Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-21 / 211. szám
Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. szeptember 21. A törökök után jönnek a kelet-európaiak Ez lenne hát a Paradicsom? Nyugat- és Kelet-Európa közelebb kerülésének egyik elkerülhetetlen velejárója, hogy a volt Szovjetunióból és Kelet - Közép- Európából megindult a vendégmunkások áradata Nyugatra. A számunkra csábító fizetések sok munkavállalót odacsalogatnak, ám a munkaadó országokban nem zökkenőmentes beilleszkedésük. A nyugati lapokból vett információk alapján a következő kép rajzolódik ki a kelet-európai vendégmunkásokról és problémáikról. Kemény kenyér Kazimierz Zbyshek lengyel lakatos nem egészen így képzelte a Paradicsomot. Lehangolóan hatott rá az elektromos fúrógépek fülsiketítő zaja, a mindent beborító finom fémpor, amitől megfeketedik az ember szájában a nyál, és annak a festéknek a csípős szaga, amelyet a festőüzemben kézzel hordanak fel az új autókra. Amikor aztán meglátta azt az ócska priccsekkel berendezett kicsi szobát, amely az elkövetkező két évben neki és három társának ad otthont, minden illúziója elszállt. Abban a hirdetésben, amely tavaly márciusban jelent meg egy lengyel napilapban, nem egészen erről volt szó. A Polkát építő- és szolgáltató vállalat olyan szakmunkásokat keresett, akik szívesen dolgoznának külföldön. így került Zbyshek, a 28 éves katowicei lakatos Németországba • több tíz-, sőt százezer társához hasonlóan. Hetente hat napot, 60 órát dolgozik. Csak kétszer kap szabadságot; naponta öt órakor kel, és este holtfáradtan dől az ágyba. Viszont ötmárkás órabére négyszerese annak, amit otthon kapna, de csak mintegy negyede annak, amit egy német keres ugyanabban a gyárban. A Kelet-Európábán lezajlott társadalmi átalakulások következtében egyre többen kénytelenek Nyugaton olcsón munkát vállalni. A kommunista rendszerek összeomlásával Sziléziától Szibériáig sorra jutottak az addig állami irányítás alatt álló üzemek. Munkások tömegei kerültek az utcára, akik most Zbyshekhez hasonlóan Nyugaton váltják aprópénzre szaktudásukat. Építkezéseken és gyárakban dolgoznak, utakat építenek, autókat szerelnek össze, és földeket művelnek Nyugat-Európa-szerte. A legtöbben engedély nélkül vállalnak munkát, s csak a szokásos bérek töredékét kapják, lerobbant negyedekben laknak, sokat túlóráznak, és nincs semmilyen joguk. Jönnek az oroszok? Egészen más a helyzetük a Kelet- Európából érkezőknek, mint azoknak az olasz, török és észak-afrikai munkásoknak, akiket 20-30 évvel ezelőtt a bonni kormány hívott be az országba, hogy csekély fizetség ellenében elvégezzék mindazt a piszkos munkát, amire a helyiek közül már nem akad jelentkező. Az újonnan érkező dolgozók helyzete még rosszabb. Amikor az általában szakképzett kelet-európaiak elhagyják hazájukat, hogy Nyugaton munkát vállaljanak, nem is sejtik, hogy esetleg fejvadászoknak eshetnek áldozatul, akik az illegális munkavállalás és a kizsákmányolás kelepcéjébe csalják őket, mégis maradnak, mert nincs más választásuk. Ha ugyanis Oroszországban megkezdődik az átalakulás, a munka nélkül maradt oroszok milliói bármikor készek a helyükbe lépni. A bevándorlók olcsó alkalmazása több érdeket is szolgál. A szerényebb kelet-európaiak jól járnak, mert munkához jutnak, és haza tudják küldeni fizetésüket. A nyugati cégek pedig alacsonyan tartják a szakképzett munkaerő árát. A megtakarítás olyan komoly összeget tehet ki, aminek nagyon nehéz ellenállni. A politikusok úgy látják, a munkavállalók beáramlása