Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-25 / 162. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. július 25. Néhány adat az asszimilációról Hogyan változik tájaink nemzetiségi összetétele Az elmúlt években, s főleg az 1989-es változások óta nagy handabandázás folyik a nemzetiségi statisztikákkal. Röpködnek a súlyosabbnál súlyosabb vádak: kényszerasszimiláció és genocídium. Gyakran ránksütik, mi magyarok kiirtottuk a nemzetiségeket. Nézzük inkább az adatokat! Az utóbbi 250 évre visszamenőleg már rendelkezünk statisztikai adatokkal. A mai szempontból is elfogadható népszámlálások csak 1880-ban indultak meg. Jászi Oszkár szerint (A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés; Budapest, 1912, 379. oldal) 1787 és 1900 között kb. 2 800 000 nem magyar olvadt be a magyarságba (1900-ban a lakosságnak ez 12,7 százalékát tette ki), akiknek zöme bevándorlók leszármazottja volt. Ugyanis a XVIII. század folyamán (1787-ig) 2 830 000 külföldi bevándorló érkezett az országba. A lakosság 35,5 százalékát tették ki. A nem magyarok felét. 1850-ben helyreállt az 1720-as arány a magyarok és a nem magyarok között (lásd az alábbi táblázatot), ami azt jelenti, hogy a bevándorolt népesség a magyarok lakta területen magyarosodott, szlovák területen szlovákosodott stb. Tehát minden magyarországi nemzetiség szaporodott a bevándorlók természetes asszimilációjával. Az alábbi táblázat mutatja a magyarok és a nem magyarok arányszámának mozgását: év magyarok nem magyarok 1720 45,0 % 55,0 % 1787 29,0 % 71,0 % 1850 44,0 % 56,0 % 1869 44,4 % 55,6 % 1880 46,5 % 53,5 % 1890 48,5 % 51,5 % 1900 51,4 % 48,6 % 1910 53,1 % 46,9 % (Adatok: Jászi Oszkár, i. m., 377. o.) A táblázat szerint a magyarság 1720 és 1910 között - tehát majdnem kétszáz év alatt - 8,1 százaléknyi tért hódított. Ennyit veszítettek a nem magyarok ezen időszak alatt. (A magyarok szaporulata magasabb volt az országos átlagnál, tehát ez a relatív térhódítás nem írható teljes mértékben az asszimiláció számlájára.) Elgondolkoztató, hogy a 2,7-szer rövidebb idő alatt a szlovákok relatív növekedése (1921 és 1991 között) 20,5 százalékos volt. 1787-től 1850-ig, vagyis amikor hivatalos magyarosító politikáról materiális eszközök és eszmerendszeri’erőforrások híján nem beszélhetünk, kb. 1 700 000 és 1850-től 1900-ig a sokszor kíméletlenül magyarosító korszaknak nevezett időben, csak 1 120 000 ember olvadt be a magyarságba Jászi (i. m. 379. o.) számításai szerint. Tehát jóval kevesebb, mint annak előtte. A rendelkezésre álló számokat más szempontok szerint is csoportosíthatjuk, s azok így még inkább tanúskodni fognak. Az alábbi két táblázat a szlovákok és a magyarok számát foglalja össze 1840-1910, illetve 1921-1991 között, valamint a magyarok és a szlovákok a történelmi Magyarországon (Horvátország és Szlavónia nélkül), majd a szlovákok és a magyarok arányszámát Szlovákiában. Az arányszám, ha nem változna, azt jelentené, nem történt asszimiláció. Minél nagyobb ennek a számnak az értéke, annál nagyobb méretű asszimilációról van szó. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezek a számsorok önmagukban nem vallanak arról, hogy kényszerasszimilációról, vagy természetes beolvadásról van-e szó. év szlovák (ezrekben) magyar (ezrekben) magyar/szlovák 1840 1684 4807 2,9 1850 1704 4586 2,7 1870 1817 6163 3,4 1880 1855 6404 3,5 1890 1897 7358 3,9 1900 2002 8589 4,3 1910 1946 9698 5,0 év magyar * (ezrekben) szlovák (ezrekben) szlovák/magyar 1921 651 1953 3,0 1930 505 2851 4,9 / 1950 355 2985 8,4 1961 519 3560 6,9 1970 552 3879 7,0 1980 560 4317 7,7 1991 567 4512 8,0 1840-ben és 1921 -ben az arányszámok majdnem egyformák voltak az „államalkotó“ nemzetek szempontjából. Hetven év után, 1910-ben „csak“ ötször annyi magyar volt, mint szlovák Magyarországon, míg 1991-ben szintén hetven év után nyolcszor annyi szlovák volt, mint magyar Szlovákiában, - ahol állítólag a történelmi Magyarországgal ellentétben sohasem folyt asszimiláció. Az alábbi táblázat adatai mutatják a szlovákok és a magyarok növekedésének ütemét, amikor kisebbségi helyzetben éltek: év a szlovákok számának relatív változása Magyarországon év a magyarok számának rela változása Szlovákiában 1840 100 % 1921 100 % 1850 101 % 1930 80 % 1870 108 % 1950 55% 1880 110% 1961 80 % 1890 113 % 1970 85 % 1900 119 % 1980 86 % 1910 116 % 1991 87 % A szlovákok létszáma 70 év alatt - kisebbségi sorsban - 16 százalékkal gyarapodott. A magyarok létszáma, szintén 70 év alatti kisebbségi sorsban 13 százalékkal csökkent. A szlovákok esetében aligha beszélhetünk népirtásról a régi Magyarországon, ha létszámuk 262 000-rel nőtt. Még akkor sem, ha a korabeli magyarok növekedését sem érték el. Ezt alátámaszthatjuk a Janics Kálmán által idézett szlovák megállapítással is: „Annyi bizonyos, hogy az 1921. év előtti 150 év alatt a szlovák-magyar nyelvhatár minden politikai nyomás ellenére inkább a szlovákok javára változott meg. A nyelvhatár 319 községe közül 73 változtatta meg a nemzetiségét, és ebből 49 a szlovákok javára.“ (Háfler-Korcák-Krár: Zemepis Ceskoslovenska, Praha, 1960, 236. o.) Tehát a múlt század publicisztikai írásai és az azóta született irodalmi indíttatású írások arról, hogy a szlovákság kipusztulófélben lett volna 1920 előtt, nem felelnek meg a valóságnak. Annál inkább nem, mert a történelmi Magyarországon a gazdasági életben egyáltalán nem számított, hogy ki milyen nemzetiségű és gazdasági diszkriminációról - nemzetiségi alapon - szó sem volt. Most nézzük a „fordított“ táblázatot! A magyarok és szlovákok növekedését „államalkotó“ nemzetként: év a magyarok arányszámának változása Magyarországon év a szlovákok arányszámának változása Szlovákiában 1840 100 % 1921 100 % 1850 95 % 1930 115 % 1870 128 % 1950 153 % 1880 133% 1961 182 % 1890 153 % 1970 199 % 1900 179 % 1980 221 % 1910 202 % 1991 231 % A magyarok száma a Monarchia idején 70 év alatt nőtt a duplájára. Szlovákiában ezzel szemben 50 év alatt kétszereződött meg a szlovákok száma. Ezek az összefüggések világosan mutatják - mégha minden szempontot (kivándorlás, kitelepítés, különbségek a természetes szaporulatban s annak változásai, a szociális és gazdasági, valamint egészségügyi helyzetben beállt változások és nem utolsósorban az egyes statisztikák némileg különböző elvi megközelítései stb.) nem vehettünk is figyelembe - mikor és hol folyt igazából asszimiláció. A durván asszimiláló Magyarország és a kisebbségekkel korektül törődő, demokratikus Csehszlovákia mítoszát a lomtárba tehetjük. Zárjuk e tanulságos számsorokat Jászi Oszkár könyvének idézetével. Jó lenne ezeket a gondolatokat ma is alaposan megszívlelni: „...a