Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-28 / 191. szám
4 Szabad ÚJSÁG Belföld 1992. augusztus 28. Nagy „szovjet“ aratás... Meddig lesz elég az orosz gabona? Bár Jelcin elnöktől kezdve a különböző rangú illetékesig mindenki azzal nyugtatja az orosz közvéleményt, hogy télen nem lesz éhínség, az aratást felügyelő kormánybizottság hét végi ülésére kevés megnyugtató hír érkezett a földekről a Kremlbe. A lakosság elégedetlensége eközben növekszik, hiszen vagy nincs áru az üzletekben, vagy olyan drága, hogy a többség számára hovatovább az alapvető élelmiszerek is elérhetetlenné válnak. A híradásokból kiderült, hogy az aratás idén jobban halad, mint tavaly ilyenkor, a gabona 45 százalékát már betakarították. A magtárakba került 58 millió tonnából azonban csak 8 millió tonnát ajánlottak fel a gazdaságok állami felvásárlásra. Ha a központi raktárak továbbra is ilyen ütemben telnek, akkor a harmada sem gyűlik össze az országos alapellátáshoz szükséges mennyiségnek. A kormány kilónként 11-12 rubelre emelte a gabona felvásárlási árát - ez 38 rubeles kenyérárakat fog jelenteni a jelenlegi 25 rubel körüli átlaggal szemben a boltokban és nyugtatta a gazdaságokat, hogy senki sem veszi el tőlük erőszakkal a termést. Ezzel azonban még koránt sincs biztosítva a szükséges mennyiség felvásárlása, hiszen a kolhozok nem szívesen válnak meg a gabonától - az egyetlen rendelkezésükre álló terméktől amivel az országban egyeduralkodóvá vált barterüzletekbe bekapcsolódhatnak. A kormány valószínűleg kénytelen lesz a régi kommunista módszerek szellemében betiltani a gazdaságoknak a gabonakereskedelmet mindaddig, amíg állami kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. Az orosz televízió jelentése szerint ugyanakkor a rendőrségnek egyre nagyobb erőket kell bevetnie a központi magtárak védelmére, de a gabonát leadott parasztok is előszeretettel dézsmálgatnak. A kormányellenes kirohanásai miatt a vezetés fenegyerekeként ismert Aleszandr Ruckoj alelnök a Moszkovszkije Novoszty című hetilapnak legutóbb úgy nyilatkozott, hogy azonnal be kellene vezetni a rendkívüli gazdasági állapotot, mert az áruforgalom 40, a termelés 30, a nemzeti jövedelem 18, a mezőgazdasági termelés pedig 27 százalékkal esett vissza. A földreform levezénylésével és az aratás felügyeletével megbízott alelnök szerint a mezőgazdaságban a veszteségek évente a termés 45-52 százalékát teszik ki. Már az is nagy eredmény lenne, ha a tárolás, és feldolgozás fejlesztésével ezt 30 százalékra csökkenthetnék. A kormány azonban ehelyett befagyasztotta 130 élelmiszeripari üzem építését, miközben a meglévők közül 169 csak időszakosan tud működni, 2500 pedig felújításra szorul. A veszteségek csökkentéséhez minden 5-6 gazdaságra kellene egy feldolgozó bázist létesíteni, amire nincs pénz. Ruckoj szerint hasonló okokból nem számíthatnak a 152 ezer egyéni gazdálkodóra sem, mert közülük csak háromezer rendelkezik úgyahogy megfelelő gépekkel. A kolhozok önvédelmi reflexből különben is azokat a földeket engedték át az egyéni gazdálkodóknak, amelyek feljavításához és megműveléséhez nagy beruházásokra lenne szükség - ha lenne miből. Az ország áttelelési esélyei és a várható importszükséglet miatt a világ gabonapiacát komolyan befolyásoló orosz aratás Achilles-sarka az üzemanyag-ellátás. Bár a kőolajtermékek több mint négyötödét a kormányhatározat szerint a mezőgazdaságnak kellene kapnia, az energetikai miniszter a minap az aratásfelügyelő bizottság ülésén, bejelentette, hogy a készletekből, „eltűnt“ kétmillió tonna üzemanyag, és javasolta, vegyék meg külföldön a hiányzó mennyiséget. SZALONTAY MIHÁLY, MOSZKVA Itt sincs hús, ott sincs... Szomorú képet mutat az Oroszország első félévi élelmiszerellátásáról nyilvánosságra hozott statisztikai jelentés. Eszerint az élelmiszer-ipari termelés 23 százalékkal esett vissza a tavalyi megfelelő időszakhoz képest, s éves szinten 21 százalékkal kevesebb hús és 41 százalékkal kevesebb tejtermék kerül idén az amúgy sem elkényeztetett orosz fogyasztó asztalára. A megvizsgált 76 városból 35-ben egyáltalán nem találtak húst a felmérők, és ezek közút minden másodikban az adott hónapban egyáltalán nem kaptak árut a boltok. A cukrot minden harmadik város nélkülözte; olyan jelentős központokban, mint Kurszk, Sztavropol vagy Habarovszk, már május óta keserű teát iszik a nép. Étolajat csak a vizsgált nagyvárosok felében lehetett kapni. Kenyér nem volt a felmérések napján sem Jekatyerinburgban, sem Novoszibirszkben, de még a Moszkva környéki Tverben sem. Az errefelé népi eledelnek számitó burgonya és káposzta után hiába kutattak 44, illetve 43 városban: friss paradicsom és uborka csak minden másodikban volt kapható. Négy nagyvárosban bottal üthették és még tizenkettőben is csak nehezen lelték meg a felmérők a tejtermékek nyomát. Sz. M. Az EK vetőmag-politikája angolokkal és a belgákkal is együtt---------------------------------------------------------működnek. Országhatárok nélkül Európai közgazdászok már a nyolcvanas években úgy nyilatkoztak, hogy 1992. január 1-jén meg fog születni az igazi „határok nélküli“ Európai Gazdasági Közösség. A határokon keresztül szabadon áramlanak majd nemcsak az eszmék, de a vetőmagvak is. A közös vetómagrendszer kulcsa a Gazdasági Közösség Európai Katalógusa lesz, amely a jogilag engedélyezett vetőmagfajtákat tartalmazza. Mielőtt azonban ez a nemzetközi katalógus megszületik a tagországokban, meg kell oldani a nemzetközi szabályozásokat. Minden állam megőrzi a nemzeti sajátosságait és jogi szabályozásait a vetőmagvak minősítésénél és forgalmazásánál. A közös piaci vetőmag „harmonizálása“ két, meglehetősen szigorú adminisztratív és technológiai követelmény szerint zajlik: a DHS és a VAT alapján. (DHS = fajtaelosztás, homogenitás, stabilitás; VAT = a mezőgazdasági és technológiai értékjellemzők meghatározása.) Az említett követelmények alapján meghatározott jellemzőket a jövőben a vetőmag-készítményeken kell majd feltüntetni. Számos ország álláspontját egyeztetni kell, és ezért nehezen alakul ki a közös álláspont. A franciák egy-egy vetömagfajtánál jóformán matematikai pontossággal szeretnék feltüntetni a tisztaságra vonatkozó adatokat is. A német vetőmag szakbizottságok korántsem olyan szigorúak, hanem szubjektivebbek a franciáknál. Különösen a VAT követelményeit értelmezték különbözően a tagországok, itt nem alakult ki egységes állapot. Az EK-tagállamokban alkalmazott mezőgazdasági technológiai eljárások változatos képet mutatnak. Franciaországban és Belgiumban például eltérnek a len és a kender áztatási módszerei, és az ilyen különbségek kizárják a vetőmagoknál kívánatos „harmonizálási“ törekvéseket. Ugyanakkor megfigyelhető a két ország egységesítési törekvése a vetőmagvak terjesztése, nemesítése és minősítése terén. A nyolcvanas évek végén az angolok és a franciák a VAT terén szerettek volna közelebb kerülni egymáshoz, ugyanis ez a nehezebb dió az együttműködések kialakításánál. A DHS fronton jobb a helyzet. Számos közös kísérlet, kutatás és jogvédelem vonatkozik a termesztőkre is. Kétoldali szerződések és együttműködések biztosítják a fajtaelosztás, stabilitás, homogenitás terén az összehangolt harmonizálási műveleteket. A kétoldali kooperációk mindig könynyebben mennek, mert függetlenek az EK-tól. A franciák például az angolokkal kétoldali kooperációs szerződést kötöttek a ray-grass vetőmagvak előállítására és forgalmazására. A herefélék és a burgonya termesztésében már a 80-as években kialakult a francia-holland együttműködés. A kukorica vetőmagvak nemesítésében a franciák, a hollandok mellett az Akadnak még nehézségek, amelyek az EK-országaiban a termesztésben, a jogvédelemben és a forgalmazásban találhatók. Franciaországban például az agrárszakemberek a repcét önmegtermékenyítőként kezelik. Az eltérő álláspontokból következik, hogy a francia Nemzeti Katalógusba a repcemagokat csak úgy lehet bejegyezni, ha azok homogének és stabilak, míg a többi EK-országban nem ragaszkodnak a homogenitáshoz. A 90-es évek vetőmag-politikájában külön figyelmet szentelnek a fajtaelőállító vállalatoknak és a tudományos kutatóknak. Az 1961-es párizsi Konvenció alkalmából létesült az UPOV, a Haszonnövény Előállító Védelmi és Igénymegállapító Uniója. E konvenció okmányát 12 európai állam ratifikálta, de akkor Görögország és Luxemburg még nem csatlakozott az egyezményhez. AZ UPOV konvenció a vetőmagelőállító vállalatok és szakemberek jogvédelmét egyaránt biztosítja. Ugyanakkor folyamatban van egy közös európai, finomabban kimunkált módszer kialakítása is. Miért ne lehetne olyan hivatalosan védjegyzett vetőmagfajtákat előállítani, amelyeket nem egyetlen országra szabnának, hanem tájegységekre? - teszik fel a kérdést a vetómagtermelök. Azokat a mezőgazdasági vidékeket kellene megcélozni a vetőmagvak elosztásánál, ahol megegyeznek a klíma- és a talajviszonyok - nem pedig az országhatárokhoz igazodni. Ezt a gyakorlatot az EK-államokban a közeli jövőben meg lehetne valósítani. ENDRESZ ISTVÁN Miközben világszerte sorra dőltek le a szocialista-kommunista rendszer bástyái, Fidel Castro Kubája egyfajta politikai őskövületként állja a sarat, s a jelek szerint a napfényes szigetországban várni kell még a fordulatra. Persze kisebb kozmetikai változtatásokra azért a havannai kormány is elszánta magát, mint például az alkotmány módosítására. Ha csak Fidel Castro szavaira- s nem a velük elpalástolt tényekre- hagyatkoznánk, akkor a havannai rezsim által a minap engedélyezett alkotmánymódosítást úgy is értelmezhetnénk, hogy azok kielégítik a külföldön, és azon belül is elsősorban az Egyesült Államokban élő, mérsékelt politikát követő emigráció követelésein túl a világ demokratikus közvéleményének elvárásait is. Mert szavakban igencsak szépen hangzik, hogy a jövő évi választásokon független hogy gyarmattá változtassa „Amerika első szabad földjét“. A mostani alkotmánymódosítás első látásra az eddigi társadalmi-gazdasági viszonyok új alapokra helyezését ígéri, de a puding igazi próbája itt is a gyakorlat lesz, vagyis az, amikor a választások közeledtével a hivatalos politikától eltérő programmal kiálló független jelölt esélyegyenlősége hasonló lesz, mint a „hivatalosoké“. A választási törvény módosítása azonban nem terjed ki néhány, látszó-Rendszerkonzerváió alkotmánymódosítás Kubában a helyzet változatlan... képviselők is indulhatnak a voksokért folytatott küzdelemben; hogy ezentúl az alkotmány biztosítja a lelkiismereti szabadságot; s azt is, hogy Kubában az eddigi kizárólagos állami - rokonszóval: össznépi - tulajdon mellett a jövőben a magánszektor is bekapcsolódhat a gazdasági élet vérkeringésébe. Ha a most bevezetésre kerülő reformot nézzük, miközben elvonatkoztatunk a kubai rezsim jellegétől, akkor akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy a nyugati félteke utolsó szocialista csökevényében megindult a demokratikus erjedés, és a folyamat következetes véghezvitele a tényleges demokráciához vezető út első lépése. Ha - e szócskával kezdtük az előző két bekezdést, s nem azért, mert mi már ismerjük a felülről irányított reformok eredményességét a totalitarizmus keretei között, hanem azért, mert a kubai vezetés, és ezen belül is Fidel Castro politikája az elmúlt közel 33 évben a propaganda szintjén mindenkor bizonyította alkalmazkodóképességét, miközben az ideológiának alárendelt merev társadalmi-gazdasági viszonyokat erőszakolt rá a kubai népre. Kuba volt már következetesen Kína-barát, azután Moszkva lakája, némely időszakban az el nem kötelezettség önzetlen híve, máskor a forradalmak lelkes exportőre, mindenkor attól függően, hogy tervei megvalósításához honnan fújta a szél a nélkülözhetetlen anyagi eszközöket. Természetesen igazságtalanok lennénk Kubával, ha politikai opportunizmussal és következetlenséggel vádolnánk meg. A rezsim ugyanis következetes volt a nép elnyomásában, az emberi jogok eltiprásában, s abban is, hogy indoklásként mindenkor ugyanazt hozta fel: az imperliazmus azon mesterkedik, ékoda lag részletkérdésre. Arra például, hogy ki finanszírozza a kampányt, kap-e lehetőséget a publicitásra, és hogy a választók a későbbi megtorlás félelme nélkül adhatják rájuk szavazataikat. Nos, fölösleges felemlíteni, hogy ezek nélkül csak a szándéknyilatkozat szintjén mozog a reform, amit «később majd mellőzni lehet arra való hivatkozással, hogy a helyzet nem érett meg, a külső beavatkozás lehetetlenné teszi a jó szándék érvényre juttatását... A lelkiismereti szabadság kérdésben az alkotmánymódosítás után Fidel Castro kifejtette, milyen vallásszabadságra is gondol valójában. Nem akármilyenre, hanem a felszabadítási teológia tanításait követő vallásszabadságra. Merthogy abban összeegyeztethető a marxizmus a katolikus hittel. S hogy mi lesz azokkal a hívőkkel, akik a katolicizmus tanításait kívánják követni, a párt nem adott direktívákat. Ám arra igen, mit is jelent az alkotományban rögzített magántulajdonosi részesedés. Az állam kezében maradnak továbbra is a termelési eszközök, s csak a külföldi tőkének adatik meg, hogy részesedést szerezzen a gazdaságban. Nem arról van tehát szó, hogy a pazarló, a hatékonyság nélkül termeltető állam az állampolgárok érdekeltségi rendszerének kifejlesztésével próbálná megindítani a gazdaság szerkezeti és tulajdonosi átalakítását. A cél nem ez, hanem az, hogy lehetővé tegyék a külföldi cégeknek a tőkebefektetést, amelyek új erőforrásokkal és pénzzel látnák el a kubai gazdaságot. Ez végső soron a rendszer fönnmaradását segítené elő hosszabb távon. A kérdés csupán az, hogy Fidel Castrón kívül ez kinek lenne az érdeke 7 VEREBÉLYI KÁLMÁN Könnyű a monopolhelyzetben levőknek A Mladá Boleslav-i Skoda részvénytársaság az idén augusztus 3-tól átlag 3,6 százalékkal emelte néhány személygépkocsi árát. Az új árak: Favorit 135 L 143 500 csehszlovák korona, Favorit 135 LS 456 000 korona, Forman 135 L 173 550 korona, Forman 135 LS 198 350 korona, Forman 135L Van. (Praktik) 172 600 korona, Pick Up 135 L 166 500 korona (a Forman 135 LS Maraton ára változatlanul 225 000 korona). Az árak európaiak, de a lakossági jövedelmek ázsiaiak - írja a Pravda, majd hozzáteszi, hogy mi értelme a piac gazdaságélénkítő hatásáról beszélni, amikor az állam vigyáz a Mladá Boleslav-i autógyár éveken át kiépített monopolhelyzetére? Mindez régen kezdődött, amikor adminisztratív úton likvidálták a konkurens gyárakat (Aero, Praga), és nem engedték újabbak alapítását. A monopolhelyzet megerősödését az adók, vámok és importilletékek politikájával is támogatták. Igaz, hogy Csehszlovákiában a gépkocsik szabadárasak, de az 1990-ben megjelent és még hatályos ártörvény egyértelműen megfogalmazza: a gyártó nem használhatja ki gazdasági helyzetét arra, hogy indokolatlan költséget vagy aránytalan nyereséget magába foglaló áron értékesítse termékeit, és így jogtalanul jusson gazdasági előnyökhöz. A Szövetségi Gazdasági Versenyhivatal a Skoda márciusi áremeléseit vizsgálta, de monopolhelyzet kihasználásáért dokumentumok hiányában nem tudta megbüntetni a Skodát, csak azért szabott ki rá 6 millió korona pénzbüntetést, mert nem adta át a kért bizonylatokat. Az elhúzódó ügy még mindig nem zárult le, a Skoda ennek ellenére újabb árdrágítást hajtott végre. Talán változtat a helyzeten a szintén Mladá Boleslavban működő Tusakko magáncég. Legkésőbb szeptember elejétől akarja Csehszlovákiában értékesíteni az ukrajnai Zaporozsjel Gépkocsigyárból (ZAZ) érkező Tavrija személygépkocsikat, amelyekért Csehszlovákia a Novy Jicín-i Autopal üzemben készülő fényszórókkal és fényszóró-alkatrészekkel fizet, amelyről a végleges szerződést rövidesen aláírják. Idén 700-1000 Tavrija importjára számítanak. Milos Kopecky, a Tusakko igazgatója szerint a háromajtós, 1100 köbcentiméter hengerűrtartalmú, öt férőhelyes, 100 kilométerenként 6-6,5 liter benzint fogyasztó Tavriját 105 ezer koronáért fogják árusítani. Belföldi üzemeltetéséhez még nincs belügyminisztériumi engedély, de az igazgató szerint két kisebb műszaki fogyatékosság elhárítása után ez is várható. (Sz)