olcsó módszer a szomszédos keleti országok belső feszültségeinek csökkentésére. Ha a nyugat-európai országok engedélyezik a bevándorlást, elkerülhetik, hogy több segélyt kelljen küldeniük Kelet-Európába, vagy meg kelljen vásárolniuk az ott gyártott termékeket. Néhány rövid távú előny ellenére azonban a növekvő nyugat-európai polgár nemcsak idegen kultúrájuk miatt haragszik a bevándorlókra, hanem azért is, mert az adófizetők pénzéből segélyeket kapnak. Ha nem megy végbe gazdasági fellendülés Keleten, a bevándorlás egyre komolyabb politikai kérdéssé válik Nyugaton. A szélsőségesek, a francia Jean-Marie Le Pen és a német neonáci csoportok sok szavazót nyernek azzal, hogy a határok lezárását és a külföldiek kiutasítását követelik. A menekültotthonok németországi felgyújtása, a sorozatos zavargások szintén a helyzet súlyosságát jelzik. A szélsőségesek követelése részben azzal is magyarázható, hogy sokan félreértik az illegális bevándorlás következményeit. Elterjedt az a nézet, hogy a bevándorlók a polgároktól elveszik a munkalehetőséget és leszorítják a béreket. Ezzel szemben egyértelműen bizonyítható, általában olyan munkát végeznek, amire hazaiak nem lennének hajlandóak. Maffiózók markában ,,Ha tehetném, ebben a pillanatban hazamennék. Arra azonban nincs lehetőség, hogy Lengyelországban enynyi pénz keressek. így aztán ide vagyok kötve“ - magyarázza helyzetét Zbyshek. A Nyugaton munkát vállaló kelet-európaiak többsége így érez. Annak ellenére, hogy senki nem kényszeríti őket maradásra, a legtöbben összeszorítják a fogukat és tűrnek. Hiszen ami otthon várna rájuk - a zsúfolt munkaközvetítő Irodák és a csekély munkanélküli segély még ennél is rosszabb. Zbyshek munkahelyén a Polkát vezetői nap mint nap elmondják: akinek kifogása van a körülményekkel vagy a bérekkel kapcsolatban, annak másnap már nem kell megjelennie a munkahelyén... A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILQ) felmérése szerint a volt Szovjetunióban található mintegy 12 millióval együtt Kelet-Európábán 16 millió körül mozog a munkanélküliek száma. Ez az érték azonban könnyen elérheti a 30 milliót, ha a piacgazdasági reformok beindulnak, vagy a jugoszláviai háború hatása teljes mértékben érezhetővé válik. Mind több jel utal arra, hogy a szervezett alvilág az óriási haszon miatt egyre nagyobb „szeletet“ akar kihasítani a munkaerő-kereskedelemből. ,, Értesüléseink szerint azok az illegális vállalatok, amelyek munkásokat közvetítenek Németországba és a többi nyugati államba, egy olasz és holland ellenőrzés alatt álló nemzetközi bűnszövetkezet részét képezik“- mondja Heinrich Elstermeyer, aki a munkaügyi visszaélésekkel foglalkozó csoportot vezeti Düsseldorfban. Elstermeyer szerint az európai napilapokban egyre nagyobb számban napvilágot látó „munkát kínál“ újsághirdetésekben ugyanaz a cím vagy annak csak kissé módosított változata található. Amikor a nyomozók megpróbálták kideríteni, milyen cég húzódik meg a név mögött, nem sokra jutottak: ezeket a fantomcégeket bejegyezték, van címük és postafiókjuk, de semmilyen más információt nem lehet róluk beszerezni. Mindezen megatívumok ellenére a nyugati munkavállalásnak nemcsak árnyoldalai vannak. A szükségből lehet erényt kovácsolni, mint ahogy azt Guy Standing közgazdász állítja. Szerinte, ha Európa biztosítja a keleteurópai munkások bevándorlását, az hosszú távon minden bizonnyal hasznos lesz. A külföldön munkát vállalók - azáltal, hogy hazaküldik a keresetüket és „testközelből“ megismerik a piacgazdaságot - elősegíthetik az otthoni fellendülést, és így a Nyugatnak majd kevesebb segélyt kell a térségbe pumpálnia. Zbyshek visszatérése után autószerelő műhelyt szeretne nyitni Katowicében. Azt mondja: ,.Megtanultam, hogyan nem szabad csinálni“. Jó lecke volt számára személyes találkozása a kapitalizmussal. - barna -N emrég tartottak Bonnban vitaülést a „Földünk légkörének védelme“ elnevezésű kutatócsoport tagjai. Ezúttal a légköri változásoknak a mezőgazdasági termelésre kifejtett hatását vették szem ügyre, tudományos alapossággal. Abban mindenki egyetértett, hogy a mezőgazdaság világszerte megszenvedi az úgynevezett üvegházhatás ártalmait. Azt már többen vonták kétségbe, hogy vajon ez a kellemetlen hatás, a vele járó fölmelegedéssel és a levegő széndioxid-tartalmának feldúsulásával együtt egyszerűen ellensúlyozható-e fokozott vegyszerhasználattal. A túlzott vegyszerezés ugyanis - így vélekedett a tudósok többsége - tovább tetézné a környezet amúgyis súlyos szennyeződését. Néhányan védelmezték azt az álláspontot, hogy a széndioxid-többlet a növényeket erőteljesebb fejlődésre ösztönzi, erre vonatkozó kísérleteket hoztak föl bizonyságul. Végül azonban az a nézet kerekedett felül - mint várható volt - hogy semmiféle termelési tényező nem képes egymagában növelni a hozamokat. Kétségkívül jó hatású lehet a széndioxid mindaddig, amíg ez egyéb tápanyagok, főleg pedig a nedvesség szintén bőségesen állnak rendelkezésre. Egyébként az sem éppen kecsegtető kilátás, hogy a terméktömeg gyarapodjék, esetleg a rostszövetek túltengésével. A biomassza mennyisége korántsem az egyedüli értékmérő tulajdonság. Ma már egyértelművé vált az a föltevés, hogy az ózonpajzs sérülése megnövelte az ibolyántúli sugárzás erősségét. Egyes tapasztalatok szerint ez a sugárzás egymagában mintegy 25 százalékkal csökkenthétté bizonyos területeken a termésátlagot. Arra nézve pedig csak becslések tájékoztatnak, hogy a sugárzás és a széndioxid-feldúsulás együttes hatása milyen következményekkel jár. Néhány jelenség mindenesetre már most is számszerűsíthető, legalábbis nagy megközelítéssel. A várható károsodás számos formája szerepel az előrejelzésekben. Az aszálysújtotta tájegységekben a talaj vízháztartásának megzavarosodásával feltétlenül számolni kell. A gabonatermő vidékeken a tenyészidő alatt az időjárás nemcsak szárazabbá, hanem melegebbé is válik. Nyilván sokfelé igyekeznek az öntözést újabb területekre kiterjeszteni, ami amúgyis gyér vízkészletek további megcsappanásával jár. Ha pedig - mintegy válogatás nélkül - használják fel öntözésre a különböző jellegű vízlelóhelyeket, óhatatlanul fenyeget a másodlagos szikesedés veszélye is. A magasabb hőmérsékleten a humuszképződés gyengébb, a humusz minősége rosszabb lesz, mint eddig. Az emiatt észlelhető tápanyaghiányt bizonyára sokan nyakló nélküli műtrágyázással igyekeznek pótolni, s ezzel újabb veszedelmet idéznek elő. A műtrágyázás mellett szólhatnak olyan érvek is, hogy a szokottnál jóval enyhébb teleken a tápanyagok óhatatlanul kimosódnak a termőrétegből. Az éghajlati változásokkal természetszerűen megváltozik a kártevő és gyomfajok összetétele. Újabb védekezési eljárásokra kell tehát áttérni, aminek ugyancsak megvan a maga kockázata. A fölmelegedés részint abban nyilvánul meg, hogy az átlagos hőmérséklet néhány fokkal emelkedik. Ezen belül viszont gyakrabban fordulnak elő rendkívül szélsőséges időszakok, hőségnapok, amelyek az állatállomány termelését mindenképpen hátrányosan befolyásolják. Mindezek a jelenségek valóságos