Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-15 / 180. szám
1992. augusztus 15. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Lakosságcsere természetes úton A falu régi énje „megbámult“ Bizonyára régi könyvekben lapozgatott Lukács Zoltán polgármester, és csak azután íratta ki a Községi Hivatal falára magyarul így a falu nevét: Baracza. Abban a kutyabőrre is írott falukrónikában, amelyből ministránskorában fordított neki latinból Czikovszky István plébános, még szintén így írták. A falu krónikája sajnos 1956-ban, a lelkész halála után elve-A falu látképe szett. Állítólag Besztercebányára vitték, azóta hiába keresik, nem akadnak a nyomára. Pedig a festményekkel illusztrált krónika évszázadokra viszszamenőleg hűen őrizte a községi adatokat, és számos érdekes történetet írtak le benne a falu krónikásai. Ebben volt megírva többek között II. Rákóczi Ferenc egyik hadnagyának az alábi esete is. A hadnagy zsoldot szállított Fülek várába, az éjszakát a községtől két és fél kilométerre levő erődítményben töltötte. Másnap reggel az induláskor egy szerbekből verbuválódott csapat támadta meg a pénzszállítókat, és kirabolta a társzekereket. Hogy ez a történet nem legenda,.hanem valóság, arra bizonyítékul szolgálhatnak a polgármester szavai.- A községben még ma is élnek szerb vezetéknevű polgárok, ugyanis a krónika szerint többen a faluban vásároltak birtokot, és itt telepedtek le. Édesapám egy Martanovics nevezetű gazdától vett földet, először 1952-ben majd 1954-ben szántáskor egy rézpénzzel teli agyagadényt fordított ki azon a parcellán az eke. (A Rákóczi szabadságharc idején a belföldi kereskedelemben valóban használtak „pro libertate" feliratú rézpénzeket (a szerző megjegyzése). Kiálló lábszárcsontok A múlt nem tűnik el nyomtalanul, a falu határában még ma is jól láthatók annak a víztárolónak a körvonalai, amelyet a lakosság a tatárdúlás idején épített. Ebben fogták fel a Tési patak vizét, és az ellenség közeledtével ebből töltötték fel a falut körülvevő vizesárkot. A betonfal Aztán itt van a temető. Ma nem tudnak olyan új sírt ásni, ahonnan ne kerülnének elő emberi csontok. A falu katlanban fekszik, a temető pedig egy magaslaton. Az akácfákkal, bozóttal benőtt temetőszélt valaki évekkel ezelőtt levegyszerezte, a növényzet ott kiszáradt. A természetes védőtakaró nélkül maradt 13 méter magas lejtő nem tudott ellenálni az időjárás viszontagságainak, a kopár hegyoldalból az eső kezdetben lábujjperceket mosott ki, ma pedig már sok helyen a lábszárcsontok is kilátszanak. A munkanélküliek kérték, de... Erre az évre az állami költségvetésből Baraczának 36 ezer korona jutott, a polgároktól 7 és félezer gyűlt össze. — Kevés a pénzünk - mondja a polgármester - azt azonban mégsem nézhettük tétlenül, hogy őseink földi maradványait kimossa az eső. Támfalat építettünk, a pénzünk elfogyott. A betonfalért bizony sok bírálatot kaptam, az itt élő polgárok nagy része (A szerzó felvételei) máshová szerette volna azt a pénzt befektetni. A falu aktív lakosságának 55 százaléka munkanélküli, ők, keveslik a TV-csatornák számát, szatelithálózat kiépítését kérték. Kérésük azonban nem teljesült, mert számunkra fontosabb volt a betonfal. Kutak, vízforrások A községnek négy kútja van, de a magas talajvízszint miatt a vizük szennyezett. Ennek ellenére a polgárok kénytelenek ebből főzni, és nagy részük ezek vizét issza. (Másik része a faluszéli Csevice-forrásból hord ivóvizet.) Egy fúrás alkalmával nem édesvizet, hanem sósvizet találtak a kutatók, ami valószínűleg ugyanaz a vízér, amely Csízben tört a felszínre. A fúrás helyén időközönként a víz gejzírszerűen a magasba lövell (még 5 méterre is), s a magas sótartalma miatt nagy területen kipusztította a növényzetet. A községnek volt még egy kútja, amelyet, 1969-ben nagyon alaposan ellenőriztek. Az akkori faluvezetők szerették volna megépíttetni a vízvezetékrendszert és erre a kútra rákötni. Baracza közigazgatásilag 1972-ben Fügéhez került, a vízhálózat nem épült meg, a kutat betakarták. Időközben fokozatosan megindult az értelmiség és a fiatalok elvándorlása a faluból. Helyükbe roma családok költöztek, mára csaknem az egész falu kicserélődött. Jól érzékelhető ez a helyi alapfokú iskolában, ahol a negyven tanulóból csupán négy a fehérbőrű (ebből kettőt - az unokáit - az iskolaigazgató hord magával). Az óvodában még rosszabb az arány, ide egy fehérbőrű gyerek sem jár. A községben nem lakik pedagógus, sem lelkész. A Községi Hivatal felett egy új kétszobás lakás vár pedagógus házaspárra, a paplakot az idén kezdték tatarozni. Lukács Zoltán minden vágya az, hogy tanítót és papot hozzon a faluba.- Nagyon fontos egy falu életében, hogy a tanító és a pap a polgárok között éljen - mondja a polgármester. Hogy egy ,.cigányfaluba“ nem költözik be értelmiségi? Ha valaki ilyen szemszögből nézi falunkat, az nehezen költözik közénk. Ha azonban megismeri ezeket az embereket, megváltozik a véleménye. Az itt lakó romák törvénytisztelők. Amióta polgármester vagyok - s annak már másfél éve -, itt még nem volt verekedés, sem lopás. Mi tagadás, én egyetértek a polgármester törekvéseivel, „lámpás“ nélkül sötétben valóban nehéz megtalálni az ösvényt, bár kétlem, hogy rövid időn belül benépesül a papiak és a pedagógus házaspárnak fentartott lakás. Tudom, ez nem túl vigasztaló a számára, de sajnos, ebben a tekintetben én egyáltalán nem vagyok derűlátó. Szlovákiában nagyon kevés a magyar pedagógus, még kevesebb a magyar pap Ennek ellenére kívánom, hogy járjon szerencsével. FARKAS OTTÓ Idestova százéves múltra tekint vissza a várgedei fürdő, amelynek vastartalmú szénsavas vízében felüdülést nyertek idősek, fiatalok egyaránt. A sétánnyal „átszőtt“ park nyugati részében valamikor négy pazar épület (az egyiket Ybl Miklós tervezte) várta az éhes, fáradt, kikapcsolódni, szórakozni vágyó vendégeket. A pavilon és a hozzá tartozó terasz emlékezetes mulatságok színhelye volt, a mellette álló szállodában egyszerre félszáz vándor kaphatott egykor éjszakai menedéket. A szálloda folyosójáról nyílt Kárpótol hatatlan (17) A tulajdonos, Ivan Hajnovic a fürdőépület bejárata, ahol a fürdőkádakkal ellátott helyiségekben vastartalmú hideg-meleg víz folyt a csapon. Külön épületben kapott helyet az étterem és a kocsma, amely - főleg az utóbbi - a legtovább üzemelt. Másfél évvel ezelőtt Ivan Hajezer koronámba került. Ha az összes épületet így rendbe akarom tetetni, bizony 1 millió korona is kevés lesz rá. Érthetetlen, hogy nagyapámtól - aki sajnos már nem érhette meg ezt a napot - üzemelő és kifogástalan állapotban lévő komplexumot vettek el, A szállodai rész (A szerző felvételei) novic - a legújabb törvényekre hivatkozva - kérte vissza a fürdőt, nagyszülei tulajdonát. A gépipari középiskolát végzett fiatalember utána szakmát változtatott, főnök lett ebben a kocsmában, ami még üzemelt a fürdő területén. Hosszú huzavona után ez év júniusában jött a végzés, s megkapta végre nagyapja örökségét.- Nehézkesen haladt az ügyintézés - mondja Ivan Hajnovic - egészen addig, amíg meg nem egyeztem a Jednotával, a fürdő eddigi „üzemeltetőjével“. Az eddigi karbantartásokért ők 200 ezer koronát kértek, azután úgymond hajlandók visszaadni az épületet. Miután a kért összeget kifizettem, megkaptam a végzést. Júniusban kezdtünk hozzá az első épület kijavításához, ahhoz, amelyikért a Jednotának karbantartás címén a 200 ezer koronát kifizettem. Augusztus elejére fejeződött be a kocsma és étterem külső és belső felújítása, ez több mint 200 én pedig egy romhalmazt kaptam vissza, és ezért még fizetnem is kellett. Az ügyvédek szerint saját pénzemből kell minden épületet felújítatni, erre a kárpótlás nem vonatkozik. Ivan Hajnovic másfél hónapos kemény munka után megnyitotta a kocsmát, az étterem is rövidesen üzemelni fog, a fürdőhelyiségek pár hétig még várják a fürödni vágyókat. (Mivel a fűtés még nincs megoldva a helyiségekben, ezért csak szezonjelleggel üzemelnek.) A pavilonban valószínűleg csak jövőre rendez bálokat, családi ünnepségeket, a szállodai rész megnyitása azonban még sokáig várat magára. A parkban is akad munka, a terebélyes gesztenyefák felét a vasútépítéskor kivágták. Hajnovicék már ültettek fákat... Fákat? Facsemetéket. Amikor azok fákká terebélyesednek, akkor lesz újra árnyas sétány a várgedei fürdőben. (tt) A pavilon díszes tetőszerkezete Nagyapa öröksége
