Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-08 / 200. szám

4 Szabad ÚJSÁG Világgazdasági mozaik Lassú a keletnémet átalakulás A volt NDK gazdaságának talpra állítása sokkal lassúbb folyamat a vártnál - állapította meg Jürgen Möllemann német gazdasági miniszter havi jelentésében. Az elavult berendezések különösen a feldolgozóipar­ban akadályozzák a fellendülést. Az utóbbi két évben robbanásszerűen drágult a munkaerő, és ez éppen azokat a vállalatokat sújtja a legjobban, amelyek üzemeik felújításával, vagy terjeszkedéssel kísérleteznének. A keletnémet vállalati szektor még mindig nem heverte ki a volt Szovjetunió összeomlását, legjobb piacai elvesztését. Möllemann józanságra intő szavait támasztják alá a statisztikai adatok is. A hivatalos nyilvántartások szerint júliusban 15,1 százalékosra gyara­podott a munkanélküliségi ráta, de a bonni kormány közmunkaakciói és a korai nyugdíjazás nélkül ez az arány akár 40 százalékos is lehetne. Májusba a keletnémet országrészben az ipari termelés mélypontra zuhant, az összes teljesítmény pedig 6,7 százalékkal csökkent a tavalyi év legrosszabb időszakához képest. A lehangoló összkép ellenére akadnak biztató részletek is: az új idők szele már megérintette például Lipose városközpontját, ahol gombamódra szaporodnak a butikok, a bevásárlóközpontok és a kávézók. A külváros viszont katasztrófa sújtotta területnek tűnik. Helmut Kohl kancellár bízik abban, hogy a keletnémet tartományok magukhoz térnek az 1994-es választásokra, és beindul a sokat ígért fellendülés. Ezzel kapcsolatban Kohl elismerte, hogy 1990-ben, az egyesülés évében, kicsit elhamarkodottan jósolta azt, hogy a volt NDK négy-öt év alatt felzárkózhat a nyugati országrészhez. A bonni kor­mánynak az étvtized végéig még nagyon sok pénzt kell fordítania arra, hogy a fájdalmas átalakulás minél kevesebb áldozattal menjen végbe. Peugeot-gyártás Egyiptomban A francia Peugeot 51 százalékban részesedik abban a vegyes vállalatban, amelyet egyiptomi partnerekkel hoz létre középkategó­riájú személygépkocsik összeszerelésére. A vállalkozásban 30 szá­zalékban részesedik a CDC Wagih Abaza nevű egyiptomi cég, amely 15 éve foglalkozik Peugeot-típusú kocsik értékesítésével az észak­afrikai országokban. A csoportban a Banque du Caire et de Paris és a Société Générale 9,5-9,5 százalékos részesedéshez jut. Az új cég, a Peugeot Egypte, Peugeot 405-ös típusú, 1,6 literes légkondicionált gépkocsikat szerel majd össze. A kocsik kezdetben 30 százalékban tartalmaznak helyi alkatrészeket, majd a termelés második évében ez az arány 40 százalékra emelkedne. Az első gépkocsi összeszerelésére 1993 második felében kerül sor - mond­ták a Peugeot illetékesei, hozzátéve, hogy az éves termelés röviddel utána elérheti a 10 ezret. Takarékosság az egészségüggyel A német kormány elfogadta Horst Seehofer egészségügyi miniszter javaslatát a féktelenül növekvő egészségügyi kiadások visszafogásáról. A törvénytervezet egyúttal az orvosokat és a gyógyszergyárakat is takarékosságra ösztönzi. A tervezet megvalósítása esetén több mint 11 milliárd márkát lehetne évente megtakarítani. Az egészségügy pénzügyileg fennálása óta legne­hezebb korszakát éli - mondta a miniszter. A tervezet - amely e hónapban kerül a parlament elé - 3,2 milliárd márkával drágítja a lakosság számára a gyógyszereket, a kórházi ápolást és a fogászati kezelést. Az orvosok, a fogorvosok honoráriumának és a kórházi díjak csökkentése 8,2 milliárd márka megtakarítást eredmé­­- nyez. A gyógyszerek ára 1993-ben 5 százalékkal fog csökkenni, majd két évre befagyasztják őket. A jobbközép kormánykolíció becslése szerint az állami egészségügyi kiadások deficitje megháromszorozódhat idén tavalyhoz képest, és elérheti a 15 milliárd