Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-31 / 193. szám

1992. augusztus 31. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Polgári társadalom és kisebbségi jogok A pozsonyi Telegraf közli Miroslav Kusy, Havel elnök egykori pozsonyi irodája vezetőjének írását. ,,A valódi diplomata - a hölgyektől eltérően - sosem mond nemet. Ha igent mond ,,lehetségest" gondol, ha pedig ,.lehetségest" mond, akkor ne­met gondol. De ha nemet mond, akkor nem diplomata. Milan Knazko vezető szlovák diplo­mata gyakran használja a határozott NEM-et. Legutoljára a Szlovák Nem­zeti Tanács alkotmányügyi bizottságá­ban mondta a rendkívül érzékeny ki­sebbségi kérdés kapcsán. Tette ezt ismét az ő határozott stílusában, fölé­nyes megítéléssel, amely semmilyen vitát vagy ellenvéleményt nem tűr meg. A kijelentés a következő volt: „Kristálytiszta szkizofrénia az, ha va­laki a polgári elv érvényesülésével egyszerre kéri a kisebbségi jogok elis­merését.'1 Ezzel kapcsolatban Köazko úr első diplomáciai ballépésének szá­mít a nemzeti kisebbségek kérésére adott elutasító válasz, a határozott TE1MMF NEM. Civilizált diplomata csak akkor mind ilyet, ha partnerével megszakítja a jó viszonyt, s a továbbiakban már „hadilábon állnak" egymással. A második baklövést azzal követte el a külkapcsolatok minisztere, hogy firtatni kezdte ellenlábasai szellemi képességeit. (A kristályos szkizofrénia fogalma ebben az esetben éppen ezt a célt szolgálja.). A harmadik ballépés Knazko érve­lése. Mint állampolgár, megengedheti magának, hogy a kisebbségi jogok kérdésében teljesen tájékozatlan le­gyen - ebből senkinek sem származ­hat rossz. De mint a kormány alelnö­­kének és miniszterének nem lenne szabad a nyilvánosság előtt improvi­zálnia e témával kapcsolatban. Ha már nem tud róla semmit, támaszkod­jék szakértőire, végül is azért fizeti őket. Hiszen az teljességgel elfogad­hatatlan, hogy a társadalomban a ki­sebbségi jogok nem képezhetik a kol­lektív jogok alapját. Éppen a kisebbsé­gi jogok elfogadása és megértése ve­zeti el a társadalmat a kollektív jogok kialakításához. S azon kijelentése sem helytálló, miszerint nem lehet az államot egyszerre felépíteni a polgári elv és a kisebbség jogai alapján. Először is: a polgári jogok és a kisebbségi jogok nem zárják ki egymást, hiszen az etnikumok jogai részét képezik a polgár jogának. Másodszor: nem helytállóak The Daily Telegraph Mibe kerül a beavatkozás? Hogyan lehetne finanszírozni akár egy kisméretű katonai be­avatkozást Bosznia-Hercegovinában? - teszi fel a kérdést a leg­utóbbi ENSZ-határozat kapcsán a brit The Daily Telegraph című lap. A Perzsa-öbölben lezajlott, Sivatagi Vihar fedőnevű hadművelet, amelyben 500 ezer katona vett részt, s ami hat hónapig tartott, 61 milliárd dollárba került. Ennek az összegnek hozzávetőlegesen 60 százalékát Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok fizették meg. Ezek az olajhatalmak azonban a Balkánon dúló válsággal vajmi keveset törődnek. Mindmáig nem világos, milyen nagy számú haderőt kell felvonultatni ahhoz, hogy Split kikötőváros és Szarajevó között szárazföldi folyosót hozzanak létre a humanitárius segítség biztonságos célbajuttatása érdekében. A NATO szakér­tői úgy vélik, hogy ehhez 50 000 főt számláló haderőre lenne szükség, s ezenkívül megfelelő számú kisegítő alakulatra. Más szakértők úgy vélik, hogy a folyosó katonai biztosításához százezer katonára van szükség. Az Egyesült Nemzetek Szervezete számára már ma is problémát okoz, hogy 140 millió dollárral kell hozzájárulnia a menekülthullám okozta válság mérséklé­séhez. Ugyanakkor az Egyesült Államok, Németország és Nagy-Britannia rendkívül magas költségvetési hiánnyal küszködnek. Válasz nélkül marad tehát a kérdés, honnan szerzik be azokat a milliárdokat, amelyekre a szerb agresszió megfékezéséhez szükség van. Knazko kijelentései azért, mert a ki­sebbségi joggal az állampolgár nem jut valamiféle többletjoghoz a többségi nemzet polgáraival szemben. Havel szavaival élve: „A kisebbségi jog egyfajta biztosíték né­mely polgári joggal szemben, tehát feladata, hogy lehetővé tegye az etni­kum tagjainak polgári jogaik teljes kö­rű használatát." A kisebbségek csak akkor lehetnek egyenrangúak a többségi nemzettel, ha használhatják saját nyelvüket, saját iskoláik lehetnek, részt vehetnek az ország gazdasági és politikai életének alakításában. Nincs tehát semmi el­lentmondás a polgári elvek és a ki­sebbségi jogok összefonódásában. Ellenkezőleg, éppen megfelelnek a jelenlegi európai emberi és ki­sebbségi normák szellemiségének. Amennyiben nem a szlovák politikai élet vezető személyiségének kijelen­téséről lenne szó, különlegesen naiv­nak kéne azt neveznünk. Jelen eset­ben azonban csakis úgy értelmezhet­jük azt, mint durva, nem diplomatikus támadást az elfogadott európai ki­sebbségi jogi normák ellen. MIROSLAV KUSY Magyar gyógyszerek a FAK-nak Japán finanszírozással összesen 1,6 millió dollár értékben szállít gyógy­szereket a Medimpex a Független Ál­lamok Közösségébe. A japán vörös­­kereszt által meghirdetett segélyszállí­tási pályázatból korábban elnyert 1,3 millió dolláros üzlet mellett további 300 ezer dollár értékű magyar gyógyszer szállítására kaptak lehetőséget - mondta el Toldi Ferenc, a vállalat vezérigazgatója az MTI tudósítójának. A gyógyszert a nyugati országok segélyprogramjának részeként, az úgynevezett háromszögügyletek kere­tében szállítják. A vezérigazgató el­mondta: a japán vöröskereszt mintegy nyolc és fél millió dollár értékben írt ki gyógyszersegély-pályázatot. A Me­dimpex tokiói leányvállalata, a Medim­­pex-Japan révén pályázott, s a tender egyetlen külföldi nyertese lett. A japán termékekkel szemben előnyt jelentett, hogy a magyar gyógy­szereket - tíz-, tizenkétféle készít­ményről van szó - mindenhol ismerik a volt Szovjetunió területén. katasztrofa-forgatókönyvre Süllyedhetünk még mélyebbre? Az utóbbi időben különféle kataszt­rófa-forgatókönyveket dolgoznak ki, egy ágazatnak azonban már nincs erre szüksége. A mezőgazdaságnak. Ez ugyanis már most katasztrofális helyzetben van. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium kabinetfő­nökének szavai szerint a szlovákiai mezőgazdasági vállalatok vesztesége az első félévben 5 milliárd korona volt. A hozzávetőlegesen 900 szövetke­zet és 200 állami gazdaság közül úgy-ahogy csak 6 volt nyereséges. Nem alakult jobban az egyénileg gazdálkodó földművesek sorsa sem. Ez már a mélypont? Lehet ennél még mélyebbre süllyedni? Az előrejel­zések, sajnos, borúlátóak. A mező­gazdászok az első félévi adósságaik visszafizetését a második félévre, a termés betakarítása utánra halasz­tották. Csakhogy .eljött az aszály és a gabona csökkent termése mellett azzal is számolni kell, hogy kevesebb lesz a kukorica, a cukorrépa, s hiány lesz takarmányban is... Már ma is 30 ezer fejőstehénnel kevesebb van az istállókban, mint tavaly és csökkent a fejési átlag is. Az az ijesztgetés, hogy végül is külföldön ráadásul jó drágán fogjuk vásárolni a tejet, - lé­pésről lépésre valósággá válik. Az ágazat vesztesége az év végéig a je­lek szerint eléri a 15 milliárd koronát. Annak elemzését, hogy hol történt a hiba, mezőgazdaságunk miért került ilyen sanyarú helyzetbe, a szakértőkre hagyom. Ennél fontosabb, hogy meg­válaszolják a kérdést: hogyan tovább? Jozef Klein szövetkezeti elnök, aki a Szövetségi Gyűlés képviselője, úgy véli, hogy le kellene írni a vállalatok adósságállományát, el kellene enged­ni az adóhátralékot (2,8 milliárd koro­na), meghatározni a tej garantált árát és csökkenteni az üzemanyag forgal­mi adóját. Mindebből valamit talán teljesít is a kormány. De csak a legnagyobb optimisták vélhetik úgy, hogy a kor­mány csodákra képes. Ráadásul a mai helyzetben, amikor amúgy is lyukas a költségvetés zsákja. A száraz nyár után művészet lesz felszántani a kiszikkadt talajt az új termés számá­ra. Az üzemanyag-fogyasztás jelentő­sen megnő. Akinek erre nem lesz pénze, parlagon hagyja földjét. Valami más is fenyeget. Talán ab­szurdnak tűnik, de lassan-lassan már a vetésről a bankok döntenek majd. Hiszen már ma is a mezőgazdasági vál'alatok működő vagyonának kb. egynegyedét terhelik a kamatok, ame­lyek összesen 18 milliárd koronát \iROD\\*<>BROErt tesznek ki... Ez is bizonyítja, hogy az olyanok forgatókönyve, mint amilyen Tyl, Kubát, Habovstiak, Dzatko uraké, már kezd megvalósulni: a szövetkeze­tek felszámolása a legjobb úton van. Nem kell sokat találgatni, hogy rá­jöjjünk, ki fizet erre rá. Már ma is közismert, hogy az élelmiszerekre is bevezetik a hozzáadottérték-adót. Nem beszélve arról, hogy a feldolgozó vállalatok és a kereskedelem azt tesz­nek, amit akarnak - természetesen a saját érdekükben. Példa erre a ser­téshús körül kialakult helyzet. A felvá­sárlási árak a túltermelés miatt 20-27 koronára csökkentek a korábbival szemben, a fogyasztó ezt mégsem érezte meg. Az alacsonyabb áron fel­vásárolt húst ugyanis a fogyasztónak a régi áron árusítják. Hogyan lehetne ebben a helyzet­ben némi derűlátásra szert tenni? Ta­lán csak azzal a feltételezéssel, ha ez egyáltalán hihető, hogy aki elsőnek jut a mélypontra, az elsőnek rugaszkod­hat el. Ha közben meg nem fullad. JANA JANKŰ Törékeny reform és mélyülő válság Oroszországban „...és mindenki csak seftel“ A gazdagok szintén sírnak - ma ez a mexikói filmsorozat tartja lázban egész Oroszországot. Valami­vel vigasztalni kell magukat azoknak a millióknak, akik egyre nagyobb ria­dalommal figyelik a vágtató inflációt, a megemelkedett energiatarifákat. Leg­inkább a zöldség- és gyümölcspiac árai szöktek magasba, gyakran már a magyarországi árakat is felülmúlják még akkor is, ha lassan már ötven fillért sem ér egy rubel: a legutóbbi feketepiaci árfolyamok már közelítik a 170-et dolláronként. A gazdasági élet válsága egyre mélyülni látszik és veszélyben a re­form - még az a kevés is, ami megva­lósulni látszik a politikusok egymásnak is ellentmondó elképzeléseiből. Az egész gajdari reformpolitika látszott meginogni, amikor a központi bank gáláns módon ki akarta fizetni a nagy­­vállalatok adósságát, hogy megszün­­tesség a körbetartozás oly jól ismert kellemetlen állapotát. Ezt a nálunk sem példa nélküli ügyet végül is meg­vétózták - de ettől függetlenül az igazi piacgazdaság még ugyancsak mesz­­sze van Oroszországtól. A fecsegő felszín alatt a mélyben szinte semmi nem történt. A nagyobb kereskedelmi ügyletekhez - főleg vi­déken - még mindig szükséges a poli­tikusi szentesítés, a szerződéskötések legtöbbjéhez pedig hivatalok pecsétjé­nek tucatjai. Mivel az üzletekben több az áru, mint tavaly, nem tűnik fel az ipari termelés csökkenése. Az áru­többlet többnyire importból származik - teljesen ötletszerű és esetleges mó­don. Közben egyre nő a rejtett munka­­nélküliség és ha a nagy ipari monstru­mokat hagyják összeomlani, akkor fel kell vállalni milliók utcára kerülését. A mezőgazdaság fenyegető csődje jelenleg a felvásárlási árak körüli bot­rányban tetőzik. A gabona be nem takarítása kenyérhiánnyal fenyeget, ha pedig megadják a kért felvásárlási árat, ötven rubel körül lehet egy kiló kenyér, amit már nem tudnak elviselni az emberek. De ez csak a mezőgaz­daság egyik gondja: az elmaradott műszaki háttér, a vetőmagok nemesí­tésének lezüllése, a farmergazdasá­gok hiánya, a rossz munkafegyelem és érdektelenség erősen kiütközik, nem szépíti semmiféle kozmetikázás és befolyásolni sem tudják párttitkári ukázok. „Ebben az országban senki nem akar dolgozni, azt hiszik, hogy a de­mokrácia egyet jelent a lustálkodással és mindenki csak seftel" - sóhajt a taxis, aki a felemelt hivatalos tarifa kétszereséért hajlandó csak elvinni úticélomhoz. Igaza van; százezrek vannak táppénzen hogy legyen idejük felvásárolni az állami üzletekbe érke­ző importárut és azonnal eladni a vá­ros másik pontján felárral egy keres­kedőnek - vagy kiárusítani tavalyelőtti fillérekért vett készleteiket. Közben ezerszámra nyílnak az újabb utcai maszek pavilonok, most már egyébként formatervezett, egyfor­ma bódék építésére akarják kötelezni a vállalkozókat. A városkép persze a legcsekélyebb mértékben sem ér­dekli a kereskedelembe és a vele járó feketevalutázásba belefogó fiatalokat (szinte kizárólag huszonévesek - testi erő is kell a boltocska megvédésé­hez!) Nem egyszer előfordul, hogy az állami dohány vagy fagylalt feliratú bódékat éjszaka egy daru felemeli és leteszi a város másik pontján. Az áru­házak most már drágán mérik négy­zetmétereiket: a Novoarbatszkaján, a magasházakban található üzletek jórészében már csak dollárért lehet vásárolni. Hasonló a tendencia a GUM-ban is. A világ legnagyobb dollár feketepiacán nem kunszt hoz­zájutni az amerikai pénzhez, Így hát mindenki hozzá is jut. De nem ritka, hogy koszos átjárókban, aluljárókban, utcasarkokon is dollárban számolnak már a maszekok. Ez azért is egysze­rűbb, mert nem kell olyan rengeteg pénzt átszámolni és nagy nejlonszaty­rokban cipelni - mondja Szveta, a tu­dósító lakásához közeli kis pavilon "egyik alkalmazottja. Kevés ugyanis még a nagy címletű rubel, az ötszázas vagy az ezres, de még a kétszázas is. Vastag kötegnyi pénzért lehet kapni egy tábla csokit vagy egy üveg üdítőt. A Kommerszant nevű népszerű gazdasági hetilap már nem győz be­számolni a gombamód szaporodó dol­láros áruházakról, miközben említést sem tesz az egyre jobban lehetetlenné váló állami kereskedelemről, amely szemmel láthatóan teljesen átengedi a terepet a maszekoknak. Az állami boltok ellátása ma is gyér. Ami érdem­leges és kapható bennük, azt úgyis rögtön felvásárolják a maszekok. Az eladók többsége - ha tehette - már kilépett, a harmincon felüliek azonban nem számíthatnak arra, hogy az új vállalkozásokhoz kellenek. A vi­dék pedig szinte mozdulatlan. A ke­reskedelmi hálózat ugyanolyan gyér, mint volt, a meglévő boltocskák kopot­tak, koszósak. A vállalkozókedvúek is sok akadályba ütköznek: fölös admi­nisztrációs lépcsőfokok, hitelhiány, irigység, korrupció, a megfelelő kisgé­pek beszerzésének nehézségei. A földnek szinte nincs értéke, sok-sok hektár hever parlagon. A termést sem takarítják be - lásd alacsony felvásár­lási árak. Jellemző p káosz abszurditására, hogy a méregdrágán előállított, sok anyagot, energiát felemésztő tankokat gyártás után megsemmisítik vagy ami olcsóbb, csak hagyják tönkremenni. Ami persze sokkal jobb, mintha „használnák“... A gépezet nehezen áll át valami újra. ELEK LENKE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents