Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-21 / 211. szám

1992. szeptember 21. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Félelem a Vajdaságban is Boszniai menekültek és magyar lakások London után két héttel sokaknak jutott eszébe az alaptör­vény: ha valamit nem tudsz, vagy nem akarsz megoldani, hozz létre bizottságot. A brit fővárosban a Jugoszláviá­kon ferencia bölcsei nem is egy, hanem egyszerre hat bizott­ság? létrehozását határozták el, s kiadtak néhány nagyon tetszetős dokumentumot, ami arra is hivatott, hogy igazolja: a művelt Nyugat egyáltalán nem tétlem, közömbös, ez csupán a látszat, hiszen újra csak foglalkoznak a délszláv térséggel. Az új irányt mutatják a szemérmesen „szélsőségeseknek“ neve■ ’ zett újnácik? A felvétel Rostockban készült a menekültszállás előtt. A NEWSWEEK felvétele Az európai népvándorlás okai A kelet-európai menekültek helyzete igen komoly. Az embernek elszorul a szíve a boszniai férfiak, nők, s főleg a gyermekek szenvedései láttán, az ösztönök azt parancsol­ják, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk nekik - jelentette ki Kenneth Baker brit belügyminiszter. A valóság azonban más. A konfe­rencia idején hozták nyilvánosságra a Vajdaságban azt a tervet, amely ellentmond az összes londoni ígéret­nek. A szerb kormány menekültügyi hivatala állított össze egy hosszú kö­telezvényt a bácskai magyar települé­seknek arról, hogy melyik város összesen hány menekültet tartozik befogadni. Bácska-Topolyán 3400, Adán 2900, Zentán 2800, Kanizsán és Csókán 2500-2500 menekültnek kell szállást biztosítani a helyi költségveté­si keretek terhére úgy, hogy közben nyilvánvaló: szerb menekültekről van szó, akik csak részint érkeznek azért, mert valóban nincs hol lakniuk, mert közben létezik egy egyre kevésbé rejtett szándék a vajdasági össze­függő magyar népesség tömbjének megbontására. A menekültek befo­gadásának megoldására ötleteket is sugallt a Radoman Bozovic vezette szerb kormány: írják össze az üresen maradt lakásokat és házakat, valamint az idős házaspárokat. A dolog nem is olyan régmúltból ismerős recept, igaz, akkor mások voltak a körülmények, de az „eredmény“ ugyanaz lehet: egy népcsoport teljes eltűnése vagy beol­vadása. Hogy a kép teljesebbé legyen meg kell jegyezni: a jugoszláv parla­ment leszavazta azt a javaslatot, hogy tűzzék napirendre az amnesztiatör­vényt, amely egyébként lehetővé ten­né, hogy a Magyarországra menekült vajdasági hadkötelesek visszatérhes­senek, s ne legyen annyi üres lakás a bácskai városokban. Dobrica Vulovic szerb menekült­ügyi főbiztos többszöri megkeresés után annyit hajlandó volt kijelenteni, hogy a menekültek befogadása nem kötelező, s szó sincs arról, hogy „ma­gyarok üresen maradt lakásaiba akar­nák beköltöztetni a boszniaiakat“. A megnyugtatónak szánt nyilatkozat s a tettek között nagy a távolság, ezt talán a legjobban Herkoca szomorú sorsa igazolja: a szerémségi helység­nek már a neve sem a régi, hasonló­képpen Kórogyhoz, itt is működött a szerb keresztelögépezet: Srboslavci lett, Kórogy pedig Srbska Palaca ne­vet kapott. A névváltoztatást utóbb törvénytelennek mondták, s őrizetbe vették a herkocai szerb vezetőket, de a lakossági összetételen ez nem vál­toztat: Kórogyról eltűntek a magyarok. Herkocáról pedig a horvátok, s egész Vajdaságban iszonyúan csökken a horvátok száma - mondják a vajda­sági helyi vezetők. A folyamatnak alig­ha lehet gátat vetni, csak