Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-17 / 234. szám
Interjú Jókai Annával, a Magyar írószövetség elnökével ® Szabad ÚJSÁG__________________Kultúra 1992. október 17. Tegnap ért véget a pozsonyi Kijev Szállóban az a kétnapos konferencia, melyet A magyar irodalom az ezredfordulón címmel rendezett meg a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága. A külföldről érkezett neves előadók között üdvözölhettük Jókai Anna írót, a Magyar írószövetség elnökét is, aki interjút adott lapunknak: — Azt említette felszólalása kezdetén, hogy nemsokára végre viszszatérhet az íróasztalhoz. Bizonyára az írószövetség-beli elfoglaltságaira utalt ezzel... — Igen. A saját íróasztalom mögött valóban nem ülhettem. Elnökségem két és fél esztendeje előtt pedig alelnök voltam ugyanebben a szövetségben. Az még összefért azzal, hogy például abban az időszakban meg tudtam írni a Szegény Sudár Anna című regényemet, de utána olyan konkrét munkahalmazzal találkoztam mint elnök, hogy a saját életművemhez nem jutottam hozzá. Ha nem jött volna az életműsorozatom első kötete az Összegyűjtött novelláimmal, s ha nem lettek volna meg a Meditációs esszéim, amelyek megjelentek, de korábban írtam őket, akkor valósággal úgy éreztem volna, hogy „csak” elnökként élem az életemet, hiszen ma már nem elég a kizárólag reprezentáló elnök. Tehát olyan sokágú munkát kellett végeznem, ami kizárta azt, hogy a saját írói munkámmal foglalkozzak, s ezért az az elhatározásom, hogy október 27-én, a közgyűlésünk után, amikor amúgy is lejár a választott tisztem, megkérem a tagságot, ne jelöljenek újra, bár számomra nagyon megtisztelő, hogy kémek, ne vonuljak vissza... Ezt meg kell tennem, mert még sok mindent meg akarok csinálni. Nem tűnök el a közéletből, nyilván ott maradok a szövetség választmányában is, s ha van tapasztalatom, akkor szívesen bocsátom majd a vezetőség rendelkezésére, de most már magánember akarok lenni. — Igazam van akkor, ha azt mondom, hogy Ön egy nagyon nehéz időszakban töltötte be ezt a tisztséget? — Volt még egy nehezebb időszak, amikor még alelnök voltam. Akkor ennek az volt a nehézsége, hogy politikai kockázata volt. Ugyanis a párthatalom fel akarta oszlatni ezt a szövetséget, és görbe szemmel néztek azokra, akik az ő akaratuk ellenére mégis tisztséget vállaltak, mondjuk úgy, hogy a „hátukat tartották” azért, hogy a szövetség ne omolhasson össze, ne lehessen felülről eltörölni. Ez az időszak semmi máshoz nem volt hasonlítható, mert hiszen minden megváltozott, ami régen volt. Ugyanakkor mégis szüksége volt és — meggyőződésem szerint — van az íróknak egy olyan helyre, olyan fórumra, amelyik védi az érdekeiket, ahova úgy lehet bemenni, mintha hazamennének, s amely időnként tisztességes véleményt nyilvánít — és főleg: minden párttól függetlenül — azt kell hogy mondjam, pártok felett működik. Ez okozott sok nehézséget, hogy hogyan lehet eme rendkívül differenciált irodalmi és politikai közegben mégis megteremteni részben az együttműködést a különböző gondolkodású emberek között, részben pedig, hogyan lehet valamiféle egzisztenciális biztonságot — nem is adni, de legalább segíteni az íróknak. Ezért volt nehéz, mert naponta kellett tárgyalni, reggeltől estig bent kellett lenni, s akkor még, természetszerűen, a reprezentatív kötelezettségeket is el kellett látni. Harcolni kellett, esetenként veszekedni, időnként nagyon keménynek, határozottnak