konyhában voltak. Csak később, a gyilkosság után néztek be a szobába. ,,Mind elájultak, amikor meglátták, mi történt. Aztán idegenek jöttek, rendőrök. Változtatta vallomásait Már az első kihallgatáskor is azt vallotta, hogy a fiát nem maga ölte meg. ,,Nem. Vesztemre az elején mindkét gyilkosságot magamra vállal­tam. Hogy miért? Hosszasan beszél­hetnék róla...“ Margit és Milan esküvői fényképét anyja még most is féltve őrizgeti. ,,Hogy miként ölhettem meg a felesé­gem többévi rendezett családi élet után?“ Erre a kérdésre keresték a vá­laszt a bírósági szakértők is. Talán nem véletlen, hogy Milánnak már 19 éves korában is volt dolga a bíróság­gal. ,,A helyi kocsmában egy vereke­dés során komolyabb sérülést okoz­tam valakinek... Egy évet kaptam ér­te, 2 éves feltételes szabadságvesz­téssel.“ És hat évvel később meggyilkolta a feleségét. Ki hiszi el, hogy csak az asszonyt? ,,Miért ne hinnének nekem az emberek? Hiszen a vizsgálat az én állításomat igazolta. A hivatalos iratok a bíróság irattárában vannak. A Prágai Egyetemi Kórházban azt mondták, nem foglalkoznak adatgyűjtéssel, azt ajánlották forduljak a bírósághoz. Oda már nem mentem el, mert az SZNT elnöke, Ivan Gasparovic kijelentette, hogy minden bírósági Ítéletet és kérel­met felülvizsgálnak. Ez a mai napig nem történt meg. Nem tudom miért...“ Milan feleségét és fiát 1971 októ­berében temették el. A pozsonyi kerü­leti bíróság Milant a következő év júniusában halálra ítélte. ,,Októberben kegyelmet kaptam, és a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az ügy újratárgya­lását." Két év múlva a bíróság ismét halálos ítéletet hozott. ,, 1975januárjá­ban a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéle­tet is hatálytalanította, és kettős gyil­kosságért 25 év fegyházbüntetésre ítélt." A lipótvári fegyházban 15 évet ült le. Havel amnesztiája után egy évet levontak büntetéséből. Tavalyelőtt jú­liusban helyezték szabadlábra. Felté­telesen öt évre. Most a perújrafelvétel­re vár. .,Azt akarom, hogy kiderülön az igazság köztem, a rendőrök, az ügyész, az ügyvéd és a bírók között. Minden bizonyítási kötelességet rám ruháztak. És ők mind a mai napig hallgatnak. Az újságok azt írták, hogy minden szocializmus idején hozott íté­letet felülvizsgálnak. Ez eddig az én esetemben nem történt meg. Pedig már voltam ügyvédnél is. Pénzt kért. Megmondtam neki az igazat: pénzem nincs, de spórolni fogok. Erre azt mondta, jöjjek vissza, ha majd lesz. De honnan vegyek pénzt? Munkát kerestem a vasútnál. Megtudták, hogy büntetett előéletű vagyok, s nem vet­tek fel. A magánvállalkozónál ugyan­így jártam. Szociális segélyt kapok, nem könnyű megélni belőle. “ ,,Ha nem lenne a nyugdíjam, nem tudom miből élne“ - mondja Milan anyja. A bíróság bűne A lipótvári fegyházról eleinte be­szélni sem akar. ,,Már annyi mindent összeírtak róla. Mennyit szenvedtünk mi rabok, mennyi éhezést, nyomort és kint kellett kibírnunk. Persze ezt nehe­zen érti meg az, aki nem élte át. Mindenki bűnös. A bíróságok is! Bör­tönbe küldtek szellemi és testi fogya­tékosokat is. Velük nagyon nehéz dol­gozni, élni, és kijönni.