Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-11 / 176. szám

4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. augusztus 11. r Kelet-Európa korszerűsít Feszített ütemben korszerűsítik a kelet-európai repülőgépparkot, cse­rélik le a szovjet gyártmányú gépeket. A régió légitársaságainak több­sége Boeíng-gépekkel kívánja bővíteni gépparkját, vásárlás vagy lízinge­lés formájában. A csehszlovák légitársaság, a CSA, amely ma már 40 százalékban az Air France tulajdona, 1994-ben vonja ki a forgalomból utolsó, viszonylag legkorszerűbb TU-gépét. A lengyel LOT szerencsésnek mondhatja magát, mivel sikerült időben megszabadulnia az IL-gépektől. Az Estonian Airnek, amely 41 JK-t és TU-t örökölt az Aeroflottól, eddig ez nem sikerült. Ebből a szovjet gépparkból az észtek csak 28 gépet használnak, a többi a hangárokban várja vevőjét. Az Estonian Air, amely a privatizáció során 40 százalék tulajdonhányadot kiván eladni, holland Fokker-gépeket szeretne vásárolni vagy legalább lízingelni. A románok viszonylag jó helyzetben vannak, mivel Ceausescu annak idején külön VIP gépeket vásárolt saját céljaira. Most a Romaviá charterjáratokra használja ezeket a gépeket. Villiu Cracium kereskedelmi igazgató csak azt követően akar a nyugati partnerekkel vegyes vállalat létrehozásáról tárgyalni, ha a Romavia mint állami vállalat már megerősí­tette pozícióját. A bolgár Balkan viszont szeretné minél előbb tető alá hozni a privatizá­ciót, ezért rövidesen komoly tárgyalásokat kezd egy nyugati partnerrel. A kelet-európai légiforgalmi társaságok többsége Boeing gépekkel kívánja korszerűsíteni légi flottáját. Ez eddig elsősorban a LOT-nak sikerült. Boeing gépek vásárlását vagy lízingelését tervezi a Balkan. Japán cégek a Volga mentén Japán magánvállalatokból álló csoport segít majd a Volga menti olajkutak teljesítményének javításában. Az AP-DJ értesülései sze­rint a japánok azt tervezik, hogy víz és vegyi anyagok föld alá fecskendezésével mintegy évi ötmilió tonna olajjal növelhetik meg a kiürülő, illetve a kis kutak teljesítményét. A 14 év alatt 60 millió dollár befektetést igénylő beruházásban az orosz fél mellett a Mitsui olajkutató vállalat, a Teikoku, a Tozo és a Santac vesz majd részt. Az orosz és japán illetékesek abban is megegyeztek, hogy hamarosan vegyes vállalatot hoznak létre a ter­vek megvalósítására. Oroszország az olajtermékek exportjával fizet majd a japán befektetésekért. A Kujbisev térségében működő mintegy száz olajkút jelenleg napi 300 ezer barrel nyersolajat termel. Zöld út a Nestlé-Perrier üzletnek A jelek szerint minden akadály elhárult az elöl, hogy a svájci élelmiszer-ipari óriás, a Nestlé megvásárolja a világ legnagyobb ásvány­vízgyártó vállalatát, a francia Perrier-t. Az Európai Közösség brüsszeli bizottsága ugyanis megállapodott a svájci csoporttal, hogy áldását adja az üzletre, amennyiben a Nestlé hajlandó megválni franciaországi ásványvizgyártó kapacitásainak 20 százalékától. A végleges döntést a Nestlé képviselői szerint a brüsszeli bizottság szerdán fogja bejelenteni. A brüsszeli bizottság az általa szabott feltétellel azt akarja megakadá­lyozni, hogy a Nestlé és szövetségese, a BSN élelmiszer-ipari csoport duopólhelyzetbe kerüljön a francia piacon. A Nestlé korábban megígérte a BSN-nek, hogy a Perrier megszerzése után átengedi szövetségesének az ásványvízgyártó egyik legnagyobb részlegét, a Volvic-gyárat. A Volvic eladásával a Nestlé a francia piac 37 százalékát, a BSN közel 31 százalékát tartaná kézben. A Volvicot nem számítva a Nestlé franciaor­szági ásványvízgyártó kapacitásainak 20 százaléka a Perrier teljes termelésének körülbelül 7 százalékával egyenlő - közölte a svájci csoport képviselője. Nem fizet a FÁK Kilenc dél-koreai cég komoly bajban van, mivel a FÁK összesen 10 millió dollár kifizetésével adós a vállalatoknak. E cégek ugyanis a dél-koreai Export-Import Banktól vettek fel kivitelük támogatására hiteleket, s ezt most valamiből vissza kéne fizetniük. Első helyen a Hyundai Gépgyár áll, 5 millió dollár összegre várva, a Samsung 2,2 millió dollárra,a Lucky Goldstar pedig 1,3 millió dollárra vár, lehet, hogy hiába. A szállítások ugyanis rég befejeződtek, de az orosz külkereske­delmi bank valutahiányra hivatkozva tavasszal befagyasztotta a Dél- Koreának esedékes keményvalutás importtartozásai kifizetését. Növekvő külföldi beruházások Az év első hat hónapjában kétszeresére nőtt a külföldi beruházások értéke Kínában a tavalyi év hasonló időszakához képest, és elérte a 3,36 milliárd dollárt. A látványos eredmény értékéből valamennyit levon, hogy alacsony a külföldi beruházás mértéke a csúcstechnológiai ágazatokban és a nyersanyag-kitermeléssel kapcsolatos fejlesztésekben. A kormány újabb tervezetet dolgozott ki az import és a külföldi beruházások további ösztönzésére. A külföldi töke számára vonzó, hogy a kínai gazdaság szemlátomást immunis a világ számos országát sújtó gazdasági recesszióra. Az ázsiai országban az év első felében a bruttó nemzeti termék (GNP) 10,6 százalékos ütemben növekedett. A napokban tért haza nyugat-európai körútjáról egy kínai kereske­delmi küldöttség. Mintegy 2 milliárd dollár értékben vásároltak, de ez lehetett volna akár 4 milliárd dollár is, ha Peking nem neheztel Franciaor­szágra. Párizs ugyanis a kínai kormány ismételt figyelmeztetése ellenére sem tett le arról a szándékáról, hogy 10 milliárd dollár értékben Mirage típusú harci gépeket adjon el Tajvannak, Kína „ősi" ellenségének. E súrlódástól eltekintve azonban a „bevásárló körutat" teljes siker koronázta. Kína tavaly 9,3 milliárd ECU-s (1 ECU = 1,37 dollár) kereskedelmi többletre tett szert az Európai Közösség országaival szemben. (A Világgazdaság, AP-DJ, Reuter nyomán) Világgazdasági mozaik Beindult az Integra szekere w Újra a munkapad mögött • Ki dolgozik az országban, ha nem veszik a munkaruhát? • A szorgosabbak visszatértek régi munkahelyükre • Leomlott a vezetőség piramisa A vonatablakból nem egy alkalom­mal megcsodáltam az Integra állami vállalat érsekújvári üzemének udvarán uralkodó rendet. A Mozgássérültek Szövetsége besztercebányai vállala­tának a nyugat-szlovákiai üzeme nemcsak a város, hanem a környék falvainak csökkentett munkaképessé­gű, valamint mozgássérüt lakosságát látta el munkával Érsekújvár-közpon­­ti, Érsekéjvár-vidéki, tardoskeddi, va­lamint párkányi üzemrészlegeiben. A mozgásképtelen alkalmazottaknak házhoz szállította a szükséges alap­anyagot, hogy ők se maradjanak iTlun­­ka nélkül. Sajnos, az Integra is arra a sorsa jutott, mint a központilag irá­nyított vállalatok egy része. Az évek folyamán egyre inkább nőtt a fizetés­­képtelen hitelezők száma, a raktárban szaporodott az értékét veszített, sem­mire sem használható anyagkészlet. Ezek után törvényszerűen sor került az elbocsátásokra, végül bezárult az üzem, valamint az egyes részlegek kapuja Senki sem hitte, hogy újraindulunk... ... még a bank sem, amelytől köl­csönt vettem fel, nem hogy még a dol­gozóink. Az utolsó gyűlésen az Integra valamennyi alkalmazottját megnyug­tattuk afelől, hogy ha mégis újraindu1 lünk, elsősorban az ő újrafelvételüket biztosítjuk - tudom meg Domaniza Imre mérnöktől, az üzem egykori igaz­gatójától és jelenlegi tulajdonosától, aki így folyfatja - sajnos éppen asszo­nyaink okozták a legnagyobb csaló­dást. Azok, akik a legjobban siratták elvesztett munkahelyüket, máig sem jelentkeztek. Szeptemberben vettem át az üzemrészleget. Annak ellenére, hogy csupán az érsekújvári központú részleget szerettem volna a magamé­nak tudni, kénytelen voltam vállalni a nem éppen hatékonynak minősíthe­tő vidéki műhelyeket is. A tardoskeddi részleg megnyitására viszont mind a mai napig nincs elég pénz. Az elképzelések szerint már ja­nuárban dolgozni szerettünk volna, de ekkor még csak hárman-négyen lé­zengtünk az épületben. Az igazi mun­ka csak márciusban kezdődött meg- emlékezik vissza a tulajdonos, aki őszintén bevallja: - a kezdetek végét „nyögjük“ jelenleg. Száz százalékban kezeskedek a cégért, s nem szeret­ném elveszíteni a házamat. A felvett kölcsönt négy éven belül le kell fizetni, ami nem lesz könnyű feladat. A kez­detekkor ugyanis egy csomó pénzt „kidobtunk" az összraktárkészletek megvásárlására, ami ma használha­tatlan - de meg kellett vennünk, mert ez is benne volt a szerződésben- mondja bosszúsan az újdonsült tu­lajdonos, akitől azt is megtudom, hogy az átvételi szerződés sok minden mást is tartalmazott. E helyen kötelez­te magát Domaniza Imre, hogy to­vábbra is legalább hatvan százalék­ban mozgáskorlátozottakat, csökken­tett munkaképességűeket alkalmaz majd. A szerződés aláírója nem csak hogy eleget tett az elvárásnak, de a meglévő hetven alkalmazott közül néhány kivételével valamennyien csak részben munkaképesek. A tizennégy éves gyakorlatra visszatekintő mér­nöknek viszont nem sikerült ennél több embert felvennie. Annak ellené­re, hogy e járásban is nagy a munka­­nélküliség, nem akadt elég jelentkező. Beszélgetőpartnerem mosolyogva emlékezik egy fiatalemberre, aki alig két évvel ezelőtt szerzett mérnöki dip­lomát, s elmondása szerint „bármilyen munkát hajlandó elvégezni, csak dol­gozhasson végre már". Szó nélkül helyet foglalt a varrógép mögött, s tel­jesítménynormája az eltelt idő alatt jelentősen emelkedett. Az immár magánkézben működő üzembe csak az egykori Integra leg­szorgalmasabb dolgozói tértek vissza. Rájuk akkor is, most is lehet számíta­ni. Belépésükkor csupán két tömör, de határozott kérdésük volt: „Mikor kez­dünk, és mennyiért?". Fizetésképtelen tartozók-Továbbra is gyártunk nagy cé­geknek, akik ezután sem tudnak majd fizetni. Legnagyobb tartozásai az Álla­mi Vasutaknak, valamint külföldi part­nereiknek vannak, közéjük tartozik a győri Paletta is. Annyi a tartozás, hogy minden fizetésnek valót úgy kell egyelőre tőlük összekoldulnunk - árul­ja el a tulajdonos. Az Integra jelenlegi legfőbb terme­lési programját a Tesla cégnek gyár­tott fémcsőgyújtók képezik, de ezenkí­vül munkaruhákat is varrnak. A jelen­legi tulajdonos hamar rájött, hogy az üzem fenntartásához egyéb tevékeny­séget is folytatniuk kell.- A földszinten található málna­szörpöket a magyarországi tartozás fejében kaptuk. A hazainál valamivel drágább, minőségileg viszont jobb és keresettebb termékekkel nagyon jól jártunk! Az üzletben árusított 110 ko-Lörincz János illusztrációs felvétele róna helyett mi 68,50-ért forgalmaz­zuk majd az árut, nem törekedünk tehát mindenképpen nyereségre - ál­lítja Domaniza mérnök. Ki dolgozik ebben az országban? A tulajdonossal folytatott beszélge­tésünk során az áru értékesítésére terelődik a szó.- Elejével komoly gondot okozott, hogyan jussunk termékeinkkel ismét a köztudatba. Nem egyszer gondol­kodtam el azon, miért nem kelendő ma a munkaruha. Talán nem dolgoz­nak annyian? Ugyanez a helyzet az égőinkkel is. Az új termékekre új mun­kahelyeken van szükség, s a kezde­tekkor bizony alig volt irántuk érdeklő­dés - mondja komoran a tulajdonos, majd valamivel bizakodóbban meg­jegyzi, azóta valamelyest javult a hely­zetük. - Nem vagyunk ugyan nagyrak­tár, de árunkat szívesen átveszik, hi­szen még mindig a legolcsóbbak va­gyunk. Nem egy magánkereskedővel vettük fel ez ideig a kapcsolatot - mondja. Amint megtudom, munka - ennek ellenére - mégsincs elég. A tardos­keddi üzemrészleg egykori dolgozói­ból néhány ma az érsekújváriban dol­gozik. Az otthonukba kényszerülő mozgássérültek foglalkoztatásának gondolatát az agilis mérnök már rég­óta a fejében forgatja. El is árulja elképzeléseit: - Talán a miniatűr szob­rocskák festésével, - amit nemsokára szeretnénk beindítani - meg tudjuk oldani ezt a nyomasztó problémát is. Kétszázötvenre emelni alkalmazotta­ink számát viszont rövid időn belül elképzelhetetlen vállalkozásnak tűnik Látogatóban a műhelyekben Luzsicza Miklós a termelési rész­leg vezetője kíséretében betekintést nyerek a műhelyekbe is. Még idejövetelünk előtt megtudom, a dolgozók nagy elégedetlenséggel fogadták az üzemben történt változá­sokat. Még az év elején történt egy­szer, hogy az elektronikai részlegén olyan huzalokat kaptak, amelyek mi­att, - bármennyire is igyekeztek a dol­gozók - nem tudták napi teljesítmé­nyüket húsz koronánál többre emelni. Régen is dolgoztak már ezzel az alap­anyaggal, de akkor azt leleményesen egy jobb teljesítményt eredményező munkával kapcsolták egybe. Mit ho­zott a véletlen - ezúttal csupán a „nem kifizetődő" huzalok érkeztek az üzembe. A sértettek panaszra emelkedtek, s meghallgatásra találtak „Na de mikor lesz ebből pénz?!“- kérdezték türelmetlenül, amikor azt az ígéretet kapták, hogy a húsz koro­na teljesítménybért a duplájára eme­lik. „Mától" - hangzott a tulajdonos válasza. Senki sem hitte el. Az érde­keltek csupán bérezéskor döbbentek rá, hogy valóban összeomlott a fel­sőbb irányítás ormótlan bürokrata-pi­ramisa. Azelőtt ugyanis hasonló ké­réssel elsőként a Mozgássérültek Szövetségéhez, valamint a beszterce­bányai központhoz kellett az igazgató­nak fordulnia... s a hosszadalmas intézkedéssorozatban nem egyszer veszett el maga a kérés. Lépjünk be viszont a műhelybe, ahol a villanyégők készítésének egész folyamata zajlik. Csábi Éva a csoma­golást végzi.- Naponta tizenhatezer égőt cso­magolok be. A hét elején alig győzöm a munkát. Persze, a nagy hőség pén­tekre már kifárasztja az embereket, de ilyenkor kölcsönösen segítjük egy­mást. Kugli Olga novembertől dolgo­zik az üzemnél. Vele az égőkbe be­szerelt spirálok készítésével foglala­toskodó dolgozók között találkozom.- Itt darabszámra megy a munka. Mindez számolást, állandó odafigye­lést igényel - simít végig a kötényén Olga, majd a munkapadhoz ülve foly­tatja a megzavart számolást. A „mestertől" - ahogy munkatársai Luzsicza Miklóst szólítják - megtu­dom, hogy az üzem alkalmazottai reg­gel fél kilenctől délután fél háromig dolgoznak. Teljesítményük változó. A fizetések nem csökkentek, ennek ellenére a szabászat-varrászat terén azok az asszonyok, akik azelőtt meg­keresték a 2500-3500 koronát, most nem tudják elérni az egykori teljesít­ményt. Ezzel szemben az elektronikai részleg dolgozói több mint ötszáz ko­ronával keresnek többet. - A múlt héten vettük fel Lakatos Martin tizen­hat éves fiatalembert, aki azelőtt kise­­gítöiskolába járt. Naponta foglalkoz­tam vele. Napi négy órát dolgozik csak, de tíz nap alatt meg fogja keres­ni az 1600 koronát. Más itt az emberek munkához való viszonya - állítja Lu­zsicza Miklós, akitől azt is megtudom, hogy az Integra alkalmazottai között ritkaságszámba megy a torzsalkodás.- Őszintébbek, nyíltabbak az embe­rek. Tekintettel vannak egymás egészségi állapotára is, s minduntalan támogatni, segíteni próbálják a mási­kat. Olyan légkört teremtenek ezzel, amelyben jó együtt dolgozni - mondja beszélgetőpartnerem, aki nyugodt és tapintatos hozzáállásával válik a bete­gek segítőjévé és tanácsadójává. Igazgató kerestetik- Jelenleg nekem kell elvégeznem minden szükséges feladatot, az ügyin­tézéstől kezdve egészen a legapróbb részletekig. Keresek egy megfelelő embert, aki mindezt el tudná végezni helyettem. Sajnos, sokan éppen a fe­lelősségvállalástól riadnak vissza. Az irigyek megjegyzései is csupán ennyi­ből állnak: „Jó neked, már magánvál­lalkozó vagy!“, de hát belevágni egy kölcsönön álló vállalkozásba még nem jelent sikert, sem eredményeket! Tu­dom, olyan kollektívával dolgozom, amelynek egy része a régi gárda meg­bízható embereiből áll. Ez erőt ad. Ha nem állna módomban az ígért napon kezükbe adni fizetésüket, számitha­­nék türelmükre és megértésükre. Higgye el, ez a társadalom nem maga gyártja a problémáit. Valahol mindig az emberekkel volt és lesz a baj. Szerencsére erre nem a saját üze­münkből kell példát felhoznom. Mosolyok! Hol láttam utoljára ennyi elégedet­ten mosolygó arcot, magam sem tu­dom. Az Integra munkahelyi légköre mindenképpen eltér az általam eddig meglátogatott üzemekétől. A munka­pad mögött ülőknek sebesen jár a ke­zük, arcuk viszont nem tükrözi a mun­ka gyorsaságát és sietségüket, csu­pán az igyekezetét. Tudom, ők talán nem így fogalmaznának, én mégis ezt érzem mozdulataikban: egészségük a munkájukba vetett meggyőződés­ben van. Miután újra helyet foglaltak a munkapad mögött( éppolyan fényes kis huzal gyúlt a szivükben, mint ami­lyen a kezük alatt kész termékké hen­gereden. SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents