Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-13 / 178. szám

4Szabadi trjsÁG

Belföld

1992. augusztus 13.

Az ország kettéválásának vannak buktatói

Térségünkben a helsinki folyamat kiteljesedése zajlik

Beszélgetés Duray Miklóssal, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökével- Elnök úr, ön a magyar koalíció egyik képviselője is a Szövetségi Gyűlésben, ahol a jelenlegi belpolitikai körülmények között nem nagyon várható hatékony politikaformálás. A szövetségi kormány lényegében a cseh -szlovák államszövetség felszámolására kapott mandátumot, ebből következik, hogy a Szövetségi Gyűlés is tulajdonképpen az ország kettéválásának felügyelő szerve. Milyen érzés most szövetségi gyűlési képviselőnek lenni?- Többen is feltették már nekem ezt a kérdést, miért a Szövetségi Gyűlésbe jelöltettem magam, miért nem a Szlovák Nemzeti Tanácsba, amikor állítólag a szlovák pártok is kivonták élcsapataikat a szövetségi parlamentből. Én úgy gondoltam, még érdemes ott folytatni, ahol az elmúlt két évben megpróbáltam dolgozni, mivel szerintem az ország kettéválása-kettéválasztása is van olyan fontos cselekedet, mint a szövetségi állam működésképtelenné tétele volt, amivel az elmúlt két évben bajlódtunk. Egy viszont tény, és ezt már a választásokat megelőzően is éreztem: minden óra, amelyet a Szövetségi Gyűlésben eltölt az ember, felesleges időtöltés, a saját életéből veszi azt el az ember. Mert nem érzem azt, hogy a szövetségi parlamenti munkámmal adok valamit, termelek valamilyen értéket, hanem hogy elvesztegetem az időmet, az energiámat. Ilyen érzés...- Érdemes akkor ilyen körülmények közt is ott maradni? Érdemes szövetségi gyűlési képviselőnek lenni?- ... Hadd mondjak egy példát: augusztus hatodikán tulajdonképpen összeomlott a Szövetségi Gyűlés. Egy viszonylag ártatlan vitán maguk a kormánypártok omlasztották össze, mivel nem tartották meg a politikai megegyezést, amelyet a házbizottságban kötöttek. Meciár pártja rúgta fel az egyezséget, Klaus pártjának képviselői erre kivonultak az ülésről, így határozatképtelenné vált a parlament. Mivel pedig az ülés másnapi folytatására sem tértek vissza, még arról sem lehetett szavazásos döntést hozni, hogy elnapoljuk az ülést. Az ülésvezetö elnöknek kellett e jogával élnie... Lényegében tehát most az folytatódik, ami a júniusi választásokat megelőzően zajlott a parlamentben. Az utolsó ülésszakon már nem tudtuk befejezni a programot, mivel állandóan határozatképtelenek voltunk Meciar pártjának köszönhetően. Most történetesen Klausék tettek hasonlót. Ha a választásokat megelőzően erre a magatartásra azt mondtuk, ez a vég kezdete, most azt kell mondani: ez meg a vég közepe.- S mikor érkezik el a vég vége?- Rövidesen. Nyilvánvalóan az új költségvetési év fordulópontot jelent majd. Ez nem azt jelenti, hogy minden szempontból vége lesz a csehszlovák föderációnak, de január elsején az alapvető szövetségi kötelékeknek a két ország közt mindenképpen meg kell szakadnia.-Addig azonban számtalan kérdésben egyezségre kell jutni még. Az űj parlamentben lezajlott első obstrukció azt mutatja: vannak olyan problémák a két kormánypárt között, amelyekről mindeddig mélyen hallgattak.- Mindenképpen észrevehető, hogy romlik a kommunikációs készség a két nagy kormánypárt között. Szaporodnak a feszültségek. Mert igaz ugyan, hogy a házbizottságban született egy olyan megegyezés, hogy létrehozzuk a parlamenti bizottságokat, egyelőre azonban nem választjuk meg az elnökeiket, s ezt az egyezséget a DSZM megsértette, de azt Klausék is nagyon jól tudják: ez nem főbenjáró kérdés. S ha meglett volna a politikai akarat mindkét félben, az egyezség is megszülethetett volna. Ennek a magatartásnak a hátterében minden bizonnyal van sok olyan probléma, amelyről a képviselők többségének csak sejtelme van, vagy még az sem, egyet viszont mindenképpen jelez: csökken a megegyezési készség, ami viszont elvezethet oda, hogy az ország felszámolását nem lehet majd a törvényes, az alkotmányos keretek közt lebonyolítani. Az ország felszámolásához

