Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-03 / 169. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó Dr, Ján Rychlík, a tudományok kandidátusa, a T. G. Masaryk Intézet munkatársa érdekes dokumentumot bocsátott a Rudé právo rendelkezésére. Robert Seton-Watson (1879 - 1951) skót szláv-szakos kutató hagyatékában felfedezte a brit tudósok rendkívüli munkabizottságának memorandumát. A csehek és szlovákok barátja a második világháború idején a Political Intelligence Department of Foreign Office (a brit külügyminisztérium hírszerző szolgálata) kötelékében dolgozott és tagja volt az említett munkabizottságnak. Ez 1940 tavaszán a legmagasabb brit körök megrendelésére egy tanulmányt dolgozott ki az európai nemzeti kisebbségek problémájának megoldásáról abban az esetben, ha Németország elveszti a háborút. A tanulmány szerzői egyetértettek abban, hogy a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elve úgy, ahogy azt az első világháború után megfogalmazták, nem vált be. A tanulmányban első helyen a csehszlovákiai és lengyelországi németek kitelepítése áll és az egyik fejezet négy javaslatot tartalmaz az akkori Magyarország és Szlovákia közti határkérdés megoldásáról. Jegyezzük meg, hogy a dokumentum 1940 márciusában keletkezett, tehát több mint egy évvel korábban, mint amikor a cseh, a lengyel és a többi hazai ellenállás köreiben megszületett a németek kitelepítésének gondolata. Az 1919. évi megoldás szerint Szlovákiához csatolták azokat a területeket, ahol magyarok éltek többségben. Ennek értelme az'volt, hogy biztosítsák Szlovákia kelet-nyugati közlekedését. A bécsi döntés (1938-ban München után) az 1939. évi magyar annektálással együtt Magyarországhoz csatolta mindazokat a területeket, amelyekre 1919-ben etnikai szempontból igényt tarthatott volna (az 1910. évi népszámlálás alapján). Mivel e vitás terület lakossága 1919 és 1939 között jelentősen megváltozott, az 1939. évi adatok szerint Magyarországon akkor 300 ezer szlovák élt, Szlovákiában pedig 80 ezer magyar. A tanulmány e térség problémájának megoldására négy variánst dolgozott ki. Az első egész Szlovákiának Magyarországhoz csatolását tartalmazza. Ez Magyarországot minden bizonnyal tartósan kielégítené. A második megoldás az akkori határok megtartása volt. A 80 ezer szlovákiai magyart megfelelő számú magyarországi szlovákért ki lehetett volna cserélni. Ebben az esetben több mint 200 ezer szlovák maradna Magyarországon, közülük 100 ezer a határ mentén. Ezeket Szlovákia már nem lenne képes befogadni. A harmadik megoldás szerint újból meg kellene vonni a határokat, mégpedig az etnikai határ mentén, az 1939. évi lakossági adatok alapján. Ez a határvidékeken nagyjából kiegyenlítené a nemzetiségi arányokat és a kisebbségeket egyszerűen kicserélhetnék. A lakosságcsere a határvidéken megoldaná a kérdést, de százezer szlovák Közép-Magyarörszágon maradna. Ezek ott is akarnának maradni, mert földjeik Magyarországon jobbak, RUDÉ PRXV0 mint Szlovákia területén bármely föld. A határmenti lakosság cseréje nem okozna gondot ebből a szempontból, mert mindkét oldalon hasonló élet- és talajkörülmények vannak. A középmagyarországi szlovákok nem jelezték hogy kedvük lenne Szlovákiába költözni. A negyedik megoldás szerint Szlovákia visszakapná az 1919. évi határokat. Ebben az esetben a kisebbségek aránya hozzávetőlegesen egyforma lenne - 100-100 ezer mindkét oldalon. A lakosságcsere megoldaná a kisebbségi kérdést. Ebben az esetben azonban Magyarországra nyomást kellene gyakorolni és félő, hogy Szlovákia nem lenne képes befogadni minden betelepülőt. Ezen felül a lépés sértené Magyarországot és csak a háborús jóvátétel keretében lehetne ilyen lépésre rávenni. A négy alternatíva nemcsak a kisebbségi problémát érinti. A legbecsületesebbnek a harmadik variáns látszott. Szlovákia kapná a vitás terület felét, amelyet 1919-ben egészen megkapott. Magyarország megkapná a hozzácsatolt területek felét. Ez nem oldaná meg