“ A lipótvári fegyenclázadás 1990 márciusának első napján kezdődött. Ketten - két elítélt - elbarikádozták magukat a cel­lájukban, s nem voltak hajlandók el­hagyni azt a felügyelők, a parancsnok és az ügyész felszólítására sem. Este újabb foglyok tagadták meg az intézeti rend betartását, tiltakozó éh­ségsztrájkba kezdtek, kényszerítették a felügyelőket a kulcsok kiadására, és a börtön egyes részlegeinek elhagyá­sára. A foglyok és az intézet vezetői közti tárgyalások után 652 rab hagyta el a börtön épületét. A többiek elége­detlenek voltak az amnesztiával. Ez robbantotta ki azután a lázadást, amely a becslések szerint több tízmil­lió koronás kárt okozott. i ,,Csörömpölésre, kiabálásra ébred­tem. A szobában 30-an voltunk. Ki­mentünk. Egészen addig nem is tud­tunk a lázadásról. Senki sem mondott semmit“ - mondja Milan. Szinte hihe­tetlen. Semmiről sem tudott volna egy hónappal a lázadás kezdete után? ,, Valóban nem tudtam! Hiszen jártak hozzánk az SZNT-ből, a bíróságokról, no és újságírók meg más szakem­berek is. Mindenki azt mondta, hogy ez nem lehet lázadás. “ A zendülés utolsó napja.,,Az épület felett helikopterek röpködtek. Mond­tam is, hogy ennek nem lesz jó vége. Pánik tört ki az elítéltek között. Hiszen több, mint ezren voltunk! Kíváncsiság­ból felmásztam az új épületszárny te­tejére. A környező földeken géppiszto­­lyos rendőröket láttam. Rajvonalak­ban. Ha tüzelni kezdenek, egy egér vagy madár sem menekül. A főkapu előtt felsorakozott egy speciális alaku­lat. Bemázolták az arcukat, kezeslá­basokban voltak. Úgy néztek ki, mint a Rambo. Még nevettünk is rajta. Nem gondoltam volna, hogy védtelen em­berekre fognak lövöldözni. Megszólal­tak az intézeti hangszórók, különböző parancsszavak hangzottak el. öt-tíz méteres magasságban körözni kezd­tek felettünk a helikopterek. Söréttel lőttek ránk! Mindenki véres lett. Ne­kem a lábamat találták el. Mikor elkez­Egy program a munkanélküliekért dődött a káosz, mindenki lefelé nyo­­makodott. Lenn összefogdostak ben­nünket, meztelenre vetköztettek, és elvezettek egy kb. fél kilométerre fek­vő házba. Később különböző intéze­tekbe szállítottak bennünket. “ Tudta ön, hogy a lázadásban való részvétel miatt ismét bíróság elé ke­rülhet? ,,Nem. Akkor nem tudatosítot­tam, hogy lázadásról van szó. Az egész hónap során folytak a feltételes szabadlábra helyezések. Mikor már­cius elsejétől abbahagytuk a munkába járást, nem tudtam, hogy lázadás volt. “ Egyébként Milant pozitívan jelle­mezték a zselízi fegyintézetben, ahon­nan szabadon engedték. Példásan vi­selkedett az örökkel és a fogolytársai­val is. Több ízben megdicsérték ami­ért kiválóan végzi munkáját. De térjünk vissza a fegyencláza­­dáshoz. Akkor sem tudatosította a kö­vetkezményeket, amikor felszólították önöket a megadásra, a tető elhagyá­sára? ,,Megrázó pillanat volt. Szerin­tem senki nem akart rosszat.“ És a fegyverek mire kellettek? ,,Ne­künk a tetőn nem volt egyetlen fegyve­rünk sem!" Kezébe veszi a fegyverekről ké­szült fényképet. A rendőrök szerint a lipótvári fegyenclázadás során ke­rültek elő. ,,Az lehetetlen“ - mondja Milan. Mikor elmondom neki, hogy tanúk vannak rá, akik azt állítják, fegy­vereket is használtak - elneveti ma­gát. ,,Ott nagyon sok szellemi fogyaté­kos fogoly volt. Őket is tanúknak tart­ják.