márkát. Seehofer szerint az általa javasolt terv előnyösebb, mint ha a havi társadalombiztosítási díjat emelnék, amelynek 12 százalékos szintje már most is magas. Ezt a munkaadók és a munkavállalók fele-fele arányban fizetik. A miniszter szerint a reform nemcsak az újraegyesítés miatt nagyra nőtt deficitet csökkenti, hanem lépés a szükséges strukturális átalakulás felé, amely csökkenti az orvosok számát, és nagyobb szerepet szán a magán­­szektornak. Kína és a FÁK kereskedelme Több mint 20 százalékkal növekedett még 1992 első fél évében az egy évvel korábbi hasonló időszakhoz képest a Kína és a Független Államok Közössége (FÁK) közötti kereskedelem értéke. A pekingi külkereskedelmi minisztérium adatai szerint a volt szovjet tagköz­társaságokban uralkodó bizonytalanság ellenére is 1,68 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le a két ország ebben az évben. Kína az idén 75 millió dolláros többletre tett szert a FÁK-kal folytatott kereskedelemben. Jaj az üzérkedőknek Szigorú gazdasági intézkedéseket vezetett be az ENSZ-embargó által megbénított gazdaság megmentésére Szaddám Húszéin iraki elnök, és ígéretet tett arra, hogy lecsap az üzérkedőkre és az általa „gazdasági szabotőröknek“ nevezett, nem eléggé hatékony állami alkalmazottakra. Az iraki elnök nevében felolvasott televízió- és rádióközlemény szerint az iraki vezetés nemrégiben akciótervet fogadott el, amely értelmében a kötelezettségeiket nem megfelelően ellátó állami hivatalnokokra ugyan­az a sors vár, ami az üzérkedőkre. Húszéin ezzel arra utal, hogy az utóbbi időben 42, üzérkedéssel vádolt üzletembert végeztek ki az élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal küszködő országban. Az elnöki közlemény a közvetítői tevékenységet is betiltotta, és hangsúlyozta, hogy a jövőben pontos megkülönböztetést kell tenni a törvényes kereskedők és az üzleti tevékenység folytatására nem jogosultak között. Egyes kormányforrások szerint az üzérkedők elleni kampány eddig szinte csak károkat okozott Iraknak: Mohamed Mehdi Szaleh kereske­delmi miniszter például úgy véli, az utóbbi hetekben felére csökkent a Jordániából Irakba szállított élelmiszer mennyisége. Húszéin azt is közölte, hogy Tárik Aziz miniszterelnökhelyettes vezeté­sével bizottságot hoz létre a gazdaság gondjainak megoldására. (A Világgazdaság, a Reuter és az AP-DJ nyomán) V____________________________________________________________;_________, Gazdaság 1992. szeptember 8. Végre vége már? Volt egyszer egy kánikula A hetekig tartó kánikula a leg­nagyobb károkat természetsze­rűleg a mezőgazdaságban okoz­ta. A szárazság, az aszály követ­kezményeként, legalább is a leg­utóbbi becslések, előzetes fel­mérések szerint, Szlovákiában mintegy 800 ezer tonnával, azaz 20-25 százalékkal kevesebb ter­mett, terem gabonafélékből és vetőmag-kukoricából, mint ta­valy. Azok a mezőgazdasági teremek, amelyek öntözni tudták parcelláikat, le tudtak faragni valamit a károkból, enyhíthettek a bajon, azok a termelőüzemek viszont, amelyek kizárólag az „égi áldásra“ számíthattak, fut­hatnak a pénzük (meg a biztosí­tó) után... A réti héja, valahol Kőkeszinél, a gyürki és terbegeci kereszteződés előtt, az út menti csonka cseresznyefa vékonyka ágán ült. A ragadozó a lu­cernatáblát kémlelte. A szikkadt földön óvatosan araszoló kövér egeret egykönnyen észrevette. A parcellát szinte felperzselte az égető nap. A madár villámgyorsan a rágcsáló felé vetette magát, ám az egér sem volt rest, s egy szemvillanás alatt a legközelebbi repedésbe cikázott. Az apró jószág megmenekült. Életét a kánikulának, az aszálynak köszön­heti. A talaj ugyanis keresztül-kasul felrepedezett, a tenyéréitől is széle­sebb hasadékokban könnyűszerrel el­bújhatott. Augusztus vége volt. Tombolt a nyár, ötvenkét fok volt a napon. Paulenda Mártonnak, a Kőkeszi Mezőgazdasági Szövetkezet agronó­­musának viszont felhős volt a hom­loka:- Ott tartunk, mint a hatvanas évek derekán - legyintett lemondóan -, szinte semmire sincs pénzünk. Ráa­dásul most még az időjárás is ellenünk fordult. Errefelé legutoljára, ha jól em­lékszem, július tizenhatodikén esett. Akkor is csupán egy fél napra kelleti ,,esőszünetet" tartanunk. Nézzük, mennyire sínylették meg az egyes haszonnövények az em­berpróbáló kánikulát. A búza 44 má­zsa hozamot adott, tavaszi árpából pedig hektáronként átlagban 38 má­zsa termett. Az elmúlt öt évhez képest - össze­gezett az ágazatvezető - hektáron­ként mintegy 15 mázsa a vesztesé­günk. .. Tesz-vesz az asztalon, nem bír meg­ülni egy helyen: ideges.- Rajtunk már - tör ki keservesen - talán csak a Jóisten segíthet. Min­den növényféléből kevesebb terem a reméltnél, nem tudjuk elérni a terve­zett hozamokat, pedig nekünk most minden - terményért kapott - koroná­ra szükségünk lenne. Máról holnapra élünk, csak a legszükségesebb mun­kafolyamatokat tudjuk úgy-ahogy el­végezni. De akadozik, döcögve halad a mag­ágyelőkészítés is.- Ismeri ugye a mondást - fordul hirtelen felém -, hogy a szegény em­bert még az ág is húzza? Szántanánk, de csontkemény a talaj, beletörik a földbe az ekevas. Szerencse viszont a szerencsétlen­ségben, jegyzi meg, hogy tavaly esős volt az ősz, s nyakukon maradt a ga­bonavetőmag egy része. Az idei ter­més ugyanis kell az állatok takarmá­nyozására; vetőmag vásárlására vi­szont még csak gondolni sem mernek. A gazdaságnak nincs kiépített öntö­zőrendszere, teljesen ki vannak szol­gáltatva az időjárás szeszélyeinek. Ráadásul az idén már a biztosító sem téríti meg az aszálykárokat... Paulenda Márton már nem szíve­sen megy ki a határba sem. Megfájdul a szíve, ha az elszáradt, „megperzse­­lődött“ kukoricatáblákat meglátja. Pe­dig nyár elején még bő termésre volt kilátás! Örült az elnök is. - „Ha jó áron el tudjuk adni az egész mennyiséget - mondogatta -, egy időre megszűn­nek a gondjaink. Azóta sajnos, minden megváltozott. Már most mintegy negyvenszázalékos a kár. A csöveken sok a fejletlen, besült szem. Tönkremegy a tengernyi tengeri! A silókukoricának is csak a felét sikerült kellő időben levágni. A többi elszáradt, a jószág csupán kényszer­ből eszi.- Nem is érdemes betakarítani - ál­lítja Márton gazda -, ám nem enged­hetjük meg magunknak, hogy parla­gon hagyjuk földjeinket, minden terü­letet művelni kell. Gyenge a cukorrépa is. Aprók a gu­mók, jó, ha 250 mázsa lejön egy hektárról. Szőlőből sem várható re­kordtermés. A hereféléket csak kétszer lehetett kaszálni, a harmadik kaszálás álom marad. A szövetkezet, végső megol­dásként, kénytelen lesz csökkenteni szarvasmarha-állományát. Először a gyengébben tejelő teheneket selej­tezik majd ki, aztán sor kerülhet a töb­bi jószágra is. Igen ám, csak legyen, aki - elfogad­ható áron - megveszi tőlük az állato­kat! Valamit „be tud segíteni“ a hús­­feldolgozó üzemük is...- Állami támogatás nélkül- szögezi le az agronómus búcsúzáskor - nem sok az esélyünk a túlélésre... Délutánba hajlik az idő. A hőség alig szűnt. A héja búsan gubbasztott ked­venc cseresznyefáján. Hátat fordított a lucernatáblának. Bizonyára nem ér­tette, mi történt a világgal, s miért szántják keresztül-kasul olyan sűrűn egérlyukak a talajt. ZOLCZER LÁSZLÓ A száraz kukoricaszárat szilázsolni sem ér­demes A lucerna szinte teljesen kiszáradt (A szerző felvételei) Képzelt interjú hús-vér munkanélküliekkel Segéllyel tovább tart A munkaügyi hivatalok dolgozóinak homlokegyenest más a véleményük. Azokat az idén végzős fiatalokat ugyanis, akik nem fogadják el a sok esetben szakképzettségüknek nem megfelelő állást, egyszerűen kivonják a nyilvántartásból. A Galántai járás országos viszonylatban azon hat járás közé tartozik, ahol a legtöbb munka­­nélkülit tartják nyilván. Az ügyfélfoga­dási napon mi is beálltunk a Galántai Járási Munkaügyi Hivatal folyosóján az egyre növekvő sorok egyikébe. Anonimitás minden „végen“- Csak azért jöttem, hogy megmu­­tassan magam. Három hónapja va­gyok munka nélkül. Most még a régi ..tiszta" keresetem hatvan százalékát kapom, a jövő hónapban viszont már csak a felére tarthatok igényt - ele­gyedik velünk szóba egy negyvenes férfi, ám amikor fény derül arra, hogy már egy interjú szereplőjeként nyilat­kozik, nem árul el többet magáról. Mérséklődik körülöttünk a panaszára­dat is, a szófoszlányokból viszont to­vábbi észrevételek születnek: - Nem mondom, találnék én munkát. De mi­én kell végzős gimnazistaként napi tizennégy órát gürcölnöm egy vállal­kozónál? - teszi fel a kérdést egy fiatalember, majd egy házaspár csen­des párbeszédéből megtudjuk, hogy mivel mindketten munka nélkül ma­radtak, nincs aki fizesse kettőjük közül a még hátralévő kölcsönt. Rajtunk a sor- Sajnos még nem szolgálhatok a legfrissebb adatokkal - fogad ben­nünket Iveta Belányiová mérnök, a Galántai Körzeti Munkaügyi Hivatal vezetője, akitől megtudtuk, hogy kör­zetében 2452 munkanélkülit tartanak nyilván. Járási viszonylatban a mun­kaügyi hivatalok egyes körzeti irodái­ban 8664 jelentkezőt jegyeztek be. Ezután Milena Chmelárovával a közhasznú munkahelyek kialakítá­sáról beszélgetünk. - Jelenleg négy­száznyolcvanhárom kérvényt tartunk nyilván. A vállalkozók az SZK 342/1996 Törvényrendelete alapján kötelesek legalább hét nappal a terve­zett munkahely létrehozása előtt jelez­ni szándékukat. Ha legalább két évre biztosítják a dolgozó számára a mun­kalehetőséget, mi ebben anyagilag tá­mogatni fogjuk őket. Az iparengedély­­lyel rendelkező, közhasznú vállalko­zást fontolgató kérvényező 50 ezer koronáig terjedő - térítésmentes, ka­matmentes, valamint hitelkamat meg­határozásával - anyagi támogatást kaphat, ha járáson belül folytat tevé­kenységet - tudjuk meg a munkaügyi hivatal dolgozójától. Az intézmény különösen nagy kö­rültekintéssel jár el a csökkentett mun­kaképességű, vállalkozni kívánó pol­gárok esetében. Csakúgy, mint azok kérelmével, akik beteg embereket szeretnének a jövőben foglalkoztatni vállalkozói tevékenységük során. a szünidő Ilyen módon próbálja orvosolni a munkaügyi hivatal a mára komoly méreteket öltő (egyes felmérések sze­rint viszont már nem olyan tempóval növekvő) munkanélküliséget. Azokat, akik a pénzsegély felvételét követően nem teljesítik a szerződést adta köve­telményeket, 100 ezertől 500 ezer ko­ronáig terjedő pénzbüntetéssel sújt­hatják. Bár erre nem szabadna, hogy sor kerüljön, hiszen a körzeti és mun­kaügyi hivatal vezetői, a takarékpénz­tár dolgozói, a szakszervezetek képvi­selői pályázat útján döntenek arról, ki jogosult a dotációra - amíg az „anyagi készlet tart“. Az elképzelés hatékonyságáról csupán hosszabb idő elteltével győ­ződhetünk meg, csakúgy, mint arról is, vajon az anyagi támogatást igénylő magánvállalkozók vagy állami vállala­tok eleget tudnak-e tenni az elvárá­soknak. Ma még viszont a fogadónapokon a körzeti és járási munkaügyi hivatalok előtt segélyre várakozók sorakoznak. Jövőbeni kilátásaikról, csakúgy, mint kereseti lehetőségük elvesztéséről érthető ökoknál fogva nem szívesen nyilatkoznak. A munka nélkül „tengő­dök“ vegyes kis táborára mindenkép­pen oda kell figyelnünk. Képzelt inter­júnknak ugyanis olyan szereplőiről is számot kell adnunk, akik - annak ellenére, hogy szükségük lenne rá - restségből vagy hiúságból nem ke­resik fel a segélyt adó munkaügyi hivatalokat. SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents