Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-10 / 175. szám
1992. augusztus 10. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Kerekasztal három székkel Negyvenhét százalék már nem kisebbség Alig néhány héttel a parlamenti választások után úgy hírlik, hogy Rimaszombatban is megkezdődött a vezető dolgozók „káderezése“. Három párt, illetve mozgalom - a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Szlovák Nemzeti Párt - járási vezetői konzultatív megbeszéléseket tartanak, amelyeken eldöntik a személycseréket. Ezekről a tanácskozásokról azonban hiányzik a járási választásokon győztes mozgalomnak, az Együttélésnek a képviselője. Hogy miért döntenek egy olyan járásban magyarok nélkül, ahol a lakosság 47 százaléka magyar ajkú? Többek között erre, de más kérdésre is szerettünk volna választ kapni, amikor felkerestük Dr. Vladimír Klimest, a DBP járási titkárát. (A DSZM járási elnöke az interjú idején több napos szolgálati úton tartózkodott, az ő véleményét ezért csak a későbbiekben tudjuk közölni.) • Titkár úr, valóban igaz a hír, hogy több poszton javasoltak és hajtanak végre személycserét a járásban?- Én nem tudom, hogy ön miről értesült, a választások után körülbelül két vagy három alkalommal tartottupk megbeszéléseket, amelyeken a DSZM és az SZNP járási képviselőin kívül én is jelen voltam. A tárgyalások során megállapítottuk, hogy néhány vezető dolgozó nem áll hivatása magaslatán, nem teljesíti a rá bízott feladatokat, és nincs is kilátás arra, hogy munkája pozitív irányban megváltozik. Ezekben az esetekben javasoltunk személycserét. • Milyen poszton, kiknél látják szükségesnek a visszahívíist, esetleg eldöntötték azt is, hogy kik lépnek a helyükbe?- Az új jelöltekről azt hiszem még korai lenne beszélni, hiszen ez az egész ügy még túlságosan újkeletű. Tulajdonképpen eddig három személy munkájával kapcsolatban merültek fel hiányosságok, nevezetesen a Járási Hivatal, a Járási Iskolaügyi Hivatal és a Járási Földhivatal vezetőinek posztján. • Az Együttélés PM járási képviselői nem vettek részt ezeken a megbeszéléseken. Őket a későbbiekben sem szándékoznak meghívni?- Közvetlen a választási eredmények kihirdetése után mi az elsők között kerestük fel az Együttélés PM járási irodáját, ahol gratuláltunk a járásban elért választási győzelmükhöz. Ezt követően kinyilvánítottuk együttműködési készségünket - ugyanezt megtettük más pártokkal szemben is. Pártunk nevében nyugodtan kijelenthetem - más pártok nevében nem nyilatkozom hogy nekünk nem célunk ezekről a tárgyalásokról kirekeszteni a magyarokat. Márcsak azért sem, mert a járás lakosságának 47 százaléka magyar nemzetiségű. És ott, ahol gyakorlatilag majdnem minden második polgár magyar nemzetiségű, nem beszélhetünk kisebbségről. • Nem azért volt „nemkívánatos“ a magyar képviselet jelenléte, mert ezek a tárgyalások ellenünk irányultak?- Erről szó sincs. Garancia erre a DSZM járási elnökének, Július Bénik mérnöknek a személye is, akit azt hiszem eddig korrekt embernek ismertek meg a magyarok (is). Az sem titok, hogy a Járási Földhivatal vezetőjének visszahívása kapcsán azt latolgattuk, hogy utódját járásunk mezőgazdaságilag legproduktívabb vidékén, tehát a magyarok lakta déli részen kell keresnünk. A legutolsó ülésünkön pedig elfogadtunk egy határozatot, mely szerint a javaslatokhoz ki kell kérni az Együttélés PM járási vezetőinek véleményét is. • Nekem az előbbi kérdés a Járási Iskolaügyi Hivatal vezetőjének tervezett leváltása kapcsán jutott az eszembe.- A hivatalvezető egyik hiányossága éppen az, hogy nem tudta megoldani a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos vitás helyzetet. Erre példa a város, a Rimaszombat iskolaproblémája, de a járás más településén is adódtak hasonló megoldatlan helyzetek. Járásunkban mindenkinek számolni kell azzal, hogy ha élnek magyar szülök- márpedig élnek, és nem is kevesen- gyermekeiket magyar nyelvű iskolába akarják járatni. A múltban az iskolaügyi hivatal szerintem úgy gondolkodott, hogy a problémát majd megoldja az idő. Nem oldotta meg, sőt ennek ellenkezője történt. Most már nehezebb lesz megoldani ezt a problémát. Tudjuk azt is, hogy az iskolaügynek egy komplex felmérési eredmény áll rendelkezésére, amelyben szerepelnek azok a községek, ahol nemzetiségi iskolát akartak nyitni - a hivatal ezt sem tette lehetővé. • A közeljövőben az említetteken kívül terveznek még másutt is személycserét?- Erről az újság hasábjain még nem kívánok nyilatkozni. Azt azonban már most elmondhatom, hogy a járásban nincs és nem is lesz „sepregetés“. Csupán azokon a helyeken javasolunk személycserét, ahol valóban égetően szükséges. Számunkra az sem döntő, hogy ki milyen pártnak vagy mozgalomnak a tagja, egy a fontos csupán: eredményesen végezze a rábízott feladatokat. Köszönöm a tájékoztatást. FARKAS OTTÓ Idegenforgalmi térképünk fehér foltjai Falusi turizmus A korábbi években Dunaszerdahelyen ilyenkor, nyáridőben csakúgy hemzsegtek a - főleg cseh - turisták. Ebben az évben nyugodt a város, a turistainvázió elmaradt. Ennek oka nem az államjogi elrendezésből eredő cseh és szlovák nézeteltérés, hanem egy sokkal prózaibb tény. A város híres termálfürdőjét csak július utolsó napjaiban nyitották meg, de azóta is csak két medence üzemel, ami semmiképpen sem felel meg az igényeknek. Az történt ugyanis, hogy az illetékesek valahogy megfeledkeztek a fürdő karbantartásáról, a szükséges felújításról, mire az mára katasztrofális állapotba került. Nem felel meg az alapvető higiéniai követelményeknek sem, ráadásul a vízben is felfedeztek valamit, ezért a közegészségügyi állomás nem engedélyezte a telep megnyitását, és úgy hírlik, bármely pillanatban újra bezárhatják. A város polgárai, akik vendégfogadásra, -látásra rendezkedtek be, némely esetben nem kis befektetés árán, most bosszankodnak, mert hatalmas jövedelemforrástól estek el. Bosszankodnak a víz szerelmesei is, mert jószerivel nincs hová menni, hogy megmártózzanak, de leginkább az utazási irodák bosszankodnak, mert forgalmuk egyébként is megcsappant a nehéz gazdasági helyzetben. Ezt tudtam meg Juhos Máriától, a Slovakoturist dunaszerdahelyi irodájának vezetőjétől.- Rengeteg érdeklődőt kellett lemondanunk - mondja. - Kár, mert már voltak állandó ügyfeleink, elsősorban Csehországból, akik évről évre viszsza-visszatérnek, mert nálunk aránylag olcsón nyaralhattak, kedvező körülmények között. Történjen ezután bármi, nehéz lesz ezeket az embereket visszahódítani. Ehhez nem fér kétség. Pedig a Slovakoturist valóban olcsón kínálja a szálláshelyeket. Egy két- vagy háromtagú család potom 900 vagy ezer koronáért hét éjszakát tölthet a Csallóközben félpanzióval. Magánházaknál még olcsóbb a szállás, ennek legfeljebb a felét kell fizetni. Persze akár elsöosztályú szállodát is biztosíthatnak az érdeklődőknek, de jól felszerelt kempinget is alig száz méterre a termálfürdőtől. Ezt a Járási Lakásszövetkezet rendezte be, s most ott áll üresen. A termálfürdő azonban csak egy a lehetőségek közül. A Csallóköznek - annak ellenére, hogy a bősi vízerőművel alaposan tönkretették - vannak ezenkívül is csodálatos tájai, természeti szépségei, nevezetességei, amelyek mágnesként vonzanák a turistákat. Turistaparadicsom lehetne ez a vidék, csak némi befektetés kellene a vendéglátás, a közlekedés, az infrastruktúra fejlesztésébe. A Slovakoturist még így is megpróbálja népszerűsíteni a környéket, a falusi turizmust, ahogy azt Juhos Máriától hallottam.- A Csallóköz valóban csodálatos vidék. A Kis-Duna például páratlan természeti tünemény, amelytől még a világhírű tengerkutató, Cousteau is el volt ragadtatva, amikor tavaly itt járt. Kirándulásokat, sétakocsikázást szervezhetnénk a Kis-Duna vagy az öreg Duna még mindig vadregényes partjaira. A magyaros konyha messzi földön híres, máshol aranybányát csinálnak belőle. Mi is rendezhetnénk disznótoros vacsorákat, borkóstolót stílusos falusi pincékben, pikniket magyaros ételekkel, konyhakülönlegességekkel. A szapi vagy a nagy légi halászcsárda is megérne egy misét. Esetenként állatbemutatókat is tarthatnánk valamelyik mezőgazdasági szövetkezetben városi gyerekeknek, akik legfeljebb a tévé képernyőjén látnak tehenet. Az ide érkező turisták megismerkedhetnének a falusi életmóddal, szokásokkal, a múzeumokban, tájházakban az egykori paraszti élet eszközeivel, szerszámaival. Rengeteg energiát fordítottunk az említett kínálat népszerűsítésére, de a - jobb kifejezés híján hadd nevezzem így - falusi turizmus valahogy nem akar beindulni. Kár, mert óriási lehetőség rejlik benne. Kétségtelenül, csakhogy a Csallóközben még azt sem tudják kihasználni, ami tálcán kínálkozik. Gondolok itt a termálfürdőre, amelynek a sorsa továbbra is bizonytalan. Privatizálni kellene. Ki is tűzték az árverést, de sajnos, túl későn, június végén, amikor már javában tombolt a nyár. Bárki vette volna meg, mindenekelőtt fel kellett volna újítani, s az idei föidény bevételétől máris elesett volna. Az árat azonban túl magasra szabták, ezért máig sem kelt el. Pedig ez a termálfürdő aranybánya lenne egy ügyes vállalkozó kezében, akárcsak a falusi turizmus, ha ügyesen megszerveznék. PALÁGYI LAJOS Egy délután a FINC-ben A tűz mellett énekelni illik... Hogy mi az a FINC? Erre nézve többféle elmélet létezik. Például: Fiatalok Igen Népszerű Campingtábora. Vagy: Finom, Intelligens Népek Campingtábora. Esetleg: Furcsa, Igen Nagyszerű Camping. A rövidítés értelmén még vitatkozhatnak a tudósok, de a lényeg az, hogy ez egy tábor. Most rendezte meg először Nagyráskán a MISZ néhány élenjáró képviselője. A tábor elég közel van a Labore folyóhoz, nem messze a falu szélső házaitól. Elég hosszú és nem túl jó minőségű kőút vezet oda, amelynek elején kézzel pingált tábla hirdeti nemes egyszerűséggel - ha esetleg nem tudná valaki hova keveredett -: „TÁBOR“. Maga a tábor tulajdonképpen csak néhány sátorból áll, valamint egy kerekeken guruló lakókocsiszerű' szerkezetből, amelyet a népnyelv „maringotkának“ nevez. Könözsi István illusztrációs felvétele A tábor közepén csendélet fogad: hamuval lepett üszkösfadarabok, néhány krumpli