Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-08 / 174. szám
6 Szabad t JSÁG Kultúra 1992. augusztus 8. Tanuljunk meg tanulni! Tudom, nem kellemes téma a nyár kellős közepén. De a közelgő szeptemberre is gondolni kell: az iskolakezdésre, az átképző tanfolyamra, az új munkahelyre. A képességeinkre, a memóriánkra, amely vagy nem az igazi, vagy nem a régi. Kivel ne fordult volna már elő, hogy éppen abban a bizonyos pillanatban nem jutott eszébe egy adat, egy név? Kinek ne lennének szorongásai, hogy ebben a korban már nem képes elsajátítani egy idegen nyelvet, elvégezni egy tanfolyamot, mert az agya már nehezebben fogadja be az új ismereteket. Pedig a szakemberek szerint a memória minden életkorban fejleszthető. Ezért figyeltem fel egy Magyarországon megjelent könyv hírére, melynek címe TANULÁSMÓDSZERTAN, szerzője pedig OROSZLÁN PÉTER pedagógus, a budapesti Raktár utcai Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára, aki tanulni is tanít. Mi több, pedagógusok számára (ugyanitt) egynapos tanfolyamon ismerteti a tanulásmódszertan jelentőségét. Kötete sokak érdeklődésére tarthat számot, segítség lehet pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak, mindazoknak, akik munkahelyükön jobb eredmények elérésére törekszenek vagy csak egyszerűen „hatékonyabban“ szeretnének olvasni. A negyvenhat fejezet egyike a hatékony tanulás „nélkülözhetetlen feltételeiről“ szól. Közülük legfontosabb, hogy a szülői nevelés ne tegye tönkre azt a fajta nyitottságot, amellyel általában minden gyerek a világhoz közelít. Ez esetben nem lesz probléma a tanulás során, a gyereknek nem kell majd „végigküszködnie“ az iskolát. Ennek érdekében a tanulás módszertanát először is a tanítóknak, tanároknak kellene elsajátítani. Az igazi pedagógus tudja, hogy a tanítás első számú feltétele - felkelteni az érdeklődést. A tanuló szempontjából viszont fontos fejleszteni magunkban a manapság annyira divatos „pozitív gondolkodást“. Ha egy gyereknek a tanár „unalmas“, akkor Oroszlán Péter tanácsa értelmében hívjuk fel a figyelmét a tárgyra, hogy annak önmagában való érdekességére összpontosítson. Képzelje el azt, hogy most nem az iskolában ül, hanem az életnek egy érdekes jelenségével találkozik. Tanáraink révén mindannyian találkozhattunk a „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk“ felhívással, amelyet a szóban forgó kötet szerzője is kihangsúlyoz. További tennivalónk megismerni önmagunkat és önbizalomra tenni szert. Meg kell magunkról állapítanunk, milyen módon vagyunk képesek ismereteket elsajátítani. Van, aki a látványra koncentrál, az ún. vizuális típus. Más hallás után tanul szívesen, az ő számára ajánlható a félhangos tanulás. A „motorikus“ típus esetében fontos, hogy a tanulás folyamatát valamilyen mozgás kísérje. Az önmagáról így szerzett felismerést ki-ki a saját javára fordíthatja. Az „Emlékezés és akarat“ című fejezetből megtudhatjuk, hogy a szándék szerepe ugyancsak alapvető jelentőségű. Kísérletekkel bizonyították, hogy könnyebben elsajátítunk valamit, ha azt valóban „akarjuk" is. S ez érvényes fordítva is: ha valamit nem akarok megjegyezni, akkor nem is jegyzem meg. A tanár szerint nagyon gyakori a középiskolában a „magolás“. Pedig nem elég egy nap múlva emlékezetből elmondani valamit, ha azt nem törekszünk tartósan megjegyezni. Pedig csak oly módon lehetünk „többek“, ha valamihez valóban közel kerülünk, ha valamit alaposan megismerünk. Azt, hogy valóban megértettünk-e egy szöveget, oly módon ellenőrizhetjük, hogy megpróbáljuk a saját szavainkkal elmondani. Ne olvassuk el egyszerre a szöveget, hanem szakaszonként, fejezetenként. Ha hosszabb gondolati egységenként végiggondoljuk, amit olvastunk, s ezt a saját szavainkkal megpróbáljuk reprodukálni, többre megyünk, mintha ugyanazt a szöveget ötször-hatszor elolvastuk volna. A tanulás egy aktív folyamat, amely igényli a személyiség teljes kapacitását, vagyis a teljes odafigyelést. Fontos még a visszavisszatérés az olvasmány elejére, az előző fejezetekhez, melynek során megállapíthatjuk, mennyire volt hatékony a tanulásunk. Ha egy fogalmat, gondolatot akarok visszakeresni a könyvben, nem kell elolvasnom az egészet alaposan, hanem „ráállok“ a gondolkodásommal arra a bizonyos területre, és a könyvet figyelve keresem azokat az adatokat, amelyekre szükségem van. Ezt nevezzük „tájékozódó olvasásnak“. Ez tulajdonképpen a gyorsolvasás egy fajtája, melynek során benyomásokat szerzünk, nagy vonalakban megismerkedünk az anyaggal, így már nem veszhetünk el az apró részletekben. A magyarországi pedagógus szerint a középiskolások jelentős része nem tud olyan szinten olvasni, amilyet a középiskolai oktatás megkövetel. Ezért is tartja fontosnak, hogy az olvasásfejlesztéssel minél szélesebb körben foglalkozzanak. Felnőttkorban is. Ez valóban mindannyiunk számára fontos lenne, hiszen nemcsak az iskolában, a munkahelyünkön is gyakran kerülhetünk „vizsgahelyzetbe“. Márpedig a vizsgaláz jelentékeny teljesítménycsökkentő hatású! A jó fellépés pedig csak növelheti munkánk eredményességét. Ahogy Oroszlán Péter kifejti, a koncentrációs állapot elérése nélkül nem is érdemes leülni egy könyvhöz. Az anyagra mindenekelőtt „rá kell hangolódnunk“, csak így érhetjük el a legrövidebb időn belül a legjobb eredményt. A könyv gyakorlatokat ismertet, melyek segítségével megtanulhatunk „befelé“, önmagunkra figyelni, és a szétszórtság állapotából rövid időn belül a koncentráltság állapotába jutni. Akár a tanítási órát is lehet ilyen gyakorlattal kezdeni. (A figyelem tárgya lehet egy képzelt dolog, akár egy szál virág.). A szerző továbbá hangsúlyozza a sok diák által gyűlölt memoriterek fontosságát, melyek által emlékezöképességünk jelentős mértékben fejleszthető. A Tanulásmódszertan rengeteg hasznos tanáccsal szolgál, melyek segítségével megkönnyíthetjük a tanulás nehéznek tudott folyamatát, hozzásegíthetjük gyerekeinket a jobb tanulmányi eredmények eléréséhez. (Oroszlán Péter könyve a budapesti, Rákóczi úti Könyváruházban, valamint az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban (Bp. III. kerület, Raktár u. 1) kapható.) (-haraszti-) A másság gazdagít Václav Havel: „A remény nem az a meggyőződés, hogy elöbb-utóbb minden jóra fordul, hanem az a bizonyosság, hogy akárhogy is fordul, a dolgoknak értelme van. “ Az idézetben megfogalmazott haveli remény indíttatta útjára járásunkban elsőként az oktatás folyamatában megvalósítható alternatív kezdeményezéseket. A kísérletezés nem zárja ki a felelősséget, sót, inkább fokozza azt: azért élek a világban, hogy az általam szépnek és jónak vélt dolgokat felfedeztessem másokkal is, ha arra megvan a másikban is a hajlam. Ez az a haveli reményből eredő bizonyosság, amelynek át kell hatnia minden felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő embert. Pedagóguskörökben a novemberi szelepek megnyitása után sokat beszélnek a módszerekről. Az egyedül üdvözítőről. Ilyen pedig nincs. Csak a szakmáját tudó, értő, szerető és megszállott pedagógus van. És öröm, hogy vannak ilyen pedagógusok, és vannak, akik segítik ezeket a sokat vállaló embereket. Tornaiján az elmúlt tanévben Szlovákiában egyedülálló pedagógiai kísérlet valósult meg Szögedy Anna igazgatónő és Hubay Adél pedagógus jóvoltából a Rimaszombati Tanügyi Hivatal Módszertani Osztályának közreműködésével: bevezetésre került a Tolnai-módszer. A kis elsősök a magyarországi módszer segítségével tanultak meg írni, olvasni. Miben tér el a módszer a hagyományostól?* A Tolnai-módszer lényege: a felfedezés örömé viszi előbbre és előbbre a tanulókat. A heurisztikus programozású olvasás- és Írástanítás játékos, a gyerek életkorához igazodó, sok mozgással, mondókával, rajzzal és mindenféle ritmuskombinációval csatlakoztatható módszer, amely az óvodáskor cselekvéseire, tevékenységeire épül. A módszer nem igényel előkészítő szakaszt. Az iskolába lépés második napján a tanulók már megismerkednek a központi segédeszközzel, a programfallal, amely a hangok hívóképével megszólaltatja a mégoly bátortalanokat-is. A gyermekek nem tanulnak szóképeket, mert a szóképtanulás idegen a magyar nyelvtől. A tárgyképek megtanulását párhuzamosan kötik a betüelemek vázolásával, közben megtanulják a tárgyképekhez tartozó mondókákat sok mozgás kíséretében. Szeptember harmadik hetétől a mássalhangzók már vendégségbe járnak a magánhangzókhoz: így születik a szó, míg eljutnak az igazi örömhöz: olvasni tudok! S valóban: november végén megkezdődhet az igazi olvasás a csodálatos, világviszonylatban egyedülálló Olvasókönyvből. A programfal biztosítja a tanulók logikai gondolkodásának, szókincsének, kifejezóképességének nagymértékű- fejlődését. Járásunk pedagógusai az elmúlt tanév folyamán megismerhették a módszert élőben is. örvendetes, hogy a tavaszi és az augusztusi átképzés során 60-65 pedagógus volt kíváncsi Tolnai Gyuláné lebilincselő előadására. Járásunk 6 iskolájának 8 első osztályában kerül a módszer bevezetésre az 1992/93-as tanévben, „kis kísérlet“ formájában, ha erre az oktatásügyi minisztérium anyagi áldását adja! Ha nem, pedagógusaink akkor is hajlandók lesznek önerőből vállálni a másságot, amely ebben az esetben is gazdagít. ÁnÁM71TA 'í 'ONG*^ MAGYAROK III. VILÁGKONGRESSZUSA Budapest, 1992. augusztus 19.—21. A Magyarok Világszövetsége 1992. augusztus 19-e és 21 -e között rendezi meg a Magyarok III. Világkongresszusát. Szíjártó István, a kongresszus szervezőbizottságának főtitkára így jellemezte a nagy eseményt: „Valamennyi magyar találkozóját tervezzük. Politikai, vallási, pénzügyi szakadékokat is szeretnénk áthidalni, nemcsak óceánokat. Magyarság-felfogásunk egy szellemi magyarságé, mely független az országhatároktól. A határokat Toldi Miklós és János vitéz, Bornemissza Gergő és Nemecsek Ernő őrzik, együtt a csángó fohászokkal, archaikus népi imádságokkal. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok, izraeliták és az összes hitfelekezet ünnepi imáitól, legjobb tudósaink, művészeink gondolatcseréitől, a perlekedő politikai pártok, vetélkedő egyesületek kézfogásától egy új ezredvégi hídépítést remélünk. Mindenkit vendégül várunk - Csoóri Sándor elnök szavaival élve - „jó gondolataival, megőrzött hűségével, áldozatkészségével, bátorító reményével együtt“. A Viiágkongreszus programja 1992. augusztus 18. 14.00- 20.00 Regisztráció a Budapesti Kongresszusi Központban 17.00 „Magyarok az Újvilágban“ kiállítás megnyitója a Legújabbkori Történeti Múzeumban 18.00 Istentiszteletek a budapesti központi templomokban 20.00 Nyitóhangverseny a Budai Vár Karmelita udvarán augusztus 19. 7.15 Autóbuszok indulása az Erzsébet térről 8.00- 9.45 Koszorúzási ünnepségek 11.00- 13.00 Ünnepélyes megnyitó a Kongresszusi Központ Pátria termében 14.00- 17.30 Küldöttközgyűlés a Bartók teremben 14.00- 17.30 Vitaindító előadások a'Pátria teremben 17.30 Autóbuszok indulása a Parlamenthez 18.30 A köztársasági elnök a Parlamentben fogadja a kongresszus résztvevőit augusztus 20. 9.00- 17.00 A küldöttközgyűlés folytatja munkáját a Bartók teremben Fakultatív programok 9.00- 17.00 A Budapesti Kongresszusi Központ- Pátria termében: Találkozás magyar értelmiségiekkel- Különböző termeiben: Kiállítások, árusítások A múzeumokba óránként autóbuszok indulnak a Budapesti Kongreszszusi Központ elöl 10.00- 17.00 Múzeumlátogatások Egyéb programajánlatok: Megközelítés egyénileg 10.00 Tisztavatás a Kossuth téren 12.00 Állami koszorúzás a Szent István szobornál reggeltől estig Búcsú (mesterségek ünnepe, néptáncbemutatók, kirakodóvásár) a Várban 21.00 Tűzijáték 17.00 Mise a Szent István Bazilikában és Szent Jobb körmenet 20.00 Jótékonysági koncert a Zeneakadémián augusztus 21. 9.00- 12.00 A küldöttközgyűlés folytatja munkáját a Bartók teremben 9.00- 12.00 A Világkongresszus folytatja munkáját a Pátria teremben 14.00- 17.00 A küldöttközgyűlés folytatja munkáját a Bartók teremben 14.00- 17.00 „Áz egyházak a magyarság életében“ - előadások a Pátria teremben 17.30-18.00 A Világkongresszus ünnepélyes befejezése a Pátria teremben 18.00- 19.00 Néptánc Gála a Kongresszusi Központ Pátria termében 19.00 Autóbusz indul a Kerepesi temetőbe 19.30 Koszorúzás Perényi Zsigmond sírjánál 21.00 Búcsúvacsora több helyszínen, illetve részvételi díjas záróbankett a Gelléd Szállóban.
