Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-20 / 236. szám
10 1992. OKTÓBER 20. Jenei még mindig bizakodik Huncutkodás egy szerződés körül Annyit nem tudok hibimii, hogy a magyar futball összes bűnét a nyakamba vanják Nem zárult le fejezet, nem kezdődött új korszak, nincs ok izgalomra, de temetni sincs miért? Csupán egy túra végére értünk Katarban. Az Öbölmenti ország válogatottja ellen előbb 4:1-re győztünk, majd nem éppen sportszerű körülmények között játszottunk döntetlent a házigazdákkal. A hosszú repülőutat kihasználva Bahrein és Frankfurt között Jenei Imrével arról beszélgettünk, milyen is volt ez az öt nap. — Mérges a katari bíróra? — Először persze, hogy mérges voltam, ma már csak nem értem. Előkészületi mérkőzésen mi szükség volt ilyen húzásra? — Nyilván önbizalmat akart adni honfitársainak. Persze, ez nem mentség. — Persze, hogy nem. De apropó, önbizalom. Nekünk is kellene belőle? Szó mi szó, szükségünk lenne rá. Kevés kivétellel játékosaink félnek a hibázástól. Pedig ijedten, görcsösen nem lehet jól futballozni. — Hasznosnak (téli a túrát? — Azt hiszem, ismét előbbre léptünk, bár nem annyit, mint amenynyit léphettünk volna, ha valamennyi meghívott eljön. Hiányzott Disztl, Telek, Limperger, Lipcsei és Duró. S ők mindnyájan szerepelhetnek elképzelt csapatomban. — Disztl és Telek egyszerre? — Ha a Ferencvárosi játékos velünk tartott volna, akkor nagy valószínűséggel nem söpröget, hanem vagy a védelem jobb oldalán, vagy a pro liberó szerepkörében lépett volna pályára. Utolsó emberként ma még jobbnak tartom nála Nagy Tibort, mert rutinosabb. — A katari találkozóból milyen következtetéseket szűrt le? — Azt eddig is tudtam, hogy Détárira nagy szüksége van együttesünknek, s ez most is bebizonyosodott. Lajos rendet teremt a középpályán, nagyszerűen veszi észre, ha beindul, vagy lyukra fut egy társ, s a labdát oda tudja rúgni, ahová akarja. Az első találkozón két gólpasszt adott Kiprichnek. — Mi az, amit nem tudtunk és most fedezhettünk fel? — Nem mondanám, hogy bármit is fölfedeztünk. Elvégre a labdarúgásban már nincs semmi új a nap alatt. Csak a meglévő ismereteket kell a csapatoktól és a játékosok tudásszintjétől függően variálni. Feltűnt viszont, hogy középpályásaink rosszul védekeznek. Az ellenfelet csak akkor veszik fel, amikor már labdához jutott, s kapura indult. Ehelyett sokkal szorosabban kellene embert fogni, s már akkor megtámadni, zavarni, amikor még csak a labda lekezelésével van elfoglalva. Ezt a világ bármely jól felkészült játékosa megteszi. Mert ez az érdeke. így sokkal nagyobb a valószínűsége az eredményes közbelépésnek. — Ezek szerint a magyar játékosok felkészületlenek? — Más tempóhoz, más gondolkodásbeli gyorsasághoz szoktak hozzá. Itthon, a bajnokságban akár negyven-ötven méteren át is vezetgetheti valaki a labdát, odakint viszont ez nem megy. Örök mániám: ha a játékos fut, akkor könnyen követhető, a védelem gyorsan képes átrendeződni. Ellenben, ha a labda jár, akkor megmarad a bizonytalanság, s kiszámíthatatlanabb a következő lépés. Ezért erőltetem, gyakoroltatom a sokpasszos játékot. — Önnel szemben megfogalmazódott az a vád, hogy olyan módszereket akar Magyarországon meghonosítani, amelyek Romániában egy központosított rendszerben beváltak, de itt kivitelezhetetlenek. — Már említettem, alapvetőnek tartom, hogy elképzeléseimet a mindenkori játékosanyaghoz igazítom. Senkire sem erőltetem rá azt, ami nem a sajátja, amihez nincs érzéke, vagy affinitása. Természetszerűleg törekszem arra, hogy csapataim lépést tartsanak a világgal. Márpedig az a sokpasszos futball, amelyet a válogatottaknál szeretnék meghonosítani, az a Steauát Európa-kupa győzelemig, a román válogatottat a világbajnokság legjobb tizenhat csapata közé vitte, de például ezt a játékmódot alkalmazza, a világ talán legjobb klubcsapata, a Milan is. Pedig az, ugye, nem román együttes... Tehát, nem igaz, hogy ez a módszer csak Romániában él meg. — Mi az oka, hogy eddig mégis híján vagyunk a jó eredményeknek és a jó játéknak? — A magyar futball az én szerződtetésem előtt sem dúskált a sikerekben. — No de, éppen azért hívták ide, hogy ezen az áldatlan állapoton változtasson! — A jó munkához idő kell. Márpedig nekem alig adatott meg, hogy együtt dolgozhassak kiválasztottaimmal. Ha a görögök elleni felkészülésre szánt hat napot is ide számítjuk, akkor összesen negyven napra kaptam meg a játékosokat és nem is mindig azokat, akikre igényt tartottam. Rengeteg sérülés miatt több mint harminc futballistát próbáltam ki, s most azt is a szememre vetik, hogy ilyen sokat. — Türelmet kér? — Ilyen szamárságot nem csinálok. Tapasztalt edző vagyok, tudom, hogy nekünk eredményt kell felmutatnunk, különben gyorsan útilaput kötnek a talpunkra. Ha a vezetők úgy látják, hogy mással többre mennének, akkor én nem fogok pereskedni. Elállók! Persze, borzasztóan bántana, ha éppen Magyarországon kellene félbehagynom a munkámat, s ezt a futballt nem tudnám emlékezetes sikerhez segíteni. — Úgy gondolja, hogy van reményük emlékezetes sikerre? — Amikor átjöttem, lényegesen optimistább voltam, mint amilyen ma vagyok. De azért nem látom kilátástalannak a helyzetet. Szerintem továbbjuthatunk a selejtezőcsoportból. Ám bármi lesz is, a jövőre, az utánpótlás nevelésre, a fiatalok kiválasztására sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk. És csak megszállott, megfizetett edzőkkel szabad dolgozni. — Mi a véleménye kollégáiról? — Nem dolgom megítélni edzőtársaim munkáját, sem szakmai feljebbvalójuk, sem munkaadójuk nem vagyok. — Visszatérve a válogatottra. Összeállt már a csapata? — Még nem találtam meg az elképzelt tizenegyet. — Akkor mire volt jó a katari túra? — Hogy előbbre lépjünk. — És léptünk? — Lassan haladunk. Most például rátaláltam Bánfira. Gyors, robbanékony, remekül fejel, és még csak 23 éves. — Játszani fog a görögök ellen? — Miért ne? Még megfigyelem, hogyan áll helyt a Benfica nagymenőivel szemben. — Úgy hallottam, hamarosan Belgiumba utazik, ahol Urbánt és Mészárost nézi meg. — Petry nagyon jó véleménnyel volt Urbánról, s a Waregem elnöke is maradéktalanul elégedett vele. Lehet, hogy meghívom a válogatottba. — Bánfi, Urbán és Mészáros korábban egyszer sem kaptak bizalmat Nem gondolja, hogy kapkodásnak tűnik épp a görögökkel szemben bevetni okét? Meg aztán mire valók az edzőtáborok, ha a létfontosságú találkozók előtt telipakolja az együttest új fiúkkal? — Senki sem mondta, hogy mindhármójukat azonnal mélyvízbe dobom. Az meg talán nem bűn, hogy örökösen tökéletesíteni próbálom a csapatot. A görög meccs után, feltéve, hogy még itt leszek, egy általános felmérést szeretnék csináltatni, s a keret tagjait fiziológiai, aerob és anaerob állőképességi vizsgálatoknak vetjük alá. S akiknek az eredménye feltűnően rossz, azoktól nagy valószínűséggel megválók. — És ha, mondjuk, Détáriról mond lesújtó véleményt a vizsgálat? — Ez nem fordulhat elő! — Szokott hibázni? — Ki nem szokott? Miért nem hibáznék? Hiszen én is csak ember vagyok. Annyit azonban nem tudok hibázni, hogy a magyar futball öszszes bűnét a nyakamba varrják... — Az előbb mintha azt mondta volna, hogy feltéve, ha még itt lesz. Meddig szól a szerződése? — 1994 nyaráig. De mondtam már, nem a szerződés, hanem a bizalom lejártának az ideje lényeges. Addig végzem a munkámat, amíg igényt tartanak rám. Tovább egy perccel sem... Borókai Gábor Pólósper a láthatáron? Klasszisokban amúgy sem bővelkedő vízilabdázásunkban két olimpiát is megjárt válogatott játékos hónapok óta a kispadon ül, s perben (haragban?) van egykori egyesületével. A Vasas-Plaket idegenlégiósai Olaszországból hazatérvén bejelentették: mivel véleményük szerint szabadon igazolhatók, ezért lelépési díj nélkül szeretnének távozni Angyalföldről. A Vasas ebbe nem egyezett bele, így Petőváry Zsolt és Nemes Gábor a vízből a partra kényszerűik A két pólós második idényét töltötte Olaszországban, s — a többi idegenlégióshoz hasonlóan — az olimpiai felkészülés befejezd szakaszában csatlakozott az itthoni kerethez. Barcelona után a két játékos azzal a kéréssel fordult a vízilabdaligához, hogy nyilvánítsák szabadnak őket, mivel a piros-kékek egy levélben elismerték: szabadon igazolhatnak. A ligaülésen meghallgatták az összes érdekelt felet, majd megállapították: a j két pólós a Vasas-Plaketé. Az átigazolási díjat játékosonként 1,8 millió forintban maximálták. —A meghallgatás után sem merült fel semmilyen új körülmény, így a liga nem járult hozzá a két játékos szabad távozásához — mondta Kozák János, a vízilabda liga elnöke. A ligának ugyan nincs döntési joga, ám véleményét az elnökség is figyelembe veszi. Az olaszországi szerződés körül az váltotta ki a bonyodalmakat, hogy az közel sem volt tökéletes... A Vasas SC elnöke szerint nagyot hibáztak, amikor „hozómra” engedték el a két sztárjátékost. — Egy évvel ezelőtt beállított hozzám két fiú, hogy szerződési ajánlatot kaptak Olaszországból — mondta Meszéna Miklós, a Vasas elnöke —, s mivel még azon a héten kezdődik a kupa, ezért rögtön utazniuk kell Azért, hogy ne essen kútba az olasz út, megállapodtunk, amenynyiben megérkeznek, egy pontos szerződést tesznek az asztalra. Erre azonban azóta is hiába vár az elnök. Az első ígéretek szerint legkésőbb tavaly karácsonyra kellett volna megérkeznie a szerződésnek, ám azóta lassan már az idei szeretetünnep közeledik. — A Vasas nem gördít akadályt a távozás elé, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingyen menjenek el tőlünk — folytatta Meszéna Miklós. — Csak a liga által megszabott összeget kérjük értük, tehát maximum egymilliónyolcszázezret Mi egyelőre egy fillért sem láttunk az olaszoktól, s nem tudjuk, hogy a Vasast illető összeget beépítették-e a fiúk fizetésébe, avagy nem. Időközben Nemes Gáborért a BVSC jelentkezett. Az angyalföldi klub abba is beleegyezett volna, hogy elegendő készpénz hiányában egy tekintélyes tételt a Vasas edzőlehetőségeként a Szőnyi úti uszodában vízfelületre számítsanak át. A BVSC-től azonban eddig nem érkezett válasz. Az OTSH nemzetközi ügyekben illetékes jogásza szerint általában az a gyakorlat, hogy amennyiben az adott egyesület nem rögzíti előre, hogy a szerződés lejárta után a játékos köteles visszatérni anyaegyesületébe, akkor szabadon igazolható. Mivel azonban a Vasas kontra Petőváry-Nemes ügyben nem ismeri a részleteket, ezért csak annyit jegyzett meg: ,A Vasas alapvető hibát követett el". Dr. Csapó Gábor, a Vasas-Plaket edzője ennek ellenére sincs haragban a játékosokkal: „Nemes Gábor az egyik legtehetségesebb hazai kapus, ám nálunk — egy hozzá hasonló képességű cerberus — Kósz áll a kapuban. Értelmetlen volna a két kapust versenyeztetni, mert egyikük úgyis a kispadon ülne. Megértem, hogy Nemes máshol szeretné folytatni pályafutását, ezért mindent megteszek azért, hogy akár a liga által megszabott ár alatt is elkeljen. Petővárynál más a helyzet: felajánlottam neki, hogy alapfizetés nélkül a KEK és a bajnokság prémiumáért játszszon nálunk ebben az idényben, így a következő szezonra úgymond megvásárolná magát Egyelőre nem érkezett válasz”. Az Olaszországban élő Horváth Attila már több magyar játékos szerződtetését elősegítette. Véleménye szerint manap» ság nehéz eladni a hazai játékosokat a nemzetközi piacon, mert a barcelonai hatodik hely nem a legjobb ajánlólevél. Nemes Gábor „Sajnálatos, hogy nekünk jutott ez az úttörőszerep. Nem csak magunk miatt csináljuk, hanem a többiekért is, mert az OB I-ben több játékostársam szerződés nélkül játszik Nem tisztázott, hogy ilyen esetekben kihez tartoznak Szerintem nem a klubhoz. Nincs szándékom kígyót, békát kiáltani a Vasasra, hiszen nyolc évet játszottam náluk Azt azonban megérthetik: nekem is kell valamiből élnem, mert a keresetünkbe nem építették be a Vasasnak járó összeget Hogy ezt most mi saját zsebünkből fizessük ki? Nem hiszem, hogy komolyan gondolhatja valaki Nem szeretnék idén külföldön játszani Egyébként a szerződésünk sem volt olyan viharos: heteken keresztül egyezkedett a Vasas az olaszokkal Nem sikerült megállapodniuk, ám mi kiutaztunk Cataniába. Újra a liga elé viszszük az ügyet, mert jogászunk segítségével a szabályzatban találtunk egy olyan pontot, ami a mi állításunkat igazolja ”. A tagok az ügy másodszori tárgyalásakor is a Vasas-Plaket mellett foglaltak állást. Petőváiy ugyan nem volt jelen, s édesanyja bejelentette: fia időközben Cataniába utazott. A liga elismerte, hogy a szabályzatban joghézag áll fenn, s a két játékos nem alaptalanul adta be kérelmét. A liga azzal indokolja a testület döntését, hogy ilyen esetekben „a jogalkotók szándékát kell figyelembe venni”, vagyis azért, mert felmerült egy kérdéses pont, attól még a szabályzat szellemében kell eljárni. Egyúttal felkérte az MVISZ jogászait, hogy a jövőben korrigálják a vitatott átigazolási pontot. — Nem értem, hogy miként lehetséges az, hogy a határozat egyik esetben sem nekünk kedvezett — kommentálta a döntést Nemes Gábor. — Egyelőre nem tudom, hogy milyen további lépéseket teszünk, mert előbb jogászunkkal, dr. Török Ferenccel kell konzultálnunk Akkor most jön a per? Vincze Attila Petőváry (a labdával) amikor még a vízben harcolt (László Sándor felvétele) Kiprich József (sötét mezben) biztos pontnak számít Jenei csapatában (Záhonyi Iván felvétele)