mindenképpen szükséges legalábbis annyi készség, hogy a két nemzeti tanács - legalább a deklaráció szintjén - meg tudjon egyezni, s hogy ezt a deklarációt a Szövetségi Gyűlés is jóváhagyja. Ehhez pedig szükséges még egy látszat-apróság: hogy a két fél meg tudjon egyezni a vagyon szétosztásában. Ez nagyon nehéz lesz, ha egyáltalán sor kerül rá. A kezdeti készség a megegyezésre, az az elképzelés, hogy az ország •kettéválásának irányítását a törvényhozó testületek kezében hagyják, a két nagy párt ridegülő viszonyának következtében kezd kétségessé válni. Mivel a kölcsönös viszony kezd rendezetlenné válni, veszekedéssé fajulni, én a jelen helyzetet nagyon veszélyesnek tartom.

Csehországban nem annyira, mivel az ország általános rajthelyzete jobb, mint Szlovákiáé. Igaz, Csehországban is nehéz politizálni, mivel a kormánykoalíciónak nincs meg a kellő többsége, tehát ott is sor kerülhet obstrukcíóra, viszont Szlovákiában még bonyolultabb a helyzet, s a romlo viszony Meciar és Weiss pártja (a Demokratikus Baloldal Pártja) között elvezethet a kormányozhatatlansághoz. Ha ez bekövetkezne, új választásokat kellene kiírni, hacsak nem kerülne sor katonai hatalomátvételre, puccsra. Az új választásokon a jelenlegi győztes párt mindenképpen súlycsökkenésre számíthatna, szerintem pedig Meciar nem nagyon lenne hajlandó kiengedni kezéből a hatalmat.- Erre egyébként utalt is augusztus ötödikéi SZNT-beli tájékoztatójában, amikor azt mondta, véleménye szerint nem kellene ilyen esetben új választásokat kiírni, mivel a DSZM akkor is elég erős lenne a kormányzásra, illetve, hogy az új választásokat is fölényesen megnyernék.- Klaus pártjának valóban nem kellene meggyengülnie, mivel az a cseh nemzetpolitika, melyet a néppárt és a Polgári Demokrata Szövetség segítségével a cseh parlamentben át tud ültetni, Csehországban nagyon népszerű, de Szlovákiában egyáltalán nem biztos, hogy ugyanilyen a helyzet. Nem biztos, hogy Meciar pártjának minden választója tudatosította, mire szavaz. Tény, hogy a korábbi kormánypolitikát elvetették, de azt sem látták világosan, Meciar mit kínál nekik, mivel azt sem tudták például, hogy mi az a konföderáció. Az emberek nem tudták azt, hogy ez az ország megszűnését jelenti.- A Szövetségi Gyűlésből nézve képesnek látszik-e az ország békés szétválasztására, a politikai egyezségek tiszteletben tartására a törvényhozó testület? Vagy munkálnak benne ellenérzések is a szerep ellen, melyre kárhoztatott?- A kis dolgokban már kiütköztek az ellentétek. Félek, hogy a súlyosabb dolgokban még kevésbé lesznek képesek az egyezséget megtartani. A szövetségi törvényhozó testület megbékélt szerepével, amikor megszületett a döntés, hogy a folyamatok irányítása visszakerül a törvényhozó testületek kezébe, feladta ellenérzéseit. Csak a most csökkenő megegyezési készség veszélyezteti az ellenőrzött, törvényes folyamatokat. Friss benyomásaim szerint nem járunk meszsze attól, hogy esetleg egy elemi szétesés következzék be. Ennek pedig rengeteg következménye lehet. Nem

kizárólag a két ország viszonyában, a vagyon elosztásában, hanem a külkapcsolatok rendezésében. A cseh politikusok látják ennek fontosságát. Kérdés, mennyire tudatosítják e kérdés lényegét a szlovák politikusok is. Egy elemi széthullás szennyét Csehország viszonylag könnyen le tudná rázni magáról, Szlovákia esetében viszont az lenne a nagy kérdés, milyen szövetségeket lenne képes találni magának, milyen lenne a szomszédos országokkal a viszonya. Ez kulcskérdés Szlovákia jövőjét illetően.- ön szerint miért nyugodnak bele a képviselők az ország kettéválásába, amikor végül is - az összes törvényhozó testületet tekintve - a zömük nem ilyen politikai programmal szerzett mandátumot?- Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban igenis az önálló ország eszméjét hirdető politikai erők kerültek döntő fölénybe. Ezt tűzte programjára a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovák Nemzeti Párt is. Legitim választásokon született ez az eredmény. Ezt méltányolja a cseh fél. Az már más kérdés, hogy Csehország a szétválasztást illetően olyan feltételeket és tempót diktál, amilyenre Szlovákia nem volt felkészülve. Abban ugyanis a cseheknek van igazuk, hogy ha már válás, akkor minél gyorsabban, mert az elnyújtott folyamat csak további felesleges veszteségeket jelent.- Nekünk, szlovákiai kisebbségeknek jó ez?- Nem. Nekünk is jobb lenne talán, ha lassabban történnének ezek a dolgok, de mi ezt a folyamatot nem tudjuk befolyásolni. Nekünk alkalmazkodnunk kell ehhez a tempóhoz, és ehhez mérten kell minden lépésünket felgyorsítani.- Milyen konkrét lépések felgyorsítására gondol?- Azon lépésekére, amelyek garantálják a kisebbségek alkotmányos védelmét. Vagy legalábbis afelé próbálják elmozdítani az alkotmányozási, a törvényhozási folyamatokat. Az első lépés, hogy a szlovák alkotmány mindenképpen tartalmazza azokat az alapelveket, amelyek alapján a kisebbségek különböző szintű önkormányzati szerveit létre lehet hozni.- ön elérhetőnek tartja, hogy ez bekerüljön az alkotmányba?- Nekünk erre kell törekednünk. És szeretném, ha az esélylatolgatásra most nem térnénk ki. Inkább azt mondanám el, amit mindenképpen észre kellett már venni a szlovák politikában.

Kezdetben a szlovák politikai körök nagyon kemény és militáns hangot ütöttek meg mind Magyarországgal, mind a szlovákiai magyar kisebbséggel szemben, most ez a hangvétel kezd megváltozni. Mintha kezdenének rádöbbenni, hogy ők is a Kárpát-medencében élnek, ahol vannak bizonyos fajta dominanciák, történelmi, hagyományos és szerves kapcsolatrendszerek, amelyek akarva-akaratlan működésbe lépnek, hacsak fegyveresen nem védekeznek ellene. S éppen ezek azok a kapcsolatrendszerek, amelyek Szlovákiát fenntarthatják a víz színén. Én úgy érzem, ennek köszönhető, hogy az utóbbi napokban sokkal árnyaltabban fogalmaznak minden ilyen kérdésben. Én ezt pozitív fejlődésnek tartom. Kérdés persze, hogy meglesz-e a gyümölcse. A Szövetségi Gyűlésben is tapasztalhatom, hogy már nem olyan magabiztosak, mint a választások után voltak; hogy észrevették, más is van, nem csupán ők, s mintha kezdenének e kérdésekről árnyaltabban, összetettebben gondolkodni.- Számíthat-e a szlovákiai magyar kisebbség külföldi segítségre, nemzetközi politikai nyomásra?- Nagyon egyértelműek a nemzetközi összefüggések. Nagyon egyértelműen foglalt állást az Európa Parlament, az Európai Közösség. Teljesen egyértelművé tették, hogy nemzetközi együttműködésbe csak az az állam kapcsolódhat be, amely betartja a nemzetközileg elfogadott normákat. Csak nagyon erős és nagyon gazdag ország engedheti meg magának, hogy senkire és semmire ne legyen tekintettel, de az sem sokáig. Lásd a Szovjetuniót, az is beleroppant! Szlovákia ilyesmit esetleg néhány hónapig bírna. Az Európai Közösség álláspontja az, líogy saját jól felfogott érdeke nem befogadni olyan országot, ahol rendezetlen viszonyok uralkodnak, kiszámíthatatlanok a gazdasági lépések, amelyben olyan központi nyomások léphetnek fel, melyek megváltoztatják a törvényszerűségeket.- Vannak-e a szlovákiai magyar kisebbséget képviselő politikai erőknek konkrét kapcsolataik nemzetközi politikai szervezetekkel, tömörülésekkel, melyek esetleg segíthetnék e kisebbségvédelmi törekvések érvényre jutását pártközi politikai kapcsolatok útján is?- Politikai mozgalmainknak vannak ilyen kapcsolatai és törekvései, bár még egyik nemzetközi tömörülésbe sem sikerült bejutnunk. Az európai keresztény és konzervatív pártok szövetségébe, az EDU-ba azért nem, mert ott felvételünket megakadályozta a Őarnogursky-fóle Kereszténydemokrata Mozgalom, a Liberális Internacionáléban pedig a magyarországi Szabad Demokraták Szövetsége akadályozta meg, hogy megfigyelői státust kapjunk. Egyébként mi mindkét tömörülésben csak megfigyelői státust kértünk, de politikai ellenfeleink megakadályozták, hogy megkapjuk azt. Ami Meciar pártját illeti: az sem tagja ilyesféle nemzetközi szervezetnek, mert jellege miatt egyik klasszikus európai szövetségbe sem illik bele, tehát ilyen úton nem lehet rá nyomást gyakorolni.- Mire számíthatunk akkor, milyen konkrét nemzetközi segítségre, hogy viszonylag tisztességes, kisebbségeket sem kirekesztő szlovák alkotmány szülessen?- Én erre egy példával válaszolnék, a horvát alkotmány példájával. Horvátország nemzetközi elismerését attól tették függővé, mennyire tartja tiszteletben a kisebbségek jogait. Horvátország alkotmányát tehát a megadott feltételeknek megfelelően kellett módosítani, átalakítani. Az európai államok közössége ugyanis egyre inkább odafigyel egy új állam keletkezésére. Nem szeretné kockáztatni a kiegyensúlyozott politikai és gazdasági rendszerét, nem akarnak már befogadni maguk közé olyat, aki nem szalonképes. Tehát ez egy nagy lehetőség. Ugyanígy az Európa Parlament kifogásai és fenntartásai is sokat segíthetnek. Nemcsak Szlovákiában, hanem minden olyan országban, amelynek még nincs kellő hagyománya, tapasztalata, gyakorlata a parlamentáris demokráciát illetően. Nem varázsvessző ez, mely megoldja a problémákat, de hozzásegít a problémák megoldásához.- ön bízik abban, hogy ez számunkra is elegendő lesz?- Én abban bízom, amit látok: hogy Európa a második világháború óta nem akar kockáztatni. A félelmei néha ugyan negatívan csapódnak le, mint Jugoszlávia esetében s, ahol félt a változástól, s ez vezetett a balkáni háborúhoz. Ma már ők is alternatívákban gondolkoznak, Csehszlovákia felbomlásáról már beszélnek is. Elfogadták, hogy ezek az államalakulatok természetellenesen jöttek létre, nem önmaguktól, így elfogadhatónak tartják a felbomlásukat is. Közép-Európa szerves fejlődése a múlt század óta folyton megtört, mindig egy sajátos, átvonulási terület volt, különböző érdekszférák ütközőzónája. 1918 óta először napjainkban tűnik úgy, hogy saját törvényszerűségei szerint alakulhatnak e térség viszonyai, és tizenkilenc óta először került a minőségi értékrend első helyére az, hogy hogyan oldja meg a nemzeti kisebbségek kérdését egy-egy ország. Azt ugyan még nem tudják, e kérdéseket hogyan kell megoldani, de tudják, hogy meg kell oldani. Sőt eljutottak egészen odáig is, hogy megengedik: a megoldást az államhatárok esetleges módosítása teszi lehetővé. Természetesen egyezményes módon, nem önkényesen, egyoldalúan, erőszakosan Ezt a lehetőséget a helsinki folyamat teremtette meg, mely századunk legcsodálatosabb folyamata...- Köszönöm a beszélgetést.

N. GYURKOVITS RÓZA