Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-31 / 193. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. augusztus 31. Vagyonjegyes információ magánkézben (is) Indul a harmadik forduló Bemard Baruck amerikai üzemgazdász megállapítása a pénz forgásáról valószínűleg örökérvényű marad. A száz évvel ezelőtti kijelentése, hogy a pénz elköltésének ezer módja lehetséges, de a pénzszerzésnek csupán kettő: vagy megdolgozunk érte vagy hagyjuk a pénzt dolgozni, napjainkban is tökéletesen helytálló. Nálunk egyelőre még az első, pénzszerzés a klasszikus formája a legbiztosabb mód, de kis tételben kevés rizikóval már kóstolgatjuk a másik variációt is. Véleményem szerint ide sorolható a Klaus által „kiötlött" nagy játék, a vagyonjegyes privatizáció is, amelynek várhatóan lesznek kapitalista motivációi s ezen belül vesztesei és nyertesei is. Mivel a vagyonjegyes privatizációról előttem már szinte minden lényeges dolgot megírtak, ezért én csak röviden foglalom össze, mit várhatunk az állami vagyon ilyen formán történő szétosztásától. A vagyonjegykönyv tulajdonosa, mivel egyben részvényese is annak a vállalatnak, amelynek pontjait adta, részesedik az üzem nyereségéből. A részvénytársaság az év végén az összbevételből leszámolja a kiadásokat, tartalékolja a beruházásra szánt összeget, a maradékot pedig szétosztja a részvényesek között. Megtörténhet az is, hogy a maradékot nem osztja szét, hanem felhasználja további beruházásokra, ezáltal rohamosan növekszik az üzem vagyona s egyben a részvény értéke is. A harmadik eset, amikor nincs mit elosztani, nincs mit beruházni, az üzem a csőd felé sodródik, a részvények ára rohamosan zuhan. Ezek a részvénytulajdonosok a „nagy játék" tulajdonképpeni vesztesei, bár nem minden esetben. Ha a vállalat olyan időszakban kerül eladásra, amikor még nem élte fel a vagyonát, a vételárból tetemes összeg ütheti a részvényes markát. Egy a fontos tehát, mielőtt megvásároljuk az üzem részvényeit, szerezzünk be róla minél több információt. Egy ismeretes üzem részvényeinek a megvásárlása kockázattal jár, és nem csupán az ezer koronát veszíthetjük el, ennél jóval többet. Elesünk az évi részesedéstől, csökken részvényeink értéke, stb. A kockázat mindenképpen kevesebb abban az esetben, ha vagyonjegyeinket valamelyik beruházási alapra bíztuk. Ezzel a lehetőséggel a felénél több vagyonjegytulajdonos élt hazánkban. A rimaszombati Pelle Sándor, hasonlóan azokhoz, akik nem bízták privatizációs alapokra könyvecskéjüket, okosan és főleg gazdaságosan akarta felhasználni vagyonjegyeit. Számolt fejben, aztán gépen, olyan gazdasági mutatót keresett, amely szerint kiválaszthatja a (jövőt tekintve) a legjövedelmezőbb üzemeket. Különböző variációkat dolgozott ki, kiszámította az üzemek egy főre eső termelékenységét, jövedelmét, egy dolgozóra eső vagyonértékét, az egy részvényre eső vagyonértéket stb. De nem érte be ennyivel, szeretett volna még több információt szerezni minden üzemről, és azután a mutatók szerint sorrendbe rakni az üzemeket. A számológép ezekhez a műveletekhez már kevésnek bizonyult, számítógépet vásárolt, az üzemek adatait tartalmazó programot pedig kérte az Országos Privatizációs Központból. Az adatokból saját