Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-26 / 189. szám

SSsísÖi ■ Igg ■ Mai számunkban: ■■ #’*’ * * rr JOVO HETI TÉVÉMŰSOR 4-5. oldal Vagyonjegyes privatizálás — harmadik forduló Közéleti és gazdasági napilap Ma kezdődik a vagyonjegyes pri­vatizálás első hullámának harmadik fordulója. Mint már közöltük, a siker­telen vagyonjegykönyv-tulajdonosok és befektetési privatizációs alapok szeptember 15-éig rendelhetik meg a postahivatalokban azon vállalatok (részvénytársaságok) részvényeit, amelyeknek eladására nem került sor az előző két fordulóban. A Vagyonjegyes Privatizációs Központ tájékoztatása szerint még 1369 részvénytársaság maradt „já­­(Folytatás a 2. oldalon) Az EK kivár A társulás idén nem várható A cseh külpolitika jelenleg azokat a feltételeket vizsgálja, amelyekhez az Európai Közösség kötheti az ide­iglenes kereskedelmi megállapodás érvényességének az esetleges meg­hosszabbítását. Mint ismeretes, e szerződés értelmében Csehszlovákia kedvező körülmények között keres­kedhet az EK-tagállamokkal. (Folytatás a 2. oldalon) Egyeztetések és egyezkedések Az önálló szlovák alkotmány elfogadása előtt Hétfőn éjszakába nyúló tanács­kozást tartottak Pozsonyban az Együttélés, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom, a Ma­gyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt országos vezetőségeinek kül­döttségei. A tanácskozás témáját a Szlovák Köztársaság alkotmányter­vezete képezte, amelynek bizottsági vitái a múlt héten értek véget a Szlo­vák Nemzeti Tanácsban. Mivel az EPM — MKDM koalíció által be­terjesztett módosító javaslatokat már a bizottságokban szinte kivétel nélkül elvetették, a parlamenti pár­tok vezetése szükségesnek tartotta, hogy a további politikai lépésekről tájékoztassa a parlamenten kívüli magyar pártokat, s egyeztesse velük is a képviselők magatartását az al-Csehszlovákia összehangolt lépéseket sürget Ma kezdődik a Jugoszlávia-konferencia Ma kezdődik Londonban a Jugoszlá­via-konferencia. A vendéglátó John Miyor brit kormányfő a konferencia el­őestéjén találkozott Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárral. Csehszlovákiát a konferencián Jozef Moravéík külügy­miniszter képviseli Jozef Moravéík véleménye szerint minden európai intézmény tevékenysé­gét Jugoszláviával kapcsolatban össze kellene hangolni. Hangsúlyozta, hogy a konfliktust politikai nyomással lokali­zálni kell és megakadályozni továbbter­jedését. Ezzel kapcsolatban közölte, hogy Macedóniát nem lenne szabad so­káig a nemzetközi közösséghez fűződő kapcsolatok nélkül hagyni. Arra a kér­désre, hogy Csehszlovákia elismerni ké­­szül-e Macedóniát, azt válaszolta, hogy ezt a lépést az Európai Közösséggel kell összehangolni. Csehszlovákia kész dip­lomáciai úton tárgyalni Görögországgal és oda hatni, hogy egyezzen bele egy kompromisszumos megoldásba Mace­dónia kérdésében. Moravéík szerint a jugoszláviai válság lényege abban rejlik, hogy az egyes felek nézetei az államiság­ról és a nemzet érvényesüléséről az ál­lamban eltérőek Jugoszláviában. Szer­bia felelőssége a kialakult helyzetért je­lentős, de ez nem a szerbek bűne, mondta a külügyminiszter. A nemzetkö­zi közösség fő feladata, hogy a konflik­tusban résztvevő feleket tárgyalásokra kényszerítse. Ivan Buániak, a külügymi­nisztérium kabinetfőnöke szerint Cseh­szlovákia szerepe az EBEÉ elnökeként az, hogy összehangolja a humanitárius segélynyújtást, különös tekintettel