Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-17 / 234. szám
1992. október 17. Riport Szabad ÚJSÁG 5 Állami és egyházi ünnepek előtt... A lukanényei polgármester zászlót bont Lukanényébe érdemes ellátogatni! A faluban nem mindennapi dolgokat láthat, hallhat az ember. A polgármesteri hivatalnak is otthont adó faluháza előcsarnokában például a község címere függ a falon. Állami és egyházi ünnepek előtt pedig az állami lobogó mellett községi zászló is leng a középületen. Lukanényébe sok gyáva, meghunyászkodó polgármesternek el kellene zarándokolnia. Lukanénye ugyanis példa lehet és kell is, hogy legyen mindannyiunk számára: a falu polgárainak zöme polgármesterükkel az élen napról napra remekül vizsgázik tisztességből, hovatartozás-tudatból. A palóc település magyarjai, lakói tiszteletre méltó és megható hűséggel ragaszkodnak múltjukhoz, törrténelmükhöz gyökereikhez. Nényék, Lukák... A lukanényeiek nem melldöngetö magyarok, ám legtöbbjük igenis tudja, hol a helye, s mit jelent számára az anyanyelv bástyája, a hit védősánca. Nem tagadták meg önmagukat, nemzetiségüket, hitüket a második világégést követően, a legvadabb intézményes, szervezett magyarüldözések idején sem. A szigorú, keserves büntetések meg az esztelen deportálások sem törték meg az embereket. Nénye községről - legalábbis a budapesti levéltárban az 1135/1566: DL 5775, Fejér II. 82, VII. 5. 98 szám alatt található irat betűi szerint - az első ez idáig ismert írásos emlék ezerszázharmincötböl származik. Akkor a település Nena néven már a bozóki prépostság virágzó községe volt. Évtizedekkel később, ezerkétszáznegyvenháromban IV. Béla király a Dona, Dacsó, Dobák és Tyba családoknak adományozta a terület nagy részét. Dobáknak két fia született: Luka és Dacsó. „Tőlük erednek a Dacsónényei, Lukanényei családok, s maga Nénye is az idők folyamán Dacsónényére, Lukanényére és Egyházasnényére tagolódott" - olvasható Ladislav Vrternek, a Szlovák Belügyminisztérium Címertani Bizottsága titkárának tényfeltáró dolgozatában ,,s annak ellenére, hogy két családfáról van szó, akik eltérő címereket használtak (a Dacsóké kék pajzson ezüstszínű nyíllal átlőtt unikornis, vagyis egyszarvú, a Lukáké pedig kék pajzson ezüst nyíllal átlőtt szív, melyből fehér liliomok nőnek ki), az idők folyamán a két család leszármazottai kombinált címereket is használtak: a Lukák Luka-Dacsói, a Dacsók Dacsó-Lukai címereket." Ha a község és a család neve azonos, állapítja még meg múltidéző írásában a (szlovák) szakember, kívánatos és szükséges a címerek kialakításánál a családi címerekből kiindulni... Szűz Mária tisztelete Híves polgármester semmi rendkívülit nem cselekedett, mindöszsze élt - mert tudott is élni - a törvény adta jogaival. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának egyik rendeleté ugyanis engedélyezi a helyi szimbólumok, így többek között a zászló, a címer valamint a hivatalos levelezésben is a község pecsétjének használatát. „Mivel pedig bizonyítást nyert" - állítja Ladislav Vrtel' -, „hogy Nénye község a múltban elválaszthatatlanul egybefonódott a Luka és Lukanényei nevekkel, szükséges, hogy a községi szimbólumok alapjául ezen családok szimbólumai szolgáljanak.“ Nos, ilyen egyszerű az egész! Nem elhanyagolható az a tény sem, szögezi le továbbá a heraldikai bizottság titkára, hogy a Luka és Lukanényei család ma külföldön élő tagjai kötődnek a községhez, a címerüket a község címerének is tartják, és megtiszteltetésnek veszik, hogy a hivatalos községi címer alapján egyezik a család-törzsi címerükkel. Az is tény, hogy Nénye község lakossága ezt a címert mindig is magáénak tartotta, s tartja ma is. Érdemes megvizsgálni, mit is jelentenek a családi címerek. A nyíl, amely kapcsot jelent az ég és a föld között, mindkét család címerében megtalálható. Az ókori népek fantáziájában ugyanis az éltető napsugár és a pusztító villámcsapás egyaránt az istenek által kilőtt nyilak alakjában jelent meg. A nyilak tehát az istenek haragját, bosszúállását, de a mennybéli segítségét is jelentik. A nyilak a keresztény ikonográfia szerint - tudtam meg A nényei címer expertízise címet viselő szakvéleményből -, azon kívül, hogy egyes szentek kínzó, valamint kivégzö