Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-15 / 232. szám

CSÜTÖRTÖK 1992. október 15. II. Óvíolvillll 232. szám ProkeS és FogaS a szlovák alkotmányról Demokratikusabb a németnél is? Az újságírók pozsonyi székházában tegnap sajtóértekezletet tartottak az új szlovák alkotmány „történetéről”. Politikusok és jogászok számoltak be az alaptörvény kidolgozása és jóváhagyása során felmerült nehézségekről Jozef Prokes, a Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsának alelnöke szerint a szlovák alkotmány megfe­lel a nyugati demokráciákban elfo­gadott általános elveknek. Szavai szerint erre a legjobb példa a szövet­ségi alkotmányból átvett emberjogi alkotmánylevél. Lubomír Fogas, a parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságának az elnöke úgy vélekedett, hogy az alaptörvény megüti az európai színvonalat, és nem tartalmaz olyan rendelkezése­ket, amelyek az antidemokratikus fejlődésre utalnak. Prokeá ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy „a szlovák alaptörvénnyel összehason­lítva a német alkotmány a nemzeti kisebbségek kérdésében nagyon rosszul járna”. A kisebbségek kol­lektív jogaival kapcsolatban FogaS elmondta, hogy az alaptörvényben az egyén védelme érvényesül, azaz az egyéni, nem pedig a kollektív jo­gokra fekteti a hangsúlyt. A sajtótájékoztatón szóba került az is, hogy a Cseh Köztársaság ál­­(Folytatás a 2. oldalon) Református iskola Alistálon Vladimír Meciar „államfői megbízatásának” visszhangja A szövetségi miniszterelnök meglepődött Sedivy: a döntés összhangban van a szlovák alkotmánnyal, de... Lapunk tegnapi számában már kö­zöltük, hogy az új szlovák alkot­mány értelmében bizonyos állam­fői jogkörökkel ruházták fel a kor­mányt és a miniszterelnököt, Vladi­mír Meciart A döntéssel kapcsolatban Jan Strásky szövetségi miniszterelnök — aki ellátja a csehszlovák köztár­sasági elnök néhány tisztségét — meglepetését fejezte ki. A szlovák kabinet ugyanis egyebek között megbízta Vladimír Meőiart a külön­féle nemzetközi szerződések megvi­tatásával és ratifikálásával, nagykö­vetek fogadásával és megbízásával, kitüntetések átadásával, amnesztia­rendelet kihirdetésével stb. A szövetségi miniszterelnök Vla­dimír Meőiar azon jogával összefüg­gésben, hogy amnesztiát rendelhet el, azt mondta, hogy ez ellentétben van az érvényes alkotmánnyal, amely ilyen jogkörrel kizárólag a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság elnökét ruházza fel. Ennek kapcsán Strásky a szlovák kormány keddi döntését a csehszlovákiai al­kotmányos helyzet megváltoztatásá­nak minősítette. Egyúttal megje­gyezte, hogy Csehszlovákia olyan jo­gi állapotban van, amikor érvényes a szlovák alkotmány is, amely abban az esetben, ha több rendelkezését „nem fagyasztották volna be”, el­lentmondana a föderális állapottal. Vladimír Meőiar „államfői meg­bízatása” kapcsán Lubomír Fogas, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Ta­nácsa mandátumvizsgáló és mentel­mi bizottságának az elnöke tegnap úgy vélekedett, hogy a szlovák köz­társasági elnök néhány jogkörének a jelenlegi kormányfőre történt átru­házása nem tárgyi probléma, mivel a szlovák alaptörvény 156. cikkelyé­nek — amely rögzíti az alkotmány néhány részének az alkotmányos vi­szonyok megváltozásától függő ér­vényességét — a tükrében, amennyiben nincs megválasztott ál­lamfő, tisztségeinek betöltését a kormány és a miniszterelnök vállal­ja. Mint mondta, ez azt jelenti, hogy Vladimír Meőiar jelenleg nem tölt be semmilyen olyan államfői tisztsé­get, amely ellentétben volna az érvé­nyes szövetségi törvényekkel. Michal Kováé, a Szövetségi Gyű­lés elnöke (DSZM) szerint nem tör­tént semmi más, csak az, amit már a szlovák alkotmány elfogadásakor (Folytatás a 2. oldalon) Módosított transzformációs törvény A vélelmezett tulajdonos sem marad ki A múlt héten a Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a mezőgazdasági szövetkeze­tekre vonatkozó transzformációs törvény módosítását, melyet a szlovákiai képviselők egy csoportja terjesztett be. A módosítás lényege, hogy a Szlo­vák Köztársaság Nemzeti Tanácsa saját hatáskörében jogosult egy olyan törvénymódosítás meghozatalára, amely lehetővé teszi mindazon jogosult személyek számára, hogy részt vegyenek a Szövetkezeti vagyon transzfor­mációjában, akik mindeddig nem tudták, illetve 1992. december 31-éig nem tudják okmányokkal bizonyítani vagy igazolni tulajdonjogukat a transzformációba bekapcsolt mezőgazdasági földterületre. Ez tehát az jelenti, hogy mindazok az szövetkezet transzformálásában, akkor egyének, akik 1992. április 28-áig vélel- is jogosultak a földterületeik után járó mezett vagy valós földtulajdonosként egyéb vagyonrészre, ha a fenti határidő­­bejelentkeztek a mezőgazdasági szövet- ig okiratokkal képtelenek voltak bizo­­kezeteknél, hogy részt kívánnak venni a nyítani tulajdonjogukat. A vélelmezett szövetkezeti vagyon nevesítésében és a tulajdonosok vagyonrésze tehát megha­tározásra kerül a transzformáció során, és mindaddig egy ún. tartalékalapba ke­rül, amíg a vélelmezett tulajdonos valós tulajdonossá válik, tehát az illetékes ha­tóságoktól megkapja a tulajdonjogát igazoló okmányokat. Andrássy Ferenc (EPM) képviselő urat, akinek a benyújtott módosító ja­vaslathoz fűzött további módosításai alapján végül is ez a törvény a Szövetsé­gi Gyűlésben megszületett, arról kér­deztem, miért fontos, hogy ez a törvény ilyen formában módosult. — Az a három hónapos határidő, amelyet a 42/1992. sz. törvény a tulaj­donjog igazolására megszabott, kevés­­(Folytatás a 2. oldalon) Hajrájukhoz érkeztek a Duna elterelésének előkészítő munkálatai, de nem csupán Bősnél, hanem például a pozsonyi kikötőben is lázas tevékenység folyik. Itt villanyszerelők és lakatosok csoportja az utolsó simításokat végzi azon a két uszályon, amelyet Gátőr tér­ségében ideiglenes híddá alakítanak át, hogy több száz tehergépkocsi október 20-áig rajta keresztül hordja a követ a Dunába, „elrekesztve" ezzel a folyót, és így lényegében befeje­ződik a C variáns kivitelezése Képünkön: villanyszerelők villanyoszlopokat állítanak az úszó alkalmatosságokra (TK SR-felvétel) Bős—Nagymaros Folytatódik a párbeszéd... Mint ismeretes, kedden Pozsony­ban csehszlovák—magyar tárgyalá­sokat tartottak a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer sorsáról. A ta­nácskozásról nyilatkozva Zdenko Pírek szövetségi külügyminiszter­helyettes, a csehszlovák küldöttség vezetője nem minősítette sikertelen­nek a találkozót, annak ellenére sem, hogy nem sikerült rendezni a háromoldalú, csehszlovák és ma­­(Folytatás a 2. oldalon) A szlovák kormányfő a CORRIERE DELLA SERA-ban: ACorriere della Sera című olasz napilap október 10- én beszélgetést közölt VLADI­MÍR MECIAR szlovák kormány­fővel. A jelentős visszhangot ki­váltó interjút teljes terjedelmében közöljük. Egy mini edzőtermet rendez­­tetett be magának a miniszterel­nöki dolgozószobája mögött, ahol esténként mázsás súlyzót emel­get, hogy levezesse feszültségét és kipihenje fáradtságát. Márpedig feszültségből — a rendkívül ke­mény belső politikai harcoktól a Demokratikus Szlovákiáért Moz­galom választási győzelméig és a „Azért válunk, hogy európaiak legyünk” „nehéz, de korrekt partnerrel”, Václav Klaus cseh miniszterel­nökkel folytatott kimerítő alku­dozásokig — bőven kijutott Vla­dimír Meőiar szlovák miniszterel­nöknek ezen a hosszú nyáron, amely a csehszlovák föderáció vé­gét jelentette. „Mindig szerettem a sportot — vallja be. — Fiatalkoromban né­hány évig bokszoltam is. Nagyvál­tósúlyban egész jó ökölvívó vol­tam. Most ezt az epizódot arra használják fel, hogy lejárassanak és külföldön úgy állítsanak be, mint exkommunistát, mint nyers és durva exbokszolót, aki átnyergelt a politikára. Ellenfeleim démonizál­­ni akarnak engem, megpróbálnak minden módon befeketíteni, azt mondják, hogy semmibe veszem a demokráciát és a kommunizmus restaurálására törekszem. Csupa rágalom. ” Ötvenéves, négy gyereke van, régebben fémkohász volt, később jogi doktorátust szerzett. A prá­gai tavasz idején a kommunista ifjúsági szervezet, a Komszomol (valójában a CSISZ — a ford, meg.) vezetője volt. Kidobták a pártból, a politikai porondra 1989-ben, a bársonyos forradalom napjaiban tért vissza. Pozsonyban az első sorokban küzdött a kom­munizmus fellegvára ellen és el­nyerte a miniszterelnöki tisztet. Vezető posztjáról Prága áldásával eltávolították. Innen ered a Havel iránti harag és a bosszúszomj, amely a nemzeti aspirációkat és a csehhegemónia-ellenességet megtestesítő nemzeti populista párt, a DSZM születésével válik érezhetővé. A személyét érő állandó táma­dások, többek között az olyan vá­dak, hogy a csehszlovák titkos­rendőrségnek és a KGB-nek dol­gozott, csak növelik népszerűsé­gét. Meőiar, a heves és lobbané­kony néptribün, aki ügyesen ké­pes befolyásolni a hallgatóság hangulatát, katalizálni tudja a „cseh póráztól” szabadulni vágyó frusztrált szlovákság tiltakozását és elsöprő győzelmet arat a vá-. lasztásokon. A válás eldőlt: a csehszlovák föderáció hivatalo­san 1993. január 1-jén megszűnik létezni. Halotti bizonyítványát a két nemzeti parlament, a cseh és a szlovák állítja ki. Egy szerződés­­csomag — pénz- és vámunió, kö­­(Folytatás a 3. oldalon) J Egy kis történelem: A Duna-háború (II.)

Next

/
Thumbnails
Contents