az emberi és kisebbségi jogokra. A londoni Jugoszlávia-konferencia után egy bi­zottságot kellene létrehozni, amely összehangolná az EBEÉ, az ENSZ, az Európai Közösség, a Nyugat-Európai Unió és esetleg a NATO Jugoszláviával kapcsolatos tevékenységét. A londoni konferencián több mint 400 küldött vesz részt. A konferencia elé teijesztett dokumentumok közül John Major a legjelentősebbnek azt a négypontos tervet tartja, amely az aláíró feleket — és ez a volt Jugoszlávia min­den köztársaságának képviselője kelle­ne, hogy legyen — arra kötelezi, hogy „civilizált módon viselkedjenek”. A terv szerint azonnal véget kell vetni a nem­zetiségi tisztogatásnak a városokban és (Folytatás a 3. oldalon) kotmánytervezet plenáris vitájában, illetve a szavazás során. A részletekbe menő, olykor egy­mást sem kímélő vita után közös közleményt adtak ki, mely többek közt az alábbiakat tartalmazza: „A tárgyalás során a parlamenti képviselők részletesen beszámol­tak az alkotmánytervezet eddigi parlamenti vitájáról. Kifejtették, hogy a további tárgyalások során ragaszkodni fognak a már benyúj­tott kiegészítő javaslataikban kifej­tett elvekhez. A résztvevők hangsú­lyozták, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait meghatározó cikkelyeknek tartalmaznia kell mindazt, amit az első Csehszlovák Köztársaság alkotmányának vo­natkozó rendelkezései megfogal­maztak és tartalmaznia kell a Pá­rizsi Kartában, illetve az 1990-es koppenhágai záródokumentumban és a helsinki folyamatban elfoga­­(Folytatás a 2. oldalon) Tegnap megkezdődött az SZNT 4. ülése. Képünk a tanácskozás megnyitása előtt ké­szüli (A parlamenti tanácskozásról a 2 ol­dalon számolunk be) (TK SR-felv.) Jeszenszky Géza előadása a kisebbségekről A polgár érdekeit kell szolgálni Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter a People’s Academy for Mino­rities (Népfőiskola a Kisebbségekért) nemzetközi nyári egyetemen előadást tartott a kisebbségi kérdésről. Egye­bek között rámutatott: Az első világháború után, a Német­ország és Oroszország közötti területen a lakosság 30 százaléka került másod­rangú állampolgárként nemzetiségi sor­ba. A Kárpát-medencében jelenleg a magyarság a lakosság 55 százalékát al­kotja. A Németország és Oroszország közötti zónában 120 millió ember él. Ezek 15 százaléka nem államalkotó nemzetiség, illetve nem alkot nemzetál­lamot. Ha pillantást vetünk ennek a régió­nak az etnikai térképére, reménytelen kísérletnek kell tekintenünk az etnikai határok megvonását. Magyarország déli szomszédságában ugyan elűzéssel és ge­nocídiummal igyekeznek etnikailag tisz­ta területeket létrehozni, de ez nem je­lenthet megoldást. A magyar kormány minden igyekezete arra irányul, hogy a délszláv tragédia pozitív tanulsággal szolgáljon, arra: erőszakkal nem lehet etnikailag tiszta területeket létrehozni. Külföldi példák A mai nehézségek abból adódnak, hogy Kelet—Közép-Európa nem évszá­zados szerves fejlődés folytán igyekezett megoldani a kisebbségi kérdést. A mai helyzetben egy sor pozitív példára hi­vatkozhatunk. Dél-Tirolban a 300 ezres osztrák kisebbség ügyét Ausztria és (Folytatás a 3. oldalon) Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke: Bartóki szintézist teremteni a politikában is” „A Magyarok Világszövetségé­nek 1991 decemberében megtartott közgyűlése egyszerre mutatta azt a poklot és azt a drámát, amelyben a többszörösen széttagolt és a szét­­szóratásban élő magyarság vergő­dik. A kép félelmetes volt, de re­ménykeltő is, mert a közöny helyett a szenvedély beszélt, az igazságot kereső indulat, mégha sötét sza­vakkal fejezte is Id magát” Ezt Csoóri Sándor, a Magyarok Vtlág­­szövetségének elnöke nyilatkozta 1992 tavaszán. Ezek a szavak hűen tükrözik azokat a konfliktusokat, amelyek tavaly a Magarok Világ­szövetsége körül létrejöttek Termé­szetesen, a Magarok III Világta­lálkozójának megrendezése sem volt problémamentes ilyen tekintet­ben. Hiszen az örökös magar á­­tok a széthúzás itt is jelen volt Ilyen előzmények után és körülmé­nyek között bizony nem volt könnyű feladat megrendezni a Magarok III Világtalálkozóját Csoóri Sán­dor diplomaúzmusa, következetes politikája, felkészültsége és magar­­sága azonban minden kétséget ki­záróan orvosolta a gondokat Csoóri Sándorral, akit ismét megválasztottak a Magyarok Vi­lágszövetségének elnökének, a magyar szellemiség jövőjéről be­szélgettem. • Elnök úr! Mit jelent Önnek a Magyarok III. Világtalálkozó­­ja? — Ötvennégy év után először találkoznak az anyaországi ma­gyarság, a kisebbségi magyarság és a szórványmagyarság képvise­lői. S amit a történelem átkaként éltünk át, mostantól kezdve meg­fordíthatjuk. Hiszen a magyarság­ban az a különös, hogy rengeteg néppel, rengeteg kultúrával van kapcsolatban. Ezt a lehetőséget ki kell használnunk, s ezek a kap­csolatok gyümölcsözővé válhat­nak. Nagyon jól ismerjük a szlo­vákokat, a románokat, a szerbe­ket, az ukránokat, az oroszokat, a németeket, az amerikaiakat, tehát számos népet és kultúrát, ame­lyek közt a magyarságnak is igen fontos szerepe lesz. S nemcsak közvetítő szerepe lenne, hanem szellemi értékeket hordozó és megtermékenyítő szerepe. • Lehet-e a magyarság európai szellemi nagyhatalom? — Természetesen. Gondol­junk például Bartókra, aki ma­gyarként, tehát egy kis ország nagy zeneszerzőjeként, a világ legnagyobb zeneszerzői közé tar­tozik. Ha ő fejezte ki legjobban a magyarság szellemi képességeit, akkor a magyarságnak is jöhetnek olyan pillanatai (a történelmi hul­lámvölgyek után), amikor a saját képességeit ismét ki tudja bonta­koztatni, és a bartóki szintézist meg fogja teremteni a politikában és a kultúrában is. « Ön szerint mi a magyarságtu­dat és milyen nemzettudatot kellene kialakítani ma Ke­let—Közép-Európában? — Hogy mi is a magyarságtu­dat, azt nagyon nehéz megfogal­mazni. Ugyanolyan nehéz erről beszélni, mint ha valaki azt kér­dezné: mi az élet értelme? Ezek nagyon komoly és súlyos kérdé­sek. Ha az ember kimondja ezt a kérdést, úgy tűnik, hogy a közhe­lyek világába tartozik. Ha azon­ban alaposan körbejárjuk ezt a problémakört, akkor látjuk, hogy ezek a gondok életünk minden mozzanatát érintik. Hiszen egy nemzet számára ugyanolyan fon­tos a saját tudata, mint az egyén számára. Ebbe természetesen be­letartozik minden: milyen volt a történelme, mit őrzött meg abból eddig, mennyire ápolta stb. Na­gyon sok esetben olyan dolgokat feledtetnek el az emberekkel és a nemzetekkel, amelyekre minden pillanatban emlékeznünk kellene. A magyarsággal is rengeteget fe­ledtettek. Ha a kisebbségek életé­re utalok, akkor azt kell monda­nom: a kisebbségekkel a magyar­ság történelméből olyan dolgokat feledtettek el, amelyek után már nem kellett semmit megtagadni­uk... Hiszen elfelejtették. Viszont ha egy nemzetnek nincs pontos múltja, történelme, akkor telje­­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents