Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-03 / 196. szám
/ iSAG Közéleti és gazdasági napilap CSÜTÖRTÖK 1992. szeptember 3. II. évfolyam 196. szám Ára 2,30 korona A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom NYILATKOZATA a szlovák alkotmány jóváhagyásáról A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. szeptember elsején elfogadta a Szlovák Köztársaság alkotmányát. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom politikai vezetősége és parlamenti képviselői klubjának tagjai ismételten hangsúlyozzák, hogy megértik a szlovákiai emancipációs törekvéseket. E mozgás részének tekintjük a szlovák alkotmány jóváhagyásának szükségességét is. Véleményünk szerint azonban az alaptörvénynek valóban jó, jogilag alátámasztott, a mélyen demokratikus jogállam építésének alapjaként szolgáló dokumentumnak kell lennie. Képviselőink konstruktív hozzáállásra törekedtek az alkotmány megvitatása során, sajnos, politikai partnereink részéről nem találtunk elég megértésre elképzeléseink megvalósításához. Nagy erőfeszítéseket tettünk arra, hogy az SZNT olyan alkotmányt fogadjon el, amelyre képviselőink tiszta lelkiismerettel szavazhattak volna. Nagyon sajnáljuk, hogy ez nem így történt, s az alkotmány elfogadhatatlanná vált számunkra, mégpedig az alábbi okok miatt: 1. Nem szüntették meg az alkotmányban felmerült néhány belső ellentétet, főleg (Folytatás a 2. oldalon) Politikusok autóbalesetei Igazságot a nacionalizmus áldozatainak Tőkés László éhségsztrájkot kezdett Tőkés László romániai magyar püspök, akinek üldöztetése 1989-ben tüntetéseket váltott ki, s ez később Ceausescu uralmának megdöntéséhez vezetett, tegnap Temesváron éhségsztrájkba kezdett Nyilatkozatában közölte: igazságos eljárást követel a posztkommunizmus és a nacionalizmus áldozatainak nevében. Az igazságot nem lehet tovább rejtegetni — áll a nyilatkozatban. Éhségsztrájkom célja felhívni a közvélemény figyelmét a hazugságokra, az idegengyűlöletre és a magyarellenes tendenciákra, amelyeket Románia kommunista, nacionalista kormánya szít, mondotta Tőkés az AFP tudósítójának. Közölte továbbá, hogy mint egykori temesvári református pap, lelkiismeretének szavát követi, amikor felemeli szavát az elrabolt forradalom nevében, az 1989. évi decemberi vértanúk nevében, a posztkommunizmus és a nacionalizmus áldozatainak, az igazság nevében. „Kicsordult a pohár. A gyilkosok szabadlábon vannak és semmi sem tanúskodik arról, hogy igazságos megítélésben részesülnek az 1989 decemberi áldozatok, az 1990 márciusában lezajlott véres marosvásárhelyi összetűzések áldozatai, az 1990 júniusi bányászzavargások áldozatai.” Tőkés László éhségsztrájkját akkor kezdte meg, amikor Romániában megindult a parlamenti és elnökválasztások kampánya. A választásokat szeptember 27-re tűzték ki. Éjszakai szavazás — kivonuló képviselőkkel Ma este tűzijáték és alkotmányünnep A Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányvitája során sok képviselő kifogásolta, hogy a Szlovák Köztársaság alaptörvénye rendkívül sietősen, elkapkodottan születik meg. Többek közt Komlóssy Zsolt (ESWS) sorolta fel kedden délután, hány pontban sértette meg a beterjesztő a házszabályt és a tanácskozási rendet. Nem volt meg a törvényhozás előkészítésére előírt hatvannapos határidő, a bizottságok közös állásfoglalásának utolsó fejezete csak a tanácskozás napján került a képviselőkhöz, ugyanígy a beterjesztő kormány törvényindoklása is. Ez utóbbiban ráadásul sem a politikai, sem a jogi érvrendszer nem volt kellőképpen megalapozott. Ilyen körülmények közt szükségszerűen nem lehett egyértelmű az alkotmánytervezet fogadtatása, bár az a múlt heti hárompárti politikai egyezmény után teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Meéiar-kormány alkotmánytervezetét ez a parlament jóváhagyja. A sietség és a kapkodás rányomta bélyegét a módosító javaslatok megszavazására is. A vita lezárása után újra meg újra kezdődő vitatkozás a szavazás során azt mutatta, a cél szentesíti az eszközt. Acél pedig az volt, hogy „ezeréves küzdelem után” végre megszülessen az önálló Szlovákia önálló alkotmánya. A (Folytatás a 2. oldalon) Jeszenszky Géza és Milan Káaíko a tolmács társaságában (Fotó: TK SR) Jeszenszky Géza látogatása Pozsonyban Bősről, a kisebbségekről tárgyalt Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere Milan KrtaíkónaJk, a szlovák külkapcsolatok miniszterének a meghívására tegnap látogatást tett Pozsonyban. A budapesti diplomácia vezetőjének niszter, aki a parlamenti választások szlovákiai útja alkalmából Milan Kiíaíko nyilatkozott a szlovák sajtóiroda munkatársának. Szavai szerint a Szlovák Köztársaság a külpolitika terén — hasonlóan, mint a többi szomszédos országok — a Magyar Köztársaságot elsődleges fontosságú államnak fogja tekinteni. „Ezért örülünk, hogy az első külügymiután ellátogat Szlovákiába, éppen a magyar diplomácia vezetője” — tette hozzá. Milan KüaZko a továbbiakban rámutatott: a látogatás azért fontos, mivel megelőzi Vladimír Meéiar kormányfő közelgő budapesti útját. Pozsonyba érkezése után Jeszenszky (Folytatás a 2. oldalon) Senki sem látott-hallott semmit A betörő biztos volt a dolgában? így fogadta kedden este Roman Kovái, Vladimír Meíiar és Milan Káaíko az alkotmány elfogadását (TK SR-felvétel) Mint már tegnapi számunkban hírül adtuk, a múlt hét végén, valamikor pénteken éjszaka vagy szombaton napközben betörtek az ipolybalogi Ipoly Mezőgazdasági Szövetkezet székházába. A tolvaj több százezer koronát és egy csehszlovák gyártmányú pisztolyt tulajdonított el az épületbőL A betörést Sógor József, az ellenőrző bizottság elnöke fedezte fel. Ügyeletes volt múlt szombaton, azaz 1992. tugusztus 29-én. Úgy négy óra tájban érkezett meg. Lemosta a kocsiját, aztán az irodaépületbe ment kezet mosni, ám a mosdóig már nem jutott el: — A folyosón félúton keresztbe állított széket fedeztem fel A legközelebbi jobboldali helyiség ajtaját nyitva találtam. A földön vakolattörmelék hevert A tagbaszakadt középkorú férfi belehallgatott a csendbe. Egyetlen neszt sem hallott. Körülnézett. —A „vendégszoba" ajtaját, villant eszembe a felismerés, feltörte valaki A tettes kifeszítette átellenben a pénztárhelyi(Folytatás a 2. oldalon) —A tettes—mutatja Sógor József— a vendégszoba ajtaját felfeszítve jutott a folyosóra, majd a pénztárhelyiségbe (A szerző felv.) Eltérő visszhangok a Magyarok Világtalálkozója után A Magyarok Világtalálkozóz\ja rendezvénysorozatának egyik részét képezte a Határokon Túli Magyarok Fóruma. Ennek a tanácskozásnak a résztvevői a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek képviselői voltak, tehát azok a magyarok, akik a trianoni békeszerződésig az Osztrák—Magyar Monarchia területén az egységes magyar nemzet részeként éltek. Az ő problémáikat vette számba a fórum, megoldást keresve további létezésükhöz. A fórum elfogadott egy nyi-Vitatható, de elvitathatatlan latkozatot, melyet a Magyarok Világtalálkozójának ünnepi ülésén is ismertettek, s a világkongresszus végül a magáévá tette e nyilatkozatot, támogatásáról biztosítva a benne foglaltakat. A nyilatkozat egyik megszövegezője, illetve annak előteijesztője Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke volt. Mivel az utóbbi napokban többen is vádolták, sőt megvádolták őt azzal, hogy e nyilatkozatot önkényesen rákényszerítette a világ magyarságának ünnepi ülésére, tőle kérdeztük, mi is a valós helyzet, hogyan került sor a nyilatkozat világ elé tárására. □ Rákényszerítették-e a kisebbségi magyarok .lyilatkozatukat a világon szerteszét élők képviselőire, s beleavatkoztak-e általa a Magyarok Világszövetségének munkájába? — Véleményem szerint a támadások és a kifogások alaptalanok. A nyilatkozatot a kisebbségben élő magyarok helyzetéről és annak megoldásáról az a fórum fogadta el, amely a magyarok világtalálkozójának keretében jött össze, tehát annak egyik járulékos rendezvénye volt. Körülbelül háromszázötven személy vett részt ezen a fórumon, s ennek a háromszázötven embernek a közös kívánsága volt az, hogy az ott elfogadott nyilatkozat a világtalálkozó ünnepi ülése elé legyen terjesztve. Azzal a szándékkal, hogy az ünnepi ülés résztvevői tegyék azt a magukévá, így növeljék a súlyát. Évtizedek óta első alkalommal fogadott el egy ilyen fórum egy ilyen jellegű nyilatkozatot, melynek megvan a politikai súlya és megvan a reprezentativitása is. Ez a nyilatkozat az együttgondolkodás ékes példája, ugyanis a Határokon Túli Magyarok Fórumának a résztvevői anélkül, hogy előtte összebeszéltek volna, ugyanabban az eszmerendszerben, logikai rendszerben gondolkodva mondták el véleményüket saját helyzetükről és a megoldási lehetőségekről is. □ Beszéljünk talán az előzményekről is! — Júliusban a Magyarok Világszövetségében jártam, és akkor felkértek rá, hogy készítsem elő a (Folytatás a 3. oldalon) EDUARD SEVARDNADZE: „Nagy háború fenyeget”