kényszerasszimiláció demoralizálja az uralkodó nemzetnek ezt a politikát űző rétegét, ellenben az elnyomott nép életképesebb elemeit megerősíti, erkölcsileg és szellemileg fejleszti. A klikkérdek szolgálata mindig demoralizál, mert az elméket nem engedi egy szűkös frazeológiából kiszakadni és állandóan kénytelen az erőszak, vagy a lekenyerezés eszközeivel dolgozni. Hisz az adott helyzet szabad, kritikai mérlegelése azonnal kimutathatná ennek a klikk-politikának nemzeti károsságát, míg egy fejlettebb morál az igazságos demokrácia módszereinek alkalmazása egyszerre alapjaiban ingatná meg a feudális uralmat. (...) Ezen okokon kívül az „asszimiláló“ urakat az is demoralizálja, hogy minden egyenlőtlen harc megrontja a jellemet.“ (i. m., 478. o.) BALASSA ZOLTÁN Aminap hazafelé menet arra lettem figyelmes, hogy ötéves kisfiúk - közülük három „természetes barna bőrű“ és egyikük „fehér“ - házunk faláról nagy munkával szedik le a burkolólapot, s egy kis kannába, ki tudja, mi célból, az alatta lévő vakolatot gyűjtik. Feldühödtem, mert a földön előttük heverő csempék száma alapján ítélve már jó ideje ezzel foglalatoskodtak, és senki sem szólt rájuk, hogy ne tegyék. Hozzájuk léptem, s tudtukra adtam, hogy nem szép dolog mások fáradságos munkáját ilyen értelmetlenül tönkretenni, és elcsúfítani egy lakóházat, sok ember otthonát. Gyerekdemokrácia Mivel rám sem hederítettek, erélyesebb hangra váltottam, mire a fehér bőrű fiúcska felém fordult, s nem éppen illedelmes hangon így szólt: „Hagyjál minket békén, ezek itt - barna bőrű társaira mutatott - az én testvéreim, s tudom, hogy csak azért molesztálsz bennünket, mert ők cigányok. Ez neked a demokrácia?“ A megdöbbenéstől egy pillanatig szóhoz sem jutottam. Aztán gyorsan magyarázkodni kezdtem: „Hogy én egyáltalán nem azért... Különben is semmi bajom a cigányokkal, de egyáltalán nem szép dolog így tönkretenni egy házat.“ Kínos volt számomra is ez a magyarázkodás, s láthatóan a fiúkat sem nagyon érdekelte, úgyhogy gyorsan abba is hagytam. Még egyszer figyelmeztettem őket, hogy ne rongálják az épületet, aztán ott hagytam őket. Hitték-e, nem-e, amit mondtam, ki tudja. Végülis mindenki azt gondol és hisz, amit akar. Elvégre demokrácia van. Vagy nem?... (r) Hurrá, vakáció Itt a nyár, a sokat emlegetett uborkaszezon. Az óvodás, iskolás gyermekek számára az év legszebb, leginkább várt időszaka, a vakáció ideje. Hatéves kislányom óvodájában is éppen nyári szünet van. Mivel azonban az én évi szabadságom lényegesen kevesebb, mint a gyerek nyári szünete, most jobb híján „együtt dolgozunk“. Az első, munkahelyemen töltött nap az ismerkedésé volt, s aránylag zökkenőmentesen telt. Réka rajzolt, számítógépen „írt“, játszott, a kollégákkal ismerkedett. Másnap viszont már otthon érezte magát, s a többi, éppen „vakációzó“ gyerekkel együtt az egész szerkesztőséget felforgatták. Fel s alá rohangáltak, ügyet sem vetve arra, hogy mi, szülők bizony dolgozunk. Nem csoda, hogy a sok rohangálás után késő délutánra alaposan elfáradt. Hazafelé menet rögtön elaludt az autóbuszban, s csak akkor ébredt fel, amikor a leszálláshoz készülődtünk. A megállótól a bejáratig csendben tettük meg az utat. A liftben azután megfogta a kezem, és így szólt: „Teljesen kikészültem, hát tudod, anyuci, csuda egy fárasztó munkahelyed van...“ , . , (racz)
