Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-11 / 203. szám

1992. SZEPTEMBER 11.

ioiiimois

Nincs esélyünk

amíg nem változik az állam agrárpolitikája

kerekasztal-beszélgetés a szövetkezetek helyzetéről

Eddig úgy véltem, a földdel dolgozó, földből élő ember a legderűlátóbb. Optimizmusa valóságismeretéből fakad: tudja, ha az egyik évben jég verte el vagy aszály pusztította a termést, a másik esztendőnek jobbnak kell lennie. Ha kevesebb lett a búza, több volt a kukorica, ha az egyik terménynek rosszabb, a másiknak jobb volt a piaca... Kerekasztal-beszélgetésünk résztvevőit hallgatva azonban úgy tűnt, tévedtem. Optimizmusukat mintha elfújta volna a szél. Amit realitásérzékük, szaktudásuk, tapasztalataik alapján mondtak, az valóban nem ad okot derűlátásra.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Kajtor Pál mérnök, az Ipolysági Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, Mészáros Győző mérnök, a Vágtornóci Állami Gazdaság Igazgatója, Petrányi Gyula mérnök, az Izsal Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke és Varga István mérnök, a Vásárúti Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke.

A téma adott: Tiszta, objektív képet adni arról, mi a helyzet most, s mindarról, ami az ország mezőgazdaságával történik. Hogyan, miként, mennyiben érinti ez Dél-Szlovákiát? Elsősorban a szövetkezeteket, hiszen az itteni lakosság döntő többsége falun él, a szövetkezetben, a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozik.

Mészáros Győző: Az elmúlt két évben a mezőgazdasági minisztérium arra törekedett, hogy felbomlassza a mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy erkölcsileg és anyagilag tönkretegye őket Én nem vagyok szövetkezeti vezető. De mint állami gazdasági igazgató is mit tehetek? Csupán egyet hogy bebizonyítsam, ami veszendőbe megy, nem én tékozoltam el. Ha ellopnak két libát, akkor szólok a rendőrségnek, hogy vegyék jegyzőkönyvbe, s keressék meg a tettest... Huszonhárom-huszonnégy koronáért kitermelünk egy kiló sertéshúst és eladjuk húsz-huszonhárom koronáért??! Az olvasó — a vásárló — tudja, mennyit kémek tőle az üzletben ugyanezért a kiló húsért Hát kell ehhez kommentár?

Kell, mert az emberek hajlamosak arra, hogy leegyszerűsítve nézzék a helyzetet. És a városi fogyasztó nemigen olvassa a mezőgazdasági lapokat. Honnan tudná, hogy nem a termelők verik fel az élelmiszer árát?

Mészáros Győző: Legalább az aszályos nyár után az ősz lenne más. Az új mezőgazdasági miniszter is látja, ismeri a helyzetet de még ő sem lát megoldást. Már ma kellene 5 milliárd korona, de az sem lenne elég. Ahhoz, hogy tovább lehessen lépni, holnap újabb 5 milliárd korona kellene. De honnan? Az ipar produkciója egy év alatt 100 milliárd koronával csökkent. Akkor miből lehetne 10 százalékos dotációra számítani?

Varga István: Az elmúlt két évben morálisan és anyagilag is tönkre akarták tenni a szövetkezeteket Most a választások óta, amióta más emberek kerültek a szakágazat élére, legalább már erkölcsileg nem bomlasztanak. De az objektív problémákat a valós helyzetet tekintve nincs semmi okunk arra, hogy nyugodtak legyünk. A pénzügyi csatornákon keresztül kaphatnánk támogatást, de nincs miből. Ezért olyan roszszak a kilátásaink. Sem az 1992-es, sem az 1993-as esztendő nem lesz könnyebb. Sőt Azt lehet mondani, hogy ekkor lesz legmélyebb a válság. Most ehhez hozzájárult még az időjárás is. A szövetkezetek mind pénzügyileg, mind ökonómiailag a mélyponton vannak.

De én a magángazdákat sem irigylem. Az ő helyzetük sem könnyebb. Tőkéjük nincs, lehet hogy szaktudásuk sem, nem ismerik a jogi lehetőségeket, s így a vállalkozások nagy része csődöt mondhat. Igaz, hogy reménykedve, nagy elszántsággal, akarattal fognak bele az önálló gazdálkodásba, de sajnos, a mostani szlovákiai helyzet esélyt nekik sem ad. Ha ötven vagy hatvan hektárt kivennék, nem tudom, hogyan vészelném át ezt az időszakot. Tőkém nincs, tehát hitelt kellene fölvennem 15 százalékos kamattal, hogy elkezdhessek gazdálkodni. Akkor mire megyek?

Mutasson valaki egyetlen olyan mezőgazdasági ágazatot, terményt, amelyből 15 százalékos nyereség elérhető. Ilyen hitelpolitika mellett minden — hitelre alapozott vállalkozás — halálra van ítélve.

Az előrejelzések szerint a mezőgazdaság támogatása 1993-ban 20 százalékkal lesz kisebb, mint 1992-ben. Egyszerűen nem jut rá pénz. Mi leállítottuk a műtrágyák, a vegyszerek vásárlását, aminek beláthatatlan következményei lesznek, mert ez láncreakció. Az ország asztaláról már most 500 ezer tonna élelmiszer hiányzik.

Petrányi Gyula: Pedig egyesek úgy tartják, hogy nálunk túltermelés van. En néhány számadattal azért illusztrálnám Szlovákia mezőgazdaságának helyzetét A húsfogyasztás visszaesett a hetvenes évek szintjére, a mezőgazdasági termelés 1991—92-ben 25 százalékkal csökkent. Az idei esztendő első félévében a mezőgazdaság vesztesége 9 milliárd korona. Az említett időszakban, 1991—92-ben 90 ezer ember ment el a mezőgazdaságból, s kellett máshol megélhetést keresnie. A folyamat folytatódik. Most az a kérdés, miben, hol láthatunk, kereshetünk megoldást?...

Felsorolom — szerintem —, mi lenne a legfontosabb; Ha csökkentenék a bórtömegadót 50 %-ról 25 %-ra, vagy egyszeri alkalommal, vagy hosszabb időre. Ha a földadót szintén a felére csökkentenék, valamint a hitelkamatlábakat; elég bonyolult, tudom, de esetleg azokban a szövetkezetekben, ahol a transzformáció már megtörtént, bizonyos garanciák mellett eltekinthetnének a hitel visszafizetésétől. De attól tartok, erről már kissé lekéstünk.

Hadd érzékeltessem még néhány index-számmal is hátrányos helyzetünket Amíg az általunk vásárolt termékeknél (műtrágya, vegyszerek, üzemanyag), tehát a termelési bemenetnél 185 %-kal növekedett az index-szám, addig a kimenetnél, vagyis a mi termékeinknél csak 110,7 %-ot ért el. A feldolgozóiparban 142 %, a kiskereskedelemben pedig 192 % a növekedési index. Mindebből látható, hogy a nyereség a feldolgozóiparban és a kereskedelemben csapódik le.

Az lenne a megoldás, ha a termelő- és a feldolgozóüzemek tevékenysége kapcsolódna egymáshoz. Például, ha a szövetkezet bizonyos meghatározott áron adná el a tejet s ebben a termelési költségek és egy nagyon kis nyereség is benne lenne, vagy ha a hús termelési költségeit a feldolgozóipartól, a terményeiért pedig a terményforgalmi vállalattól kapná vissza. Ennek a feltételeit társadalmi-politikai eszközökkel kell megteremteni.

Ha nem így lesz, akkor folytatódik és súlyosbodik az a folyamat amelyről beszéltünk. Vagyis, hogy az üzemek csökkentik a termelésre fordított költségeket Ennek pedig nagyon szomorú következményei lesznek. Felmérések szerint már az idén 20—25 százalék a terméskiesés gabonafélékből, búzából, árpából, kukoricából. Összesen 800 ezer tonnával csökkent a termelés. Ez nemcsak az aszály, hanem a vetésterület és a ráfordított költségek csökkentésének is a következménye. Tavaly, mivel alacsony volt a búza felvásárlási ára, 15 százalékkal kevesebbet vetettek. Az aszály csak tovább bonyolította a helyzetet.

Kevesebb lett a tömegtakarmány is, ami viszont legjobban a hegyi-hegyaljai körzeteket sújtja. A cukorrépáról mór ne is beszéljünk. Még nem látszik, mi van a földben. De ugyanez vonatkozik a napraforgóra, a búzára és a kukoricára is. Ráadásul a Palma a napraforgónak csupán a 20—30 százalékát akarja felvásárolni. Pedig még a tavalyi napraforgóért sem fizetett

Van valami esély arra, hogy a felsorolt lehetséges könnyítések, megoldások valamelyike megvalósítható?

Varga István: A bértömegadó csökkentését két éve követeljük. A földadót, sajnos, az 1987—88-as termelési mutatók szerint állapítják meg, amelyek már régen nem érvényesek, hiszen azóta 160 fokos fordulatra került sor. De az adórendszer az akkori bevételekre építve — maradt.

A mezőgazdasági miniszter nemrég utalt arra, a földadót úgy fogják meghatározni, hogy segítsék vele a hegyi és hegyaljai körzeteket És mi lesz Dél- Szlovákiával?

Varga István: Azokat perszehogy segítik. Eddig is segítették. Minden hektár földre támogatást kapnak, mi meg minden hektár után 2550 koronát fizetünk. És ez továbbra is így marad.

Szerintem nemcsak a nyelvtörvény nemzeti diszkrimináció, hanem az ilyen gazdasági megszorítás, adóztatás is. Mivel lehet még csavarni a hüvelykszorítón?

Varga István: Mór nincs tovább. Év végére minden szövetkezet a földön lesz.

Mészáros Győző: Ha segíteni akarnának, akkor legalább a naftát adnák olcsóbban.

Varga István: Ezt a 185 százalékos termelési bemenetet kellene kiegyenlíteni, hogy legalább középarányos legyen, a 110 százalékos kimeneti indexszel valahol a félúton találkozzon.

Mészáros Győző: Most mór megvan a Mezőgazdasági Kamara, átszerveződik a minisztérium, talán mo6t már számbavehetőek lesznek a javaslatok,' esélyek, lehetőségek. Állítólag lesznek védővámok is.

Varga István: Még minden kezdetleges. A termékbörze is. Mi is beléptünk a börzébe. 100 ezer korona a belépő, ennek ellenében kapunk majd információkat. Még nem tudni, hogy csak alapinformációkat adnak-e, vagy segítenek piacot, partnert találni, a termékeket forgalmazni. A miniszter, a szekciók, a kamara, a választások óta működő mezőgazdasági képviselet figyelembe veszi a nagyüzemek érdekeit is. Az erkölcsi bomlasztás megszűnt de a régi mutatók, elvonások még érvényesek, azok még nem változtak. Azt hiszem, ez a pénzügyi tárca jogköre, az pedig nem akar változtatni. Nem tud pénzt adni, pénz nélkül pedig nem tehetünk semmit.

Kajtor Pál: Véleményem szerint azért foglalkoznunk kell a dotációs és a szubvenciós politikával is. Epv-két dolog — azt tapasztalom — azért elsiklott üt. Például van rá lehetőség, hogy 30 százalékos támogatást kapjon a szövetkezet a vetőmag és a törzstenyészetekből származó anyakocák vásárlására. Legalább a minimális lehetőségeket kellene maximálisan kihasználni.

Varga István: Mindjárt közbevágok. Ami a vetőmagot illeti, csak a hazaiakra adtak dotációt Mi kukoricatermesztő körzet vagyunk, az összes vetőmag, amü használunk, külföldi. És a Csallóköztől a Bodrogközig — megint csak a déli körzetet sújtotta a dotációs politika. Nemcsak a kukoricával, hanem a cukorrépával is ez a helyzet mivel nekünk a hazai nemes'rtésű vetőmag kevésbé felel meg, mint a külföldi. Ezzel pedig sok üzem rettentően sok pénztől esett el.

Kajtor Pál: Akkor van támogatás, vagy nincs? Aki nem ért hozzá, annak úgy tűnik, hogy kaphatunk. Gyakorlatilag azonban nem kapunk támogatást Tulajdonképpen kevés az a lehetséges 30 százalék is, és ezáltal a biológiai anyagot degradáljuk. Mi is olyan helyzetbe kerültünk, hogy a vetésterület 10 százalékára hazai vetőmagot vetünk, hogy megkapjuk rá a támogatást.

Az aszálynak katasztrofálisak a következményei. Már vannak olyan jelzések, hogy a hegyaljai körzetek szalmát vásárolnának, mivel nincs takarmányuk. További nagy gond: a tejtermelés, a tej minősége. Az új, szigorított szabványok szerint a küermeü tej nagy része harmadik minőségi osztályba kerül. Ez azt jelenti, hogy termelése eleve ráfizetéses, csak 3,40 koronát kapunk érte. Mü tehetünk, hogy jobb legyen a minősége? Már nem hiszünk a minőségi ellenőrzésnek sem, úgy tűnik, hogy becsapnak. Akárhogyan próbálkozunk, harmadik minőségi osztálynál nem kapunk jobb minősítést. Pedig valahogyan csak meg kellene élnünk.

Itt is elhangzott mér, hogy miért drága a mezőgazdasági termelés. Például 1 lüer tej önköltsége több mint 6 korona, 27 korona a sertés- és 46 korona a marhahús kilója. A tartalékok elfogytak. „Divatba jött”, hogy a mezőgazdasági üzemek csak készpénzért vásárolhatnak, vagy előre kell fizetni például a naftáért. Hát hová jutottunk?

Közben nekünk 2—3 hónapos késéssel fizet a hús- és tejfeldolgozó. Akkor fizessenek nekünk is hetente. Ha nem fizetünk, nem adnak üzemanyagot Tartozunk nekik kétmillióval, az igaz. De ha nem kapunk üzemanyagot teljesen leállunk. És még nem beszéltünk az aszály következtében keletkezett többletköltségekről. Hitelpolitika? Egyszerűen nem tudnak mü kezdeni velünk. Mór hüelt sem adnak, mert azt nem merik mondani, hogy fizessük vissza gyorsított ütemben, hiszen már törleszteni sem tudunk. És nemcsak egy-két ilyen szövetkezet van. Mi várható? Félelmetesen magasak a kamatlábak. Legalább az üzemanyagra vagy a vetőmagra adnának kamatmentes kölcsönt. Hiszen sokkal többről van szó, mint ahogyan azt a kívülálló gondolja. Az ország kenyere, jövője a tét!

Varga István: Ami az eladósodást illeti, általánosságban az a helyzet hogy fehér holló az a mezőgazdasági üzem, amelynek nincs hüele. És az üzemek fele, kétharmada olyan mérvű eladósodással küszködik, hogy képtelen a hitelt csökkenteni. A hüel kamatja elviszi az összes nyereséget sőt még a kamatra valót sem képes kitermelni. Ahogyan telik az idő, úgy növekszik a hüel, hónapról hónapra Á mostani közgazdasági feltételek mellett abszolút kilátástalan, hogy két-három év alatt, tehát rövid távon valamelyik szövetkezet kilábaljon ebből. Még ha rendkívül jó körülmények között kiválóan gazdálkodik is. Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek 50 százaléka ma ilyen helyzetben van. Semmi esélyűk, hogy túléljék, átvészeljék ezt Olyan intenzív termelés mellett, amilyen például a Dunaszerdahelyi járásra jellemző, a földből és az állatokból ne lehessen megélni?... Nem hiszem, hogy mi csináljuk rosszul.

Pedig a hatékony termelés eszközei a nagyüzemekben vannak. Mi lesz akkor a magángazdákkal?

Varga István: Nincs miért irigyelni őket.

Petrányi Gyula: Rá kell azért mutatni, hogy a dotációkat és a szubvenciókat hogyan osztották el. Mert nem volt igazságos az elosztás. Tíz hektár alatt kapott valaki 50 százalékos támogatást, tíz hektár fölött már 70 százalékosat Ez érdekes dolog, a mezőgazdasági üzemek erre eddig nem kaptak választ Most a régiókban alakuü mezőgazdasági kamarák lehetőséget kaptak

arra, hogy részt vegyenek egyes üléseken, betekintést nyerhetnek ezekbe a dolgokba, visszamenőleg is. És beleszólhatnak, hogyan, kinek adják ezeket a szubvenciókat.

Egy megbeszélésen elhangzott olyan szélsőséges vélemény is, hogy ami nem rentábilis, azt likvidálni kell. A szarvasmarha-tenyésztés például nem rentábilis. Akkor likvidálni fogjuk? Vele együtt a trágyát a föld éüetőjét is. És az embereket is, akik az állattenyésztésben dolgoznak. Még a selejtezés is nagyon nehéz. Rükán kerülnek a vágóhídra a kiselejtezett állatok. Ha legalább növelnék a felvásárlási árakat! Például a tejet nem 6 koronáért, hanem 6,40-ért vásárolnák fel — azelőtt ennyi vott a garanciális ára —, azzal elébe lehetne menni az új követelményeknek.

Mészáro« Győző: A bértömegadó, a földadó csökkentése volna a járható út Mert amíg tőlünk a sertést 20 koronáért veszik meg, addig nem lesz egyetlen bolt, ahol olcsóbb lenne a sonkás szalámit Vagy mutasson valaki másodosztályú vajat, ha már a tejet második és harmadik osztályba veszik át Olcsóbb lett attól valami, hogy tőlünk olcsóbban vásárolják fel? A minisztériumban most már ezt ugyanígy látják, tudják, csak nincs rá fedezet, hogy valamin is váüoztathassanak.

Varga István: Az igazságunkat nincs hol keresnünk. Mert mi van a búzával, a sikérrel? Elviszem három helyre, mindenütt más sikértartalmat mérnek. Mehetek a panaszommal, ahová akarok, mindig a felvásárló adata a mérvadó.

Kajtor Pál: Jön a szüret. Mi lesz a szőlővel? A fehér szőlőből csak annyü hajlandók átvenni mint tavaly, a fekete szőlő nem is kell. Lesz vagy 5 vagon belőle, de nem tudunk mü kezdeni vele. Állítólag a felvásárolt mennyiségnek csak a 60 százalékát fizetik ki most, a többit jövőre — márciusban! Hát micsoda polüika ez?

Varga István: Annyi csatornán keresztül zúdul ránk a gazdasági igazságtalanság, hogy nem lehet kibírni. Mert ha csak a tej, csak a hús, vagy csak a gabona, esetleg csak a zöldség felvásárlása, értékesítése, ára okozna gondot; de ahány termék, annyi igazságtalanság, annyi jogtalanság.

Mészáros Győző: A meglévő vagyon formálisan transzformálható. Aztán mi lesz? Azt sem tudjuk. Ha a mezőgazdaság nem kap gyorsan mentőövet akkor mindent fel lehet számolni.

Varga István: Faluhelyen csak egyszer-kétszer lehet megtenni, hogy nem adnak fizetést Aztán az emberek úgy széthordanak mindent hogy kő kövön nem marad.

Mészáros Győző: Drága ez a tandíj. Kimondatlan program vott úgy tönkretenni a mezőgazdaságot hogy piac jöjjön létre a Nyugat számára. Ez volt az ára, hogy a világ elfogadjon bennünket a „nagy polüikában”. Vannak olyan „okos” emberek, akik a lengyel példával érvelnek. Az az elképzelésük, hogy a kisparasztok fogják megmenteni Szlovákia mezőgazdaságát. Ugyan! Ők sem fognak tudni megélni.

Petrányi Gyula: És akkor még hol a szociális program. Itt a 30 százalékos munkanélküliség. De egyszerűen nincs pénz. Az élelmiszeripar és a mezőgazdasági termelés közelítése is lehetne (részben) a megoldás, ha már külföldi példákat keresünk. És a már említett hitelpolitika megváltoztatása.

Varga István: így, ahogy van — kilátástalan az egész. De legalább annyü haladtunk, hogy a minisztérium már látja, tudja, ismeri s tárgyilagosan értékeli a helyzetet.

A higgadt, megfontolt vélemények, a felelős kiútkeresés ma felér a tegnapi optimizmussal. Legközelebb aid kell megvizsgálnunk, mit várhatunk a transzformációtól, hiszen már vannak példák, vannak modellek, amelyekhez sokan nagy reményeket fűznek.

A beszélgetést vezette: H. MÉSZÁROS ERZSÉBET