Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-22 / 186. szám

/ 1992. augusztus 22. Gazdaság Szabad ÚJSÁG 5 Német elektronikai vállalatok Vége a konjunktúrának A német újraegyesítés, az ország belső piacának bővülése lehetővé tette, hogy a német elektronikai ipar, a külföldi dekon­junktúra mellett is tavaly reálértékben 5,6 százalékos növekedést érhessen el. Ez azonban szinte kizárólag a nyugatnémet vállalato­kat érintette, hiszen a volt NDK elektronikai vállalatainak termelése a korábbi évek töredékére esett vissza. Az idei év hátralevő részére és jövőre mindkét irányzatban fordulatot jósol a német elektromos és elektronikai vállalatok szövetsége (ZWI). A visszafogottabb belsőpiaci növekedést most a külföldi kereslet fokozatos élénkü­lése fogja kísérni, másrészt várhatóan megindul a keletnémet elektronikai ipar lassú növekedése is - olvasható a German Brief című kiadványban. Fordulópont A többi iparághoz hasonlóan a né­met elektronikai iparban az ország újraegyesítése nyomán kibontakozott fellendülés ellensúlyozta a külföldi pia­cokon uralkodó recessziót. Idén és jövőre azonban az előrejelzések sze­rint megfordul a helyzet. A német elektronikai termékek iránti külföldi ke­reslet tavaly reálértékben 2,7 száza­lékkal esett, miközben a belföldi ren­delésállomány 6,1 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Japán vezet A német elektronikai vállalatok leg­nagyobb piaca az Európai Közösség. Ezen belül az első helyen Franciaor­szág áll, ahova a német elektronikai exportnak közel 12 százaléka irányul. A második helyen Olaszország áll, 9,8 százalékkal. A német piacra ugyanak­kor a legnagyobb arányban Japán és az Egyesült Államok szállít elektroni­kai termékeket. Az előbbi részesedése 16,7 százalék az iparág teljes import­jából, az utóbbié 13,2 százalék. A növekedés nagy része tavaly a távközlési berendezések gyártásá­ból származott, főként a keletnémet tartományok távközlésének korszerű­sítési igénye következtében. Ez a szektor több mint 23 százalékkal bővült, és az iparág teljes 5,6 százalé­kos növekedésének közel felét adta. A keletnémet kereslet adott lökést a számítástechnikai cikkek gyártásá­nak is, amely 1991 -ben 8 százalékkal nőtt. Idén a ZWI prognózisa szerint Lengyelország és a volt szocialista országok Bővülő export összesen 550 millió dollár értékű árut exportált Lengyelország a volt szocialista or­szágokba az év első öt hónapjában. Az export értéke ebben a relációban a múlt év azonos időszakához képest 20 százalékkal növekedett - közölték a Rzeczpospolita munkatársával a külgazdasági minisztériumban. Az európai volt szocialista országokkal (szovjet utódállamok, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a volt Jugoszlávia) és a Kínával kapcsolatos statisztikai adatok azonban nem teljesek, mivel nem tartalmazzák a barterüzletek keretében szállított áruk értékét (a barterüzletek főleg a szovjet utódállamokkal folytatott kereskedelemben játszanak fontos szerepet). A volt Jugoszlávia és Kína kivételével valamennyi ország esetében növekedett az exportbevétel. A legdinamikusabb fejlődés a „visegrádi hármak" csoportján belül tapasztal­ható. A Magyarországra irányuló export 50,6 százalékkal, a Csehszlovákiába irányuló kivitel pedig 36,2 százalékkal növekedett. A kivitel és a behozatal egyensúlyban maradt, az import értéke (570 millió dollár) mindössze 20 millióval haladta meg az exportét. A lengyel termékek első számú importőrei a szovjet utódállamok. A sorrend a továbbiak­ban így alakul: Csehszlovákia, Magyarország, a volt Jugoszlávia, Románia és Kína. Bulgária az utolsó helyre szorult. A lengyel kivitelen belül növekszik a magánszektor részesedése: a tavalyi 17 százalékról idén 20 százalékra emelkedett. Előzetes becslések szerint a volt szocialista tagországokkal folytatott kereskedelem volumene 1992-ben nagyjából a tavalyi szinten marad. Az éves kivitel értéke 2-2,2 milliárd dollár lesz, míg a behozatalé 2,5-2,8 milliárd dollár. (Vg) Rendőrségi vizsgálat Bécsben — Hét magyar cég az osztrák bankbotrányban Mélyponton a termelés Miközben a volt NDK gazdaságá­nak korszerűsítése komoly pótlólagos keresletet jelentett a nyugatnémet elektronikai vállalatok számára, válla­latainak termelése tavaly a harmadik negyedévben 60 százaléka volt az 1990-es év azonos időszakában re­gisztrált szintnek. Az iparágban alkal­mazottak száma a tavaly januártól decemberig tartó időszakban 242 ezerről 153 ezerre zsugorodott a volt A decembertől februárig terjedő idő­szakban a külföldi megrendelések no­minálértéke 5,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, a belföldi kereslet ugyanakkor 0,7 szá­zalékkal maradt el a tavalyitól. Másfelől reálértékben a vizsgált idő­szakban stagnált a kereslet. A ZWI, amely a külföldi piacok élénküléséből indul ki, ennek ellenére körülbelül 3 százalékos növekedést jósol. a két szektor együttes növekedése legfeljebb 8-10 százalék lesz. Jelentős volt a növekedés - 8,9 százalék - a háztartásigép-gyártás­­ban is, a szórakoztatóelektronikai cik­keknél azonban 6 százalékos volt a visszaesés. Ennek oka az, hogy a labdarúgó világbajnokság hatására már 1990-ben jelentősen - 11 száza­lékkal - megugrott a kereslet és nagyjából már akkor telítődött a kelet­német piac is. Idén ugyanakkor a ház­­tartásigép-gyártásban is legfeljebb 2 százalékos növekedéssel számol a ZWI. A távközlés „húzószerepének“ tud­ható be, hogy az alkatrészgyártásban az úgynevezett aktív alkatrészek - in­tegrált áramkörök, félvezető-alkatré­szek, képcsövek - termelése bővült a legnagyobb mértékben - 6,6 száza­lékkal. Idén viszont e termékek gyártá­sa várhatóan 1 százalékra esik vissza. NDK területén. A legfrissebb forgalmi adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a keletnémet vállalatok elérkeztek a termelés-visszaesés mélypontjához. A tavalyi negyedik negyedévben az előző évi 42 százalékánál stabilizáló­dott a termelés szintje. Az 1990-es szintet azonban a legkorábban várha­tóan csak az évtized közepén érik el az „új" tartományok elektronikai válla­­latai­­(Világgazdaság) Orosz privatizálás Részben ingyenes tőkeosztogatás Az Erste österreichische Sparkas­se pénzintézet belső ügye, mennyit és miért vesztett a magyar cégek bécsi tőzsdei bevezetésén - mondotta az MTI-nek Pacsi Zoltán, az Állami Ér­tékpapír-felügyelet vezetője arra a bé­csi keltezésű hírre reagálva, hogy az osztrák gazdasági rendőrség csalás gyanúja miatt vizsgálatot folytat a bé­csi banknál hét magyar cég részvé­nyeinek ausztriai bevezetésével kap­csolatban. A Budapesti Értéktőzsde a Világgazdaságtól értesült a részle­tekről, ezért a történteket nem kom­mentálhatta. A bécsi Der Standard címlapon fog­lalkozott az Erste österreichische Sparkasse több hónapja folyó rendőr­ségi vizsgálatának részleteivel, az ügy egyik gyanúsítottjával, Michael Liela­­cherrel, a pénzintézet vezető beosz­tású alkalmazottjával. Az osztrák pénzintézet elismerte, hogy körülbelül 250 millió schilling vesztesége szár­mazik a magyarországi hét cég rész­vényeinek forgalmazásából, vezetői­nek azonban nincs tudomása arról, hogy Michael Lielachernek bármilyen személyes érdekeltsége lett volna az ügyletben. Az osztrák államügyészség még áprilisban - ismeretlen tettes elleni feljelenté!} alapján - kérte a rendőrsé­get a nyomozás lefolytatására. 1990- től ugyanis a fenti osztrák pénzintézet hét magyarországi cég részvényeit vezette be a bécsi tőzsdére, amelyek közül több már a bevezetéskor zava­ros pénzügyi helyzetben volt. Annak ellenére, hogy a papírokra kötés egyáltalán nem volt - feltehetőleg ju­talék fejében -, a bank továbbra is forgalmazta a papírokat, sót, újabbak bevezetését végezte el. A hét cég a következő: Skála Coop, Győri Textil­művek, Martfű, Főnix, Budaflax, Gar­dénia, Müszi. A fenti magyarországi vállalatok kö­zül meg nem erősített értesülések szerint időközben három cég lett Hol­ler Iván vállalkozó tulajdona: a Győri Textil, a Főnix és a Gardénia. A bank szerint Lielacher, aki jelen­leg a pénzintézet vezetőségének el­nöke, 1990-ben a cég értékpapírrész­legének vezetőjeként egy másik ban-A tömegeket tulajdonossá kell tenni, hogy a reformok megvalósulásához szüksé­ges mentalitásbeli változás­hoz meglegyen a szükséges ösztönzés - írja Oleg Bogo­molov akadémikus az eddigi sikertelenség okait és a ter­vezett tulajdonreformot is­mertető cikkében. Az eddigi bérrendszer azonban nem tette lehetővé, hogy a magá­nosoknál annyi megtakarítás gyűljön össze, amennyi a meglévő tőkeállomány megvásárlásához szükséges volna. A reform szempontjá­ból szükséges gyors privati­zálást ezért csak - legalább is részben - ingyenes tő­keosztogatással lehet elérni. Oroszországban és néhány más volt szovjet köztársaságban a közös tulajdonból való részesedésük 30—40 százalékának megfelelő összegű ru­belre szóló utalványt osztanának szét a felnőtt lakosoknak - írja a Frankfur­ter Allgemeine Zeitungban Oleg Bogo­molov. Az ősszel kezdődő orosz privatizá­lási folyamatot részletesen ismerteti a The Economist. Ami a kínálatot illeti, az 1000 főnél több dolgozót foglalkoz­tató cégek - kivéve a közüzemeket és néhány nagy hadiipari vállalatot - élé­re vállalatvezetőkből, munkásokból, a helyi privatizálási hivatal és az ága­zati minisztérium (az eddigi állami fel­ügyelő szerv) képviselőiből álló igaz­gatótanácsot állítanának. A vállalatok feldarabolását bátorít­ják már a privatizálás előtt. A központ beleegyezése nélkül is önállóvá válhat az a részleg, amelyik erre vállalkozik. A privatizálásnak két módja közül lehet választani, az egyiknél a vállalati kon keresztül jutott az üzlethez, s ma még nem bizonyítottan, valószínűleg jutalékhoz is. Kérdés, hogy a vizsgálat befejező­déséig még hány hazai cég kerül pénzügyileg a csőd állapotába, annak ellenére, hogy a bécsi tőzsdei forga­lom segítségével gyakorlatilag bárki megvásárolhatott bármilyen alacsony vagy éppen magas áron bármekkora részvénycsomagot. A történtekben érdekelt Gardénia Csipkefüggönygyár 1991 februárjában alakult részvénytársasággá. Alaptőké­je 950 millió forint. A részvények 94 százaléka külföldi befektetőké, közü­lük legnagyobb az osztrák General Investment Trade Co. Limited nevű cég. A többi részvény önkormányzati és dolgozói tulajdon. Mint Pólyák Zol­tánná, a részvénytársaság elnöke el­mondta, nem ők a részvénytulajdono­sok, ezért nem tudják, mi történt a részvényeikkel, de arról nincs tudo­másuk, hogy a jelentősebb mennyi­ségben eladták volna őket a bécsi tőzsdén. Jó hírük megőrzéséhez egyébként azt tartják a legfontosabb­tőkét szétosztják részben az alkalma­zottak, részben (a még nem létező) hivatásos befektetők, részben a nagyközönség körében. A másik esetben az alkalmazottak megvehetik a vállalat ellenőrzésének jogát. Az első megoldásnál a vállalati tőke 25 százaléka szavazati jog nélküli részvény formájában az alkalmazotta­ké lesz. Ugyanők még 10 százalékot vásárolhatnak utalványért és 30 szá­zalékot kedvezményes áron készpén­zért. A vezetők 5 százalékot vásárol­hatnak. Az ellenőrző 50 százalékot egy tömbben egy befektető vagy vala­mely konzorcium veheti meg árveré­sen, illetve tenderen. Ily módon gon­doskodnak igazi ellenőrzést gyakorló tulajdonosról. Ezt szolgálja az is, hogy az utal­ványtulajdonosok nyílt végű befekteté­si alapoknak adhatják el őket. (Ilyen alapok még nincsenek.) Végül 10 szá­zalékot a közönségnek adnak el árve­résen. Itt utalvánnyal lehet fizetni. A kormány azt gondolja, ez lesz az elterjedtebb módszer. A munkások és a vállalatvezetők' nyomására engedélyezték a másik módszert, amely szerint az alkalma­zottak kétharmadának támogatása esetén azok ellenőrző többséget vá­sárolhatnak a vállalat részvényeiből. Ez esetben a részvény árát a privati­zálási hivatal állapítja meg. Az alkal­mazottak 51 százalékos rész­vénytöbbségük felét utalvánnyal fizet­hetik meg. A fennmaradó 10 százalék ismét a nagyközönségi utalvány, 39 százalék pedig készpénz ellenében, az ár árverésen alakul ki. A hatóságok szerint az utalvány és a készpénz párhuzamos használata a gyorsaság és a hatékonyság szem­pontjának együttes érvényesülését nak, hogy jól működjön a cég, és mivel véleményük szerint megfelelően is dolgoznak, nem értik, mitől alacsony részvényeik árfolyama. Zákány Lajos, a martfűi Első Ma­gyar Szövetkezeti Sörgyár Rt. főköny­velője nem kívánt kommentárt fűzni a történtekhez, azt azonban szüksé­gesnek vélte megemlíteni, hogy a Sör­gyár semmiféle felelősséget nem vál­lal az üggyel kapcsolatban, mert a tőzsdei bevezetést az Erste Öster­reichische Sparkasse egyedül végez­te. A részvénytársaság alaptőkéje egyébként 1 milliárd 71 millió forint. A részvények valamivel több mint 70 százaléka az österreichische Brau AG tulajdona, 15 százalék belföldi cé­geké, a maradék pedig külföldi befek­tetőké. A cég nem tud arról, hogy az utóbbi időben nagyobb mértékű részvényeladás történt volna. A Skála Coop részvényéből sem ad­tak el nagyobb mennyiséget mostaná­ban - mondta Németh Károly befek­tetési igazgató, aki nem árulta el, kik a cég részvényesei. Azt nem kívánták nyilvánosságra hozni, tulajdonosvál­tás történt-e. A Skála Coop Rt. egyéb­ként csak szenvedő alanya a tranzak­ciónak, egyelőre még nem tudja, ho­gyan fog reagálni. Fer-V. E.-V. M. G. szolgálja. Az akció sikere a helyi ható­ságok hozzáállásától is függ, ezért a bevétel 65 százaléka az övék. Ezért is kell a készpénzbevétel. A kuponok visszakerülnek az államhoz. A brit lap két hátrányt lát. Az egyik, hogy a forgatható utalvány pénzkibo­csátást jelent, a másik, hogy a mód­szerből következtethető készpénz­szükséglethez nincs elég megtakarí­tás. Érdekes módon a lap nem látja a két nehézség egymást gyöngítő ha­tását. Arról nem is szólva, hogy az állam az utalvány-vásárlóerővel szem­ben „árulapot" is teremt részvényki­bocsátás formájában. Az eladhatóság ténye önmagában nem növeli a pénz­­mennyiséget, csak a forgássebessé­get, amennyiben a megtakarítást fo­gyasztásra használják. Kérdés, van-e kapacitásfelesleg a fogyasztási cikke­ket termelő ágazatokban, nő-e a me­zőgazdasági termelés a reform nyo­mán. Ettől függ, lesz-e részleges inflá­ciós hatása a végső soron csak rész­vényre fordítható kuponok eladható­ságának. KOZMA GÉZA „Szovjet“ atomerőművek Atomsegély A francia kormány számításai szerint, ha nem teszik meg a szükséges óvintézkedé­seket, teljesen bizonyos, hogy a következő 15 évben atomerőmúvi baleset következik be a volt Szovjetunió területén. A katasztró­fát elhárítandó a Hetek múlt heti csúcsérte­kezletükön 700 millió dolláros gyorsse­gélyprogramról tárgyaltak, ám a záróközle­ményben az USA és Japán ellenállása miatt ez az összeg már nem, csak a szándék szerepel. Japán kevéssé érdekelt az ügy­ben, az USA pedig úgy ítélte meg, az amerikai atomipar jobb esélyekkel indul, ha kétoldalú szerződéseket köthet. A pénzt az atomerőmüvek biztonsági rendszerének javítására, a személyzet továbbképzésére kívánnák fordítani. Ez a rövid távú program a legveszélyesebbnek tartott 16 „Csernobil-típusú“, azaz vízhűté­ses grafitmoderátoros (RBMK) - ebből 2 lit­vániai (Ignalina 1-2), 3 ukrajnai (Csernobil 1-3) és 11 oroszországi (Kurszk 1-3), Le­­ningrád-Szosznovij Bor 1-4, Szmolenszk 1-3), valamint a tizenkét WER 230 típusú (ebből 4 oroszországi, 2 örményországi, 4 bulgáriai és 2 szlovákiai) - erömúvi blokk átmeneti, de megnövelt biztonságú életben tartására irányulna. A többi típus elvben nem igényel azon­nali beavatkozást. Azok ugyanis megfelelő vagy legalábbis könnyen korszerűsíthető, egymástól függetlenül működő párhuzamos biztonsági rendszerekkel, tűzoltási megol­dásokkal rendelkeznek. Ilyen a WER 213 típusú, 440 megawattos négy paksi blokk is, amely például kedvező értékelést kapott a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ta­valyi látogatásakor. Ha viszont már nem­csak az RBMK-kat és a WER 230-asokat, hanem a többi WER típusú atomreaktort is- a volt Szovjetunióban 39 ilyen van, Bulgá­riában 2, Csehszlovákiában 6, Magyaror­szágon 4 - minden részletükben a nyugati biztonsági követelményekhez igazítanák, vagy esetleg leállítanák és mással, például gázturbinás erőmüvekkel pótolnák energia­­termelésüket, akkor a szakértők igen tág határok közötti becslése szerint 5-20 mil­liárd, sőt akár 50 milliárd dollárra lenne szükség. Ez utóbbiak korszerűsítése vagy helyettesítése így inkább üzleti kérdés, ami­hez a Hetek - Kohl kancellár javaslata ellenére - nem nyújtanak közvetlen segít­séget. A záróközlemény a „Nemzetek kö­zösségét“ szólítja fel, hogy járuljon hozzá egy nemzetközi pénzügyi alap feltölté­séhez. Moszkva szerint egyébként a nyugati cégek által az orosz erőmüvek biztonságá­ról készített kritikai elemzések amúgy is fenntartással kezelendők, mivel ugyanők versengenek e létesítmények felújításáért. Még a Hetek gyorssegélyprogramját is el­lenérzésekkel fogadták: a Financial Times szerint az orosz atomenergia-minisztérium- ez a szovjet atomlobby új otthona - elle­nezné, hogy a segélyek nyújtásának feltéte­le az RBMK és a WER 230 típusok záros határidőn belüli leállítása legyen. Ilyen kö­rülmények között figyelemre méltó, hogy a Leningrád melletti Szosznovij Bor RBMK- rendszerú atomerőmüvében - a nagy ria­dalmat okozó március 24-i üzemzavar elhá­rításának befejeztével - épp a múlt héten állították ismét üzembe az 1000 megawat­tos hármas számú blokkot. (V. G.)

Next

/
Thumbnails
Contents