elképzelése szerint negyven variációt dolgozott ki és ezek szerint rangsorolta az első hullámba besorolt összesen 1481 cseh és szlovák üzemet. Pelle Sándor nem számítógépes szakember, hanem műépítész s ezen kívül szakoktatói képesítéssel is rendelkezik. Nem oktat, a Rimaszombati Városi Hivatal Városfejlesztési Osztályának vezetője, de vagyonjegyes ügyben mindig és szívesen ad tanácsot. Mi néhány érdekességet kértünk tőle, az ún. „legeket“, mert ilyen szempontból a szaksajtó még nem rangsorolta az üzemeket. A legkevesebb dolgozót foglalkoztató üzemek közül egy hat dolgozót, két kilenc és egy tíz dolgozót alkalmazó van besorolva a vagyonjegyes privatizációba. Azoknak az üzemeknek a száma, amelyek 1-től 20 dolgozót foglalkoztatnak, összesen tizenkettő. Az első hullámban csupán 183 üzem indult adósság nélkül, egymillió korona feletti adóssága viszont 20 üzemnek volt. A legnagyobb vagyona a CEZ Rt-nek (csehországi energetikai művek) van: 49 milliárd korona, ezt követi a kassai VS2 Rt. 16 milliárd koronával. Legkisebb vagyona a poprádi ENECO Rt-nek van, 1 millió 117 ezer korona. Legtöbb dolgozója a plzeni Skoda műveknek van: 34 231, ezt követi a kassai VS2, 24 601 dolgozóval. Az első hullámban legnagyobb érdeklődés a bankok iránt volt, az üzemek közül első (három bank előzte meg) a kassai VS2, 525 272 megrendeléssel (egy megrendelés - 100 pont). A második hullámban a ponttulajdonosok 75 százaléka vett részt, és 72 üzem talált gazdára (az I. fordulóban pedig 48 üzem). 390 személy még a vagyonjegykönyvet helyettesítő kártyáját sem cserélte ki vagyonjegyre, talán majd a III. fordulóban, amely augusztus 26-án kezdődött. A viszonylag alacsony arányú részvétel és a be nem váltott kártyák arra engednek következtetni, hogy a lakosság vagy nem tudja, hogy milyen üzemre tegye a pontjait, vagy közömbös a vagyonjegyes privatizációval szemben ... de akkor miért engedi elveszni ezer koronáját és pontjait. Legvalószínűbb azonban, hogy taktikáznak az emberek. Kivárják az utolsó pillanatot, kiválasztják a csődbe jutott, de még milliós vagyonnal rendelkező céget, és pár hónapon belül kalapba hull a pénz. Illetve várnak, mert a legjobb üzemeket újra besorolják és bár száz pont után kevesebb részvényt kapnak, de az biztosan jövedelmező... és még sorolhatnám az indokokat. Azok a Kedves Olvasók, akik még nem döntöttek, hogy melyik üzem részvényeiből szeretnének vásárolni, még tétováznak, nincs kellő információjuk, fordulhatnak tanácsért szerkesztőségünkhöz. A közérdekű kérdésekre Pelle Sándor válaszol majd lapunkban, az egyéni kérdésekre pedig levélben. Természetesen azok is írhatnak (vagy telefonálhatnak),akik már befektették pontjaikat, és szeretnék tudni milyen esélyük van a részesedésre. A privatizációs alapokról, sajnos,nem tudunk információval szolgálni. FARKAS OTTO L > 1 1 4 'Jlo ! '.„> ' í' o j ~i . ...._ jv-’« ■jrcnonotsi ;- 'jpp ? a.3 . 315él3wo H'ÜC a.3. “5í'7-5347 PRüűkESS Ostrava a.-». *♦0357210 tionemia-iazr.c: a.s. ■»5ÍV3525 Tésinská tiskiirna a ,s 1.28201 SKŰDa Pl:ni Iri a« s * *♦6347381 Pivovar Ftosip "• «5357251 ni ékar'-i- rác. .. , o .yl zi3K_yi. 1 70 ,UÜÍ L0J.OVÍ '♦ÖOMOÜlV ptW S ,c*ö ÓM**1’**-1*4 0ÜHI..L .< ,. ‘ 4 ‘ MO ,*i ,3. ■4 ö «.*♦*♦ 82 C'jská 3;! o " 1 T Ir' a i , - , * j 1«/ a .; y *- ovi lciv t" nr tu n ", 31411535. Fopa*: i.ans::c *T,ro nirnr»» a.-: 5.1.8/ 57 favo« ír, - ói-í.|. ..ír y a <5. ., 126.?8y i. ^b,. 000 j. „.ti. 055 .. •: j - Jj / J i5w.5v9 „ cl j 1 j .J . ö i o 5 . *♦ e> j. l3ö -x v.*i c . "25 , S15 v)b3 . 2*:^ . i - J. a . . tföy . Z o 5 r > Második szakaszához érkezett a keletnémet átalakítási folyamat Előnyben a kisvállalatok A Treuhandstalt privatizációs hivatal 11 800 volt keletnémet vállalat 4,1 millió alkalmazottját vette irányítás alá ez év július 1-jétől. Eddig 7000 vállalatot, vagyis az átvettek több mint felét sikerült magánkézbe helyeznie. A hivatal vezetőbizottságának elnöke, Jens Odewald nemrég közzétette, hogy ez év végéig a volt keletnémet vállalatok 85 százalékát privatizálni fogja, az 1993-as évet pedig a folyamat befejezésének szeretné tekinteni. A vezetőbizottság elnökhelyettese, O. Gellert szerint már a jövő év elejére tervezik a privatizációs hivatal megszüntetését, mivel feladatát gyorsan teljesíti. Gellert szavaival élve ,,nem lehet megvárni, amíg az utolsó nyomtatvány is elhasználódik“. Az egykori állami vállalatok eladása a hivatalnak eddig mintegy 30 mid. márka nyereséget hozott. A vállalkozók 140 mid. márka körüli összeget ígérnek a beruházások kivitelezésére, ezzel 1,17 millió munkalehetőséget kínálva. Ez idáig a befektetések összege csupán 40 mid. márka körül forog ugyan, de mivel a beruházási tervek be nem tartása esetén a vállalkozók bírságolva lennének, így még 10-20 százalékos új munkahelynövekedés várható. Néhány iparágazatban a hivatal problémákkal küzd az eladást illetően. Ilyen terület a keletnémet szénkitermelőipar, a műanyaggyártás, a gépipar és a textilipar egyes termelőágazata. A hajógyártásban viszont találtak megoldást - a Németországban legyártott termékeket Bonn hajóvásárlásra nyújtott kölcsöne segítségével Kína vásárolja fel. A hivatal a földtulajdoni problémák 2-4 éven belüli sikeres megoldásával számol. Az atomerővűvek felszámolása 15-17 évig tart majd, a barnaszén-kitermelést pedig fel kell újítaniuk. Jelen időszakban a privatizációs hivatal azon kisvállalatok eladását végzi, melyeknek kevesebb mint 50 alkalmazottjuk van. További 2500 esetben 800 üzemegységre 250-nél több dolgozó jut. 200 kisvállalatot ún. Management- Buy-Outs (MBO) rendszerrel lehetne privatizálni. A rendszer alkalmazása folyamán már 1300 vállalatot adtak el, főként a szolgáltatói és építőipari ágazatokból. A kisvállalatok megvásárlására főleg a nyugatnémet menedzserirodák részéről van nagy érdeklődés. Őszre „katalógus“ készül 400-500 kisvállalati ajánlással. A közvélemény-kutatások alapján kiderült, hogy minden negyedik volt keletnémet állampolgár szívesen vállalna pénzbefektetést saját munkaadójánál. Körülbelül 1500 esetben váltak kisebb mértékben tőkebefektetővé a vállalatok alkalmazottjai, elsősorban munkájukat bebiztosítva ezzel. Sikertelen vállalatok esetében viszont fennáll nemcsak munkahelyük, hanem befektetet pénzösszegük elvesztésének veszélye is. A privatizációs iroda elnöknője, B. Breuel asszony véleménye szerint ilyen nagy érdeklődés mellett az állam feladata lenne a jobb privatizációs feltételek megteremtése a vállalkozók számára. Az eredeti nyugatnémet területeken mintegy 1600 vállalatnál az alkalmazottak is résztulajdonosok. Az állami vállalatok magánkézbe helyezése a volt NDK területén ez idáig messzemenően egybeesett a munkahelyek megszüntetésével és a munkaerő-elbocsátásokkal. A Der Spiegel német folyóirat áttekintése alapján az egyesülés után s________________________________ a keletnémet területeken 3 millió állás szűnt meg. A májusban közzétett hivatalos adatok szerint 1,1 millió dolgozó vált munkanélkülivé, ez 14,6 százalékos arány. 3/4 millió embert idő előtt nyugdíjaztattak, fél millió Németország nyugati részén talált munkalehetőséget, 400 ezer volt az átképzettek száma, a maradék 400 ezer pedig a munkahivatalok által biztosított különböző tevékenységekben vesz részt. Az utolsó elbocsátási hullámra -, amely 150 ezer embert érintett - július végén került sor. amely a privatizációs hivatal által irányított átalakítási folyamat kellemetlen velejárója volt. A legfelsőbb szintű ellenőrző bizottság azzal vádolta a hivatalt, hogy a tavalyi év végén 3 millió márkát fizettek ki prémiumként a dolgozóknak, az idén pedig 13 milliót terveztek erre a célra. A privatizációs hivatal ezt azzal indokolta, hogy égető szükség van képzett szakemberekre. Érdekes a bank állásfoglalása a bázeli nemzetközi egyezkedés után. Évi tájékoztatóiban megállapították, hogy a gazdasági átalakulás Németország keleti részén nem volt zökkenőmentes, mivel olyan feltételek között zajlik le, amelyek sehol máshol nincsenek - a kielégítő pénzügyi segítségtől kezdve a szakmai képesítésig. A gazdasági javulás gátló tényezője a lakosság „túlzott elvárása“ volt az egyesülés után. Breuel asszony az átalakulás két évét mérlegelve kijelentette, hogy a keletnémet területeken lévő vállalatok a „szanálás viharos fázisában' ‘ vannak, nem messze a legroszszabbtól. Hivatala nyilvánvaló támogatást szavazott meg a keletnémet középosztály számára és előnyökhöz juttatják őket az eljárási folyamatok intézésében. Meghatározták számukra a vállalatok egyszerűsített tulajdonjogi átruházását. Leginkább azonban az ingatlanok bérbeadásával és az árak csökkenésével biztosítják támogatásukat. A volt NDK lakossága számolhat az átalakítási folyamat megkönnyítésével, amire nyugati honfitársaiknak nincs lehetőségük. A Treuhandstalt hivatalt főleg nagyvállalatok állítják problémák elé, melyeknek jelenleg több mint 500 alkalmazottjuk van. Ezek a vállalatok ugyanis ki vannak téve a kelet-európai értékesítés nehézségeinek, a szétesés lehetőségének és az erős nyugatnémet konkurenciának. A hivatal ezért aktív segítséget ajánl. A nyugatnémet piac megrendelések formájában támogatja a keletnémet ipart. Az egyesített Németországban az átalakítás nagyon költséges folyamat. Csak a tavalyi évben a német állam 77 mid. értékű összeget fordított a vállalatok megszilárdítására, s közben számolnia kellett a csődveszélyével is. További pénzösszegeket nyilván az adófizetési alapból fedeznek majd. A privatizációs hivatal legújabb kínálata pedig az 52 százalékos segély a gyárak, a termelőegységek helyreállítása és földterületeik szanálására. Egyelőre úgy tűnik, Németország elég erős ahhoz, hogy mindezt meg tudja valósítani. (H-y)