erélyes nem­zetközi akció segíthet. Ágoston And­rás, a Vajdasági Magyarok Demokra­tikus Közösségének elnöke a bácskai telepítési listával kapcsolatban leszö­gezte, hogy a VMDK küzdeni fog a terv ellen, s már Londonban felvette a kérdést az ENSZ menekültügyi fő­biztosának kabinetjében. Tárgyalt er­ről Arrens-szel, a konferencia nemze­tiségügyi bizottságának új elnökével is. „Világos, hogy a szerb kormány által kezdeményezett akció a magyar­lakta vidékek nemzeti összetételének erőszakos megváltoztatására irányul. A menekülteket egyébként ezután is segíteni fogjuk, de elítéljük és elvetjük a szerb kormány ellenük irányuló kez­deményezését“ - mondotta Ágoston András. Ágoston András egyébként így ér­tékelte a londoni konferencia munká­ját: „Számunkra, annak ellenére, hogy nem engedtek be minket a tárgyalóte­rembe, adva volt a lehetőség, hogy a tárgyalóterem előtt, a szünetekben, sőt a konferencia ideje alatt néhány fontos résztvevővel tárgyaljunk. A nemzetiségi bizottság vezetőjével folytatott beszélgetésben közöltük, hogy nincs párbeszéd köztünk és a szerb, illetve a jugoszláv kormány között, annak ellenére, hogy bizonyos kontaktusaink vannak. Leszögeztük azt is, hogy a vajdasági magyarság ügyében az elkövetkező időszakban a VMDK lesz a tárgyalópartner“ - je­lentette ki a VMDK elnöke, aki hozzá­fűzte még, hogy Milan Panic vállalta a párbeszédet a VMDK-val, de eddig „objektív okokból“ még nem került sor a dialógusra. B. WALKÓ GYÖRGY (Belgrád) 18 hónappal ezelőtt azonban ugyan­ilyen helyzetben voltak az albán me­nekültek, akik Olaszországba szöktek és a kurdok, akik Szaddam Húszéin elől menekülnek. A jövő évben talán Macedóniából, Örményországból vagy Moldvából jönnek az emberek. A balkáni és kaukázusi menekülteken kívül jönnek Európába afrikaiak, ázsi­aiak és közel-keletiek is. Európa nem válhat olyan hellyé, ahol mindenki me­nedéket keres. Amíg a kapuk nyitva maradnak, embermilliók jönnek be. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek alapelve, hogy a menekülteknek lehetőleg a hazájukhoz közel fekvő országokban kellene menedéket ke­resniük. A Srí Lanka-i menekülteknek először Indiában kellene körülnézniük, a zairei menekülteknek pedig a Zairral határos öt ország valamelyikében kel­lene biztonságot találniuk. Inkább mint Hamburgban vagy Londonban. A nehézség az, hogy az egész világon igen sok ember visszaél a me­nekültjoggal. A menekültjogot kérel­mezők között sok a gazdasági emig­ráns, akik előnyben részesítik a Nyu­gatot annak magas életszínvonala mi­att. Azt hangoztatják, hogy ők politikai The Daily Telegraph menekültek és kérésüket az ENSZ 1951. évi konvenciója alapján kell megítélni. Ezt a konvenciót azonban más korban és más problémák köze­pette fogadták el. A konvenció igen kis számú kelet-európai menekülttel szá­molt és minden kormányt arra kötele­zett, hogy ítéljék meg mindazok kéré­sét, akik azt állítják, hogy okuk van tartani az üldözéstől. A konvenció nem arra szolgál, hogy tömeges népván­dorlásra ösztönözzön, amely napjain­kat jellemzi. A külügyminisztérium jelentése Gyengül Csehszlovákia nemzetközi helyzete A külföld korlátozza kapcsolatait Csehszlovákiával, s ez megnyilvánul az előkészített hivatalos látogatások elhalasz­tásában vagy lemondásában, halogatják, illetve leállítják a tárgyalásokat a nemzetközi szerződésekről. Ez tűnik ki a szövetségi külügyminisztérium elemzési és tervezési főosztályának augusztus végi jelentéséből, amelyet szer­kesztőségünknek sikerült megszereznie. A jelentés azt vizsgálja, mennyire kedvezőtlenül befolyásolja a cseh­szlovák külkapcsolatokat az államszö­vetség felszámolásának lehetősége. A jelentés megállapítja: a nemzetközi politikai körök szemében Csehszlo­vákia, a kettéválás felé irányuló fej­lődés nyomán, a bizonytalan kísér­letek sávjába került“. A szövetség felszámolásának egyik legkedvezőtlenebb következményét a külügyminisztérium jelentése a kö­vetkezőkben foglalja össze: „Cseh­szlovákia önkéntes távozása a nemzetközi közösségből abban az időszakban, amikor a dezinteg­­rációs irányzatokat negatívumnak tekintik“. A szövetség megszűnésének lehe­tősége már jelenleg is csökkenti Csehszlovákia nemzetközi presztí­zsét. Az ilyen jelek közé tartozik a Csehszlovákiai beruházások lassu­lása, az egyéb gazdasági együttmű­ködés vagy segítségnyújtás korlátozá­sa. Fékezik a hivatalos látogatásokat, mert, úgymond, a jelen időszakban azok nem lennének hatékonyak, és a partnerek inkább várakozó állás­pontra helyezkednek. A szerződések halogatásának belpolitikai okai is van­nak. Csehszlovákia hitelének csökke­néséről érzékletesen tanúskodik egy információ Nagy-Britanniából: „Növe­lik a kereskedelmi kamatokat azon kölcsönöknél, amelyek a Csehszlo­vákiával folytatott kereskedelem­mel kapcsolatosak, mert ezek foko­zottan kockázatosnak tekin­tendők.“ A külföld átértékeli Csehszlovákia szerepét a középeurópai térségben. A jelentés szerint Csehszlovákia ér­tékelésében fordulat állt be. Számos fejlett állam Csehszlovákiát stabilizáló tényezőnek tekintette mind politikai mind biztonsági szempontból, mind pedig a rendszerváltás tekintetében. A jelentés szerint Csehszlovákiának még mindig jelentős szerepet szánnak a regionális együttműködésben, mint RUDt P például a visegrádi hármak vagy a Kö­zép-európai Kezdeményezés vonat­kozásában A nemzetközi közösség azonban az élenjáró szerepet átru­házta Magyarországra. „Az integrálási folyamat lassulása azzal is bizonyítható, hogy Csehszlo­vákia kiesett a társulási szerződések csomagtervéből és ezeket nem ratifi­kálják a visegrádi hármakkal együtt" - áll a jelentésben. A kettéválás eseté­ben a társulási szerződés jelenlegi szövegét meg kell változtatni. Ez a változtatás a két utódállam szem­pontjából hátrányosabb, mint a Cseh­szlovákiára vonatkozó egyezmények. A cseh és a szlovák partner külön­­külön a korábbinál kisebb előnyöket élvezne. Az utódállamok nem térhet­nek ki az elől, hogy ismételten meg­vizsgálják, mennyire teljesítik az előírt feltételeket, például az emberi jogok betartását, a demokratikus intézmé­nyek működését. Csehszlovákia vo­natkozásában ezeket a feltételeket már évekkel ezelőtt teljesítettnek te­kintették. Az előrejelzések Csehszlovákia utódállamainak jövőbeni helyzetével kapcsolatban korántsem derűlátóak. •A jelentés megállapítja, hogy a cseh és a szlovák érdekek nemzetközi biztosítása terén már most is károk keletkeznek, pedig még nem is ke­rült sor a válásra. A nemzetközi jogi szubjektivitás vo­natkozásában a jelentés megemlíti, hogy „a nemzetközi kapcsolatok történetében nincs még egy olyan eset, hogy a nemzetközi közösség elismerje az eredeti szubjektum státuszát két (vagy több) szubjek­tumnak, amelyek az eredeti állam felosztásából jöttek létre.“ Az a szá­­mítgatás, hogy a nemzetközi közös­ség általában hajlamos elismerni a két leendő állam jogi szubjektivitását, tart­hatatlan kockázatot tükröz és magá­ban hordozza a korábbi helyzet ön­kéntes feladásának veszélyét. Az állam kettéosztásának nyomán keletkező problémák közül a jelentés felhívja a figyelmet az új államok nem­zetközi elismertetésének folyamatára és ennek kockázataira. Megtörtén­het, hogy a külföldön lévő aktívu­mok- behajtása lehetetlenné válik. Az adósok ugyanis megtehetik azt, hogy kihasználják az új helyzetet, és egyszerűen nem ismerik el az új államokat utódállamoknak. MARIE KÖNIGOVÁ Amikor augusztus végén a Őeské Budéjovice-i repülőtér közelében le­zuhant egy MÍG 21 MF típusú repülő­gép, az életét vesztett pilóta kollégái megrendültek. Másnap ugyanis a helyi repülönapon, egy hét múlva pedig a pozsonyi nemzetközi repülönapon kellett volna fellépniük. A repülőnapon azután a MIG-eket nem is láthattuk. „Nem igaz, hogy a pilóták nem félnek. Aki ezt mondja, hazudik,“ - mondja egyik katonai csúcspilótánk, fmenn egy SU-27-es vezetője Václav Va­­sek. - „Az olyasmi, mint a tragikus szerencsétlenség, mindnyájunk lelké­ben nyomot hagy. Azért én eljöttem Pozsonyba, hogy bemutassam nem­csak a repülőgép képességeit, hanem azt is, mit jelent számunkra a biz­tonság.“ Idén már több mint sok volt a légi­szerencsétlenségekből. Január végén éjszakai gyakorlórepülés közben ne­héz időjárási viszonyok közt Policka község közelében lezuhant egy MIG- 23 UB típusú repülőgép a 28. cáslavi bombázó-ezredből. Júniusban a tepli­­cei járásban egy MIG-21 -es zuhant le, de a pilóta szerencsére idejében kata­pultált. A píseki járásban július köze­pén kényszerleszállás közben kigyul­ladt egy MI-2-es helikopter a bechynéi 31. vegyes rajból. Az augusztus 28-i tragédiát már említettük. Mindez több kérdést felvet. Elsősorban: nem befo­lyásolja-e kedvezőtlenül a repülő­­oktatást a repülési órák számának csökkentése? Erre a közvélemény tiltakozása miatt került sor. További kérdés: Ilyen körülmények között eléggé felkészültnek tarthatja-e ma­gát a katonai pilóta? Václav Vasek úgy véli, hogy nem. A légierő és a légvédelem legfőbb célja Ján Ploc vezérőrnagy szerint, hogy elérjék a repülési idő kétszeres meghosszabbítását. Imrich Andrej­­cák, Csehszlovákia védelmi miniszte­re más szempontot hangsúlyoz: Az eddigi vizsgálatok alapján kitűnt, hogy egyik esetben sem az emberi tényező okozta a balesetet. Akkor mi? Talán a technika? Légierőnk nem tartozik felszerelt­ség tekintetében a csúcsszínvonalúak közé, de például az SU-27 igenis összehasonlítható a külföldi gépekkel. Az L-39 típusú iskolagép a legjobbak közé tartozik a világon és említést érdeméi, hogy augusztus elején a pre­­rovi egyes számú iskolaezred a leg­korszerűbb módosított L-39 MS típu­sokat kapta. Az elöregedett típusok, elsősorban a MIG-ek generáljavításo­kon mentek keresztül, bár a generálo­zás még nem jelent új repülőgépet... Új gépek vásárlására az ismert okok miatt egyszerűen nincs elég pénz. Ezen felül a hadseregben is előbb tisztázni kell - és itt az egyik pilóta szavait idézem - „Mit is akar egyál­talán ez a köztársaság“. Üzlet Cocom-enyhítés Washington a kelet-európai országokkal, illetve a FÁK-kal szembeni Cocom-szigorítások enyhítését tartja szükséges­nek, Kínával szemben pedig szigorításokat sürget. A Kíná­val kapcsolatos amerikai ál­láspont azzal magyarázható, hogy az ázsiai államban lelas­sult a demokratizálódás folya­mata, és Peking bővítette fegyvereladásait. i Az ember és a technika Túl sok a baleset?

Next

/
Thumbnails
Contents