lenni, rágalmakat visszautasítani, rendkívül toleránsnak, esetenként simulékonynak lenni, s ami számomra nagyon fontos volt, szeretetteljesnek, hogy jólessen annak, aki belép azon a kapun, olyan helyen lenni, ahol legalább nem az van, ami a világban, legalább abban a két órában. Hát ennyi volt összesen a ténykedésem... — Hogyan mentené fel hazai, szlovákiai magyar íróinkat a vád alól, miszerint újabban szívesebben publikálnak Magyarországon, mint idehaza, részint a sokkal magasabb honoráriumok miatt, részint pedig azért, mert az ottani lapok színvonalasabbak és több olvasóhoz eljuthatnak, akár az egész világba? — Én ebben most, az átmeneti korszakban nem látok semmi rosszat, mert úgy tudnám ezt csak áttekinteni, hogyha én élnék itt és nekem nyílna alkalmam arra, hogy végre az anyaországban úgy publikálhatok, hogy nem teszik kérdésessé a működésemet, hogy nincs cenzúra ... Biztos, hogy boldog lennék és azt gondolnám, hogy amit csinálok, közelebb jusson az ott élő tízmilliós magyarsághoz is. Tehát ez éppen elősegítheti azt a folyamatot, hogy ne teljesen különállónak érezze magát a szlovákiai magyar irodalom az anyaország irodalmától. Meg kell ismerni! Lehet, hogy neveket ismert a magyar olvasó, de nem ismerte hozzá a műveket, ezért ez nem árt. A másik pedig, hogy minden dónak az a célja, hogy minél szélesebb körökbe juttassa el azt, amit d, és valószínű, hogy az anyaországbeli magyar irodalom még mindig jobban eljut a világba. Nem hiszem, hogy ennek elsősorban anyagi vonzata lenne... Én inkább úgy látom — s ez Magyarországon is így van —, hogy inkább nagyobb honoráriumról mond le az írók tisztességes fajtája, mintsem olyan lapban publikáljon, amely a meggyőződésével esetleg ellenkezik. Azt gondolom, hogy ez a folyamat egy idő után nem áll meg — mert az nagyon nagy baj lenne, ha nem publikálnának többé —, hanem az arányok egészségesebbek lesznek. Erre türelemmel kell tekinteni és valójában úgy lehet ezt arányosabbá tenni, ha az itteni magyar orgánumok viszont magyarországi magyar írókat közölnének nagyobb számban, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ez az ismertség sem elegendő, itt is nevekről van sző, és nincs mögöttük a mű... Tehát egy kölcsönös folyamatról kellene beszélnünk. — Aggodalommal és félelemmel tölt el bennünket a Magyarország és Szlovákia közötti elmérgesedett A Fábry Napok rendezvényeiről Kassán október 23-tól 25-ig, huszonkettedik alkalommal rendezik meg a Fábry Napokat. A magyarországi és hazai előadók Fábry Zoltán munkásságát veszik górcső alá, elemzik majd a nemzetiségi kérdésről vallott nézeteit, szerepét a szellemi életben, valamint Esterházy Jánoshoz fűződő kapcsolatát. A résztvevők két jeles kortársáról, Szalatnay Rezsőről és Peéry Rezsőről is meghallgathatnak majd egy-egy előadást. Érdekesnek ígérkezik Szarka László (Budapest) előadása is a csehszlovák állameszméről és a magyar kisebbség helyzetéről 1918 és 1938 között, valamint Popély Gyula elemzése a csehszlovákiai magyarság jogi helyzetéről a két világháború között. A Thália Színházban nemzetiségi műsort tartanak: németek, ukránok, rutének és magyarok lépnek majd fel. Ugyancsak a Fábry Napok alkalmából kerül sor a kassai Csemadok székházában Rákosi Ernő emléktáblájának felavatására. Az eperjesi festőművész hagyatékát a Csemadokra hagyta, s így neki köszönhető, hogy a kassai magyaroknak stabil otthona van a városban. -balassaviszony, úgy érezzük, hogy a politika átnyúlt a fejünk fölött Ön szerint tehet az író valamit e helyzet megváltoztatásáért? — Olyan normális ember nincs, aki ne aggodalommal szemlélné azt, ami van: valóban „eluralta a mezőnyt” a politika. Én az hiszem, az írók azt tehetik, hogy a maguk eszközeivel — nem politikai síkról, hanem morális és esztétikai síkról szólnak bele a dolgokba. Természetesen — és erről nem tudok mást mondani — azt az igényüket fenntartva, amit fent kell tartani, hogy magyar nyelven szólalhassanak meg, amint — meg kell hogy mondjam — egy Magyarországon élő szlovák (írónak szíve joga szlovákul megszólalni. Én nem is értem, igazában véve, az én szemléletemtől távol áll ez az ellenségeskedés, mert nagyvonalúságnak azért kell lenni. A többségnek mindig meg kell engednie, hogy a kétségtelenül rosszabb helyzetben lévő kisebbség — mert magában attól rosszabb helyzetű, hogy kisebbség — jobban érvényesíthesse a maga jogait. Ez ugyanígy érvényes a Magyarországon lakó nemzetiségiekre is. — Azt hiszem, valódi áttörés történik majd azáltal, hogy az itteni magyar írókat rövid időn belül maguk közé fogadják a Magyar írószövetségbe, amint Ön felszólalásában említést tett szándékolt javaslatáról. — Igen, én ezt nagyon remélem. Annak, hogy rendkívüli tagnak kértünk fel nagyon sok íróbarátunkat, aki szlovák területen él, még csak gesztusértéke, szimbólumértéke volt. Ha a Magyar írószövetség rendes tagjai lesznek, már egy gyakorlati értéke is lesz, és nagyon remélem, hogy a közgyűlés ezt a javaslatomat teljes szívvel és százszázalékosan támogatni fogja. — Köszönöm a beszélgetést HARASZTI ILDIKÓ Beszélgetés Beke Sándor rendezővel, a komáromi JÓKAI SZÍNHÁZ igazgatójával A pozsonyi Kam v Bratislave című műsorújság (igaz, téves dátummal) az alábbi szavakkal hirdet egy mai és holnapi gyermekprogramot, amelyre a Rudnay-téri Bibiana Gyermekházban kerül sor: ,Alkotóműhellyel gazdagított üdvözlet a magyarországi Kecskemétről, a Magyar Kulturális Központtal együttműködésben, óvodások részére. A Bibiana munkatársát, a műsor dramaturgját, Orga Polomskát kérdeztük meg, mi mindenre számíthatnak a kicsik (és persze szüleik), ha szombaton vagy vasárnap eljönnek a gyermekházba: — Ez a műsor a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum januárban ugyanitt megnyitandó kéthónapos kiállításának az „előfutára". Ottjártamkor figyeltem a múzeum ká munkatársnőjének munkáját, akik játszóházat irányítanak óvodáskorú gyerekek számára. Meghívtam őket, hogy még a kiállítás előtt játsszanak pozsonyi gyerekekkel is. A programnak a „Megérett a szőlő" elmet adtuk Szerettük volna, ha a kecskeméti szőlőtermő vidék képe mellett a hazai, bazini kép is kirajzolódhatott volna ebben a műsorban, de sajnos ezt az elképzelést nem sikerült megvalósítani A Kecskemétről érkező két hölgy bemutat majd a gyerekeknek néhány félig elfelejtett, nálunk meg már egyáltalán nem használt játékkészltési technikát: csinálnak majd közösen gyapjúból labdát, csutkababát és mesélnek is közben a gyerekeknek, mégpedig olyan meséket is, amelyek ismertek a magyar és a szlovák mesevilágban egyaránt t Gyertek játszaniJ A gyerekek tíztől tizenkettőig majd délután háromtól ötig játékokat készítenek majd a vendégek irányítása mellett Lesz közben szlovák mese magyar fordításban, magyar mese szlovák fordításban (természetesen tolmácsok állnak a szlovák gyerekek rendelkezésére). Elképzelésünk