“ A lipótvári fegyház történelmi értéke nagy. A 17. században épített, eredetileg törökellenes erődítményt a múlt század végén alakították át állami fegyházzá. Nem sajnálta Milan, mikor lángra lobban? ..Nem. örömet éreztem, mikor égni láttam!“ Egész Európából jártak szakem­berek, megtekinteni az építményt... ,,Maga úgy beszél, mint az ügyész. Tudja maga, hogy 50 év alatt hány ember halt meg ott? Hányán beteged­tek meg, vesztették el szemük világát, kezüket, lábukat? Azt nem fájlalja?! Arról nem szólt a vádirat! Csak a törté­nelmi értéket emlegetik. A vádirat majd kétszáz oldalas. 75 vádlott kapta kézhez, akiknek egyhar­­mada már szabadlábon van. Az ügy­irat több, mint 14 ezer oldalas. A tár­gyalás október 12-én kezdődött. Nem tudni, hogy az egyik jelenleg legna­gyobb méretű bírósági eljárás befeje­­zödik-e ez év karácsonyáig. A szak­emberek becslése szerint a költségek a legjobb esetben is másfél millió koronát emésztenek fel. A lázadás résztvevőit öt év börtön­­büntetés fenyegeti. ,,Azt hiszem any­­nyit nem adnak“ - jegyzi meg Milan. ,, Szerintem ez teljesen felesleges. Hi­szen az elítéltek 90 százalékának ak­kor már nem is kellett volna a börtön­­ben lennie. Ma valaki megöl egy em­bert és két hét múlva szabadlábon van. Mindegyik büntetés igazságos volt? Nem! Sokan voltak, visszaesők is, akik büntetlenül ültek! A bíróságo­kon ezt nagyon jól tudták! Nem kellett volna leégnie a börtönnek... “ Ezzel azt akarja mondani, hogy már korábban magának sem kellett volna a lipótvári fegyházban lennie? ,.Ponto­san! Az az ember aki egy zsarnok ellen követ el bűnt, nem tesz rosszat. Ha a bíróságok igazságosan ítélkez­tek volna, egy napot sem kellett volna a lipótvári fegyházban töltenem. A bí­rósági aktákban titkok rejlenek. Egy­szer majd kiderülnek. “ Hát, majd meglátjuk. Az azonban biztos, hogy a fejsze favágásra való és nem emberölésre. (N.Ö.) Segít a Help A munkanélküli segélyjogosultságu­kat elvesztő és ezáltal a szociális kiszolgáltatottság vakvágányára kerülő munkanélküliek számára létrehozott Help nevű programról szólt az a sajtó­­konferencia, amelyet október 14-én tartottak Pozsonyban. A sajtótájékoz­tatót a Csehszlovák Humanitárius Együttműködés Tanácsának Szlovák Kamarája szervezte a Munkaügyi Mi­nisztérium, az SZK Szociális és Csa­ládügyi Minisztériuma és a Platón Tár­saság együttműködésével. A program Szlovákia munkanélküli­ségi problémáin próbál segíteni. A Help programon belül alkalom nyílik a munkanélküliek aktivizálására és mo­tiválására, hogy helyzetüket saját erő­ből, képességeik szerint igyekezzenek megoldani. A program tanfolyamai a magánvállalkozás területeire irányít­ják, saját képességeik és lehetőségeik leghatékonyabb kiaknázására serken­tik a résztvevőket. A program humani­tárius része a pszichoterapeutikus és szociálpszichológiai megelőző felvilá­gosításon alapul. A programnak ez a része segít kiválasztani a legráter­mettebbeket, akik a magánvállalkozói munkakörre a legjobb feltételekkel ren­delkeznek, majd a következő átképző tanfolyamon belül megismertetik őket a magánvállalkozás legfontosabb jogi, gazdasági és üzleti alapelveivel. A járási és körzeti munkaügyi hivata­lokkal aktívan együttműködő Platon társaság - a Csehszlovák Humanitá­rius Együttműködési Tanács szlovák kamarájának közreműködésével - a kurzusok első részét térítésmente­sen tartja. A társaság már több mint 20 ilyen jellegű akciót szervezett, például a Nagykürtösi, Lévai, Losonci, Zólyomi, Galántai, Tapolcsányi és más járások­ban. A program működésének fontos határköve volt a Szlovákia iskolaügyi és tudományos minisztériumának akkre­­ditációs komissziója általi hivatalos elismerés. A társaság sikerességéről tanúskodik azoknak az embereknek a számaránya (20, helyenként 50 szá­zalék) , akik a tanfolyam elvégzése után három hónapon belül már vállalkozás­ba kezdtek. Éva Záhradníková, a Munkaügyi, Szociális és Családvédelmi Miniszté­rium állami titkárnője szerint az SZK munkaügyi hivatalaiban szeptember végén 266 117 munkaigénylöttartottak nyilván, ami 10,6 százalékos munka­­nélküliséget jelent. A harmadik ne­gyedév folyamán további, mintegy 5000 munkanélküli átképzését kezd­ték meg. Körülbelül 38 százalékuk szinte azonnal munkába lép. Az SZK- ban 9 hónap alatt több mint 47 000 közhasznú munkahely keletkezett. A hatékony foglalkoztatási politika je­lentős hányadát teszik ki a közérdekű munkák is. (zsé) A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége és társrendezői 1992. október 24-én ❖ A DUNASZERDAHELYI VÁROSI SPORTCSARNOKBAN ❖ megrendezik a III. SZLOVÁKIAI TÁNCHÁZTALÁLKOZÓT 10.00- 16.00 — Táncoktatás a küzdőtéren Martosi, medvesalji, abaúji, bodrogközi, somogyi, széki, gyimesi, valamint a szlovák kokavái táncok bemutatása és tanítása. — Népzenei együttesek és szólisták koncertjei (edzőterem) Fellépnek: Varsányi, Ghymes, Csiholok, Csámborgó, Pántlika, Gyeplős, Csurgó, Csalló, Fakó, Muzsikás, Dűvő, Podkovicka zenekarok, valamint Agócs Gergely, Nagy Mirtill, Écsi Gyöngyi és Juhász Zoltán szólisták. — Flagyományőrző zenészek koncertjei (folkkocsma) Fellépnek: hagyományőrző zenészek és énekesek Na­­gyölvedről, Nagydarócból, Abaújszináról, Királyhel­­mecről, Kokaváróí, Székről és Gyimésbükkről. 16.30- 19.00 — III. Szlovákiai Táncháztalálkozó gálaműsora Fellépnek: hagyományőrző zenészek és táncosok, vala­mint hazai és külföldi kiemelkedő népzenei együttesek és szólisták. 19.00- 23.00 — Össznépi vigadalom Széki, mátyusföldi, gyimesi, gömöri, kalotaszegi és me­zőségi táncok. 23.30- 04.00 — Táncház A Gorkij utcai alapiskola éttermében. Az egész nap folyamán népművészeti kirakodóvásár a sport­­csarnok területén (kerámiák, bőrdíszművek, fafaragások, szőt­tesek, népviseleti kellékek stb.). BELÉPŐDÍJ: felnőtteknek 60,-Kcs, gyerekeknek 6-14 éves korig 20,-Kcs A Szlovákiai Folklór Únió és a Szlovákiai Magyarok Folklórszö­vetsége tagjai részére 50 %-os engedmény. Belépődíj az éjjeli táncházra 15,-Kcs. JEGYELŐVÉTEL: VMK Dunaszerdahely (tel.: 257-51), Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége, Pozsony, nám. 1. mája 10-12 (tel.: 499 807, 571 57) A helyszínen az információs szolgálatnál a jelentkezők részére olcsó szállás rendelhető. A műsorváltozás jogát fenntartjuk! DUNASZERDAHELY Műsor:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents