Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-08 / 174. szám

4 Szabad ÚJSÁG________ Szolgáltatás - Gazdaság 1992. augusztus 8. Parkoló Őrült spanyolok kiskocsija t Ibi Amióta a német Volkswagen adoptálta Spanyolország egyetlen autó­gyárát, a Seat az eladási toplistákon egyre inkább előretör. Az igaz, hogy még nincs a tiz legjobb között, de a Volkswagen által nevelt Seat radikális előretörésre számit a német autópiacon. Ezt főleg az Ibizával szeretnék elérni, amely már régebben is jó kocsinak számított, de a wolsburgiak által kieszközölt 430 változtatás által még jobb lesz. Ha egy autón ennyi módosítást végeznek el, akkor már természetes, hogy a nevén is változtatni kell. Persze az Ibiza nem kap teljesen új nevet, csupán egy jelzőt: New Style - azaz új stílus. A régi Ibizáktól eltérően teljesen átdolgozták a kocsi elejét, a hűtő belépöéleit, a fényszórók állását, az elülső lökhárítókat stb. Ezáltal az Ibiza már inkább az Opel Corsához kezd hasonlítani, mintsem elődjéhez. Az irányjelzó lámpák új formatervezése és elhelyezése nagyon sok új, gyakorlatlan vezetőnek könnyíti meg az életét, ugyanis az eredeti Ibizától eltérően kicsit megasabban vannak elhelyezve, s ezáltal kisebb a való­színűsége, hogy egy ügyetlen parkolási manővernél széttörik, megnyo­módik. A belső kiképzésben is több változtatást eszközöltek. A csomag­tartó fedele viszont nagyon hasonlít a Golféhoz, ennek ellenére még sok minden hiányzik ahhoz, hogy ezt a minőséget el tudják érni. Az Ibiza New Style vezetési tulajdonságai már-már elérik a Volkswa­genét, de még sok kellemetlen apróság miatt nem az igazi. Többek között ilyen csekélységnek számít a kormány, amely nagyon furcsa szögben áll, s ezáltal kissé kényelmetlenné teszi a vezetést. Ezenkívül nagy hátrány a kocsi túl hangos motorja is. Ezt a néhány kisebb fogyatékosságot leszámítva, műszaki adatai nagyon jók. Aránylag kis térfogatú motorral (1193 cm3) nagy sebességet tud elérni (157 km/h). A fogyasztása sem nagy, 100 kilométerre átlago­san 6,6 litert fogyaszt, és ami a gyorsulását illeti (0-ról 100 km/h-ra 14,5 másodperc alatt), nem mondható éppenséggel ócskavasnak. Végezetül pedig az áráról. Ha most azt írom, hogy nem drága autó, akkor talán többen is felhördülnek az ára olvastán - de melyik autó olcsó manapság? Ára a japán kiskocsik kategóriájába tartozik, s ezért a vásárló VW-minőséget kap - 13 890 márka. A tömeggyilkos neve: Az autósok legtöbbje tudja, hogy milyen „kellemes meglepetés" az autó karosszériáján megjelenő rozsdafolt. Ezt persze főleg azok ismerik, akiknek régebbi évjáratú gépkocsijuk van. Ráadásul, mihelyt megjelenik, számíthatunk arra, hogy rövidesen „kivirágzik“ tőle az egész gépkocsi. Ha idejében észrevesszük, talán még megmenthetjük a karosszéria megtámadott részét, s ezáltal azt a néhány zsebünkben lapuló bankót is, amit új borítólemezre kellene költenünk. Leggyakrabban a korrózió a sárhányók mentén, az ajtóknál és a motor-, illetve a csomagtér tetejét borító lemezeken üti fel a fejét. Ezek azok a helyek, amelyeket a nedvesség az évek során a legkönnyebben éri és károsítja. S hogy miként menthetjük meg a még menthetőt? íme, itt a „használati utasítás": Elsőként a lakkozást kell eltávolítanunk, amelyben nagy segítségünkre lehet a motoros köszörű. Ez ugyanis aránylag gyorsan eltávolítja a festéket. Ezt követően kalapáccsal a leköszörült helyen - ahol a rozsdásodás van - kisebb lyukat ütünk, ahová majd a tömítés (gitt) kerül. Ezután’kezdünk el a gittel dolgozni. A tömítésre a leginkább a poliészteres gitt felel meg, mivel ez tapad a pléhlemezhez a legjobban, s ezáltal hosszú ideig nem lesz vele gondunk. Ezt a masszát felkenjük a rozsdásodott helyre, s egyenletesen elegyengetjük. Persze gondoljunk arra is, hogy a jóból is megárt a sok, tehát nem kell feleslegesen halmozni az anyagot, mivel később aztán sok gondunk lehet a felesleg eltávolítá­sával. Miután az utolsó adag gittet is felkentük, ismét köszörüljük le a felületet, hogy egyenletesen sima legyen. Az utolsó fázisa eme munkának a lakkozás. Legelsőként az alapszínt fújjuk fel a lemezre, s hagyjuk megszáradni. Ezután enyhe smirglipapírral „fussunk“ végig rajta, s csak utána lakkozzuk le. Ezáltal egy időre megszabadultunk a korróziótól, s nem kell félnünk, hogy azon a helyen ismét léket kapunk. Viszont nem szabad megfeled­kezni arról, hogy ez a „mentési művelet" csak a borítólemezeken alkalmazható. Egyéb helyeken, például a hordozófelületeken, küszöbö­kön és a karosszériát tartó csöveken már jóval komolyabb beavatkozás szükséges, amit ajánlatos szákemberrel elvégeztetni. Ha magunk próbál­koznánk a javítással, lehet, hogy csak rontanánk a kocsi állapotán, s ezáltal biztonságunkat is kockáztatnánk. Szerkeszti: Hajdú Endre V__________________________________________________________< A Öeské Energetické Závody szerződése Svájc áramot vásárolna Csehországból A Öeské Energetické Závody (ÖEZ) energetikai vállalat megál­lapodást készül kötni a svájci Nordostshwelzerische Kraftwerke AG-val (NŐK), amelynek kereté­ben a svájciak évente 9 hónapon keresztül 100 megawattnyi áram­termelő kapacitást kötnének le Csehországban. A készülő szer­ződés, amelynek megkötése nyár végén várható, az 1992 októberé­től 2002. szeptemberéig tartó idő­szakra vonatkozna. A pontos ár egyelőre nem ismeretes, annyit azonban közöltek a partnerek, hogy az árszint és az energiadrá­gulást követő árkorrekció egy­aránt kedvező elem lesz a cseh­szlovák partner számára - olvas­ható a Neue Züricher Zeitung című lapban. A tervezett megállapodás sze­rinti ár lényegesen meghaladja a CEZ jelenlegi önköltségi árát. Ennek oka részben az, hogy a vállalat erőműveinek építése a nyomott beruházási árak miatt a szocialista rendszerben lénye­gesen olcsóbb volt, mint Svájc­ban. Igaz ez a folyamatban lévő beruházásokra is. A jelenlegi épí­tés alatt álló két temelíni - egyen­ként 912 megawatt teljesítményű - atomerőmüblokk, amely egyéb­ként eleget fog tenni a nyugati biztonsági szabványoknak is, csak körülbelül 64 milliárd koroná­ba (3,2 milliárd svájci frankba) kerül majd, miközben a svájci leibstadti atomerőmű (990 mega­watt) beruházási költsége 4,8 mil­liárd svájci frank lesz. Az előzetes elképzelések sze­rint az árkorrekció időben nem lesz egyenletesen elosztva, a ter­vezett megállapodásban a tízéves időszak elején viszonylag maga­sabb árat kalkulálnának, mint a végén. Ezt a többet-devizabevé­­telt a ÖEZ erőműparkjának ökoló­giai korszerűsítésére használná fel. A tervek szerint részben a te­melíni reaktorok biztonsági szint­jét igazítanák a nyugati követel­ményekhez, részben az észak­csehországi barnaszénerőmüve­ket korszerűsítenék a pénzből. A környezeti károk csökkenté­sének prioritásai körül egyelőre heves vita zajlik a Cseh Köztársa­ságban. Észak-Csehországban évente 2,5 millió tonna szenet égetnek el hőerőművekben és to­vábbi 5 millió tonnát használnak fel épületek fűtésére, illetve a vegyipari üzemekben gőz fej­lesztésére. A CEZ környezetvé­delmi programja szerint a temelíni atomreaktorok beindítása a Ces­­ké Budéjovicétől északra fekvő 30 kilométeres sávot tehermentesí­tené. A regionális szakszervezetek számításai szerint azonban - a Szudéta-vidékről származik a teljes cseh széntermelés negye­de - hasznosabb lenne a terület számára, ha a már meglévő hő­erőművek korszerűsítése révén csökkentenék a környezeti káro­kat, és nem atomerőművek építé­sére fordítanák az „Észak-Cseh­­országban megtermelt pénzt“. A CEZ vezetői szerint ilyen szá­mításokra adatok hányában való­jában nincsen lehetőség, a vá­lasztások előtt nyilvánosságra ho­zott szakszervezeti tanulmány pe­dig egyébként is csak politikai hangulatkeltés céljából szüle­tett. (VG) A Pentlandé az Adidas Szintén cipész „Életem legnagyobb üzlete, soha nem fogom eladni“- fogad­­kozott két évvel ezelőtt Bemard Tapie francia üzletember, amikor az üzleti világ nem kis meglepeté­sére felvásárolta az Adidas céget. A német sportruházati és sport­szergyár a minap mégis gazdát cserélt: francia kézből angolba vándorolt. „Meg akartam szaba­dulni az egésztől, hogy végre el­mehessek vitorlázni“ - indokolta újabb váratlan döntését Tapie az újságírók előtt. A sztármenedzser hírében álló Tapie azonban nem­csak az Adidastól kényszerül megválni az idén, eladósodott cé­ge a Bemard Tapie Finance SA valószínűleg további, kisebb vál­lalkozásait is eladja. Pedig a csődbe ment cégek feltámasz­tásával hírnevet szerzett Tapie az utóbbi években már a francia poli­tikai életben is egyre jelentősebb szerepet játszott. Hón áhított poli­tikai karrierjének eddigi legmaga­sabb posztjáról, a városfejlesztési minisztérium éléről azonban né­hány hetes tündöklés után május végén távozni kényszerült, miután nem egészen tiszta pénzügyi ma­nőverek ügyében kezdtek vizsgá­latot egyik korábbi üzleténél. Az Adidas-szal, amelyet Tapie 1990-ben vásárolt meg az alapító Adler Dassler négy lányától és két unokájától, ugyanazt a va­rázslatot remélte megismételni, amelyet korábban oly sok francia vállalatnál sikerrel alkalmazott. Csakhogy a német cég minden korábbinál nagyobb falatnak bizo­nyult, s Tapie - pályafutása során először - bankhitel felvételére kényszerült. A cég gazdálkodásá­nak átszervezéséhez aztán újabb hitelekre lett volna szüksége, de az Adidas forgalma ehhez már nem adott elég fedezést. A vállal­kozás igencsak megsínylette az alapító fiának, az Adidast felvirá­goztató Horst Dasslernak 1987- ben bekövetkezett halálát, azóta ugyanis a nyereség egyre apad, s ezen Tapie sem tudott változtat­ni. A profit 1990-ben még 135 millió dollár volt, tavaly már csak 66,4 millió, pedig az eladások ér­téke 1991-ben is meghaladta a 2 milliárd dollárt. Az Adidas alkalmazottainak többsége - a várható létszám­­csökkentés ellenére - örömmel fogadta a mostani tulajdonos vál­tását, különösen, hogy az új gaz­da jól ismert név a szakmában. Stephen Rubin, az Adidast most megvásárló Pentland elnökének már az apja is a cipőiparban dol­gozott. A család többségi tulajdo­nában lévő Pentland pedig azzal aratta legnagyobb üzleti sikerét, hogy néhány év alatt világcéggé formálta az amerikai Reebok vál­lalatot. Rubin 1981-ben mindösz­­sze 77,5 ezer dollárt fizetett az akkoriban még alig ismert Reebok amerikai ága részvényeinek 60 százalékáért, s miután a Nike mö­gött a második helyre futtatta fel az amerikai piacon, tavaly 525 millió dollárért tudta eladni érde­keltségét. A Pentland már tavaly kivetette hálóját az Adidasra, de akkor még csak 20 százalékos részesedést vásárolt Tapie-tól. Az angol cég részben a megszerzett tulajdoni hányad által biztosított elővásár­lási jogának, részben a Reebok eladásából eredő készpénznek köszönhette, hogy Tapie előny­ben részesítette 600 millió márkás ajánlatukat a német céget irányító háromtagú igazgatótanácséval szemben, mely ugyan magasabb összeget - közel egymilliárd már­kát - helyezett kilátásba, de nem készpénzben. A Pentland - mely egyébként magáénak mondhatja a Speedo és a Pony márkákat is - most abban bízik, hogy rövid időn belül visszaállítja az Adidas egykori di­csőségét. Rubin szerint a raciona­lizálás költségei legalább 30 millió dollárt emésztenek majd fel. Ettől azonban azt reméli, hogy a sport­cipők világpiacából 14,4 száza­lékkal részesedő Adidas ismét nyomába ered a 23,8 százalékos részesedéssel vezető amerikai Nike-nak és a tavaly 19,8 száza­lékot elért Reeboknak. (hvg) Lengyel szén Támogatás nélkül a felszínen A lengyel szénbányászat a múlt évet 3,6 ezer milliárd zloty veszteséggel zárta. Ez év elején a lengyel kormány még úgy nyilatkozott a Világbanknak, hogy 1992 végéig támogatja a szénbányákat. A súlyos költségvetési helyzet miatt azonban a kormány már április 1 -jétől megvonta az ágazattól a támogatást. A Rzeczpospolita beszámolója sze­rint az Állami Szénhivatal idén 8,8 ezer milliárd zloty mínusszal számolt. A 48 veszteséges bányán kívül csu­pán 16 szénbánya nyereséges. A helyzet okát a Szénhivatal a szén­árak emelésének korlátozott lehetősé­geiben, a költségeknek az árakat messze meghaladó növekedési üte­mében és a költségvetési támogatás áprilisi megvonásában látja. A Nemzetgyűlés bányászati és energetikai bizottsága katowicei kihe­lyezett ülése a szénbányászatnak nyújtandó „gyorssegély" ügyével fog­lalkozott. A bánya- és energetikai ipar közötti megállapodás értelmében a Lengyel Energiahálózat 1,5 ezer milliárd zlotyt utal át a szénbányáknak - előbbre hozva az energetikának szóló idei szénszállítások kifizetését. Ezzel a szénbányászat átvészelheti a legnehezebb, nyári időszakot, de így is valószínű, hogy az óriási túltermelés miatt a szénbányák kénytelenek lesz­nek részben fizetés nélküli szabad­ságra küldeni dolgozóikat, és a szén­­termelés drasztikus csökkentése sem kerülhető el. A lengyel szénbányászat hosszú távú reformja értelmében a lengyel szénnek nemcsak az importált szén­nel, hanem az egyéb energiahordo­zókkal (kőolaj és földgáz) szemben is versenyképessé kell válnia. A szén 2010-ig alapvető energiaforrás lesz. Végre kell hajtani a szénbányák mű­szaki, technológiai és szervezeti kor­szerűsítését. Holdingszerü irányítást vezetnek be, a létrehozandó 5-6 hol­dingon belül az első szakaszban min­den bánya önálló állami alapítású tár­saság lenne, a későbbiekben részvé­nyeket bocsátanának ki; a holding­megoldással meg lehet osztani a na­gyobb kiadásokat, a közös kutatáso­kat, javítani a szén minőségét. Már ma ismeretes, hogy a szénbányák közül 18 soha nem lesz nyereséges. A többi bánya nem hajlandó a gyengéket tá­mogatni, így a kormány újabb nehéz döntések előtt áll. E döntések nem­csak szociális, de pénzügyi szempont­ból is nehezek: egyetlen bánya felszá­molása 1 ,-1,5 ezer milliárd zlotyba kerül. A nyereséges szénbányák szerke­zetátalakítására Lengyelország 500 millió dollár kölcsönt kapott a Világ­banktól. (-g) r

Next

/
Thumbnails
Contents