eszközei is, az emberek szívébe behatoló hit fényét és igazságát is jelentették és jelentik. De menjünk tovább: a liliom a tisztaság, a szüzesség szimbóluma. Az unikornis nemkülönben, mivel a legenda szerint az egyszervút kizárólag szűz foghatta meg. A címerben található pajzson ábrázolt szívből kinövő fehér liliomok Szűz Mária szívét ábrázolják: ezért Szúz Mária a címer és a község védőszentje. Le kell szögezni még, hogy minden szimbólumnak több magyarázata létezik... A névadó családok leszármazottai, utódai elmondása alapján a nyilakkal átlőtt szívből kisarjadó liliomok azt példázzák, hogy a falu és a nényei birtok a többszörös törökverés után is tovább virágzik. Címer, zászló, pecsét A községi szimbólumok használatának jogosságát a Szlovák Belügyminisztérium 1992. augusztus 11-én Pozsonyban keltezett, HR - 108/N - 12/92 számon iktatott határozata engedélyezte. Az okiratot dr. Peter Kartous kandidátus, a bizottság elnöke hitelesítette kézjegyével. Saját címerrel, zászlóval, címeres bélyegzővel kevés honi településünk büszkélkedhet! A szimbólumoknak persze nem csupán címertani és művészeti, hanem történelmi értékük is rendkívül jelentős. Az együvé tartozást jelképező címernek ugyanis óriási összetartó, közösségkovácsoló ereje is lehet. A címerhez négy kivitelben, négyféle változatban megfogalmazott kisérőszöveg készült. Mind a négy - szlovákul és magyar nyelven egyaránt olvasható - változat egyenlő értékű. Nekem a „Szívélyesen befogadunk mindenkit, ki tiszta szívvel és jó szándékkal jön - Lukanényeiek“ szövegváltozat tetszett leginkább. Elsősorban azért, mert nyílt, őszinte hitvallás! A falualapító családok leszármazottai közül néhányan már jártak az elmúlt hónapokban Lukanényében. Ezek után nézzük, mit is ábrázolnak a község szimbólumai? A címeren aranykék pajzson két ezüstnyíllal átlőtt szív látható, melyből három fehér liliom sarjad. A pecsétek, bélyegzők kör alakúak: középen Lukanénye szimbólumával, alattuk a NENINCE - LUKANÉNYE szöveg látható, egy másikon viszont a NENINCE - STAROSTA, egy sorral alább pedig a LUKANÉNYE - POLGÁRMESTER felirat olvasható. A harmadik bélyegző kizárólag szlovák nyelvű feliratot tartalmaz. A községi zászló vörös-kék színű, melyet Andráskereszt szel át. A tábla szemet szúrt Mindhárom pecsét a hivatalos levelezésben egyenértékű. Ez idáig a szimbólumokba „nem kötött bele“ senki. Lukanényében az utcanévtáblák is két nyelven tájékoztatnak, s 13 utcát keresztelt át a polgárok kérésére a képviselői testület. A Proletár út például Templom utca lett... A falurészek visszakapták régi, eredeti elnevezésüket. A magyar helységnévtábla már szemet szúrt valakiknek. A Lukanénye felirat mindössze két napig lehetett a település határán, aztán az útfelügyelöség dolgozói, az igazgató utasítására levették onnan. Mentségükre legyen mondva, hogy nem dobták az árokba, s nem vitték az „égbekiáltó bún“ fényes bizonyítékaként Nagykürtösre sem, nemes egyszerűséggel visszakapta a polgármesteri hivatal. Gondolom, az sem lehet a véletlen műve, hogy mostanság szinte egymásnak adják a polgármesteri hivatalban a kilincset a különféle ellenőrző bizottságok képviselői? De, ez már egy másik történet... ZOLCZER LÁSZLÓ Címerek, pecsétek A háromfarkú zászló (A szerző felvételei) Két végtelennek tűnő év kellett ahhoz, hogy Matyi kezecskéi végül be tudják fűzni a rakoncátlan cipőfűzőt, és hogy valamennyi kabátgomb a megfelelő gomblyukba kerüljön. Mindez számára cseppet sem jelentett könnyebb feladatot, mint dr. Alena Zabkovának, a szellemileg visszamaradott gyermekek galántai intézete igazgatónőjének kiharcolni azt, hogy kis pácienseinek nagy „családja“ végre megfelelő helyiségeket kapjon. A Galántai Járási Hivatal ugyan nem bánt mostohán az intézet lakóival, mind Hódiban, mind Galánta városperemén fényűző, egyszintes családi házakat bocsátott a rendelkezésükre. Viszont a tolókocsiba kényszerült, valamint a nehezen mozgó gyermekek és gondozóik az ígért kényelem helyett nap mint nap bosszankodhattak a célszerűtlen épületekben. Ám az intézet dolgozóit ennél is jobban nyugtalanította az a tudat, hogy a gyermekekkel továbbra is elszigelten, a központtól távol élik mindennapjaikat. Ez év júniusától fordulatot vett a húsz gyermek, a tizenhárom gondozó és ápoló élete, amikor végre beköltözhettek a galántai lakótelepi óvodába. „Újra emberek között vagyunk" fogadott bennünket dr. Alena Zabková, az intézet igazgatónője, akitől megtudtuk, hogy a létesítményt - annak ellenére, hogy még tartottak a felújítási munkálatok - a gyermekek szüleinek nagy örömére (titokban) már júniusban üzembe helyeztek. - Úgy érzem, ezzel végre megtört a jég, és gyermekeinket nem kell többé lakhelytől távol, az emberi szem elől rejtve nevelni, mint ahogyan ez a múltban „illő“ és megszokott volt. Az óvoda városközponti épülete új lehetőséget jelent a számunkra - mondja az igazgatónő, akivel elindulunk meglátogatni a délutáni pihenésből ébredező gyerekeket. A folyosókon a nyomát sem látni az idelátogatóban is olykor félelmet ébresztő szürke intézeti szigornak. A teremhiány miatt a folyosóra szoruló éttermet a tarka papírcsíkokkal és a színes Hosszú vidéki száműzetéséből A „család" az óvodába költözött mesefigurákkal díszített falai az intézet egyik legszebb zugává teszi. Kopogtatunk, majd a nagy gyerekszobában még álmoktól csillogó szempárral találjuk magunkat szembe. A kis Erika viharos örömmel üdvözöl bennünket, de a mosolyt, a simítást valami módon a többiek is viszonozni próbálják. A másik gyerekszobában a fiúk már rendet raktak. Dicsekedve mutatják, hogy az ő iskolájuk is olyan, mint a „valódi“, hiszen órarend szerint, komoly foglalkozásaik vannak nap mint nap. A gyerekek kor, illetve érettségi szint szerint négyes csoportokban húszperces foglalkozásokon vesznek részt. A kisebbek a színismeretet, a nagyobbak az önellátás alapfeladatait sajátítják el, s az órarendből nem hiányzik a rendszeres torna sem.- Valamennyien óriási tenni akarással érkeztünk ide. Dolgozóink átlagéletkora harminc év. Tudtuk, mire vállalkozunk, és segíteni akarunk azoknak a gyerekeknek, akik csak nehezen tudnak majd beilleszkedni az életbe, de megértő, őket szeretni tudó emberek segítségével erre igenis képesek lesznek! - mondja az igazgatónő. Az intézet lakói hat-tizenhét éves gyerekek, akiket egészségi állapotuk miatt felmentettek minden jellegű tankötelezettség alól. írni, olvasni vagy számolni tehát nem taníthatják meg őket. Viszont nagyon fogékonyan reagálnak azon nevelők közeledésére, akikben érzik a sajnálatmentes segíteni akarást. Az intézet szakképzett dolgozóinak elmondása szerint munkájuk komoly eredményeként könyvelik el azt, ha ezek a gyermekek a jövőben el tudják majd végezni a legalapvetőbb emberi tevékenységeket, meg tudnak mosdani, fel tudnak öltözködni, esetleg be is tudnak vásárolni. Ám mindehhez nagyon sok időre van szükség.- Amióta az óvodába költöztünk, gyakrabban sétálunk, moziba, bábszínházba járunk a gyerekekkel. Már csak ritkán fordul elő, hogy valaki a fejét csóválva néz sétáló kis csoportunk után. A környékbeliek már megszoktak bennünket, és nemegyszer név szerint köszöntik az intézet lakóit - nyugtázza az igazgatónő. A Galántai járás magánvállalkozói nagy előszeretettel támogatják lakhelyük sport-, illetve külturális rendezvényeit. Az intézet lakói már-már azt hitték, róluk teljesen megfeledkeztek, de ekkor váratlanul felbukkantak a szponzorok. Színes televíziót és videomagnót ajándékoztak a gyermekintézetnek. Az óvoda felújítása nagyon sok pénzt elnyelt, és így a nagy családnak már nem jutott új játékokra. A gyerekek szobái vidámak és tágasak, ám kevés a játék. Bár az intézet kezd lassan bekerülni az emberek köztudatába, sokan nem is sejtik, kis lakói mennyire örülnének annak, ha valaki reájuk is gondolna, és megajándékozná őket új játékokkal. Megszülettek, és most mosolyt kérnek ők is. Azon szerencsések közé tartoznak, akik érzik a biztos családi hátteret, szüleik gondoskodását. A legtöbben hétfőn reggel érkeznek, majd pénteken délután mennek haza szüleikkel, akik mind többet szeretnének tanulni a nevelőktől, hogy az intézetben megkezdett munkát otthon folytathassák. Szeretetük és türelmük az intézeti dolgozók igyekezetével párosulva próbál értelmet, lelki egyensúlyt adni e gyermekeknek. Akaraterejüket csendben tiszteljük, és ha módunkban áll, segítsünk nekik. SZÁZ ILDIKÓ A liliomos címerhez négy változatban „községi hitvallás“