láncreakciót indíthatnak el, s annak kihatásai egyelőre beláthatatlanok. Bárhonnan nézzük is: súlyos hiba volna könnyedén napirendre térni a gondok felett. Ebben valamennyi jelenlevő tudós azonos véleményt fejtett ki. Való igaz: enyhíthetők a nehézségek, átmeneti, tüneti kezeléssel. Ehhez tartozik az ellenállóképesség erősítése különböző nemesítési módszerekkel, nem utolsósorban biotechnológiai beavatkozással. Ide sorolható a sajátos hatású vegyszerek kialakítása és alkalmazása is. Ezekkel azonban a veszély igazi okai meg nem szüntethetők. Ezúttal valódi, világméretű összefogásra volna szükség a pusztulás megállapításához. Nem kevesebbről, az egész emberiség fennmaradásáról, jövőjéről van szó, hogy erre az összefogásra sor kerülhet-e, s ha igen mikor, miképpen: nos erre a kérdésre a bonni vitaülésen a tudomány egyetlen képviselője sem tudott válaszolni. SÁRKÖZY PÉTER Beethoven és a PC-zenekar Szükség van-e beszélő komputerekre? A beszéd bevonul a személyi számítógépekbe. Miután megszületésüket követően több mint tíz esztendőn át legfeljebb búgó-sípoló hangokkal tudták kísérni a komputerjátékok menetét, ma már a teljes körű sztereó hang, a beszéd és a legváltozatosabb hangeffektusok is hozzátartoznak a modern PC- khez A Compaq Computer az utolsó nagy PC-gyártó, amely csatlakozik ehhez a hangirányzathoz, amikor most számos íróasztali személyi számítógépét ellátja a Business Auditulajdonsággal, azaz beépített mikrofonnal és hangtechnológiával szereli fel őket. Ben Rosen, a Compaq elnöke kijelentette, hogy az audioképességek beépítésével pótlólagos költségek nélkül tudnak vevőik nagyobb hasznára lenni. A Compaq ötlete azonban semmiképpen sem eredeti. Az Apple, a NEXT és számos nem IBM PC- kompatiíbilis számítógépgyártó már évek óta kínál rendszereiben mikrofonokat és különböző hangképességeket, ezenkívül az utóbbi időben több száz helyi áruház kínált más gyártóktól származó hangkiegészítéseket és CD ROM lejátszókat speciális multimédia-csomagokban. Nyitott azonban még a kérdés, hogy meg lehet-e győzni az embereket ennek a technológiának az előnyéről. A PC-hangok támogatói azt állítják, hogy a szavakkal kimondott kommentár erőteljesebb és sokkal inkább személyes jellegű, mint a komputer képernyőjén megjelenő szöveges üzenet - tehát, ha beszélt kommentárokat építünk be az íróasztali PC-s prezentációinkba, táblázatmodelljeinkbe és szófeldolgozott dokumentumainkba, akkor azok sokkal hatékonyabban tudják közvetíteni mondanivalónkat. Amint az számos hasonló természetű újítással történt, a nagy gyártók körében ezt a képességet is az Apple Computer kínálta elsőként teljeskörüen, amely 1990 októberében piacra dobot rendszereit ellátta egy mikrofonnal és beépített hangképességekkel. Azóta a hang természetes partnerévé lett számos Apple Macintoshalkalmazásnak - különösen olyan esetekben, amikor azokat a CD ROM digitális tárolótechnikával együtt használják. (Ez a CD-audio technológián alapszik, és képes CD-audiolemezek lejátszására, valamint speciális CD ROM szoftverek tárolására is.) A hang elmaradhatatlan alkotórésze a multimédia-alkalmazásoknak is, amelyek a hangot grafikával, szöveggel és képernyőn megvalósított animációval egyesítik; s a hangot a CD ROM technológiával összefüggésben használják. A hangkiegészítéseket gyakran árulják CD ROM rendszerekkel együtt teljes multimédia-feljavító csomagok részeként, amelyeket az USA-ban ma már tipikus esetben 800 dollár alatti áron adnak. Tekintve, hogy a CD ROM tárolórendszerek több mint tízszer annyi információt képesek tárolni, mint az átlagos PC-k merevlemezei - továbbá, hogy mindez egy karcsú, nem drága, cserélhető műanyag lemezen valósul meg -, ez a médium edeális a számítógépre alapozott oktatási és referenciaanyagok előállításához. Ezért van az, hogy ma már enciklopédiákat, számos szóatlaszt, szótárakat, gyermekkönyveket, sőt filmkatalógusokat is kínálnak CD ROM-on. A Microsoft például egy Ludwig von Beethovenrö készült CD ROM-alkalmazást ajánl. Ez a kompozíció nem csupán Beethoven kottáit, arcmását és életéből vett jeleneteket ábrázol a PC képernyőjén, hanem a nagy zeneszerző számos sztereóban a komputeren. Ezenkívül beszélt narrációval is el van látva az összeállítás. Jóllehet rendkívül érdekes ezek az alkalmazások, azonban pillanatnyilag távolról tartoznak még bele az üzleti követelmények fő áramlatába. Ezért van az, hogy a jelentős hardvergyártók - mint például a Compaq és az Apple -, valamint a nagy szoftver cégek - így többek között a Microsoft és a Lotus Development - oly keményen dolgoznak azon, hogy eladják a felhasználóknak az üzleti audio ötletét. Rosenel mondta, hogy optimista a vállalkozás sikerét illetően. Amint az emberek elkezdik henggal annotálni a dokumentumokat, mindjárt sínen leszünk - jósolja, hozzátéve persze azt is, hogy nem lehet ráerőltetni egy technológiát az emberekre, ha azok nem látják hasznát. „Előállíthatunk egy kutyaeledelt, de utána még rá kell venni a kutyát is, hogy megegye" - összegezte a tanulságot. (Financial Times) Lengyelország Burgonya-nagyhatalom - múlt időben? Lengyelországban mindinkább visszaesik a burgonyatermelés. Ennek fö oka az, hogy a mezőgazdasági termelők takarmányozási célokra inkább gabonát használnak fel. A burgonyával etetett sertés húsa jobb ugyan, de a burgonya drágább takarmány, mindenekelőtt pedig munkaigényes a termesztése. Míg 20 évvel ezelőtt a sertés takarmányozására 28 millió tonna burgonyát használtak fel, ma már csak 17 millió tonnát. A burgonya termőterülete 1 millió hektárral (egyharmaddal) csökkent. A termőterület korlátozásában szerepe volt az 1989) 90-es túltermelési válságnak is. Tavaly már mindössze 29 millió tonnát takarítottak be, ami azonban kevésnek bizonyult, s emiatt a belföldi piacon már 1991 végén emelkedtek a burgonyaárak. Az áremelkedés, melyet az exportkilátások is ösztönöztek, növelte a burgonyatermesztők jövedelmét. Az 1990-es burgonyatermésből Lengyelország 1,5 millió tonnát exportált, az 1991-es termésből valószínűleg többet. Fő vásárlói a szovjet utódállamok és Csehszlovákia Az exportirány megválasztása nem véletlen: csak ezek a piacok nézik el a lengyel burgonya gyengébb minőségét a világpiaci árnál 20-30 százalékkal alacsonyabb ár fejében. A szakértők szerint azonban Lengyelországnak a nyugat-európai piacokon is lennének esélyei, ennek azonban feltételi vannak: szabványosítás, egységes fajták, megfelelő csomagolás. Lengyelországban a burgonyatermesztés és -feldolgozás biológiai és technológiai fejlesztésének legfőbb akadálya a termelés szétforgácsoltsága. Burgonyát minden gazda termel, főleg saját szükségletre, az árutermelés aránya mindössze 15-20 százalék. Az új szezon nem Ígér bő termést. Maximum 30 millió tonna burgonyára lehet számítani. A terméscsökkenés nem írható kizárólag az aszály számlájára: tavasszal hiány volt vetőburgonyában, a gazdák a drágább műtrágyából és növényvédő szerekből csak keveset használtak. Ezek után nemcsak a burgonya mennyiségének, de minőségének romlásával is számolni kell. (Gazeta Bankowa)