Szlovákia közlekedési problémáját, viszont Szlovákia megkapná Kassát, amelyre Magyarország érzelmi okokból igényt tart. Meg kell jegyezni, hogy a térségben bármilyen határ reménytelenül rossz - földrajzilag és gazdaságilag is. Amennyiben nem csatolhatják Szlovákiát Magyarországhoz, akkor a határt kizárólag etnikai és politikai alapon kell megvonni. A memorandum szerint a harmadik és a negyedik megoldás teremti meg az eszményi feltételeket a lakosságcseréhez. A történelemből tudjuk, hogy az 1940-ből származó memorandumban felsorolt variánsok közül mi valósult meg mind cseh-német, mind szlovák -magyar vonatkozásban. A második világháború eredményei lényegesen megváltoztatták a kiindulási alapokat a német és a magyar kisebbség tekintetében. Mint ismeretes, a lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi németek kitelepítéséről 1945 augusztusában a három nagyhatalom, a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia kormányfői döntöttek Potsdamban. A magyarokról ebben az értelemben a jegyzőkönyv egy szót sem említ és róluk Potsdamban nem is tárgyaltak. A csehszlovák politika abban az igyekezetében, hogy nemzetállamot hozzon létre, magyar vonatkozásban is a német kisebbség kitelepítéséhez hasonlóan akart eljárni. Ez az igyekezet azonban nem kapott nemzetközi elismerést, még egy évvel később a párizsi béketárgyalásokon sem. Ennek ellenére a csehszlovák politika minden iránya továbbra is abból az alapelvböl indult ki, hogy a magyar kisebbség kollektív felelősséget visel és arra törekedett, hogy ezt a kisebbséget felszámolja, kiűzze, kitelepítse vagy később lakosságcserével csökkentse, reszlovakizálja és belső gyarmatosítás áldozatává tegye. Amikor a Szovjetunió 1947 közepén befolyási övezetét szervezett hatalmi tömbbé kezdte változtatni, a magyar kisebbség ügye is más színezetet kapott. Sztálin nem engedhette meg, hogy a kisebbségek ügye az alakuló szovjet tömb államai között ellentétek forrásává váljék. Ebben az időben Európát már nem aszerint osztották fel, hogy győztek-e vagy vesztettek-e a háborúban, hanem aszerint, hogy a keleti vagy a nyugati tömbhöz tartoznak-e. MIROSLAV SISKA összeállítása Újból terjed a tuberkulózis A tuberkulózist a világ minden táján ismerték. Nyomait megtalálták az őskori ember csontvázain, az egyiptomi múmiákon és már Hippokratész és Galenus is írtak róla. Görögül a neve phthisis volt, de nálunk sápkórnak, vagy tüdóvésznek hívták. Évszázadokon át mítoszok és hiedelmek övezték ezt a betegséget, valódi okát azonban csak 1882-ben fedezte fel Robert Koch német patológus. Ö szigetelte el az addig ismeretlen baktériumot, a mycobacterium tuberculosist. Ez a baktérium a betegség folyamán megtámadja a test védekező mechanizmusát és ezzel felemészti a testszövetet. Ez a gyengeség és a láz egyre komolyabb rohamait idézi elő. Bármely betegség terjedését a társadalomban két fő tényező határozza meg: a fertőzés lehetősége és a fertőzéssel szembeni ellenálló képesség. A TBC terjedésének az útja levegőn keresztül cseppfertőzéssel történik A fertőzött ember apró cseppeket köhög ki, s ezeket más személyek belélegzik. Ritkább az élelmiszer útján történő fertőzés, ami elsősorban a betegséggel fertőzött tehenek tejével terjed. A betegség elterjedése attól is függ, milyen az egyének általános egészségi állapota, s ennek függvényében az élelmezés színvonala. A múltban a TBC terjedésének feltételeit a nagy ipari fejlődés teremtette meg. Koch felfedezése jelentette az orvosok ellentámadásának kezdetét. Az első fontos lépés a szegénység mérséklése, az ellenálló képesség növelése és a túlnépesedés csökkentése volt. Különféle kampányok keretében felvilágosító munkát folytattak. A pasztörizálás lehetővé tette, hogy tejjel ne terjedjen a betegség. A század végén a fertőzött betegeket már elkülönítették. Nagy lépést jelentett a TBC elleni szérum felfedezése 1906-ban. Calmetf bakteriológus az első sikeres védőoltásokat 1921-ben végezte el. 1954-ben a