Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-01 / 168. szám

/ / Közéleti és gazdasági napilap SlftMB4T II- “''"l.' --"» 2.30 korona Egy cseh asszony levele Duray Miklósnak „Bekaptuk a legyet?” A csehországi Chrudimban élő Marie Jeíábková július 26-án le­velet írt Duray Miklósnak, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökének, a Szövetségi Gyűlés képviselőjének. A cseh asszony az után szánta el magát erre, hogy a televízióban megnézte a múlt vasárnap sugárzott, Ismert személyiségek a hét eseményeiről című vitaműsort, amelyen töb­bek között Duray Miklós is részt vett. Az alábbiakban a levél lé­nyegén nem változtató részek ki­hagyásával ismertetjük Marie Je­­fábková „intelmeit”: Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg hogy szívből üdvözöljem, s megköszönjem Önnek azt, hogy pártja, az Együttélés nevében védelmébe vette a köztársaságunkban élő polgáraink érdekeit és egymás mellett élését. Nem csoda, hogy nekünk nem úgy sikerült a föderáció, ahogyan mások­nak, de nálunk, sajnos, vannak olyan emberek, akiknek ez a helyzet teljesen megfelel, és minden áron ragaszkodnak hozzá, legyen bár az a korábban (Folytatás a 2. oldalon) Kilábaltunk volna? Pozsonyi metró Csupa-csupa kérdőjel Hosszú tárgyalások után a francia Maira-Transport- Campenon Ber­­- nard társaság képviselői július 1-jén az illetékes szlovákiai intézmé­nyekkel megállapodást írt alá a pozsonyi metró felépítéséről Amint az az „illetékes intézmé­nyek” vezetőinek tegnapi sajtóér­tekezletén elhangzott, a bonyoló­dó belpolitikai helyzet miatt vihar­felhők gyülekeznek a metró ügye fölött. Állítólag kormánykörökből is olyan véleményeket hallani, me­lyek szerint le kell mondani az épí­tésről. Nem elhanyagolható, hogy a francia partnerek garanciákat kérnek a kormánytól, ahogyan az ilyen nagy beruházások esetében a világon megszokott. Egyébként a 7,2 kilométer hosszúra tervezett fővárosi metrón nyolc állomást építenének ki és óránként 11 ezer utast szállíthatna. Az eredeti tervek szerint a kivitele­zés a jövő év elején kezdődne, át­adására pedig 1998-ban kerülne sor. Együttélés-találkozó Kassán Mit ér már a népakarat?! Július 30-án az Együttélés Politikai Mozgalom Kassai Ügyvivői Testü­letének meghívására a mozgalom két parlamenti képviselője, Duka Zólyomi Árpád és Köteles László, valamint Görföl Jenő, a mozgalom szervezőtitkára találkozott a Thália Színház társalgójában az EPM A Coexistentia-klub a cseh alkotmány kidolgozásáról Klaus üdvözölte a magyar részvételt aktivistáival és támogatóival. Duka Zólyomi Árpád áttekintet­te a kialakult helyzetet. Elmondta: a napokat, amelyeket ma élünk, törté­nelmieknek szokás nevezni. 1989 novembere után azt hittük — foly­tatta a képviselő —, hogy a demok­rácia kialakításának szép napjait él­jük, de ez csak néhány hónapig tar­tott. Ezután erősödött föl a naciona­lista irányzat, mely az önrendelke­zést tűzte zászlajára. Hiába múltszá­zadi ez a szemlélet, itt van. Nem mondhatjuk, hogy nem látjuk, figye­lembe kell vennünk. Hetven évvel ezelőtt egy pánszláv illúzió következtében jött létre az ál­lam, de napjainkra nyilvánvalóvá vált, a két nemzetnek különböző történelme van. A demokratikus erők háttérbe szorultak. Ezt a leg­utóbbi parlamenti választások ered­ményei bizonyítják a legjobban. Köztudott, hogy Csehországban a (Folytatás a 2. oldalon) Prágában tegnap sajtóértekezle­tet tartott Duray Miklós, a Szövet­ségi Gyűlés képviselője, a Coexis­­tentia képviselői klub elnöke. Az Együttélés Politikai Mozgalom vezetője egybek között rámuta­tott, hogy politikai szempontból visszafordíthatatlannak tekinti a közös állam megszűnését „Igaz, ez nem jelenti azt, hogy a Coexis­­tentia nem fogja keresni a folya­mat megállításának a lehetősé­gét” — tette hozzá. Ezzel összefüggésben Duray Miklós a továbbiakban hangsúlyoz­ta: a mozgalom parlamenti képvise-Félelem Napjaink egyik leggyakrabban tapasz­talható jelensége a félelem, amely vaj a bizonytalan jövő természetes velejárója, vaj a mindennapok során átélt stressz­helyzetek következménye. Am a major­ság ebben a kis országban, amely a teljes önállóság felé menetel egyre kínosabban érzi magát, mivel már eddig is túl sokszor adták tudtunkra a többségben levők, hogy nem vajunk kívánatosak „őshazánk­ban”. Gondoljunk csak arra a két éve lankadatlanul ellenünk folytatott sajtó­­kampányra, amely szerint mi bújtogatók, irredenták, barbárok vagyunk Érdemes volna megkérdezni majorjainkat, kire nem szóltak még rá az utcán, hoj ne beszéljen majorul De ma már ez hovatovább otthona­inkba is belopózik, ahol kegyetlenül kínos helyzeteket szül A közelmúltban felhív­tam ej ismerősömet, akinél éppen szlo­vákfestők dolgoztak, s bizony Nőttük nem merte vállalni magát Ez nem egyedi eset, többször taptasztaham már, hoj szlovák környezetben dolgozó ismerőseim még te­lefonálás közben sem merik használni anyanyelvűket — men félnek A félelem viszont erőtlenséget szül megfutamodásra kényszerít, megaláz. Elszomorító, hoj ejesek számára ir­ritáló, ha a környezetükben élnek más nyelven gondolkodók beszélők és elvise­lésükhöz a minimális toleranciát sem ké­pesek „kitermelni ” magokban. Tény, hoj a szocializmus fél évszázada sokital na­­jobb erkölcsi pusztítást végzett, mint azt november előtt gondoltuk Azóta minden megváltozott, ej viszont nem; mi tovább­ra is, s most már leplezetlenül, másodren­dű polgárokká váltunk A jugoszláviai eseményeket figyelve, bizony mindent el lehet képzelni a jövőnket illetően. Mon­dom ezt annak ellenére, hoj nem vagyok kimondottan pesszimista, mert ha más nem, Istenbe vetett hitem tesz bizakodóvá, hoj konfliktusaink egyszer békésen ren­deződnek MACSICA SÁNDOR lői mindent meg kívánnak tenni an­nak érdekében, hogy a Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársaság megszű­nése ne legyen úgynevezett „vad szétesés” és ne veszélyeztesse az ál­lampolgári létbiztonságot. A parlamenti klub elnöke egyút­tal tájékoztatta az újságírókat a Co­­existentia-tagok és Václav Klaus cseh miniszterelnök legutóbbi talál­kozójáról. Szavai szerint a magyar képviselők felkérték a cseh kor­mányfőt, tegye lehetővé, hogy az Együttélés szakértői is részt vegye­nek az új cseh alkotmány kidolgo­zásában, főleg azoknak a rendel­kezéseknek a megfogalmazásá­ban, amelyek az emberi jogokra és a nemzeti kisebbségek jogaira vo-Tegnap hajnalban sztrájkba lép­tek a Pozsonyi Közlekedési Vállalat trolibuszvezetői. A fővárosi vonala­kon a délelőtti műszak alatt a hiány­zó 84 trolit autóbuszokkal pótolták, s így valójában nem voltak fennaka­dások a közlekedésben. A munka­­beszüntetés azonban csak az úgyne­vezett délelőtti műszakra vonatko­zott, ugyanis a délutáni műszakosok már volán mögé ültek. natkoznak. Duray közlése szerint Klaus üdvözölte ezt. Az EPM elnö­ke úgy vélekedett, hogy Közép-Eu­­rópa lépésről lépésre az évszázado­kon át kialakult „szerves struktúrák­hoz” való visszatérés felé halad, de ez — mint mondta — nem kell, hogy automatikusan a határok meg­változtatásához vezessen. „Feles­legesek az állami integritással és a jelenlegi határok érvényességével kapcsolatos aggodalmak, ha érvé­nyesülnek a polgári társadalom el­vei. Bábi Péter képviselő mindeh­hez hozzáfűzte, hogy bizonyos kö­rülmények között a dél-szlovákiai helyzet alakulása nemzetiségileg vegyes eurorégiók kifejlődéséhez vezethet. Ivan Letasi, a közlekedési válla­lat igazgatója a szlovák sajtóiroda munkatársának nyilatkozva el­mondta, hogy bár a szakszervezet támogatásáról biztosította a troli­­buszvezetők követeléseit, a tiltako­zás e formájától azonban elhatárol­ta magát. Szavai szerint a sztrájkoló trolibuszvezetőknek még szóvivőjük sem volt. Az egész akciót illegális­­(Folytatás a 2. oldalon) A hét elejétől a prágai rendőrség széleskörű „tisztogatásokat” tart a főváros központjában. Felvételünk tegnapra virradó éjszaka készült a Vencel téren. A rendőri szervek biztonsági akciójáról bővebben a 2 oldalon olvashatnak (CSTK-felvétel) „Vadkelet” Simonyiban Álarcosok a répaföldön Egy testben és lélekben megtört 67 éves özvegyasszony így mesélte el a répaföldön vele történteket: — Falumtól — mivel közelebb nagyobb területen nem termesztenek cukorrépáit — húsz kilométerre levő szövetkezetben vállaltam egy hek­tárnyi kaprálnivalól. Gondoltam, az érte járó termé­nyen állatokat nevelek, azért sem kell pénzt kiadnom. Az utolsó napon már csak egyedül kapáltam a par­cellán. Szomszédaim erősebbek, fia­talabbak voltak, ők már elkészültek a részükkel Délután úgy fél négy felé járt az idő, siettem, szerettem volna én is végezni, és az utolsó au­tóbuszt is elérni. A fejem sem ütöt­tem fel úgy igyekeztem. Egyszer csak oldalról valaki rám kiáltott: rAdja ide a pénzt!” Felegyenesed­tem, két alak állt nem messze tőlem, fejükön sötét színű harisnyát visel­tek. Az egyiknek pisztoly volt a kezé­ben, s rám szegezte. „Csak annyi pénzem van, amennyi az autóbuszra keü hazáig”—mondtam, de az őket nem érdekelte. Megkeresték a tás­kámat, elvitték a benne levő ruhá­mat, cigjőmet, pénztárcámat, szávai mindent, amit valamire fel tudnak használni. (A szerző pontosítása: Az álar­cosok egy dolgot néni vittek el — a kapát. Úgy látszik, az nem kel­lett nekik) A tettesek után nyomoz a rima­­szombati rendőrség. (tt) A béremelési követelések teljesítéséért Félnapos „trolisztrájk” JAN KALVODA: „A föderáció már gyakorlatilag szétesett”

Next

/
Thumbnails
Contents