Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-18 / 156. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. július 18. Könyvek közkézen, közpénzen... Vegye inkább kölcsön? Új könyv őstörténetünkről Az idős nénivel a nagyközség főterén hozott össze jósorsom... Előttem araszolt a járdán. Egyszer csak, azóta sem tudom, miért, kiejtette kezéből a füles szatyrát. Az alkalmi táskából könyvek bukdácsoltak az árokpartra. Lehajoltam, összeszedegettem a vaskos köteteket.- A könyvtárba igyekszem - magyarázkodott szeretek olvasni, de új könyvek vásárlására nem futja a nyugdíjamból. A nevét nem árulhatom el.- Ne köszörülje rajtam ország-világ a nyelvét - legyintett nem kell mindenkinek megtudnia, hogy Ipolynyéken is élnek szegény emberek... Teréz asszony birodalma Az ipolynyéki könyvtárba érdemes betérni. Az intézmény vezetője a polgármester felesége: Terebessy Zoltánnénak hívják. Teréz asszonyt talán még az Isten is könyvtárosnak teremtette. A könyvtár a birodalma. Birodalmát pedig szinte a semmiből varázsolta újjá! A haló poraiból feltámasztott könyvtár jó ideig a kultúrotthon épületében működött, most meg a volt óvoda helyiségeiben található. Az intézmény 1991. január elseje óta a községi hivatal tulajdonát képezi. Teréz asszony imádja a munkáját.- Huszonnégy évvel ezelőtt, munkába lépésemkor - emlékezik -, mindössze 1200 kötetünk volt, most már tízezernél is jóval több könyv közül válogathatnak olvasóink. Olvasó pedig van szép számmal. Ipolynyéken ma már nem csupán a Zsobrák hegy levét, hanem az írott szót is kedvelik az emberek. S ez elsősorban Terebessy Zoltánné és önkéntes (elsősorban pedagógus) segítőtársai érdeme. A rendszeres olvasók között elsős kisdiák és nyolcvan egynéhány esztendős ember egyaránt akad. Többen a környező községekből is váltottak olvasójegyet. A készletből minden korosztály megtalálhatja a számára megfelelő írást. A legtöbben vasárnaponként nyitják a könyvtárosra az ajtót.--------------------------------------A könyvtárosnő volt a bálanya Terebessy Zoltánnénak az óvodával és az alapiskolával egyaránt remek a kapcsolata. Az ovisok és a kisdiákok egyaránt szeretnek könyvtárba járni. Teréz asszony a kisebbeknek mesedélutánokat rendez, a nagyobbaknak meg különféle előadásokat, Egy kevéssé ismert kisebbségről, a csehszlovákiai úgynevezett szudétanémetekröl szól a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik minapi cikke. Arról a népcsoportról van szó, amely eredetileg több mint hárommillió főt számlált, ezek nagy részét erőszakosan kitelepítették, illetve otthonukból elüldözték, és nagyobb részük az akkori Nyugat-Németországban telepedett le. 54 ezer ember vallotta magát németnek Csehszlovákiában a legutóbbi népszavazáson (1991), de azt is tudni kell, hogy ez a szám a háború utáni években (1950) még 165 ezer volt. A fenti számok csökkenése annak tudható be, hogy sokan egyszerűen féltek németnek vallani magukat, mert az egész népcsoportot kollektive megbélyegezték. A volt NDK pedig célirányos vetélkedőket, rendhagyó irodalmi órákat, zenedélutánokat szervez, Csoda hát, hogy szeretik a gyerekek? Sok településen felszámolták mostanában a könyvtárat, a községek képtelenek fizetni az alkalmazottat, üzemeltetni az épületet, Ipolynyéken viszont még tűrhető a helyzet. A közalkalmazottakat, így a könyvtár vezetőjét is, a községi hivatal fizeti, könyvek vásárlására viszont már nemigen tud pénzt biztosítani. A könyvtárosnö persze nem esik kétségbe. „Kigazdálkodja“ a pénzt. Például bálokat szervez, de könyvek és folyóiratok árusításával is foglalkozik. Az idén mintegy 20 ezer koronát kapott a könyvtár az államtól újabb kötetek vásárlására. Legutóbb karácsonykor igen sokan vásároltak könyveket az írott szó hajlékában. Mások pedig köteteket ajándékoztak az intézménynek. Három éve még 27 újság között válogathattak a könyvtárban az olvasók, most mindössze 3 napilap és Dobos László 6 egyéb újság előfizetésére jut pénz. Pénz, pénz. Mindig a pénz! Pedig hát a kultúra nem áru... A legtöbben a divatlapot és a szakfolyóiratokat keresik. Az újságok terjesztéséből havonta befolyt összeg öt illető jutalékából Teréz asszony a könyvtárnak vásárol újabb kiadványokat. Pedig lenne a pénzt hová tennie! ' " ’ Dobos László és a nyelvkönyv A közel 15 ezer kötetből majd 10 ezer könyv magyar. Egynémely, főleg magyarországi intézménytől ajándékba is kapott már köteteket a könyvtár, egyszerűen hallgatott ezekről a németekről. A cikkíró szerint a csehekben is vegyes érzések működnek a németekkel kapcsolatban, és a legokosabbnak azt találták, hogy nem beszéltek róluk. Nemrégiben egy konferenciát tartottak Morvaországban, amelyen ezt az egész komplikált és fájdalmas kérdést végre megvitatták. Itt is elhangzott, hogy a csehekben vagy jobban mondva a lakosság egy részében ma is ellenszenv él az ott élő németekkel szemben. Ennek legjobb példája a kővetkező esét: abban a csehországi faluban, ahol német háborús sírokat állítottak helyre, a polgármester több névtelen, fenyegető levelet kapott. Időnként németellenes hecckampány is előfordul, és nem csoda, hogy a németekben mélyen gyökerezik a féle-Terebessy Zoltánné amelynek szinte minden nyéki szlovák családból is van legalább egy olvasója. A helyi rendőrőrs dolgozói is rendszeres látogatói a könyvtárnak. Az utóbbi hónapokban rendkívül megnőtt a lakásépítés módozatait meg a kertépítés fortélyait, valamint a környezetvédelem fontosságát taglaló szakkönyvek iránt a kereslet. A tinik körében a szerelmes regények állnak az első helyen. Érdekes, hogy csökkent az érdeklődés a bűnügyi irodalom iránt. Az ipolynyéki Dobos László példának okáért nyelvkönyveket kívánt kölcsönvenni.- A gimnáziumban németet tanultam - újságolta válogatás közben a fiatalember -, tovább szeretném tökéletesíteni tudásomat. Ha esetleg külföldön találok munkát, jól jöhet a német nyelv ismerete.- Munkám eredményét, eredményességét - vallja a lelkes könyvtárosnö -, a látogatottság alapján ítélem meg. A könyvtár a kultúra temploma kell, hogy legyen. Az ipolynyéki könyvtár a járás legnagyobb könyvtára. Terebessy Zoltánné talán bele is betegedne, ha elmaradnának az olvasók ... ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) lem. A világ közvéleménye előtt ismeretlen, hogy a csehszlovákiai németségnek nincs német nyelvű óvodája, iskolája, ezért sok gyerek már csak törve beszél németül. Ráadásul a né-, metség nagy része elöregedett, és hiányzik az értelmiség. A cikk szól arról is, hogy a leköszönt cseh parlamentben egyetlen német származású képviselő volt, Walter Piverka, aki többször elmondta már, hogy milyen nehézségekkel találja magát szemben az, aki a németek problémájával foglalkozik. Végezetül a cikk szerzője felteszi a kérdést: mit hozhat a jövő? Abban lehet bízni, hogy kis lépésekkel, de mégis van haladás a szudétanémetek ügyében, a korábbi elhallgatás helyett most már legalább beszélni lehet róluk. Honnan ,,Nem mondtam tudatosan olyat, ami nem igaz, és nem cselekedtem hamis szívvel“ - idézi könyve zárófejezetében az egyiptomi Halottak Könyvének nevezetes szövegrészletét Kiszely István. Az olvasó elgondolkodik: mi szükség egy ilyen túlvilági bírósági tárgyaláson - de csak ott! - sikerre számítható, védekező formulára, hiszen a nem szakmabeli előtt is világos, hogy kompilátumot tart a kezében. A neves antropológus több évtizedes szorgalommal gyűjtötte és összegezte őstörténet-kutatóink valamennyi elérhető eredményét, amivel lényegében nemcsak történelmünk homályos századaiba igyekszik bevilágítani, hanem egyidejűleg szaktörténeti munkát is végzett. Aki végigtanulmányozza a százhúsz oldalt kitevő bibliográfiai függeléket is, rábukkanván Csőké Sándor, Badiny Jós Ferenc, Baráthosi Balogh Benedek, Bobula Ida, Padányi Viktor, Zakar András stb. nevére, rögtön természetesnek tartja Kiszely István támadásokat megelőző védekezését. Ezek a nevek ugyanis mind a mai napig a hivatalos magyar történetírás művelői szemében persona non graták. Aki viszont nem ismeri előzetesen, milyen indulatokat váltottak ki már ezek a nevek, fölösleges óvatosságnak vélheti a szerző eljárását, mivel munkája nem önálló felfogásban megírt magyar őstörténet, hanem őstörténet-kutatásunk története. Ha úgy tetszik, művelődéstörténetünk egyik, régóta megírásra esedékes fejezete, amelyből szelektív szempontok alapján nem maradhat ki a „délibábosnak“ minősített elméletek ismertetése sem. Ez műfaji követelmény, aminek a szerző tisztességesen eleget tesz. Követésre méltó módszert alkalmaz. Higgadtan mérlegel, közel azonos minőségű ellenérvek esetén megelégszik ismerte-Hónapok óta alig jut időm olvasásra, pedig olvasnivaló lenne bőven. Ha reggeltől estig mást sem tennék, csak az utóbbi két évben napvilágot látott könyveket falnám, akkor is jó hosszú ideig eltartana bepótolni mindazt, amiről lemaradtam. És hát: jó lenne mielőbb utolérnem magam. De valahogy nem megy az olvasás. A „titkos“ művek nem érintenek meg; a közelmúltnál is közelebbi múlt tiltott alkotásai nem hatnak rám, nem szólítanak meg. Inkább csak kínlódom. Mint 1990 decemberében, amikor nagyon-nagyon rám fért egy kis vígasztalódás, kellett belém egy csepp lelki erő... De akkor is muszáj volt félre tennem Konrádot. Nem ment. Aztán csak úgy, ösztönösen levettem a polcról a Száz év magányt... Este volt. Hajnal felé egyszerre azt vettem észre, rettenetesen hideg van. Nem a trópusi erdei jéggyár lidérce miatt, csak mert este tízkor kikapcsolták a fűtést ... Most meg - a pótlandókat későbbre hagyva - az egyik éjszakán hirtelen arra lettem figyelmes, megszólaltak a hajnali madarak, s hogy én már a „pártiárka alkonyának“ utolsó lapjait morzsolgatom... Marquez verhetetlen. És csodálatos. Akár imakönyv, vagy biblia is lehetne, olyan teljes világ sűrűsödik össze jöttünk? tésükkel, nem bocsátkozik végkövetkeztetésekbe. Érdemes ebből a szempontból végigolvasnunk a magyarok honfoglalásáról szóló részt. Kiszely végigkíséri a kettős honfoglalás elméletének kialakulását, annak csíraállapotától László Gyula professzor végső formában rögzített tanulmányáig, melyet a „termékeny bizonytalanság“ szellemében nem zár le befejezett tényként: „Sok kérdést kell még tisztázni ahhoz, hogy a kettős honfoglalás a valószínűségből ténnyé szilárduljon.“ T udományos szempontból a könyv legkényesebb része a magyar nyelv sumer kapcsolatairól készült fejezete. A szerző maga is érezvén ezt, átadja a szót Zakar Andrásnak, s az elmélet körvonalazását az ö megfogalmazásában adja. Megemlíti az ellentábor prominens képviselőit is, sajnos nem tőlük idéz, pedig az egyensúly kedvéért Komoróczy Géza súlyos ellenérveiből néhánynak mindenképpen helyt kellett volna kapnia. összegezve: régóta hiányolt könyvhöz juthat most az őstörténetünk forrásai iránt is érdeklődő, Kiszely István jóvoltából. Témagazdagsága, sokszempontúsága elismerést érdemlő. A történeti kérdések elemzésébe bevonja a nyelvészeti, a valláskutatási, a növénytani, az embertani s a zenekutatási eredmények felhasználható adatait, megtoldván az ötvösművészet és a rovásírás történetének ismertetésével. Ez a komplex szemlélet először László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című könyvében (1984) tűnt föl. A módszer hasznosságát, nélkülözhetetlenségét Kiszely munkája is bizonyítja. Külön elismerés illeti a Hideo Matsumoto osakai professzor adatai alapján készült marker-világtérkép közléséért. (Ú. M.) regényeiben, minden szépségével, ellentmondásával, bornírtságával, közönségességével. Meg öngúnyával is - idealizmusáért, hiteiért, javíthatatlanságáért az embernek. Töprengek a madárfüttyös nyári hajnalon. Lehet, mégis a vaskos kötetekbe gyűrt egykori szamizdatokat kellene olvasnom, hátha belőlük megtanulnám végre, hogyan kell, miért muszáj csapódni valakihez, miért nem szabad kilógni a falkából ebben a „csupa egyéni emberi jogra és szabadságjogra“ épülő világban sem... Hogy miért nem szabad megpróbálni sem a trópusi őserdőben jéggyárat csinálni; miért nem szabad beleszeretni abba, akit szeretünk ... Miért nem szabad bízni és megbízni senkiben. És akkor talán azt is megérteném, miért törvényszerű, hogy az csapja be legjobban az embert, akitől nem is várja. Meg kéne változni. De hát ha megváltozna minden ember, akkor nem lenne mit olvasni. Nem lenne miről írni, nem lennének írni kívánó örök-hívők, nem születnének teljes világokat felfestő műremekek... Műremekek, amelyek akkor sem hagyják cserben az embert, akkor sem árulják el, ha mindenki más elárulta, elhagyta, sárral dobálta meg őt. N. GY. R. Az elhallgatott kisebbség Csehszlovákia elfelejtett németjei Forró nyár Marquezzel Az olvasás gyönyörűsége