világon már 60 millió embert oltottak be TBC ellen. A második nagy előrelépést az antibiotikumok felfedezése és alkalmazása volt a második háborút követő években. Míg a fejlett államok úgyszólván megszabadultak a tuberkulózistól, a világ többi része a fertőzés rezervátuma maradt. Az utazások és a lakosság vándorlása állandó veszélyt jelentett. Főleg az utóbbi években tűnik úgy, hogy a TBC feletti győzelem korántsem volt teljes és tartós. A betegség újból támad, és úgy látszik sikeresen. A nagyvárosokban, mint például New Yorkban 25 ezer a TBC- fertözöttek száma és egyes helyeken válsághelyzeteket idéz elő. A fertőzés újbóli terjedése összefüggésbe hozható a gazdasági és szociális életkörülményekkel a nagyvárosokban. A nagyvárosok ugyanis a tömeges nyomor, a hajléktalanság és a túlnépesedés központjaivá válnak. A nagyvárosok egy-egy része ismét ugyanolyan szennyes negyedekké változik, mint amilyenekben a tuberkolózis elleni harc megkezdődött. A terjedés további oka az ellenálló képesség csökkenése. A szegénységgel együttjár az egészségi állapot rosszabbodása, egyre több az immunrendszer-zavarokban szenvedő ember (leukémia, AIDS). További tényező az antibiotikumok egyre csökkenő hatása. New Yorkban egy olyan mintát vettek, amelyre 11 antibiotikum hatástalan maradt. Széles körű nemzetközi akció indult annak feltárására, hogy „elolvassák“ a mycrobacteria tuberculosis genetikai kódját. Ha a tudósoknak szerencséjük lesz, munkájuk nyomán gyógyszer jöhet létre, amely valóban felszámolhatja a tuberkulózist. Sokkal sürgetőbb azonban, hogy a kutatók olyan módszert találjanak, hogy a tuberkulózist ne heteken belül, hanem órákon vagy perceken belül felfedhessék. Ugyancsak fontos, hogy rájöjjenek, hogyan állapítható meg egyes antibiotikumok hatástalansága a szervezetre. A tuberkulózis fölötti újabb győzelem valószínűleg lassú, nehéz és drága lesz. Okulnunk kellene a tuberkulózis újabb térhódításából: a győzelem nem volt könnyű, de tartós siker tartós figyelmet és gondoskodást kíván. És ez nemcsak a tuberkulózisra érvényes. A Csehszlovákiában uralkodó helyzetről e téren MUDr. Václava Bártú, a prágai tüdőgyógyászati kutatóintézet főorvosa azt válaszolta, hogy nálunk ez idő szerint nem tapasztalható a TBC előfordulásának növekedése. Csehszlovákiában sQhasem szüntették meg a tuberkulózist olyan tökéletesen, mint a fejlett államokban, de a helyzet állandó ellenőrzés alatt állt és a betegeket sikeresen kezelték. Csehszlovákiában az immunrendszer megbetegedése sem túl gyakori. A fertőzöttek száma az utóbbi három évben megállapodott és még nem fenyeget e téren változás. Feldolgozta: PETR HOREJáí Neue Züricher Zeitung a menekültek nyomása alatt A Neue Züricher Zeitungban Andreas Oplatka a Magyarországot érintő boszniai menekülthullámról ír, értékelő megállapításokat is tartalmazó cikket: „Beszámolók szisztematikus kitelepítésekről - Magyarország a boszniai menekültek nyomása alatt“ címmel. A cikk írója rámutat arra, hogy az osztrák határ lezárása miatt ezrével ragadnak Magyarországon bosnyák menekültek, akiknek ugyan nem Magyarország a végcélja, de ez az ország „zsákutcává“ vált számukra, mert nem folytathatják tervezett útjukat Nyugat-Európa felé, másrészt nincs visszatérési esélyük hazájukba. Oplatka szerint a kérdés az csupán, meddig képes Magyarország e humanitárius, nagylelkű politikát folytatni. A lap szerkesztője a kérdés kapcsán rámutat: formálisan Magyarország visszautasíthatná a kis-jugoszláv útlevéllel frissen ellátott bosnyákok beutazását, hiszen Bosznia-Hercegovina nemzetközileg elismert állam, ezen útlevél így állampolgárai számára nem is érvényes úti okmány. Nyomatékkai szól a menekülttáborokban egyértelműen bizonyítható tényről, mely szerint a bosnyák lakosság szisztematikus kitelepítéséről van szó Bosznia-Hercegovina egyes körzeteiből. A módszer is egyértelmű és általános - írja-, nevezetesen a szerb csetnikek igen rövid időt, néha egy órát adnak a muzulmán családoknak ahhoz, hogy otthonaikat, ingóságukat hátrahagyva végleg távozzanak. Ráadásul aláírásukkal kell igazolniuk, hogy lemondanak vagyonukról. Aki ellenáll, életével fizethet, ilyen gyilkosságokról is hallani. Tragikus esetként írja le a cikkíró, hogy a hét végén 47 gondozó kért elhelyezést Magyarországon, a Bosanski Brodban szétbombázott ideggyógyászati intézetből jöttek valamennyien. Oplatka a menekültekre hivatkozva állapítja meg, hogy tiszta szerb-montenegrói állam kialakítása Kis-Jugoszláviában nyílt, meztelen erőszakkal megkísérelt cél, amelynek része kell, hogy legyen Bosznia egy része is. Utal arra, hogy a budapesti EBEÉ-értekezleten Jovanovics külügyminiszter tagadta ezt a szándékot, 400 ezer szerb menekültről beszélt, akik Boszniából érkeztek Szerbiába, sőt, 40 ezer muzulmán szerbiai elhelyezéséről is szólt. A cikk írója hangsúlyozza, szerb részről ígéret hangzott el Budapest felé arról, hogy nem folytatják a bosnyákok jugoszláv útlevéllel történő ellátását és továbbküldését Magyarországra. Az írás befejező részében Oplatka részletesen ismerteti a magyar kiadások mértékét, érzékeltetve, hogy lehetőségeik határára értek. Ennek ellenére - állapítja meg - nem tapasztalni idegengyűlölő légkört. Egyetlen kiemelkedő politikus sem követelte eddig a határ lezárását. Ugyanakkor keserű tónusú sajtókommentárok olvashatók arról - fejeződik be a cikk hogy a súlyos válságot átélő Magyarország továbbra is kész a menekültek fogadására, miközben Európa gazdag, nyugati fele bevágja az ajtót a menekültek előtt. Villanyáram a határon át Különböző rendszerek összekapcsolása A tervek szerint még idén próbaüzembe helyezik a csehszlovákiai és a bajorországi energiarendszereket összekötő kapcsolóállomást. A terven a Cseh Energia Művek a német Bayernwerk konszernnel működik együtt. Az összekapcsoló rendszer 300 millió márkába kerül és egyedülálló a maga nemében. Két egymástól lényegesen eltérő elektromos hálózatot köt össze egyenáramé váltó segítségével. A korszerű technika lehetővé teszi a kölcsönös áramszállításokat 600 megawatt teljesítményben, ami megfelel egy átlagos hőerőmű teljesítményének. A váltóáramot egyenárammá alakítva szállítják a vezetékeken és a kapcsolórendszer is egyenáramú. A közvetlen kelet- és nyugateurópai kölcsönös áramszállítások műszaki okok miatt nem le-Pffifít hetségesek, mert a frekvenciák és az üzemmenet irányítása lényegesen eltér egymástól. A most épülő berendezésnek nemcsak gazdasági hanem környezetvédelmi szempontjai is vannak. Lehetővé teszik például az észak-csehországi villanyerőmüvek üzemzavara esetén az áramszállítást Bajorországból. Egy ilyen szünetre akkor kerül sor, amikor megkezdik a kéntelenítő berendezések szerelését a csehországi hőerőművekben. Ugyancsak kihasználható a bajorországi kapcsolórendszer akkor, amikor az észak-csehországi határvidéket füstköd lepi el és a légkör védelmében csökkenteni kell a helyi hőerőművek teljesítményét. A villanyáram-szállítás természetesen ellenkező irányba is történik. Feltételezik, hogy Csehszlovákiából villanyáramot szállítanak az NSZK-ba. Ezzel lehetne megfizetni a kéntelenítő berendezések árának egy részét. A Bayernwerk részt vesz két szlovákiai atomerőmű építésében is. Egy másik német céggel, a Preussen Elektra AG-vel, valamint a francia Electricité de France és a Szlovákiai Energia Müvekkel együtt nemrég vegyes vállalatot hoztak létre Euroenerg néven. Ez a cég tanácsadó szolgáltatásokat folytat a villanyáramtermelő üzemek részére. Az együttműködés kiterjed az új létesítmények tervezésére és a privatizálási tervek elkészítésére is. A Szlovákiai Energia Művek részesedése a vegyes vállalatban 51 százalék, az alaptőke, 1,2 millió korona. A külföldi partnerek 50 millió márkát juttatnak hitel formájában a Szlovákiai Energetikai Műveknek, hogy segítsék a szállításokat a mochovcei atomerőmű számára. Ezt a kölcsönt is áramszállításokkal térítik meg, miután az atomerőmüveket üzembe helyezik. VÁCLAV NOVY
