Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-14 / 179. szám
1992. AUGUSZTUS 14. Ill GAZDA SZERVIZ iöldmo^s A JÖVŐ ÉVTŐL BÁTRÁBAN TRÁGYALÉBŐL VILLANYÁRAM Az ötlet úgy is mondhatnám, kényszerből fakadt. Még a nyolcvanas évek végén a Közép-Szlovákiai Vízgazdálkodási Felügyelőség felszólította a Bátkai Állami Gazdaságot, hogy az 1990-es év végére dolgozzon ki egy elfogadható tervezetet a fügéi sertéstelep trágyalevének tárolására, illetve tisztítására. A fügéi gazdaság itt évente nem kevesebb, mint 2400 tonna sertéshúst termel ki, ami a Rimaszombati járás egész sertéshús-termelésének kb. az egyharmada. A gazdaság több mint 16 ezer sertést összpontosít ezen a telepen, így naponta nagymennyiségű trágyalé gyűlik össze, amit nem minden évszakban lehet kihordani a földekre. Ilyen szemszögből nézve , bizony jogos volt a Vízgazdálkodási Felügyelőség felszólítása, amelynek a teljesítése kezdetben képtelenségnek tűnt. A gazdaság vezetői a tervezet elkészítésének egyedüli lehetőségét a versenypályázat kiírásában látták, amelyet a bécsi székhelyű Bauer-cég nyert meg. Az osztrák cég által ajánlott szennyvíztisztító berendezés - bár nem a legolcsóbb, a kivitelezéssel együtt 100 millió koronába kerül - olyan lehetőségeket kínált, ami a nyugat-európai államokban már természetes, de Szlovákiában még ma is hihetetlennek tűnik. A technológia lényege, hogy a megtisztított folyadék itatásra újra felhasználható, a visszamaradt sűrű trágya pedig egy tartályba kerül, ahol erjedni kezd. Ennek folyamán gáz fejlődik, amelyből reaktorok segítségével villanyáram fejleszthető. Az érett és szagtalan trágyát csiga segítségével nyitott tartályokba juttatják (úgynevezett lagúnákba), ahonnan akár hagyományos trágyaszórókkal is a földre szórható. Az építkezés fő kivitelezője a breznói Mostáren vállalat tavaly kezdte el a munkálatokat s ha nagyobb akadályokba nem ütköznek, ez év végére el is készülnek. A berendezések összeszerelését osztrák szakemberek végzik, jelenleg már az önetetők kicserélése folyik. Fügében eddig a száraz etetést alkalmazták, ami évente 1000-1500 többlettakarmány fogyasztással járt, s ezzel a technológiával kevesebb biogáz fejlődik (ritkább a trágyalé). Az osztrákok által behozott önetetőt számítógép irányítja (15-20 dolgozó feleslegessé válik) és minden ketrecbe (korra, darabszámra, stb. tekintettel) meghatározott (beprogramozott) mennyisegű eledelt adagol. A Bauer-cég szakvéleménye szerint a beruházás öt és fél éven belül megtérül. Az így nyert trágyával vegyszert és műtrágyát takaríthatnak meg, a biogázból nyert villanyáram pedig bőségesen elegendő a telep kivilágítására, vízmelegítésre, a motorok üzemeltetésére, fűtésre, sőt csúcsidényben még a központi villanyhálózatba is tudnak juttatni. Tehát el is tudnak adni villanyáramot. A munkálatok olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy augusztus 15-én megkezdődik a biogáz-konténerek próbaüzemeltetése, amikor a Bauer-cég szakemberei elvégzik a konténerek nyomásvizsgálatát is. A Mostáren ugyanis a telepet nem az Ausztriában hagyományos betontartályokkal szerelte fel, hanem vastartályokkal, ami az osztrákok szerint megfelel erre a célra. A Bátkai Állami Gazdaság irányítói a biotrágyát a helyi szőlészetben szeretnék felhasználni, az így nyert bioterméknek ugyanis még jelenleg van piaca. -o(Farkas Ottó felvétele) ISMERJÜK MEG: GYAPJAS KECSKE ÚJ-ZÉLANDBÓL Tavaly ősszel hat szlovákiai mezőgazdasági üzem - közöttük a Bátkai Állami gazdaság is - vásárolt a trencséni székhelyű Juhászati Kísérleti Intézet által Új-Zélandból behozott kasmíri kecskegidákból. Előzetes információk szerint az áruk - darabonként átlagban 7 ezer korona - hamar megtérül, mivel gyapjújuk értékes és a világpiacon is keresett cikknek számít. Egy kilogramm kasmiri gyapjú ára nyers állapotban ugyanis 100-120 dollár, s hazánk ebből a nyersanyagból teljes egészében behozatalra szorul. A kecskéket évente kétszer nyírják, az új-zélandi tulajdonos szerint minden második kasmíri kecske ikreket ellik. Új-Zélandon a szabad ég alatt hálnak, 2—5 ezres nyájakban járják a legelőt. Igénytelenek, abraktakarmányt nem kapnak. A Bátkai Állami Gazdaság által vásárolt kasmíri kecskék Colin Morton új-zélandi tulajdonos farmjáról származnak. Colin Morton az idén tavaszszal ellátogatott Bátkába, látni akarta, hogyan alkalmazkodtak a gömöri viszonyokhoz az állatok. Amint azt Kovács Barnabás mérnök elmondta, a tartásmóddal elégedett volt, azt azonban megemlítette, hogy a kecskéket nem szükséges meleg istállóban elhelyezni. Megfelel nekik egy tetővel ellátott szellős, például deszkából tákolt épület is. Az állatok kondíciójával és a gyapjú minőségével is elégedett volt. Amint a nyíráskor elküldött gyapjuminták kivizsgálása után kiderült, a farmer kijelentése nem volt puszta udvariaskodás, a hetven darab kecskéről nyert - összesen 17,68 kilogramm - gyapjút első osztályú minőségben adhatják el. Most raktáron van, az őszi nyírással együtt adják el. A szaporasag szempontjából azonban egy kissé más véleményen vannak Bátkában, mint azt előzetesen beharangozták. Eddig 27 anyakecske összesen 32 gidát ellett. A bátkaiknak eddig még nincs nagy tapasztalatuk a kasmíri kecskével, azt azonban elképzelhetőnek tartják, hogy Colin Morton jóslata beválik. A farmer ugyanis valószínűnek tartja, hogy a kecskék alkalmazkodnak az itteni hideghez, és vastagabb, dúsabb gyapjút növesztenek. Annyit már most is megfigyeltek, hogy milyen igénytelen állatok. Az ellés nem viseli meg őket, a legelőn azonban válogatnak. A friss füvet tartalékolják, mindig a fásabb növényt rágják le. Akit közelebbről érdekelnek a kasmíri kecskék, az Nyitrán, a mezőgazdasági kiállításon megtekintheti őket. (tt) TAPASZTALATCSERE Kár, hogy ez a rovat csak most indul, mert hasznos és eredményes tapasztalataimat jobb lett volna még a nyár elején megosztani az olvasókkal. Akkor még minden, kertben termeszthető, zöldtakarmányként felhasználható zöldségfélét bemutathattam volna, s aki eddig nem tette, kipróbálhatta volna maga is, milyen nagyszerű szolgálatot tesznek az állattartásban. Most tehát csak azokról szólok, amelyek még most, ősz előtt is vethetők, vagy amelyeket most fogunk betakarítani: SÓSKA Nagyon hasznos évelő, sokszor vághaható zöldet ad. A savanyúsága gyógyszer a baromfifélék számára (bélgyulladás, kokcidiózis stb.). Pici kortól etethető, minden állat szereti. Nagyon ajánlom a termesztését, mert kis helyről sokat és sokszor szedhetünk. SPENÓT A sóskához hasonló, lehet egynyári és évelő. Sok zöldet ad. Rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Minden baromfiféle szereti. PETREZSELYEM, SÁRGARÉPA Mind a gyökerük, mind pedig a levélük kiváló takarmány. Minden baromfi szereti, de a petrezselyem zöldjéből egyszerre ne adjunk sokat, mert bélvérzést okozhat. A lúd jobban szereti a sárgarépa zöldjét és gyökerét. Egymást csipkedő csirkéknek jó adni apróra vágott petrezselyemzöldet, mert nyugtatólag hat rájuk. KAPOR Értékes anyagokat tartalmazó fűszernövény, gyenge zöldjét kispuskáknak, gyöngyösöknek adjuk. Nyúltartók vegyenek belőle sokat, mert nagyon jó hatású a nyulakra. KÁPOSZTAFÉLÉK A lúd nagyon szereti a káposztaféléket, még a karalábét is. A téli, sivár napokra gondolva, ha van rá módunk, termeljünk karalábét, a ludak nagy élvezettel csipegetik. A káposztafélék nagyon sokáig kinn hagyhatók, jól bírják a hideget, sőt vannak olyanok is, melyeket nyugodtan kinn hagyhatunk télen is. Ilyenek a bimbóskel és a takarmány-káposztafélék. Már néhány tő is nagyon jó szolgálatot tesz a téli vitamin és ásványi anyag pótlásában. A káposztaféléket tojótyúkoknak és vágnivalóknak ne adjuk, mert rontja a hús és a tojás ízét, és a bőr színét is fehéríti. Főleg lúdtartók gondoskodjanak minél több káposztáról, nagyon jó az állatoknak, sőt nagy szerepe van az olcsó kiteleltetésben! Érdemes hulladékkáposztát is vásárolni termelőktől, arra azonban ügyeljünk, nehogy permetezett legyen. Vámos László Kutatóműhelyekből ÉRDEMES TERMESZTENI A KÉTNULLÁS REPCE - KIVÁLÓ PIACI NÖVÉNY A repce termesztése Csehszlovákiában régi hagyományokra tekint vissza, mivel az olajipar számára szükséges nyersanyag aránylag olcsón a kevésbé kedvező éghajlati viszonyok között is előállítható. Más szóval, a repce valamennyi termelökörzetben eredményesen termeszthető. Többcélú hasznosítását és a napraforgóolajjal szembeni versenyképességét az aránylag magas erukasav-tartalma és a glükoszinolátok jelenléte csökkentette. Az utóbbi két évtizedben folytatott intenzív nemesítői munka jóvoltából azonban sikerült a kedvezőtlen hatású anyagokat a magból nagyjából eltávolítani. Ma ennek következtében Európa-szerte teret hódítottak az ún. kétnullás repcefajták. Sokoldalú hasznosíthatóságuk révén a legkeresettebb, jó bevétellel kecsegtető piaci növényekké váltak. Számos európai országban, így például Ausztriában is, a mezőgazdaság szerkezeti változása során a repce a borsóval és a szójával egyetemben kiválóan pótolja a túltermelés miatt nem gazdaságos gabonaféléket. Hazánkban a repce nemesítésével, valamint termesztésének, feldolgozásának és hasznosításának kérdéseivel szinte egyedülállóan az Opavai Olajnövény-termesztési Kutatóintézet foglalkozik. Ebben az intézetben nemesítették ki hazánkban az első és ez idáig egyetlen hazai kétnullás repcefajtát, a SONATÁ-t, amelyet köztermesztésre 1990-ben engedélyeztek. A fajta megfelelő termesztési feltételek mellett kiváló hozamot biztosít. Jól áttelelő, s megdőlésre nem hajlamos típus. A gombabetegségekkel szembeni ellenálló képessége ugyancsak jó, s hasonló^ mint a Darmor és a Solida fajtáké. Mivel hazánkban a kétnullás repcefajták termesztése ez idáig nem terjedt él nagyobb mértékben, így a termelési tapasztalatok is aránylag hiányosak. Ezért az Opavai Olajnövény-termesztési Kutatóintézet igazgatóját, Jaroslav Voskerusa mérnököt kértük meg, tájékoztasson bennünket azokról a legfontosabb ismeretekről, amelyek a kétnullás repcefajták sikeres termesztéséhez szükségesek. Az alapvető tudnivalókat az alábbiakban foglaljuk össze: Az elmúlt évtizedekben a repcetermesztés jelentős minőségi változásokon ment át. A nyolcvanas években nemesítették ki az erukasavmentes fajtákat, ami lehetővé tette a repce sokoldalú élelmiszeripari hasznosítását, de főleg az olcsó étolaj gyártásának növelését. Ma az intézet nemesítői munkája a kétnullás fajták előállítátására irányul. E fáradozás első eredménye a Santana fajta, amelynek erukasav tartalma igen alacsony és ugyanakkor sikerült jelentősen csökkenteni a sajtolással készült pogácsákban, valamint a repcedarában a glükoszinolát anyagok tartalmát. Ennek jóvoltából a repcepogácsa, illetve a repcedara kiválóan hasznosítható a gazdasági állatok - beleértve a monogasztrikus állatokat is - takarmányozásában. Az intézet fajtakísérleteiben további fajtajelöltek szerepelnek. Az eddigi eredmények szerint ezek glükoszinolát-tartalma még alacsonyabb, az olaj zsírsavösszetétele pedig igen kedvező ipari - elsősorban oleokémiai hasznosítás szempontjából. Jelentőségük főleg az ökológiailag tiszta, ún. bioolaj és kenőcsök gyártásában érvényesül majd. Mindez nem kis mértékben növeli a repce értékesítési lehetőségét. Tehát termesztése mind a mezőgazdasági nagyüzem, mind a magángazdálkodó számára jól jövedelmező. A repcetermesztés gazdasági jelentősége mellett nem feledkezhetünk meg egyéb kedvező hatásáról sem. Például arról, hogy a repce mély gyökérzetével jóformán egész éven át takarja a talajt és javítja annak szerkezetét. Ezért is kiváló előveteménye a búzának. Gazdasági szempontból legelőnyösebb a kétnullás fajták termesztése. Sajnos, egyelőre a fajtaválaszték nem túlságosan gazdag. A termelők számára az említett SONATA fajtán kívül a német nemesítésű CERES és ARABELLA fajta áll rendelkezésre. Remélhetőleg jövőre további új hazai nemesítésű fajtával bővül majd a választék. A kétnullás repcefajták sikeres termesztése is megköveteli a jó agrotechnikát és a gondos növényápolást. Itt nem ajánlatos takarékoskodni sem a pénzzel, sem a munkával. Ezzel szemben bizonyos mértékű megtakarítás elérhető, ha nem trágyázzuk és vegyszerezzük túl a növényzetet. Elsősorban a gyomirtásnál kell figyelembe venni azt a tényt, hogy a repce erőteljes növekedésével képes maga is megbirkózni a gyomokkal. Mindenekelőtt meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a repce vetését agrotechnikai határidőben elvégezhessük. Tehát az előveteménynek korán le kell kerülnie a talajról. Igen fontos a tökéletes talajelőkészítés is, amely tarlóhántásból és középmélyszántásból, valamint ezek jó lemunkálásából tevődik össze. Gyomirtó szer bedolgozása esetén ügyelni kell arra, hogy legalább 14 nap álljon rendelkezésre a talajülepedéshez. Ugyancsak lényeges követelmény az olyan parcella kiválasztása, ahol hagyományos repcét több éven át nem termesztettek. A repce vetését a termőkörzettől függően, augusztus 10-31-ike között kell elvégezni. Az északabbra fekvő területeken a korábbi időpontot vegyük figyelembe. A vetőmagmennyiség a talajadottságoktól függően hektáronként 4-6 kg körüli, hogy a növénysűrűség elérje a négyzetméterenkénti 40-60 tőszámot. A termés alakulása szempontjából meghatározó tényező a nitrogénes trágyázás. A vetés előtti trágyázást csupán a gyenge termőképességű talajokon ajánlatos elvégezni 20 kg-os adagban hektáronkét. Az első nitrogénes trágyázás ideje a koratavaszi időszak, amikor megjelennek az első fehér gyökérkék. Hektáronként 60-90 kg nitrogént juttassunk ki salétromsav formájában. A második N-trágyázást a növény intenzív növekedési szakaszában ajánlatos elvégezni. Erre a DAM 390 folyékony műtrágya alkalmas 40-60 kg/ha adagban. A rügyképződés szakaszában alkalmazható egy harmadik, kiegészítő N-trágyázás is 20-30 kg/ha mennyiségben. A jó termés érdekében védeni kell a növényzetet a repce kártevőivel, elsősorban a repcefénybogárral és a repceormányossal szemben. Ellenük eredményesen alkalmazható a Decis és a Karate szer. A kártevők visszaszorításával csökkenthetjük a gombabetegségek terjedésének a veszélyét is. Mindent összevetve elmondható, hogy a repce jól fizető növény, de csak akkor, ha a termelő szüntelen figyelmet és gondozást szentel neki az egész tenyészidő folyamán. -kim-