az, hogy ezzel megismertessük a kicsikkel Kecskemét vidékét, felkészítsük őket az említett kiállításra, hogy már ismerős dolgokkal találkozzanak ott Ez is egy apró lépés lesz ahhoz, hogy elsajátítsanak valamit a közeli kultúrából, s már az is pozitív eredmény lesz, ha a gyerekek tudatosítják, hogy vannak közös dolgaink. Ez a gyakorlati életben is beválik. Azt szeremém még hangsúlyozni, hogy a kecskeméti játékmúzeum itteni kiállításának van még egy nagyon szép verniete is, tudniillik sok játékkészítő mester Szlovákiából származott. Albumok, tervek maradtak fenn erről, ami a két nemzet természetes kötődését tanúsítja Éltek ott Fülekről, Losoncról származó mesterek, s már csak ezért is szeretnénk a kiállítás anyagát később bemutatni ezekben a városokban is. Egyedülálló alkalom ez a számunkra, annál is inkább, hogy a Magyar Kulturális Központ nagyon készségesen segített nekünk megszervezni a dolgok gyakorlati oldalát A szülők és gyerekek, olvasóink számára végül örömmel tolmácsoljuk Sunyovszky Szilviának, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatójának személyes meghívását a nagyszerűnek ígérkező játszóházba: — Minden pici gyereket sok szeretettel várunk, hiszen meglepetés is lesz, mese is lesz, úgyhogy biztosan jól fogják magukat érezni. Hadd ne áruljam el nekik, mit fogylak csinálni, ez legyen meglepetés, amit minden kisgyerek nagyon szeret Egyúttal felhívnám a figyelmet, hogy ilyen kicsi gyerekeknek ugyan most először szerveztünk programot, de a nagyobbak számára székházunkban már korábban is rendeztünk filmvetítéseket A gyerekek rendelkezésére tudunk bocsátani nagyon szép mesefilmeket: videokazettákat kölcsönzünk intézmények részére. Legutóbb Perbetérői jártak nálunk iskolások, nekik levetítettük a Szaffi című filmet, aminek persze nagy sikere volt A hétvégi Bibiana Gyermekházbeli programmal kapcsolatban talán még annyit mondanék el, hogy nagyon jónak tartjuk, ha a gyerekek már pici kortól ismerkednek a szomszédos ország kultúrájával. Ha a gyerekkortól kezdve az egymás mellett élésre tanítjuk, szoktatjuk őket, akkor biztos vagyok benne, hogy természetessé, vérükké válik a dolog És mesékkel, játékkal lehet ilyen korban a . legjobban nevelni... H.l. A TISZTÁK bemutatója előtt A Győri Nemzeti Színház vendégjátékával kezdte negyvenedik évadját az egykori MATESZ, a mai Jókai Színház Az Imádok férjhez menni sikersorozata után az előző évadból áthozott, A PADLAS című, méltán nagysikerű produkció előadásai folynak; párhuzamosan Illyés Gyula TISZTÁK című tragédiájának próbáival Illyés gyakran játszott drámái a Fáklyaláng A kegyenc vagy A különc. Miért esett a színház választása éppen erre, az 1969-ben írt műre?Mit üzen majd vele a színház a ma nézője számára? — A dráma a hatvannyolcas események nyomán született. Ami akkor Csehszlovákiában történt, rendkívüli módon felháborította Illyést. A drámaművészet eszközeivel próbált beleszólni a közéletbe akkor, amikor egy népet az idegen csapatok körbezártak és törekvéseikben szinte megsemmisítettek. Szerzőnket ez a helyzet indította arra, hogy megírja az albigensekről szóló drámáját. Arról a népről, amelyről igen keveset tudunk... De: Franciaország legkulturáltabb népcsoportja volt az 1200-as években. Szinte teljesen kipusztították őket azért, mert környezetük sokkal demagógabb volt náluk. Tehát: Illyés e drámájában benne foglaltatik a kisebbség féltése, a másság védelme, az erkölcs melletti kiállás. Tehát rendkívül bonyolult az az aggodalom és üzenet, amit Illyés Gyula megírt. A darab mélységesen hozzánk szóló mű. Gondolom, hogy Illyés Gyulának azért oly ritkán játszott darabja ez, mert éppen mi, nemzetiségiek értjük meg legteljesebben az üzenetét. Mi, akik valamilyen oknál fogva úgy érezzük, szorongatott helyzetben vagyunk. Október 23-ra tervezi a színház a darab bemutatóját. A színlapon feltüntetett alkotók — díszlet, kosztüm, zene — nevei arról árulkodnak, hogy ismét vendégművészek bevonásával készül a produkció. Ezek ismert nevek. A szakma számára legalábbis azok A szereplők között ugyanakkor — a budapesti vendégművész, Papp János mellett — új, számomra legalábbis ismeretlen nevekkel találkozunk: Darázs László, Ferencz Bálint, Rozsár Tamás, Fekete Zoltán, Kecskés Marika, Tóth Gábor... — Természetesen Papp János neve ismert Magyarországon, de a mi nézőink számára még nem. Nagyon örülök annak, hogy hosszú pályát bejárt művészként felvállalta nálunk a vendégszereplést. Azt is el kell mondanom, hogy köszönettel tartozom az Illyés Alapítványnak, amely támogatja az ő fellépését. A másik nagy dolog pedig az, hogy a budapesti Nemzeti Színházból Kemény Árpád (díszlet) és Papp Judit (jelmez) is elvállalták a közreműködést. A felsoroltak mellett van a színlapon még egy új név: a nagymegyeri Varga Tiboré, aki ebben az évadban szerződött hozzánk. Azt hiszem, nagyon kellemes meglepetés lesz. A felsorolt nevek pedig azt jelzik, hogy a színházban beindult egy perspektivikus színészoktatás, stúdió formájában. Két évig tart. Á City University — A Városi Egyetem — és a Jókai Alapítvány, valamint a Jókai Színház mellett működik. Ez azt jelenti, hogy szisztematikusan mindent megadunk ezeknek a növendékeknek. Azt is hozzá kell tennem, hogy a tandíj fejében szakmailag hivatásos szintű felkészültséget biztosítunk számukra. Örülünk, hogy ilyen szépszámú tehetséges fiatalt sikerült találnunk. A Tiszták bemutatója után a jubileumi évad során milyen darabokat lát majd a közönség? Amit lát, azt milyen szempontok alapján választotta ki a színház? —Azt szeretnénk, ha ezt az évadot az ünnep öröme ragyogná be. Ennek jegyében és szellemében igyekeztünk a műsort is összeállítani. A Tiszták után a KAVIÁR ÉS LENCSE következik majd. Hozzáteszem, hogy a győri színház jelenléte is szerves része az évadnak. Karácsony előtt, bérletes és bérleten kívüli előadássorozatban, a CSÁRDÁDSKIRÁLYNŐVEL ajándékozzák meg nézőiket. Ezt egy márciusi bemutató követi. Madách Imre AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Mondhatnám azt is, hogy ez is lehetett volna az ünnepi bemutatónk... Valahogy mégis úgy érezzük, hogy a színház megalakulásának pillanatában kell az ünneplést megejtenünk... Késő tavaszi bemutató lesz, Iglódi István rendezésében a FIGÁRO HÁZASSÁGA Stúdiósainkkal is — felsoroltakon túl — előkészítünk egy produkciót; a főiskolások bevonásával a Őapek-testvérek A ROVAROK ÉLETÉBŐL című darabjára esett a választás. Valószínűleg nagy zenés mozgásszlnházi attrakció formájában mutatjuk majd be a darabot. E folyamatot lezárva készülünk a Bástya Színház nyári produkciójára. Itt két darab is műsoron szerepel. Egyrészt a KÉPZELT RIPORT EGY AMERIKAI POPFESZTIVÁLRÓL, másrészt pedig egy Klapka Györgyről szóló darab, melynek megírására pályázatot hirdettünk meg... KISS PÉNTEK JÓZSEF „Ahol nem az van, ami a világban...”
