Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-30 / 166. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. július 30. Rozsnyói töprengések KIÉ A VÁROS? ROZSNYÓ: „Gömörország“ egyik kulturális, gazdasági központja. Egy 1221-ből származó oklevél tanúsága szerint III. Endre, az utolsó Árpád-házi király Risnóbaniát (a város-régi neve) és vidékét Ladomér esztergomi érseknek adományozta. Majd VII. Géza szász bányászokat telepít az aranylelőhelyekre. Valamikor a 13. század derekán a lakosság fokozatosan áttért az aranymosásról a felszín alatti bányászatra. A város múltja nagy történelmi szenvedések útján vezetett végig: Gyötrődött török igában, német karmában, leégett vallási harcok belső tüzében, járvány pusztította. De meglobogtatták falai között a szabadság zászlóit is: a Wesselényi-, Thököly-, Rákóczi-féle mozgalmak szálai Rozsnyón is szövődtek. A fejedelem 1706- ban itt készítette elő híveivel az ónodi országgyűlést. Ekkor lett a város a kuruc hadiipar központja. Rákóczi emlékét a városháza homlokzatán márványtábla őrzi. Fölötte kitárt szárnyú angyal tartja a kék címerpajzsot, amelyben bányászjelvények társaságában három sárga rózsa ragyog. Ez a város címere..., melyet napjainkban egy „címerbizottság“ méltóztatott megváltoztatni. Vajon miért? Erről és még sok egyébről kérdezem Imrich Ondresíkot, Rozsnyó polgármesterét.- Számomra is bosszantó, hogy amíg más városok a lehető legrégibb címereik után kutatnak, nálunk teljesen új, bár szakvéleményekkel „megindokolt“ - címert fogadott el a képviselő-testület.- Szóval kié ez a város? Enyém biztosan nem, mert akkor nem így nézne ki. A középkori hangulatot árasztó főtér sajnos másféle képzeteket is kelt az itt élők és a városon átutazó turisták körében. Immár esztendők óta omladozó házak, ormótlan tákolmányokkal elkerített járdarészek csúfítják a történelmi panorámát. Miért van ez így?- Három felújításra váró épülettel van gondunk. Az egyik az egyház tulajdonában van, amit hamarosan rendbe is tesznek. A másik a műemlékvédők tulajdona. A harmadikat egy Pfeffer nevű cég „kebelezte be“, amellyel szemben szinte tehetetlenek vagyunk. Egyelőre egyetlen állami intézmény sem tudta őt rábírni arra, hogy az üzleti célra megvásárolt romos épületen elvégezze a szükséges munkálatokat. Sajnos, a város önkormányzatának annyira korlátozott a hatásköre, hogy még az alapvető beavatkozást is a körzeti hivatallal kell engedélyeztetnie.- Még mindig ezen a területen maradva: mikor helyezik vissza eredeti helyére a főtérről annak idején eltávolított Franciska-szobrot. A jótékonyságáról híres krasznahorkai várúrnőnek, gróf Andrássy Dénesnének márványszobrát 1912-ben állították fel, s mindaddig meghatározó ékköve volt a kétezer négyszögöles térnek, mígnem a kommunisták kiparancsolták a városból...- Pályázatot írtunk ki a szobor viszszahelyezésének megvalósítására, erre Mag Gyula komáromi képzőművész pályamunkája alapján kerül sor. A város költségvetéséből mintegy kétmillió koronát tartalékolunk erre a célra, s még közadakozással is számolunk. Igen ám, de mindaddig nem tudunk tovább lépni, amíg a felsőbb szervektől nem kapunk engedélyi az „építkezésre“. Az idő közben szalad, mi pedig (ismét!) tehetetlenül nézzük, tűrjük, s várjuk az idegenből érkező kegyeket.- Tudomásom szerint Rozsnyón, a kórházon kívül, még számos félbehagyott létesítmény vár a sorijára. Mikorra várható, hogy a rózsák városának is lesz „kultúrháza“, fedett uszodája és elegendő lakóháza?- A múlt rendszerben a várostervezők „elfeledkeztek“ egy hatékonyan működő szennyvíztisztító rendszer kiépítéséről. A legújabb előírások szerint viszont egyetlen új létesítmény üzemeltetését sem engedélyezik mindaddig, amíg ezt a problémát meg nem oldjuk. Szerencsénkre sikerült elérnünk, hogy a szennyvíztisztító állomás építésére és a készülőiéiben lévő korszerű hulladéktároló befejezésére mintegy 90 millió korona támogatást kapunk az állami költségvetésből... S ha már ezekkel az alapozó munkálatokkal megleszünk, akkor átcsoportosíthatjuk erőinket a félbemaradt beruházásokra. Bár azt is el kell mondjam, hogy a kultúrházra ígért anyagi támogatásból nem lett semmi. Saját forrásainkból mindössze ötmillió koronát tudunk áldozni a kultúra majdani fellegvárára. Ebből elkészíttetjük az épület külső burkolatát és tetőzetét. A rozsnyói Magasépítő Vállalat lassú munkatempója miatt azonban a városképet csúfító hatalmas pléhkerítés még jó ideig a helyén marad. Az épület befejezéséhez 25-27 millió koronára volna szükség. A fedett uszoda „tető alá“ hozásához további 25 millió kellene. Ami az állami lakásépítést illeti: a minisztériumban kikönyörögtük, hogy a kerületi „szervek“ 7 millióról 43 millió koronára növeljék az e célra felhasználható keretet. De hogy ebből mikor lesz pénz, azt egyelőre senki sem tudja megmondani. Mindenesetre újabb csatározások, lobbyzások szükségeltetnek az anyagi eszközök „kiharcolásához“. Mellesleg: jelenleg 600 lakásigénylőt tartunk nyilván.- Az előző kormány Rozsnyót és vidékét gazdaságilag fejletlen s ezért az intenzívebben támogatandó régiók közé sorolta. Van-e kidolgozott koncepciója a városi hivatalnak a gazdaság és az idegenforgalom fellendítésére, számításba véve ezzel a nagyfokú (mintegy 20 százalékos!) munkanélküliség enyhítését?- A helyzet a következő: A gazdaságtalanul üzemelő vasércbányákat a bezárás veszélye fenyegeti. Értesüléseim szerint az állam még a közeljövőben megnyitandó ezüstbányára sem hajlandó költeni. Uránércet és rádont is találtak a környéken, sőt aranyat is bányászhatnánk, ha... lenne pénz a kiaknázására. A turizmus fellendítéséért a városi vezetés önmagában keveset tehet. Végső soron a vállalkozók magatartásán múlik, hogy szolgáltatásaikkal sikerül-e idecsábítani a külföldi fizetővendégeket. A városra nézve is szégyen, hogy mindmáig nincs egy valamirevaló étterme és szállodája. Még a belföldi igények kielégítését sem tudja biztosítani megfelelő szolgáltatóhálózattal. A bődületes lemaradás mielőbbi pótlására csupán egyetlen lehetőséget látok: a várost övező kihasználatlan területeken felépítendő „svéd falu“ jelentené az ideális megoldást. Nekünk „csak“ az infrastruktúra kiépítésére volna gondunk, a többi (vagyis a könynyűipari és szolgáltatóüzemágak létesítése) a svéd vállalkozók feladata lenne. Amennyiben sikerülne nyélbe ütni a dolgot, ezzel mintegy 9 ezer új munkahelyet is teremthetnénk, s még nem beszéltünk idegenforgalmi jelentőségéről. De megint csak azt kell hangsúlyoznom, hogy a bürokratikus ügyintézés miatt úgyszólván jottányit sem jutottunk elő(bb)re az akció megvalósítását célzó, gyötrelmes próbatételekkel és szinte áthághatatlan akadályokkal „kikövezett“ útszakaszon. Az elmondottakhoz csupán annyi a hozzáfűznivalóm, hogy a választások után kialakult politikai légkör cseppet sem kedvez a „rozsnyói álmok“ valóra váltásának. Bár ki tudja, lehet, hogy a kommunisták győzelmével megoldódik a térség megannyi gondja... KORCSMÁROS LÁSZLÓ Gazdaság A melléküzemág besegít? A tagság örülhet a legjobban A termékeket „olcsóbb árammal“ éjszaka füstölik. Négy hütőhelyiség és egy füstölőkamra áll a vágóhíd rendelkezésére. Az automatikus füstölöberendezés a termékekben is ellenőrzi a hőmérsékletet.- Egyedül a finalizálással tudunk tisztes haszonhoz jutni - állítja Molnár László -, egyébként a tőlünk olcsón, sokszor áron alul felvásárolt állatokat tetemes haszonnal más cégek értékesítették ... A „ránk száradt" 1600 férőhelyes borjúneveidének most már nagy hasznát vesszük, s a szarvasmarhán kívül egy évben 3500-4000 sertést is fel tudunk dolgozni. Talán mondani sem kell, hogy a szóban forgó sertéshús iránt a legnagyobb a kereslet. A járás területére, a boltokba a gazdaság helybe szállítja a kívánt termékeket. A nők is jól keresnek Akőkeszi Hegyekalja Mezőgazdasági Szövetkezet vezetői már tavaly rájöttek: a gazdaság a hagyományos mezőgazdasági tevékenységből, földművelésből és állattartásból képtelen megélni, mielőbb lépniük kell, mert különben hamarosan „lehúzhatják a rolót“, s szélnek ereszthetik a tagságot. De mi a megoldás? Nos, a közös 1991. októberében Terbegecen vágóhíd és húsfeldolgozó üzem építésébe fogott. Tavaszra, egész pontosan március végére el is készült a modernnek mondható „minisetükre. Munkaidő alatt nincs helye a tereferének, a lógósoknak, útilaput kötnek a talpuk alá.- Nem élnek maguk vissza a helyzettel, a tagság kiszolgáltatottságával? - kérdezem. Az elnök sietve megnyugtat:- Nem vezettük be a kapitalizmust, nem zsákmányolunk ki senkit csak mindenkitől becsületes és lelkiismeretes munkát várunk. Az emberek, ha teljesítik a napi normát, szép pénzeket vághatnak zsebre. A túlórákat is megfizetjük. Nem kívánunk semmit ingyen, de a semmittevést nem óhajtjuk honorálni. Ilyesmit egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak... Lám, lám, milyen gyorsan elfelejtettük a kommunista szólamokat, ideológiát!? A csarnokban heti két alkalommal, hétfőn és szerdán kerül sor állatvágásra. A következő napon a hús feldolgozása folyik. A gárda egy része, általában péntekenként, a helyiségek fertőtlenítésével, tisztításával foglalkozik. Az üzem minden dolgozója a szövetkezet alkalmazottja. Két hentesmester irányítja a munkák menetét. Egyikük, Petrovszky László egy ideig A feldolgozó termékei 18-20 boltba jutnak el, a tőkehúsok, füstölt áruk és felvágottak többek között breznóbányai és illavai hentesüzletekben is megvásárolhatók. A szövetkezet két szakboltot is üzemeltet, az ipolysági és nagykürtösi üzletisen mindig kapható friss füstölt készítmény és hentesáru. Az üzem a húsokon túl 11 féle füstölt árut és 9 fajta egyéb terméket: egyebek mellett virslit, diétás szalámit, házi kolbászt, disznósajtot, marhasonkát, paprikás szalonnát, füstölt sonkaroládot és turistaszalámit is árusít. Az érdeklődők helyben, a vágóhídon is vásárolhatnak a termékekből, és az üzemi konyha vezetője is felvesz rendeléseket. A szövetkezeti dolgozók kedvezményesen vásárolhatnak az áruból. — Persze, jól jár minden vevő, hisz a gazdaság egy-két koronával minden készítményét olcsóbban adja, mint az más boltokban kapható.- Állandóan figyeljük az árakat, a piacot - jegyzi meg az elnök -, s igyekszünk vásárlóink igényeit maradéktalanul kielégíteni. A húsok közül a sertéskaraj a legkelendőbb.- Termékeink iránt - vélekedik Petrovszky László - nagy a kereslet A feldolgozóüzem vezetője Kiss Katalin. A mezőgazdasági szövetkezet nyúltenyésztésbe is belefogott. Jelenleg kombinát“, s április elsejével beindult a termelés. Vágáskor naponta mintegy 30 sertés és 10 szarvasmarha bánja a kezdeményezést. A tagság viszont örül(het) a vállalkozásnak. A szövetkezet ugyanis az üzem bevételéből fedezni tudja a dolgozók teljes bérezését. Molnár László elnök nem titkolt örömmel vezet körbe az épületben. Az (eddigi) eredményekkel elégedett. Mint mondja, a beruházás teljes mértékben mintegy 5 millió koronát emésztett fel. De most már elmondhatja: megérte! Az építőmunkákat a nagykürtösi Agrostav vállalat dolgozói végezték, kifogástalanul. A célirányos állami segítség nélkül persze aligha vághatott volna bele a közös az üzem felépítésébe: a kiadások 40 százalékára vettek fel kölcsönt, előleget.- Érdemes körülnézni - bíztat kísérőm -, felszereltségünk a járásban párját ritkítja, de talán kerületszerte is mi rendelkezünk a legkiválóbb berendezésekkel. A jól felszerelt húsfeldolgozó egyes gépei, berendezései Németországban készültek, a többi pedig hazai gyártmány. Az egyes szerkezeteket a gyártó cégek szakemberei helyezték üzembe. Az épület egykoron „dögraktár“ volt, az elhullott állatok „ravatalozójából“ azonban pár hónap leforgása alatt szemre is tetszetős, a közegészségügyi előírásoknak is messzemenően megfelelő vágóhíd kerekedett. Az üzem közel egy tucat embernek ad munkát és biztosít kiváló kereseti lehetőséget. A dolgozók jó fizetést kapnak, igaz, rá is szolgálnak a keremás vágóhídon dolgozott, majd a Szlovákgyarmati Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság konyháján főzött, szakács volt. A leszenyei fiatalember elégedett a munkahelyével.- Nem kell messzire ingáznom - újságolja -, és hát a keresettel is elégedett vagyok. Földterülettel nem rendelkező szövetkezeti tag lettem. Két segédjük közül Nászali Tibor már szakvizsgázott. Társa jövőre kap mesterlevelet, s minden valószínűség szerint a kökeszi gazdaság terbegeci gazdasági telepén létesített vágóhídon marad majd. A vágáskor minden leölt állat húsát megvizsgálja, véleményezi az állatorvos is. 500 anyanyulat nevelnek a gondozók. A parkettakészítő részleg és a varroda ugyancsak nyereséget hoz.- A közmondás is azt tartja: segíts magadon, az isten is megsegít - vélekedik az elnök -, hát mi igyekszünk elébe menni a szerencsénknek! Komolyabb kifogást a feldolgozott termékek minősége ellen még senki sem emelt. S ez elismerés lehet a gazdaság vezetői, valamint a vágóhíd dolgozói számára.
