Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-17 / 234. szám
4 Szabad ÍJJSÁG Napjaink 1992. október 17. A mi Hirosimánk avagy A Duna-háború (IV.) 1988-ban egy bizonyos Romanyenko nevű férfiú az Ukrán Tudományos Akadémia tagja, a vízduzzasztógátak egyik legjobb szovjet szakértője ezt mondta egy kirándulóhajó fedélzetén: - A szovjet folyókon végzett kutatások legújabb eredményeinek összegezése után nyilvánvaló, hogy a nagy vízduzzasztógátak, ha síkságokra építik őket, annyi villamos energiát sem termelnek, hogy az fedje az önköltségeket. Ráadásul az ilyen építmény életveszélyes, mert ingatag talajra emelték, nem sziklaágyba, miközben a csallóközi víziszörny esetében - bizonyíthatóan - kispórolták az üzemvízcsatorna falából az agyagot. A Duna olyan, mint egy óriási szivacs, a medre rejtett föld alatti üregeket, járatokat lát el vízzel, másutt a kitűnő minőségű, homokon megszűrt ivóvizet tárolja: a folyam számos holtágban táplálja a növény- és állatvilágot, felszín feletti (vagy alatti) forrásokból buzog, apró vízeséseket hoz létre. Működésének rendszerét senki sem ismeri megbízhatóan, így senki sem állíthatja, hogy az erőmű környezetbarát lesz. Az ellenkezője viszont valószínű, sót - de nem idézem ismét Cousteau kapitányt és csapatát, a földkerekség legjobb vízrendszerszakértöit. Szemtanúk mondják, hogy a kidöntött fák mellett még ott csipogtak a fészkükből kipottyant madárfiókák, amikor a földgyalu betemette őket... Víz alatt van- a Szuezi-csatornánál is szélesebb mesterséges mederben- Bősön a Tejke, a Körösztág, a Gárdony, a Görbeföld, a Nagyszeg és a Varjas.. A tereprendezés során egy kis bősi kriptát koporsóstul a mederbe söpört a földgyalu. Kinek fáj, hogy Tündér Ilona Aranykertjében halomra gyilkolták a bokrokat, a virágokat, a fákat, az állatokat? Hogy ma már betonba dermedt ravatal a hajdan napcsillámokkal s párákkal lüktető vidék? Hogy így meggyalázták a szülőföldet, mely vízzel, hallal táplált, búzát növesztett, elrejtett tatár elöl, füvek selymével bűvölt? Nem félek leírni: számomra egy kisebb Hirosimával felér, amit Somorja és Bős között műveltek, s ha üzembe helyezik a vízlépcsőt és tovább szikesedik a talaj, még megérhetjük, hogy az őslakosság elvándorol szülőföldjéről. A csallóközi ember azért tudott fennmaradni a történelem viharaiban, mert szorgalmas volt és állhatatos, mert a földjét mindig megművelte, jószágot nevelt - boldogult. Ezer év után most egyetlen puskalövés nélkül foglalhatják el szőkébb hazáját - ha kiszáradnak a fái, ha elapadnak a kútjai, ha nem érik be a búzája meg a kukoricája, ha elmérgeződik az ivóvize, ha minduntalan zaklatja a kivágott fák miatt zabolázhatatlan dunai szél, ha nem lesz nyugodt álma, mert a töltés bármikor átszakadhat, ha nem lesz rá módja, hogy aranyló napfényben, gyümölcsöt érlelő évszakok váltakozásában elgyönyörködjön, ha úgy érzi majd magát ősi fészkében, mint ismeretlen, veszélyekkel teli világvárosban a menekült. De vajon mit tehet az ember ennyi tudatlanság, gonoszság és gyűlölet ellenében? Mit tehet, mikor még fél évszázada sincs, hogy befejeződött a második világháború, amely Duna mentéről is bőségesen szedte áldozatait? S aztán jött a kollektív bűnösség, a máig is érvényes történelmi okmánynak számító kassai kormányprogram, amely valamenynyiünket háborús martalócoknak tekint? És jöttek a kitelepítések, a sztálini önkény évei, s egy reménysugár 1956 őszén, hogy talán mégiscsak lehet emberibb arcunk, csakhogy lőporfüstbe veszett a hitünk.- És jött a „prágai tavasz“ és utána ismét a tankok, s a „normalizáció“ évei eredményeként az újabb bélyeg - minden rossz okozója a magyar nemzeti kisebbség... És beköszöntött a gyöngéd forradalom, de Szlovákiában már alig van nyoma... Mit tehet hát az agyonhajszolt, más nemzetiségű embertársait is becsülő, a kizsákmányoló államot is fegyelmezetten szolgáló magyar kisember, ha ott látja majd a feje fölött toronymagasságban hömpölygő folyamot egy olyan „mű“ hajtóerejeként, amely már kigondolása pillanatában fölösleges és korszerűtlen volt? Ezek a kérdések a mi életünk legnagyobb témái. A válaszadás elől nem térhetünk ki, állásfoglalásunk gyerekeink és unokáink sorsára is kihathat. Mit tehetünk, amikor pár száz kilométerre tőlünk úgy lövik az ártatlan embereket - a nőket és a csecsemőket is - mint a nyulakat? Amikor olajkutakat gyújtanak fel százszámra, s amikor legalább nyolc atomerőmű juthat hasonló sorsra, mint a csernobili? Elfáradtunk volna a huszadik század viharaiban? Beletörődtünk volna a sorsunkba? A lélekgyógyász bizonyára értene bennünket, a történelem azonban nincs tekintettel a lélektanra. De a Csallóköz ne legyen a „mi Hirosimánk“, hiszen még megállítható a további pusztítás, ha mindanynyian így akarjuk. BATTA GYÖRGY Nincs idő kukoricázni A mezőgazdasági terményeket felvásárló rimaszombati Pol’nonákup Rimavan Rt. augusztus elsején három részre szakadt. Rimaszombat és Bátka a napraforgót és a kukoricát már Gemer Nákup Rt. és a Tornaija Pol'noprodukt Rt., Feled pedig a Pol'nospol Rt. néven vásárolta, illetve vásárolja fel a termelőktől. Feleden Básti Róbert mérnök a részvénytársaság megbízott igazgatója, valamint Pásztor Béla termelési igazgatóhelyettes szerint, ha a tervezett négyezer tonna szemeskukoricát sikerül felvásárolniuk - amire nagy az esély - a tápellátásban az új terménybetakarításig nem lesz fennakadás. Bár a termelők és a felvásárlóüzem még nem egyeztek meg az árban, a körzet legnagyobb kukoricatermelői - Rimaszécs, Lénártfalva - Feledre szállítják majd a begyűjtött terményt. A tavaly átadott LSO-50 típusú pardubicei terményszárító karbantartása időben megtörtént és a Pálmának szánt 650 tonna napraforgó szárítását már ezzel a géppel végezték. Ebben az évben a kukorica nedvességtartalma - nagy szárazság miatt - a szokványosnál 8-10 százalékkal kevesebb. A kukorica sokat száradt V Az osztozkodás terhes öröksége 2 és fél milliót ér, de eladhatatlan A feledi szárító és terménysiló lábon, de mesterséges szárítás nélkül nem tárolható. A két szakember szerint, ha az időjárás engedi, legkésőbb november közepére terménysilóba kerül a Feled környéki mezőgazdasági üzemek szemeskukoricája. (farkas) a pozsonyi édességgyárat Jacobs Suchard Korszerűsíti Az eddigi szlovákiai privatizáció egyik legjelentősebb szerződése a Philip Morris konszernhez tartozó svájci Jacobs Suchard és a pozsonyi Figaro Édességgyár között jött létre - nyilatkozott Jozef étubna, a szlovák Nemzeti Vagyonalap alelnöke. Stefan Minárik, a Figaro vezérigazgatója szerint az évi 20 ezer tonnát termelő pozsonyi gyár eddigi pozícióit a külföldi piacokon csak a külföldi partner segítségével tudja megtartani, aki korszerűsíti a gyártást. Dr. Bernhard Huber, a Jacobs Suchard közép- és kelet-európai ügyekkel foglalkozó elnökhelyettese bejelentette, hogy 150 millió koronáért új gépsort szerelnek fel a Figarónál, amelyen a Milka csokoládét fogják gyártani, további közel 300 millió koronát a marketing, az értékesítés, a munkaszervezés fejlesztésére és a dolgozók továbbképzésére fordítanak. A Jacobs Suchard a Figaro részvényeinek 32 százalékát vette meg. Teljesen megbízik a Figaro eddigi vezetésében, a többi dolgozójának pedig két évre garantálta munkahelyének megtartását. (VG) A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége és társrendezői 1992. október 24-én ❖ A DUNASZERDAHELYI VÁROSI SPORTCSARNOKBAN ❖ megrendezik a III. SZLOVÁKIAI TÁNCHÁZTALÁLKOZÓT Műsor: 10.00- 16.00 — Táncoktatás a küzdőtéren Martosi, medvesalji, abaúji, bodrogközi, somogyi, széki, gyimesi, valamint a szlovák kokavai táncok bemutatása és tanítása. — Népzenei együttesek és szólisták koncertjei (edzőterem) Fellépnek: Varsányi, Ghymes, Csiholok, Csámborgó, Pántlika, Gyeplós, Csurgó, Csalló, Fakó, Muzsikás, Dűvó, Podkovicka zenekarok, valamint Agócs Gergely, Nagy Mirtill, Écsi Gyöngyi és Juhász Zoltán szólisták. — Hagyományőrző zenészek koncertjei (folkkocsma) Fellépnek: hagyományőrző zenészek és énekesek Nagyölvedról, Nagydarócból, Abaújszináról, Királyhelmecról, Kokaváról, Székről és Gyimesbükkról. 16.30- 19.00 — III. Szlovákiai Táncháztalálkozó gálaműsora Fellépnek: hagyományőrző zenészek és táncosok, valamint hazai és külföldi kiemelkedő népzenei együttesek és szólisták. 19.00- 23.00 — Össznépi vigadalom Széki, mátyusföldi, gyimesi, gömöri, kalotaszegi és mezőségi táncok. 23.30- 04.00 — Táncház A Gorkij utcai alapiskola éttermében. Az egész nap folyamán népművészeti kirakodóvásár a sportcsarnok területén (kerámiák, bőrdíszművek, fafaragások, szőttesek, népviseleti kellékek stb.). BELÉPŐDÍJ: felnőtteknek 60.-KŐS, gyerekeknek 6-14 éves korig 20,-Kcs A Szlovákiai Folklór Únió és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége tagjai részére 50 %-os engedmény. Belépődíj az éjjeli táncházra 15,-Kős. JEGYELŐVÉTEL: VMK Dunaszerdahely (tel.: 257-51), Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége, Pozsony, nám. 1. mája 10-12 (tel.: 499 807, 571 57) A helyszínen az információs szolgálatnál a jelentkezők részére olcsó szállás rendelhető. A műsorváltozás jogát fenntartjuk! DUNASZERDAHELY
