Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-08 / 174. szám
1992. augusztus 8. Belföld Hová tűnt a tulajdonos? ÉPÜLET-SORSOK RIMASZOMBATBAN Rimaszombat Főterének legimpozánsabb épülete, a Tátra Szálló „kalapács alatt“ talált új gazdára. Az egykori megyebálok színhelye (akkor még Három Rózsának hívták) az új tulajdonosnak - aki állítólag szállodai szakember, és Besztercebányáról jött Rimaszombatba a félig kész épületet megvásárolni - bizony több millió koronájába került. A Járási Építőipari Vállalat (ma Staviservis) még évekkel ezelőtt elkezdte a szálló teljes külső és belső átalakítását, amit az árverés napjáig mintegy háromnegyed részben el is végzett. Az építők az árverést követően még vártak egy ideig (talán az új tulajdonos biztatására), aztán lebontották a kerítést, és elhurcolkodtak. Az új tulajdonos azóta sem jelentkezett sem nálunk, sem más vállalatnál, az épületen nyoma sincs a munkálatok folytatásának, sőt a tulajdonos meg a Városi Hivatal felszólítására sem válaszolt, az általa megadott telefonszámon sem jelentkezik hónapok óta senki. így az épület ott áll a Főtér keleti sarkában nem gazdátlanul ugyan, de magányosan, és enyhén fogalmazva rontja a városképet. Pedig a városi hivatal dolgozóinak az volt az elképzelése, hogy az új tulajdonos a már átépített belső szállodai részt újra lebontja és korszerűsíti, mivel azt még elavult tervek szerint kivitelezték. A szobákban nincs mosdó, se WC, amit a belváros szívében fekvő szállodától elvárna a vendég. Szerény számítások szerint még további 10 millió kellene az épület átépítésének befejezéséhez, ami bizony majdnem kétszerese a vásárlási árnak. A városban azt is beszélik, hogy egy külföldi személy kérte fel a besztercebányai illetőségű ismerősét - kerül amennyibe kerül, vásárolja meg az épületet. Később a külföldi meggondolta magát, elállt vásárlási szándékától, amit későn közölt megbízottjával. Ezt a hírt azonban Rimaszombatban egy hivatalban sem erősítették meg, már csak azért sem, mivel időközben a vásárlónak nyoma veszett. A városi hivatal továbbra is keresi a vele való kapcsolatfelvétel lehetőségét, talán egyszer majd sikerül is. A jelenlegi építkezési és városrendezési törvények ugyanis lehetővé teszik, hogy a városi hivatal kötelezze a tulajdonost az építkezés befejezésére vagy az épület eladására. Ez év januárjában a Rimaszombati Városi Hivatalban jelentkezett a városi mozi eredeti tulajdonosának jogutódja, és kérte vissza a mozi épületét. írásos dokumentumot a mozi államosításáról nem tudott felmutatni, mivel a háború után kiadott törvény értelmében - amely kimondta, hogy minden ötnél több férőhelyes mozi az állam tulajdonát képezi - az ő moziját nem államosították. A későbbi vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a kérvényezőnek igaza van, mivel 1950-ben egy más törvény szerint valóban az állam tulajdonába került az épület. A jogutód nem tudott mit kezdeni a visszakapott épülettel. Bérbe adta hát egy üzletembernek, aki nem akar benne tovább mozit üzemeltetni, hanem autószalont kíván nyitni. A vetítés még a tavasz beállta előtt megszűnt az épületben, a mozi-kellékeket áthelyezték a kultúrházba, amely azonban nem filmvetítés céljából lett építve, az egyetemes kultúrát kell, hogy szolgálja. Ezért a vetítés kultúrműsorok esetén elmaradt. Jelenleg a szabadtéri vetítések töltik ki az űrt, a hidegebb évszakokban pedig valószínűleg a volt pártépületben kap állandó helyiséget a mozi. (tt) A Tátra Szálló... (Aszerző felvételei) és a mozi épülete Közhírré tétetik: „Kinyílott“ Rozsnyó legszebb (Három) rózsája „Meghívlak egy almáspitére - a Sárga Rózsába." „A Vörös Rózsában elbeszélgethetünk egy pohár tokaji mellett.“ „Holnap együtt ebédelhetnénk - a Fehér Rózsában“. Szombat óta így beszélgetnek egymással a barátok, üzlettársak, szerelmesek Rozsnyó városában. E gömöri települést szebb időkben a rózsák városának is nevezték, de a „Fényes Szelek“ korszakában csak „égig érő gizgazok" burjánoztak a szocialista ugaron. A kertészből párttitkárt „csináltak“, a rózsákból pedig csak a tövis maradt. No meg egy borozó, amely csupán nevében volt őrzője a valamikori virágos nyárnak. De hat esztendeje azt is bezár(at)ták. Könnyeket senki sem ontott érte, hiszen addig sem nektárral és ambróziával kínálták az ide betérő vendégeket... De térjünk a lényegre. A világhírű nevezetességek megtekintésére ide özönlő turistáknak tátva marad a szájuk, ha meglátják a Domicai, Gombaszögi, Dobsinai-cseppköbarlangok föld alatti tündérkertjeit vagy a Szilicei, Pelsőci, Murányi-fennsíkok tündérmesékbe illő egzotikumát. De akkor is tátva marad a szájuk, ha a kimerítő túrák után egy kiadós ebédre, pihenőre vágyva betérnek valamelyik rozsnyói étterembe, szállodába. A kínálat csapnivaló, a felszolgálás még inkább, de a legcsapnivalóbbak a (legtöbb helyen nem is létező) szolgáltatások... Ezért is van az átlagosnál nagyobb hírértéke annak az eseménynek, hogy Rozsnyón „kinyílott“ a legszebb rózsa, amiről a helybéliek és az ide érkező vendégek eleddig csak álmodhattak. Azaz szolgáltatásait kínálja a HÁROM RÓZSA. A név, avagy egy-egy rózsa; egy cukrászdát, egy borozót és egy éttermet jelképez. A Tótpeti László, neves gasztronómiai szakember tervei és ötletei alapján Peter Teslár belsőépítész által kivitelezett, olasz bútorokkal berendezett, Farkas Béla szobrász és Szentpéterí Ádám festőművész alkotásaival díszített vendéglátó-ipari létesítményt a városi hivatal üzemelteti. A Szuper „A“ kategória szintjét megütő környezetben közel másfélszáz vendég extra ellátásáról képesek gondoskodni. A földszinti cukrászda és étterem levegőjét nem szennyezheti dohányfüst, de a 15-18 fokos állandó léghőmérsékletű és kellemesen magas páratartalmú pincehelyiségben is légkondicionáló berendezés gondoskodik a kiváló tokaji borok „társaságában“, hétvégeken cigányzene mellett szórakozni, kikapcsolódni vágyók jó közérzetéről. A finomabbnál finomabb italokat és a gömöri ételkülönlegességeket első, illetve másodosztályú ár-Szabad ÚJSÁG 5 Illusztrációs felvétel Hej, halászok, halászok... Estétől kivilágos virradatig A Hölt-Vág rejtett, érintetlennek tetsző öblében napnyugtával élénk mozgolódás támad. A vadkempingezök a csillagos sötétség beálltáig sietve felverik ideiglenes éjszakai szálláshelyüket. Munkájuk végeztével kis tűz köré kuporodnak, s nem is annyira a meg-meginduló beszélgetések, mint a Holt-Vág élő csendje, s az itt is, ott is fellobbanó apró tüzek kötik le figyelmüket. A kora estét kísérő alkonyatot nem csupán ők használják ki. A folyó partját birtokukba veszik az éjszakai horgászok is. Rózsa Antal a botokat állítja fel a parton, míg barátja, Dusán a nagy gumitömlőt fújja fel. Fia ezalatt már kukoricát és kukoricasrótot adagol a zacskókba. Az apa vízre bocsátotta már a tömlőt, gumicsizmákban megközelíti, s kényelmesen betelepszik a közepébe. Nyakába akasztja a zsineggel összekötött egy pár húsvágódeszkát - ezek szolgálnak evezőül. Néhány ügyes evezöcsapással máris a Vág kellős közepén lebeg „járművében“. Hozzáfog a beetetéshez. Amint befejezte, a kijelölt helyekre polisztirénkockákat helyez, így jelöli meg a pontos irányt, amerre majd az ólomnehezékkel ellátott horoggal tér vissza. A fenékhorgászok között ezek után is bámulatos összmunka folyik. Néhány órával később, amikor már valamennyi szükséges műveletet elvégezték, jólesön leheverednek. Szívesen megosztják velem horgászélményeiket.- Látja azokat a tüzeket ott a túloldalon? Ők valamennyien a barátaink. kategóriákban kínálják az arra szomjazóknak és éhezőknek. Ez a teljesítmény a rozsnyói polgárok büszkeségét is fénylöbbé tette néhány „csillagnyival“. Amióta ide betérhetnek, még a hangulatuk is rózsásabb. A múlt héten a szombat estét mind együtt töltöttük ezen a parton, voltunk vagy húszán! Egyik társunk hatvanhét kilós harcsát fogott, akkorát, mint én vagyok! Vannak itt halak, csak érteni kell a fogásukhoz. Mi ellestük a fenékhorgászásnak ezt a módját, és bizony nem jártunk rosszul - árulja el Antal, s a komáromi horgász felszerelését a hobbi több éves művelése bizonyítékának tekinthetjük. Ugyancsak „profi“ Dusán horgászfelszerelése is. Nem csoda, hiszen mindketten fiatalon kezdett kedvtelésükhöz tértek vissza, amikor néhány éves szünet után a futballpálya és a kocsmai beszélgetések helyett a folyópartot választották. - A család sem ellenzi, ha némelykor az egész hét végét a Vág-parton töltjük, hiszen a jó halászlé és a rántott ponty nekik sincs ellenükre - teszi hozzá Dusán. Az éjszakai horgászok fénycsóvával pásztázzák a vizet, s beszélgetésünk idején sem veszik le a szemüket botjaikról. Ennek ellenére a várt fogás „jelének“ tekintik a néhány, éjszakai fürdőzésre vágyó vadkempingezöt, amikor azok a közelükben kívánják élvezni a víz sima felszínén a gyors siklást. Horgászainkat még a déli napfény is a parton találja. - Tudja, ha nincsen kapás, mindvégig kitartunk, hiszen nem szívesen térünk haza üres kézzel. Ha viszont eredményes volt az éjszakai horgászás, miért ne maradnánk még tovább? - mondja Antal búcsúképpen. Távozásom után talán még néhány hallal, „gazdagabb“ lett. SZÁZ I. „Meghívlak egy almáspitére - a Sárga Rózsába“. „A Vörös Rózsában elbeszélgethetünk egy pohár tokaji mellett.“ „Holnap együtt ebédelhetnénk-a Fehér Rózsában.“ KORCSMÁROS LÁSZLÓ
