Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-05 / 198. szám

Vladimír Meőiar a sajtó szerepéről / / Közéleti és gazdasági napilap SZOMBAT E2BBSS »• évfolyam Ára 2,30 korona Az újságírók is „váltanak”? „Minden kor megkövetel olyan embereket, akik készek a felmerülő problémák megoldására, s ezért Szlovákia minőségi szempontból új helyzete is más zsur­nalisztikát követel meg” — mondta a szlovák sajtóiroda munkatársának je­lenleg tájékoztatáspolitikái kérdésekről nyilatkozva Vladimír Meciar. „Az újságírók és a kormány tagjai két eltérő területen működnek, ez azonban néhány pontban fedi egy­mást. És ahol ez megtörténik, a ka­binet korrektséget és objektivitást vár el a sajtó képviselőitől” — vélte Meőiar. „Az újságíró híreket közvetít, s velük együtt véleményt is mond. Er­re joga van — folytatta a miniszter­­elnök. — De az információnak meg kell felelnie a valóságnak, tisztelet­ben kell tartania az etika alapelveit. E tekintetben azonban felmerül az össztársadalmi érdek is; az, hogy az adott pillanatban valami miképp se­gíthet valakinek. Ha nem a valóság­nak megfelelő hírek terjengnek, amelyek durván torzítják a Szlová­­kia-képet — például azzal, hogy azt közlik: nálunk fasizmus, kommuniz­mus, társadalmi felfordulás vagy an­tiszemitizmus van —, akkor ez nem etikus. Ezért viszont nem öncenzú­rára, hanem etikus önszabályozásra van szükség.” A püspök éhségsztrájkja Temesvári jelentés Pislákoló gyertyafény az ablakban Amint arról már lapunkban beszá­moltunk, Tőkés László szerdán éhség­­sztrájkot kezdett, amellyel azt szeret­né elérni, hogy igazságosan járjanak el a posztkommunizmus és a nacio­nalizmus áldózataival szemben. Romániában ma is szinte olyan söté­tek az éjszakai utcák, mint két és fél év­vel ezelőtt. A temesvári Józsefváros re­formátus gyülekezetének temploma olyan utcában áll, amely köré hatalmas öreg hársak nappal is sűrű félhomályt vonnak. Szerdától, déli 12 órától gyertya fé­nye pislákol a bejárati kaputól jobbra, a járdával egy magasságban álló ablak­ban. Attól a perctől, hogy Tőkés László Királyhágó melléki református püspök sajtóértekezletén bejelentette: megha­tározatlan időre, a temesvári reformá­tus templomépületben éhségsztrájkba kezd. A sajtóértekezlet kezdetén semmi sem engedte sejteni, hogy világra szóló hír fog innen szerteröppenni, amelynek következményei ma még beláthatatla­­nok. Kevesen is jöttek el, csupán a helyi sajtó és egy-két vidéki lap képviselői. Csak a Bukaresti Televízió magyar adá­sának a kamerája pásztázla kíváncsian a résztvevők arcát. Romániában a sajtó valóban szabad. Annyira, hogy a hata­­(Folytatás a 3. oldalon) Tiszteletkörök a nagyvilágnak TŐKÉS LÁSZLÓ: Sionért s az igazságért A közép—kelet-európai volt szovjet csatlósállamok számára az 1989. esztendő többnyire vértelen változásokat hozott. Ezen országokban önsúlya alatt viszony­lag békésen összeroskadt a kommunista diktatúra. Szomszédaiktól eltérően Romániában vér folyt, a legbrutálisabb erőszak dü­höngött. 1989 decemberében mindmáig azonosíthatatlan tettesek a tömegbe lőt­tek, válogatott módszerekkel emberek százait kínozták meg, tüntették el, végez­ték ki. Az azonosított áldozatok száma közel másfél ezer. Miközben a volt „baráti országokban” heves politikai küzdelem és alkotmány­­jogi harcok központi tárgyát képezi a múltra tekintő — elvont — igazságtétel, hazánkban a „forradalmároknak” csúfolt áldozatok gyilkosairól, elemi bűncse­lekmények tetteseiről sem történt meg elszámolás. Két és fél év telt el, és még a közismert gyilkosokat sem vonták felelősségre tetteikért. Temesvár, Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó mártír­jainak vére az égre kiált. Szülők, testvérek, gyermekek, özvegyek és árvák sötétlő gyásza és tehetetlen haragja vádolja a testvérgyilkosokat. A Mártírvárosok Ligája és az Igazságért Országos Antikommunista Szövetség (ANADA) a hatalom cinizmusával, az áldozatok megrabolt családtagjai pedig a 42/1990. számú kárpótlási törvény üres csúfságával találják szemben magukat. (Folytatás a 3. oldalon) Megvolt a szlovákok nagy napja Hogy a Szlovák Köztársaság alkotmá­nya ünnepélyes aláírásának csütörtök esti ceremóniája nem sikeredett olyan zavar­talanul ünnepire, amilyenné megszavazói tenni szerették volna, egyáltalán nem baj. figyeltük La Szlovák Köztár­saság alkotmánya ünnepélyes aláírásának felemelő aktusát. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy ez je­lentős mérföldkő a szlovák nemzet történetében. Bízunk abban, hogy az új alaptör­vény elősegíti a szlovákiai po­litikai élet fokozatos demok­ratizálódását. Egyúttal azon­ban tanúi vagyunk a szlováki­ai társadalom nemzeti polari­zálódásának. Hovatovább egyre szembetűnőbben osz­­szák fel lakosságát szlová­kokra és nem szlovákokra, miközben a többségi nemzet részéről fokozódik a nemzeti kisebbségekre ható nemzeti nyomás. A Szlovák Köztár­saság szuverenitásáról szóló nyilatkozatban és a jóváha­gyott alkotmányban egyaránt helytelenül fedi át egymást a nemzeti önrendelkezési fo­lyamat és az államalkotó fo-Szlovák Nemzeti Tanács el­nökének az ünnepélyes aktus alkalmából elmondott beszé­dében néhány kitétel nem Az Együttélés Politikai Mozgalom NYILATKOZATA a szlovák alkotmány aláírásáról lyamat. Miközben az előbbi hangsúlyozottan nemzeti— kulturális—történelmi, a má­sik pedig elsősorban polgári folyamat. A nemzeti nyomás­ra háttérbe szorul a polgári elv, amely főként a demokrá­ciát, a nemzeti kisebbségeket és az eltérő nemzetiségű ál­lampolgárok egyenjogú együttélését veszélyezteti. Ivan Gaáparoviénak, a felelt meg a tényeknek. Együttműködésre szólította fel a nemzeti és etnikai kisebb­ségeket, miközben felhívta a figyelmüket arra, hogy hagy­ják abba az ellentétek és a szenvedélyek szítását. Meg­ütköztünk azon, hogy ezt éppen akkor mondta, ami­kor azt az alkotmányi írták alá, amely korlátozza a nem­zeti kisebbségek jogait és másodrendű állampolgárok kategóriájába sorolja őket. Megütköztünk ezen a kriti­kátlanságon és érzéketlensé­gen, s emiatt egyre fokozód­nak aggodalmaink jövőnket illetően. Szlovákia csak akkor válhat a nemzeti ki­sebbségek hazájává, ha jogai­kat Európa demokratikus or­szágainak színvonalán bizto­sítják. Saját önigazgatás nél­kül a nemzeti kisebbségek sohasem lesznek Szlovákia egyenjogú állampolgárai Ar­ra törekszünk, hogy a Szlová­kiában élő nemzeti kisebbsé­gek szülőföldjükön otthon érezzék magukat és itt legyen a hazájuk. Ennek érdekében széles körű társadalmi, politi­kai és nemzetközi aktivitást fogunk kifejteni. Legalább ország-világ láthatta, a nagy nemzeti egység ellenére is vannak különb­ségek — még a szlovák nemzet önmegíté­lésében is. A pozsonyi várban ugyanis „ láthatóan ’’nem vettek részt a ceremóni­ában azon politikai erők képviselői, ame­lyek elutasították a parlamentben az al­kotmány támogatását A magyar koalíció mellett a Kereszténydemokrata Mozga­lom sem állított zászlóvivőt Ennek elle­nére szép volt az ünnep, a szlovákságnak bizonyára felemelő is. Ez elvitathatatlan joga, végtére is saját érzésvilága és törek­vései szerint ez a nemzet már évszázadok óta igyekszik megteremteni önálló állami­ságát Ha tehát szeptember harmadikán este nyolckor egy ország államalkotóvá (Folytatás a 2. oldalon) Moravéík Brüsszelbe készül Tárgyal Delors-ral és Wömerrel Jozef Moravéík cseh­szlovák külügyminiszter szeptember 8—9-én mun­kalátogatást tesz Belgi­umban. Brüsszelben a csehszlovák társulási meg­állapodás sorsáról tárgyal Jacques Delors-ral, az Európai Közösség bizott­ságának az elnökével. Ez a kérdés kulcsfontosságú szerepet játszik Csehszlo­vákia, illetve a Cseh Köz­társaság és a Szlovák Köz­társaság integrációs folya­matában. A prágai diplo­mácia vezetője megbeszé­léseket folytat az ideigle­nes kereskedelmi megál­lapodás érvényességének az esetleges meghosszab­bításáról is. (Folytatás a 2. oldalon) Az Együttélés állásfoglalása a Szlovák Köztársaság alkotmányával kapcsolatban A Szlovák Köztársaság a széteső Cseh és Szlovák Szövetségi Köztár­saság erőteljesen formálódó utódálla­ma. Ezt tanúsítja a Szlovák Köztár­saság 1992. július 17-i szuverenitási deklarációja, valamint a Szlovák Köz­társaság szeptember elsején elfoga­dott alkotmánya. Ezek az államjogi lépések egyrészt kifejezik a második világháború után keletkezett államrendszer dezintegrá­cióját, másrészt úgy értelmezhetjük, mint a hatalom decentralizálását, a szlovák nemzet önrendelkezésének kifejezését és az új hatalmi központok kialakítására irányuló törekvést. A nemzet önrendelkezési folyama­ta nem lehet kizáró, hanem csakis de­mokratikus, és az azonos identitásé egyének, a polgárok akaratából kell kiindulnia. Ennek a jognak általános­ságban érvényesnek kell lennie az ál­lam összes polgára számára. A Szlovák Köztársaság Alkotmá­nyának kidolgozása során megsértet­ték a demokrácia és a polgári társa­dalom alapelveit: Az előkészítést elhamarkodták, ki­zárólag egy párt (DSZM) és a szélső­séges nemzeti erők (SZNP, Matica slovenská) vettek részt benne, a Szlo­­(Folytalás a 2. oldalon) ...éa a hatodik napon megte­remte az Úr az embert. Bizony mondom néktek, némely politi­kum láttán sajnálom, hogy ak­kor még nem volt divatban a szabadszombat. (A MAI NAP rqjza)

Next

/
Thumbnails
Contents