Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-01 / 168. szám
4 1992. augusztus 1. SzabadÚJSÁG Gazdaság Ázsiai sikertörténet Kicsi a bors, de... Azt hinné az ember, Hongkongban már nem érdemes műszaki cikkeket, termékeketelőállító céget alapítani, hisz egymást érik a belföldi meg a részben vagy teljes egészében külföldi érdekeltségű kisebb-nagyobb, számítástechnikai berendezéseket gyártó üzemek, vállalatok, részvénytársaságok. So Wah úr azonban vállalkozott a szinte lehetetlenre...- Csehszlovákiai partnereink elégedetten távoztak a magyarországi központból, s üzlettársaik, ismerőseik, barátaik körében jó hírünket költötték. Ezért is jelentünk most meg a seregszemlén, s mindent elkövetünk, hogy egyetlen vásárlónk se csalódjon cégünkben, s termékeinkben.- Ilyen luxust - szögezte le kategorikusan So úr - mi egyGavin So és Albert Ko mosolyogva kínálta termékeiket (A szerző felvétele) A vállalkozó 1986-ban megalakította a SOWAH Kft.-t, amely valójában családi vállalkozás. A cégjelzés betűszót takar. A ,,SO“ a cégalapító családneve, a „WAH“ pedig a családnevei közül az egyik. A cég társtulajdonosával, az alapító gyermekeinek egyikével egy pozsonyi nemzetközi szakvásáron ismerkedtem meg. A három fivér egyike, Gavin So, a kft. tavaly Magyarországon alapított leányvállalatának a kereskedelmi igazgatója. A termékgyártással és újabban forgalmazással is foglalkozó SOWAH Kft. története igazi ázsiai sikertörténet...- Örömmel jöttünk Szlovákia fővárosába - jelentette ki a szélesen mosolygó kereskedelmi igazgató Pozsonyban elsősorban piackutatást végeztünk. Remélhetőleg hamarosan itt is sikerül leányvállalatot alapítanunk.- Az első lépések biztatóak - nyugtázta Bíró Anna, a cég magyarországi ügyvezető igazgatója is -, több érdeklődővel, elsősorban viszonteladókkal tárgyaltunk. Budapesti központunkban már ez idáig is kiszolgáltunk néhány csehszlovákiai ügyfelet. Szót kért a jövendő hazai kereskedelmi igazgató, Albert Ko is: szerűen nem is engedhetünk meg magunknak. Az egyre terjeszkedő cégnek már Tajvanon, Japánban, de Kaliforniában, s mint említettem, Magyarországon is működik leányvállalata. Az ügyvezető nem fél minálunk beruházni.- Született optimista vagyok - mondta -, egyébként is kockázat nélkül nincs vállalkozás! Bízom abban, hogy az országrészek békésen, kultúrnemzetekhez illően és rövid időn belül megoldják a vitás kérdéseket, hisz a mai pénzínséges világban halálos vétek lenne a külföldi tőkét elijeszteni. Azt hiszem, mindkét fél elsőrendű érdeke, hogy a gazdaság fejlődését ne gátolja senki és semmi. A teljes mértékben hongkongi illetőségű cég csupán ipari fogyasztási cikkek komponenseirészegységeinek a gyártásával foglalkozott, s elsősorban ázsiai piacra, legfőképp hongkongi és kínai vásárlók számára termelt. Mára már lényegesen megváltozott a helyzet. Két év „felfutás“ után már végtermékeket, teljes műszaki berendezéseket is előállítanak. Előtte persze alaposan felmérték a helyzetet, feltérképezték a piacot. Nem bíznak a véletlenre semmit! Jelszavuk: megbízhatóság, pontosság, elfogadható ár! ZOLCZER LÁSZLÓ Hiábavaló á leszoktatási kampány, mert... Nem bagóra megy Régen látott forgalombővülés elé tekintenek a nagy nyugati cigarettagyártó óriásvállalatok. Tíz évvel ezelőtt még 4500 milliárd szál cigarettát adtak el a világon, de akkortájt a szocialista és a távol-keleti országok állami dohánymonopóliumai miatt a piacok 60 százalékát gyakorlatilag lezárták a dohánymultik előtt. Mára viszont a cigarettafogyasztás több mint 20 százalékkal, 5400 milliárdra nőtt, s azoknak a piacoknak az aránya, ahonnan ma már alig vannak kirekesztve, 5 százalék. A nagy értékesítési (és profit-) lehetőségeket az is jelzi, hogy a világ első számú cigarettaszállítója, az amerikai Philip Morris, amely tavaly 640 milliárd szál eladásával a világpiac 12 százalékát ellenőrizte, a következő öt év folyamán világszerte 3 milliárd dollár értékű beruházást tervez, hogy újabb termelőkapacitások kiépítésével megpróbálja kielégíteni a növekvő keresletet. A második legnagyobb cigarettagyártó konszern, a British American Tobaco (BAT) is arról számol be, hogy exportja az 1986. évi 45 milliárd darabról 1990- ben 86 milliárdra növekedett. Az új piacok igencsak kapóra jöttek a nyugati szállítóknak. A hagyományos felvevőrégiókban, az iparilag fejlett nyugati világban ugyanis a cigarettafogyasztás az elmúlt évtized folyamán - főként a dohányzásellenes propaganda eredményeként - évente 2-3 százalékkal csökkent. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a cigaretta Nyugaton most már rossz üzlet lenne. Ellenkezőleg! Az elmúlt három évben a világ első számú cigarettájának, a Marlborónak a világméretű forgalma évente 7 százalékkal nőtt, és még azokban a nyugat-európai országokban is, ahol korábban keményen érvényesült az állami monopólium, piaci részaránya erőteljesen bővült a hazai márkák rovására. Amerikában és Nyugat-Európában évente 40, illetve 50 milliárd dollárt költenek a füstölés élvezetére, és az eladások után még ma is jókora lehet a profit. A Philip Morris 23,8 milliárd dolláros cigarettaforgalmából Amerika már kevesebb mint 50 százalékkal részesedik, de ugyanakkor a 6,5 milliárd dollár tiszta nyereség közel 75 százaléka - a magas árrés jóvoltából - az Új Világból származik. Tény viszont, hogy e piacok lassan, de folyamatosan szűkülnek, és a szakértők szerint 15 éven belül a három nagy dohánygyártó óriás, a Philip Morris, a BAT és az R. J. Reynolds profitjának oroszlánrészét a külpiacokon szedi majd össze. Most a szállítók szemében alighanem a kelet-európai, de mindenekelőtt a szovjet utódköztársaságok a legígéretesebb piacok. Ott az évtizedes nikotinéhség szinte csillapíthatatlan. Az éves keresletet 700 milliárd cigarettára teszik, de a hazai termelés állandóan csökken, Oroszországban az idén várhatóan 150 milliárd darabra. Ám a multik már nemigen tétováznak. A Philip Morris nemrég megállapodást írt alá 11 milliárd szál szállításáról, és már az idén megkezdik az orosz Marlborók gyártását. Tavaly csupán a Philip Morris 22 milliárd szál cigarettát adott el Oroszországban, és Moszkva állítólag azonnal készpénzzel törlesztett, noha más cégek számára csak halasztott fizetést vagy különféle barter konstrukciót ajánlott fel. A Reynolds, amely tavaly 14 milliárd füstölnivalót adott el Oroszországban, ugyancsak megkezdi a Camel és más márkáinak gyártását Kazahsztánban. A BAT viszont az amerikai Merrill Lynch ? Co. pénzügyi tanácsadó cég közreműködésével több ukrán cigarettagyárat és dohányfermentálót akar megvenni. Ezek termelése évi 80-100 milliárd szál cigaretta, amely önmagában véve az amerikai termelés egyötödének felel meg. Magyarországon kívül Kelet-Németország és Csehszlovákia is kiemelt beruházási célpontnak számit. A mindenütt jelen levő Philip Morris a volt NDK-ban is az egykori állami dohányipar nagy részének felvásárlásával, az ottani F6 és Juwel minőségének javításával, no meg természetesen a Marlboro-családdal, már megszerezte a piac 44 százalékát. A Reynold is bevásárolt, de ennek ellenére a helyi Club és a saját Camel márkákkal eddig csak a piac hétszázalékos megszerzésére futotta. Am Kelet-Európábán a legnagyobb dohányipari beruházást a cseh Tabak Rt. cigarettagyár felvásárlásával megint csak a Philip Morris könyvelhette el. A megállapodás értelmében az amerikai cigarettagyártó behemótnak egyelőre meg kell elégednie a Tabak részvényeinek 30 százalékával, de ha jóváhagyják majd a dohánymonopólium helyébe lépő új törvényt, a Philip Morrisé lehet a többségi tulajdon is. Hírek szerint így a tranzakció értéke a beruházásokkal együtt elérheti a 400 millió dollárt. Sajtójelentések arról is beszámolnak, hogy aTabakért nagy verseny folyt, mivel a cseh cég tavalyi bevételei dollárban számolva megközelítették a 150 milliót, és 60 százalékkal részesedik a csehszlovák cigarettapiacon, ahol évente 30 milliárd szál cigarettát adnak el. A nagy nemzetközi cigarettagyártók távol-keleti beruházási tapasztalatai és nemegyszer agresszív piachódítási módszerei bizonyára Kelet- Európában is kamatoztathatók. Arról van ugyanis szó, hogy még a nyolcvanas években az amerikai kereskedelmi hatóságok módszeresen dolgozták meg Japán, valamint Dél-Korea, Tajvan és a többi délkelet-ázsiai ország kormányait: kiharcolták, hogy hagyjanak fel cigarettapiacaik protekcionista védelmével. Az amerikaiak a piaci bejutásért nemcsak megtorló vámtarifákkal fenyegetőztek - írja a brit The Economist hetilap -, de a cigarettahirdetési tilalmak feladását is szorgalmazták. A presszió meg is hozta az eredményt. Japánban például a Marlboro és a többi PM-márka eladásai 1990-ben 22 százalékkal 35 milliárdra nőttek, a BAT-féle Lucky Strike vagy Kent márka is szépen hoz a konyhára. Ám kelet-európai piacok ide, mesés ázsiai profitok oda, a nemzetközi cigarettagyártók még most sem tudnak teljesen nyugodt szívvel cigarettaszünetet tartani. A piaci skalpokból még hiányzik a világ legnagyobb, de még ma is zárt piaca, a kínai. Ott a nyolcvanas évtizedben 7 százalékkal bővült a cigarettázók tábora, és az 1700 milliárd szál a világ teljes cigarettafogyasztásának közel egyharma-Magáncégek építik a német mágnesvasutat Tisztázatlan a „susogó nyíl" finanszírozása Magánkézben lévő iparvállalatok egy csoportja kívánja megépíteni a Hamburg és Berlin között közlekedő első európai mágneses gyorsvasutat, miután a bonni kormány bejelentette, hogy a jövőben nem finanszírozza a Transrapid kutatási és tervezési munkálatait. Az óránként 450 kilométeres sebességgel egy vágányon száguldó gyorsvasút megépítésére Magnetschnellbahn GmbH néven müncheni székhellyel vegyes vállalatot hoz létre a Thyssen AG, a Siemens AG és a Daimler-Benz leányvállalataként működő AEG AG. A vegyes vállalat megalapításához a német szövetségi alkotmány módosítására lesz szükség, hogy magánvállalatok részt vehessenek vasútépítésben; a bonni kormány úgy döntött, hogy javasolni fogja a módosítást. Egyelőre nem ismeretes, hogy milyen formában kívánják megoldani a becslések szerint 8 milliárd márkás finanszírozást. A német kormány 1979 óta 1,6 milliárd márkát fordított a gyorsvasúttal kapcsolatos kutatásra és fejlesztésre, viszont a vonal kiépíté-' sét nem kívánja közpénzekből fedezni. A Thyssen illetékesei ennek ellenére azt remélik, hogy a többségi állami tulajdonban lévő Lufthansa légitársaságon és a német államvasutakon keresztül a kormány beszáll a finanszírozásba. A Transrapid - a „susogó nyíl“ - 55 perc alatt röpíti majd 720 utasát az északnémet kikötővárosból Berlinbe. A tervek szerint a szerelvénnyel naponta 96 alkalommal teszik majd meg a két város közötti utat. 1995-ben megkezdődhetnek a kivitelezési munkálatok, és hat éven belül elindulhat az első szerelvény. A kormány azt szeretné, ha az első járat megindítását követően Bonn és Hamburg között is megépítenék a gyorsvasúti összeköttetést. Mind a kabinet, mind a kivitelezésre vállalkozó cégek illetékesei egyetértenek abban, hogy a német iparnak meg kell őriznie az amerikai és japán versenytársakkal szembeni - szerintük ötéves - előnyét, és a Hamburg-Berlin mágneses vasútvonal sikere nyomán külföldi vevők jelentkezésére is számítanak. Egy egyesült államokbeli konzorcium a fenti technolódia felhasználásával 1994-ben tervezi azorlandói repülőtér és az Epcot Centre közötti mágneses vasúti pálya megépítését. (Reuter, AP-DJ) Mi ellen tiltakoztak a francia parasztok? A hangoskodók és az EK agrárpolitikája A legfájóbb az lehet számukra, hogy nem saját elhatározásuk okán kerül majd kevesebbe az agrártermék az EK- ban, hanem mert a közös piaci kormányok így döntöttek, leépítendő a drága temelés okán mindeddig hatalmas szubvenciókat, a legnagyobb közösségi kiadási tételt. A támogatások leépítése közvetve az agrártermelés csökkentését is célozza, hiszen köztudott, hogy az EK - élén Franciaországgal - felesleget termel, mégpedig elsősorban saját védett piacára, magas árszínvonal mellett. Ugyanilyen drágán kerül az EK piacára a külső országok olcsóbb terméke is, miközben az árdifferenciát az EK lefölözi. Az Európai Közösségekből kimenő export árát viszont következésképpen támogatnia kell. A támogatás ezentúl - egy május végi döntés értelmében - kisebb lesz, az árszint alacsonyabb. Jóllehet a kisebb támogatás főként közvetlenül a termelőkhöz jut, azok bevételei - hacsak nem mérséklik termelési költségeiket - csökkenni fognak. Mi több: az EK-kormányzat előírta, hogy kisebb területen termeljenek a jövőben. Ezeket a szigorításokat a legnagyobb közös piaci agrártermelő, Franciaország gazdái még jó ideig nem fogják szó nélkül elfogadni. Ám minden bizonnyal többségben lesznek azok, akik akarják; leginkább a francia fogyasztók, de közvetve a világ fogyasztói és az agrárkereskedelemben érintett államok is. Nem véletlen, hogy a francia parasztok tiltakozó akciója kényszerűen megrekedt. Senki nem akarja már támogatni őket, még saját szakszervezeteik sem. (Üzlet)