a fűben szertegurulva, valamint egy igen kormos bogrács, amelyből egy halcsontváz lóg ki szelíden a földre. A halászlé romjaitól nem messze pedig egy fél papucs és egy törött fésű található. Hm. Mozgalmas éjszaka lehetett. A táborban kevés az ember: mint informátoromtól megtudom, a nagy többség fáért indult, mivel ma délután gulyásfőzés van műsoron. Addig mindenesetre még el lehet menni fürödni a közeli holtágba, amiben rák is van. Namármost, ehhez tudni kell, hogy a rák csakis a tiszta vizet kedveli, tehát a „rák is van benne“ utalással mindenki számára nyilvánvalóvá kell hogy váljon: ez olyan tiszta víz, amelyet nem akárhol találni széles e respublikában. A víz milyensége felől érdeklődve egyébként egy pöttöm gyerek nagy on. egy szerű és praktikus tanácsot ad: „Próbáld ki“. Mire a fürdözök visszatérnek a holtágról, befut a címzetes föszakács, a gulyáslevesek avatott szakértője. Mint kiderül, eredetileg birkagulyás szerepelt az étlapon, mégis marha lett belőle. Hát istenem, ilyen állat volt kéznél. Hamarosan serceg az olaj a nagy fazék alján, fehér hagymaszeletek pirulnak benne, ki-kicsap a vasláb alól a tűz csípős füstje. Néminemű boritalok is találtatnak néhány előrelátóbb ember jóvoltából, ezen szerető gondoskodásért általános rokonszenvet nyernek cserébe. A szélső sátor mögött néhányan éppen gyors halálra ítélnek egy csincsillanyuszit, amit az éjszaka folyamán egy gödörben tartottak fogságban, a kukoricás közepén. A nyúzok kissé gyakorlatlannak tűnnek, ezt abból gondolom, hogy ketten húzzák a szerencsétlen nyúl két első lábát, ketten a két hátsó lábát, egyvalaki egy irdatlan nagy késsel szabdal bele itt-ott a tetembe, ezenkívül pedig még egy valaki oldalról tanácsokat osztogat, és bíztatja a botcsinálta henteseket. Csak azt remélem, előtte agyonütötték a jobb sorsra érdemes állatot. Estébe hajlik lassan a délután, szólnak a közeli templom harangjai. A tábor lakóinak egy része helytörténeti előadást hallgat, csak úgy, farönkökön ülve a tűz parazsa mellett. Az előadást gulyásrotyogás festi alá hangulatosan, néha ki-kikap valaki egy forró burgonyát a hamuból. Ez az előétel. A szervezők istentiszteletre invitálják a táborlakókat a közeli református templomba, a tábori élet fáradalmai ellenére, szabadidejüket nem kímélve néhányan el is zarándokolnak a templomba. Az istentisztelet után a tiszteletes úr hívja meg a hithü zarándokokat egy kis tereferére a parókiára. A mélyértelmű és nagyon is komoly teológiai párbeszéd alatt jó hatásfokkal fogyasztották a bombont és a főtt kukoricát, értsd ezalatt, hogy semmit sem hagytak se egyikből, se másikból. A táborban, a csillagokkal teleszórt éjszakai ég alatt ropog a tűz. Szól suhogtatja a galagonyabokrokat, fel-felhangzik a szó, a nevetés a sötétben, ciripelnek a tücskök és... itt álljunk meg egy pillanatra. Az idilli környezetet rontotta a bömbölő zene, amely egy mosógép nagyságú magnóból tört elő. Jó zene volt, csak éppen nem tábortűz mellé való. Amint azt a veterán táborozok pontosan tudják, tűz mellett énekelni illik, lehetőleg reggelig és egyfolytában - maximum egy gitár mellett. Egyáltalán minek egy táborba villanyáram? De hát fiatal még ez a tábor, úgyszólván újszülött, tanulniuk kell a rendezőknek és a résztvevőinek egyaránt. Jövőre már biztosan jobb lesz, aztán egyre jobb és jobb, remélhetőleg jó pár éven át. TÓTH FERENC
