Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-22 / 186. szám

® Szabad ÚJSÁG Kultúra 1992. augusztus 22. Tanítani is akar a zürichi Magyar Történelmi Egyesület Hét évvel ezelőtt Zürichben alakult meg a Magyar Történelmi Egyesület, amely az energiáit a magyar hiteles őstörténet-kutatásra fordítja. A négy kontinen­sen 18 országra kiterjedő szövetség alapítói nem mind magyarok. Csak néhány világhíresség közülük: L. Schmugge ( Zürichi Egyetem Történeti Intézetének igazgatója), J. Duft (pápai belsőkamarás), P. Sager (a Kelet-európai Institut igazgatója), P. Ockheinbein, Du Yaxiong (a Kínai Tudományos Akadémia Zenetu­dományi Intézetének helyettes igazgatója) és Váraljai Csocsán Jenő oxfordi professzor... A társaság elnöke a magyar származású, Zürichben élő dr. Csihák György, vele készült az alábbi beszélgetés. Fontos a történelemírás- Egyesületünk célja - mondja Csihák György -, hogy a magyar történelmet kutassuk. Tagjaink­nak a saját területükön kell ered­ményt felmutatniuk. Nem központi nyomásra, hanem valóban „pol­gári kezdeményezésre“ jött létre. A magyar Őstörténetre koncentrá­lunk leginkább, mert úgy gondol­juk: ma Magyarországon és a ma­gyarság körében a nemzettudattal van a legnagyobb baj. A nemzettu­dat egyik legfontosabb alapköve az egészséges szellemű, de nem soviniszta nemzeti történelemírás. Mindazt, amit negatívumnak tar­tunk, a mai történelemkönyvekben benne van: mi „barbár, ázsiai, no­mád hordaként bejöttünk a Kárpát­medencébe 900 körül, kiirtottuk a békés, földművelő, keresztény szlávokat, aztán megrohantuk és földúltuk Nyugat-Európát, a papo­kat megöltük, az apácákat meg­erőszakoltuk, mígnem jól elvertek bennünket, és kénytelen-kelletlen lecsillapodtunk". Ezzel a bűnös tudattal neveltek bennünket, s év­századok óta generációkat ebben az országban. Ezért kell nekünk ezer éven át Nyugat bástyájának szerepét játszanunk... A magyar történelemírás egésze parancs­uralmi rendszerű volt, s ebben 150 éve ma sincs változás. Magyaror­szágon 10 millió emberből ha há­rom tudja, hogy a lovas kultúrákból eredező vérszerződéssel a parla­mentáris demokráciát a magyarok hozták be ezer éve Európába. Tarih-i Üngürüsz Kevesen tudják, hogy a honfog­lalás korában és Hunyadi Mátyás alatt világhírűek voltak a magyar fegyverek! Emögött óriási szerve­zettség, kitűnő társadalmi, ideoló­giai, vallási ismeret, és erkölcs kellett hogy álljon. Ha mi a honfog­laláskor ilyen szinten álltunk, miért lennénk rabló horda?! A mi ke­reszténységünknek egy vértanúja sincs, míg a többi keresztény né­peknél százak vannak. Nálunk 100 évig se tartott a kereszténység felvétele, más népek még ma is pogányok. Mert mi mást lehet azokra mondani, akik kiirtották egész Közép- és Dél-Amerika la­kosságát, akik szörnyű háborúkat vívnak, akik szőnyegbombázások­kal kultúrákat pusztítanak el? A Tarih-i Üngürüsz, amely a leg­utolsó magyar ősgeszta alapján készült, több mint 100 éve az Aka­démián feküdt, amióta Vámbéry Ármin hazahozta. Azért, mert az áll benne: a magyarság háromszor jött a Kárpát-medencébe. Sikerült „kilopnunk“ s Prágában a világ legzseniálisabb turkológusa: Btas­­kovics József professzor fordította le. Az egyoldalúság veszélyes- Ha a hun-magyar rokonságról beszélünk, már darázsfészekbe nyúlunk. Pedig az Árpád-ház tag­jai tudták, honnan eredtek. Ezt krónikák is megőrizték, ha feldol­gozásmódban a hatalom kiszolgá­lói is voltak. Erről nekünk beszél­nünk, írnunk kell, s megtanítanunk az őstörténetünkre az itthoni ma­gyarságot. Mindezt úgy, hogy a magyar tudományos körök nem fogadják el...-A finnugrizmus még mindig ott tart, hogy volt egy nagy, közös ösnyelv, amilyen nyelven azonban még egyetlen egy mondatot se találtak. Legutóbb a finnek „kivo­nultak" valamennyi őshazából, s kijelentették: ók mindig jelenlegi országukban éltek. A finnugrizmus sok-sok tévedése ennek ellenére még mindig meghatározza a ma­gyar történelemírást... És műkö­dik Magyarországon a tudomá­nyos maffia: ketten-hárman összefognak, mert hasonlóak az érdekeik, egyre rámutatnak, s az csatlakozhat hozzájuk kívülről, s egymást idézgetik. És jön egy ötödik, majd hatodik, aki az előbbi­eket idézgeti. És ez így megy... Ettől nem tudomány a tudomány! Ha valaki szemléletében újat hoz, azt igyekeznek lehetetlenné tenni, elhallgattatják, nem publikálhat... Ezt nem a vörös hadsereg kény­szerítette Magyarországra! Torma Zsófia Maros menti felfedezéseire az egész világ felfigyelt, írásai mégis a múlt század óta a kolozs­vári múzeum pincéjében porlad­nak. Csőké kiadott komoly nyelvé­szeti munkákat, Magyarországon alig jelent meg belőlük. A jövő is elveszíthető- A finnugor rokonság hipotézis. De: könnyű egy nyelvet addig fa­ragni, amíg az nem lesz belőle, amit akarunk! Az egyoldalú finnug­rizmus éppen a nemzettudatunkat gyengíti. Aki nem ebből él, az érzi, hogy valami más kell... Ha a ma­gyar nyelvet vizsgáljuk: Balassi költészete olyan, amit ma is élve­zettel olvasunk. Az Ómagyar Má­­ria-siralom fordítás mégis szebb magyarul, mint latinul. Ezt pedig csak egy olyan nyelvvel lehet megtenni, ami legalább olyan szin­tű, mint a latin... És nézzük Ko­dály és Bartók örökét: ősi, mély zenei anyanyelvűnket!...- Hisszük, hogy egy nemzet jö­vőjének kulcsa saját történelme, s amelyik nemzet ezt elveszti, sa­ját jövőjét veszti el. A több mint száz éve megcsontosodott gon­dolkodásmódot kívánjuk másfelé terelni, hogy őszinte öntudattal jö­vőt adjunk e bűntudattól gyötört népnek. Mindezt adományokból és saját erőből. Mert kiadványain­kat magunk finanszírozzuk, s ha­vonként rendezünk fórumokat, ta­lálkozókat. (ÚJ MAGYARORSZÁG) Kiszely István előadásáról Eretnek őstörténet? KISZELY ISTVÁN egyetemi tanár előadást tartott őstörténetünk­ről a budaörsi Nemzetismereti Népfőiskolán. Nem volt szokatlan, hogy a neves antropológus előadásában ismét ellentmondott annak, amit a tankönyvekből ismerünk. Ez esetben a magyarság eredetéről volt szó. Őstörténetünk 1842-ig egyértelmű volt: a hun-avar-magyar azonosságot hir­dette. A három hullámban érkező honfogla­lók a Gobi-sivatag mellékéről érkeztek a Kárpát-medencébe... Mint antropológus - mondta a professzor -, csak annyit mondhatok, hogy a magyar euroázsiai nép. A népet viszont az alkat és a kultúra teszi egységessé. 1842 után olyan helyzet alakult ki őstör­ténetünk megítélésében, amely napjainkig tart: a finn-ugor kizárólagosság uralja a te­repet. Mintha csak Talleyrand Napóleonnak mondott javaslatához tartották volna magu­kat a kutatók és az akadémia: „A magyarok becsülik nagyjaikat, és büszkék múltjukra. Vedd el a múltjukat, és azt teszel velük, amit csak akarsz.“ Ezt sikerült is megvalósítani. A finn-ugor elmélet problematikusságára utal, hogy 17 ezer finn csontváz megvizsgá­lása után ki kell jelentenünk, antropológiai szempontból semmi közünk egymáshoz. Viszont kultúránk egyes összetevői: a val­lás, monda- és hiedelemvilágunk nem észak felé mutat. Például nincs medvekul­tuszunk. A ránk erőszakolt sámánhittel sem tudunk mit kezdeni. Szellemi kultúránk Belső-Ázsia felé mu­tat. Ebben a térségben a VII. századig eu­rópai jellegű emberek éltek. A sírleletekben csak ezután jelenik meg a mongoloid típus. Népzenénk megtalálható a jugaroknál (csúfnevük: ujgur). 9 ezer km-re a Kárpát­medencétől az anya ugyanazzal a dallal altatja gyermekét, mint az a csángó asz­­szony, akinek énekét Kallós Zoltán gyűjtötte fel: „Béli, béli gyermekem" (Béli jugarul: aludj). A jugarok földjén megtalálhatók a csónakos kopjafák, a rovásírás, a miénk­kel égyező népi bútorok, építészeti stílus (székelykapu), bútorfestési motívumok (gránátalma, szekfú, tulipán - a tulipán géncentruma ezen a vidéken található), az életfa, mángorlók, rokkák, faragások, ruhák, motívumok, mint a szárnyas nap, melynek párja Kalotaszegen található. Á szavak egy része is rokonítható. (Ki­szely professzor saját nevére is rákérdezett. A szlávban neve „savanyút“ jelent. Ótörö­kül viszont „egyszerűt, faragatlant, bunkót“.) A jugaroknak nincs írásbeliségük. Estén­ként a sátrakban mesélik történelmüket, így adják szájról-szájra a múltat. Például egy 12 éves fiú egészen 641-ig el tudta monda­ni a családfáját. A kínaiak megerősítették, hogy a jugarok „szóbeli emlékezete" teljes mértékben alátámasztható kínai forrá­sokkal. Tehát ez azt is igazolja, hogy a szóbeli­ség néha sokkal pontosabban őrzi a múltat, mint gondolnánk. A székelyek tehát Attila hunjainak és a kabaroknak a leszárma­zottai. A hunokkal kapcsolatban elmondta, ez idáig az a nézet uralkodott, hogy halottaikat elégették, viszont a halmokban csak megé­gett állatcsontok találhatók, tehát áldozatok bemutatásáról van szó. A hunok temetkez­tek. A szkíták sírjai az ö temetkezési he­lyeik. A régészek szerint a „legmagyarabb“ síroknak azok számítanak, amelyekben megtalálható a ló négy lába, feje és a szem­­fedő. A jugarok földjén feltárt temetők sírjai szintén ilyenek. Egy 1200 sírt rejtő temető­ben 120 esetben találtak ilyen „magyar" szemfedőt. A sírokból előkerültek kékfestő­­eszközök a tulipános motívumokkal. Kiszely István külön szólt a magyar Szent Koronáról. Csömör Lajos ötvösmű­vész saját szakmájának törvényszerűségei alapján megállapította, a korona egy egysé­ges egész (tehát nem két külön részből összeállított darab), és összehasonlítva más ötvösmunkákkal kimutatta, hogy 800 körül készülhetett valamilyen avar technoló­giával dolgozó műhelyben. Két zománcké­pe - Kozma és Damján - a Kaukázus felé mutat. Egyházi hagyomány szerint, Fülöp apostol és testvére András Jézus halála után Szkítiában járt, tehát a Fekete-tenger­től északra élő népeket térítette. A koronán két Isten-kép található. Az egyiken a háttér kék. Neve Kökten („kök“ ótörökül: kék), a Világmindenség Ura. A másik Esten („es“ ótörökül ős), tehát az Ősök Istene. Egy tbiliszi múzeumban talál­hatók olyan zománcképek, amelyek ugya­nazzal a technológiával készültek, mint a korona zománcképei, és a IV. század elejéről származnak. A Gobi-sivatag délnyugati részéről érke­zett egy lány Magyarországra, aki 73 balla­dát énekelt szalagra. A dallamvilág, ahogy említettük, rokona a magyarnak. Szörényi Levente most ezt a dallamkincset használja föl legújabb rockoperájának megírásánál. Az Atilla cimú rockoperának egyik jelenete egyeseket bizonyára meg fog botránkoztat­­ni: Szent István koronáját Atilla fejére he­lyezik. Ételkultúránk, a szakácsmesterség fogá­sai, egyes fűszernövényeink Belsó-Ázsiá­­ban szintén megtalálhatók. A jugarok em­­bertanilag is rokonai a magyaroknak. Múl­tunkat tehát ott kell keresnünk, ahol az analógiákat megtalálhatjuk - összegezte előadását Kiszely István. Nevetve tette hoz­zá, sok eretnekséget mondott el nekünk, ami miatt támadásoknak lesz kitéve. Pedig vizsgálódásait Írott formában is közzétette, és ez idáig egyetlen elmarasztaló kritikát sem kapott. BALASSA ZOLTÁN CSÖRGŐ ZSUZSA kiállítása elé A szépséges Duna-tájért Csörgő Zsuzsa festőművész Dunaszerdahelyen él, ám gyermekkora Bőshöz kö.ti. A negyvenes éveiben járó asszony az elsők között emelte fel szavát szülőföldje védelmében: eleinte ösztönös tiltakozás fogalmazódott meg benne, amikor a pusztuló tájat látta: „Leültem az árokpartra vagy egy fa tövébe és zokogtam; később a vízlépcső álmaimban is kísértett, arra riadtam fel, hogy velem együtt jajgatnak és sírnak a fák. Azok a fák, melyeknek oltalmában cseperedtem, melyek között reg­geltől estig éltem, legeltettem a libákat, hintáztam az ágain, megbújtam a szél vagy az eső elől. Éreztem, hogy tennem kell valamit, hogy tiltakoznom kell még akkor is, ha az emberek többségét nem keserítette ennyire a szépsé­ges Duna-táj rombolása. “ Csörgő Zsuzsa gyermekkora óta rajzol és fest: „Nem­egyszer elnadrágolt az anyám, mert a kemencéből kisze­dett széndarabkákkal libákat meg fákat pingáltam a frissen meszelt házfalra. Az iskolában én voltam a legjobb raj­zoló... Amikor elhatároztam, hogy ha másképpen nem tudok tiltakozni, legalább megfestem a pusztításra kisze­melt ősi fákat, a holtágak világát, a mesébe illő szépségű Duna menti zugokat, kerékpáron, gyalogosan, később autóval jártam a vízlépcső építésének helyszínét, mege­lőzve a hatalmas markológépeket, talajgyalukat s magukat a munkásokat. Első festményeimet látva nagybeteg nagyanyám megjegyezte, hogy nekem ez itt a feladatom: Macsicza Sándor felvétele menteni a menthetőt, megfesteni az utókornak a halálra ítélt természetrészeket. Nagymamám vallomása után döb­bentem rá, hogy a sorsom küldetés, és bár közben magam is súlyos beteg lettem, éreztem, gyűlik bennem az erő, le fogok győzni minden-akadályt. így kezdődött az én tudato­san vállalt küldetésem még a pártállam idején. “ Közben sok víz lefolyt a Dunán, Csörgő Zsuzsa pasz­­telljei eljutottak szinte minden világrészre, még a távoli Ausztráliába is. Új kiállítása ma nyílik a magyarországi Ásványrárón, a Duna környéke címmel. „Ásványráró Bős közelében van, éppúgy veszélyezte­tett, mint az én szülőfalum. Az ottani iskola épületében mutatom be festményeimet, szeptember hatodikáig. Nagyon fontos, hogy az ásványráróiak is megismerked­hessenek a képeimmel, mert a csallóközi víziszörnyet csakis együttes erővel, együttes tiltakozással győzhetjük le." Csörgő Zsuzsát évek óta ismerem, még abból az időből, amikor „nem volt divat“ a képeiről beszélni. A csehszlovákiai magyar szellem, a szülőföldhöz való ragaszkodás óriási erővel él benne. Az elsők között volt, aki a rombolás okozta bénultságát semlegesítve szembe­szegült a hatalommal meg az emberi tudatlansággal. Olykor bizony könnyei gyöngyén át festette a drága és áldott fákat, melyeket eszmélése óta forrón szeret. Kevesen tudják, hogy a festőművész maga keretezi a képeit, s ha egy-egy pasztellt megvásárolnak tőle, abból legfeljebb a festékek és az utazások költségeit tudja fedezni... Azt viszont egyre többen tudjuk, hogy Duna­szerdahelyen még nem volt önálló kiállítása. Lehet, hogy Budapest, Szentendre, Győr és a többi magyar város után Csörgő Zsuzsa a Csallóköz szívében is bemutatkozhat munkáival? (batta)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents