Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)

1992-07-30 / 166. szám

1992. július so. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Látványnak is, élménynek is felejthetetlen volt Beszélgetés SZARKA TAMÁSSAL, a Ghymes együttes prímásával • Úgy hallottam, rendkívül sikeres franciaországi turnén vettek részt.-Július 7-e és 14-e közölt jártunk Franciaországban. Nantes-ben egy világméretű íolklórfesztiválon léptünk fel. Még sosem láttam ennyi nemzetet együtt, egy helyen. Voltak ott együtte­sek Dél-Amerikából, Afrikából, Távol- és Közép-Keletről, Szibériából, az egykori Szovjetunió legkülönbözőbb területeiről, egyszóval a világ minden tájáról. Tetemes összegbe kerülhetett ez a francia kulturális minisztérium által támogatott és több neves lemez­cég által szponzorált rendezvény, de úgy látszik, a franciák megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy odahoz­zák az egész világot, helyben gyö­nyörködjenek a különböző népek ze­néjében, anélkül, hogy jómaguk utaz­gatni kényszerülnének. Az egy hétig tartó fesztiválnak fantasztikus hangu­lata volt, a résztvevők színpompás nemzeti viseletben járták az utcákat, a felállított sátrakban a meghívott or­szágok ételspecialitásait kínálgatták, csecsebecséket, könyveket, kazettá­kat árusítottak, szemet kápráztató szí­nes forgatag fogadta az odaérkezőt. Csodálatos helyen rendezték meg a fesztivált, az egykori bretagne-i her­cegek hatalmas várkastélyában és a körülötte elterülő parkban. S ami a fő, jó volt a közönség is. A mene­dzselésünkben valami hiba lehetett, mert a koncert után az újságírók be­vallották, nem sejtették, hogy ilyen jó lesz, jóval többet kaptak, mint amire számítottak. A közönség is kelleme­sen meglepődött, többször is vissza­tapsolt bennünket. Következő állomá­sunk Saint Chartier volt, ahol egy hagyományos népzenei és hangszer­fesztiválon vettünk részt. Vagy ötven sátorban árulták a népi hangszereket, főleg a Franciaországban rendkívül népszerű tekerőlantokat, de akadtak olyan sátrak is, ahol csak tekerőlant­alkatrészeket kínáltak eladásra. Az írek, skótok dudákat árultak, jóval visszafogottabb hangúakat, mint a mi­eink, a magyar duda hangerejével el­söpri ezeket. Itt Montanaróékkal közö­sen léptünk fel, ez volt a Keleti Szél eddigi legnagyobb sikere. Tízezer fő­nyi közönség gyűlt össze, a koncert utolsó számát, a hangulatos, régi oxi­­tán dalt a hallgatóság együtt énekelte Tavaly írtunk a Simonyi Alapítvány bejegyzése körüli kálváriáról. Mint is­meretes, csak második nekifutásra si­került magyarul bejegyeztetni. Közben a folyószámlán azért gyűlt a pénz, őszre az összeg meghaladta a 200 ezer koronát, amelynek a felét a gö­­möri régió polgárai fizették be. Ez év elején azonban teljesen feledésbe merült az alapítvány, hónapokig mini­mális növekedést sem regisztráltak a folyószámlán. Az alapítvány statútu­ma értelmében, amíg az alaptőke nem éri el az 1 millió koronát, a pénzt semmilyen célra sem lehet felhasznál­ni, még propagációra sem. A júniusban Érsekújváron megren­dezett találkozón a kuratórium tagjai, valamint az egyes hivatalok és intéz­mények képviselői ismertették elkép­zeléseiket azzal kapcsolatosan, hogy milyen lépések szükségesek az alapít­vány vagyonának a gyarapításához. A bűvös határ - az 1 millió korona elérése után ugyanis a pénzt fel lehet­ne használni pedagógusaink képzésé­re, illetve átképzésére. Várható a kö­zeljövőben olyan kormányhatározat is, amelynek értelmében az óvodák igaz­gatónőitől (is) megkövetelik a főiskolai végzettséget. Félő, hogy magyar óvo-Écsi Gyöngyivel és a zenekarral, mi­közben ütemesen jobbra-balra ringott a tömeg, lámpásokat imbolygatva a sötétben. Ez látványnak is, élmény­nek is felejthetetlen volt. • Pedig, ha jól tudom, ez a francia­­országi út nem kezdődött épp a leg­szerencsésebben.- Rögtön az út elején, Szene köze­lében hátulról belénk rohant egy autó­busz. Szerencsére nekünk nem esett bajunk, csak a mikrobuszunknak és a hangszereknek. Eltörött a bőgő és a cimbalom, kénytelenek voltunk visz­­szafordulni, kocsit és hangszereket szerezni. Visszafelé elromlott az au­tónk, nem tudták megjavítani. Több mint négyezer kilométert tettünk meg, felváltva vezettünk, de így is rendkívül fárasztó volt. Eddig mindig egyhuzam­ban tettük meg az utat, bármilyen hosszú volt is, de elhatároztuk, ezen­túl szünetet tartunk, megszállunk vala­hol, hogy ne kelljen agyonhajszolva, elcsigázva érkeznünk a koncert szín­helyére. • Készül a közeljövőben újabb le­mezük?- Még az idén Franciaországban játsszuk fel harmadik nagylemezünk anyagát. Erről még korai beszélni, mindenesetre rendkívül megtisztelő számunkra, hogy a felvétel a világhírű dáinkban a későbbiekben szlovák nemzetiségű pedagógusok töltenék be ezt a tisztséget.- Érsekújváron fogalmazódott meg az a felhívás - tájékoztat Ibos László, a Simonyi Alapítvány ügyvezető igaz­gatója -, hogy minden csehszlovákiai magyar állampolgár fizessen be 100 koronát az alapítvány számlájára. Fel­hívásunkat természetesen eljuttattuk az anyaországba, valamint Nyugat- Európa számos országába is, kértük a magyar ajkú polgárokat, hazájukban hozzák létre a Simonyi Alapítvány kül­földi fiókjait. Szlovákiában a felhívásra főleg a pedagógusok reagáltak pozití­van. Tart a szünidő, ennek ellenére szinte naponta gyarapodik az alapít­vány számlája, az iskolák, óvodák pe­dagógusai, szülői munkaközösségek küldik el pénzadományaikat. Július kö­zepéig több mint 100 ezer koronával nőtt a Simonyi Alapítvány vagyona, s ami bíztató jel, megmozdult az egész ország. Amíg eddig főleg csak a gömöri polgárok, illetve üzemek és hivatalok adományait hozta a posta, most többnyire a nyugati és keleti régiókból kapunk kisebb-nagyobb pénzösszegeket.- Itt szeretném felhívni az adakozók Miraval-stúdióban készül majd, ahol olyan sztárok dolgoznak folyamato­san, mint Sade, Sting vagy a Pink Floyd-együttes. Nagy örömünkre má­jus végén Franciaországban megje­lent második nagylemezünk CD-válto­­zata. Azt hiszem, kevés kelet-európai zenekarnak adatik meg, hogy CD- lemeze jelenjen meg nyugaton. Pedig manapság egy együttes nagyon nehe­zen tud CD vagy kazetta nélkül moz­dulni. Menedzserünk szúrópróbaként Montanaróékkal közösen adott kon­certünk alatt kirakott huszonöt darab Ghymes CD-lemezt és az összes ott helyben elkelt. Szinte oda volt az örömtől, sajnálta, hogy nem vitt töb­bet. Bizonyára semmiségnek tűnik az a huszonöt darab, de mi azon a közös koncerten csupán egy önálló számmal szerepeltünk, ráadásul Franciaor­szágban nem ismernek minket, a vá­sárlók csak az akkor ott először hallott, egyetlen önálló számunk alapján vet­ték meg a lemezt, amely nem is olyan olcsó. • Legközelebb hol hallható-látható a Ghymes?- Három nap múlva megint hosszú út vár ránk, ismét Franciaországba megyünk, ezúttal Limoges-ba, ahol önálló koncertünk lesz, utána Korzika következik, ott Montanaróékkal közö­sen lépünk fel. VOJTEK KATALIN figyelmét, hogy a számlánkra „A“ jel­zésű, tehát zöld színű postai utalvá­nyon küldjék a pénzt. Eddig ugyanis többnyire sárga színű, ,,C„ jelzésű utalványon küldték, ami erre a célra nem felel meg. A rimaszombati posta volt annyira toleráns, hogy bár megte­hette volna, nem küldte vissza a pénzt a feladóknak. A Simonyi Alapítvány vagyona már akkor is felhasználható lenne, ha minden magyar nemzetiségű személy nem száz, csupán tíz koro­na adománnyal járulna hozzá. Ilyen célra, azt hiszem, nincs magyar em­ber, aki ne lenne hajlandó ezt az összeget befizetni, ehhez azonban szükség lenne a helyi önkor­mányzatok segítségére, esetleg ma­gánszervezők munkájára, akik össze­gyűjtenék a pénzt. A későbbiekben talán ez is megoldódik, emlékeztetőül a cím és a számlaszám: Simonyi Ala­pítvány, P. O. BOX 24, Cs - 979 01 Rimavská Sobota Számlaszám: Slovenská státna sporitefna Rimavská Sobota, 93245 - 399/ 0900 ICO - 1422402 (farkas) A nemrégiben megrendezett lon­doni nemzetközi televíziós konferencián 33 ország újságírói fog­lalkoztak a televíziózás problémáival. A találkozó elsőrendű témája a képer­nyőt egyre inkább elárasztó erőszak volt. Az objektivitásáról és naprakész in­formációiról híres brit tévétársaság, a BBC szakemberei már régebben feltették a tévénézőket is foglalkoztató kérdést: Hol a határ a tájékoztatás­ban? Az objektivitás elvét szem előtt tartva meddig mehet el a tévés alkotó, hol van az a láthatatlan fal, amikor a valós információt el kell tudni válasz­tani az ember magánszférájától, az egyéni érdekektől. A BBC munkatár­sai számára kiadott kézikönyvben az áll, hogy „az alkotó egészséges ítélő-Erőszak a képességétől, emberségétől, érzé­kenységétől, Igazságérzetétől függ, milyen képeket tár a nyilvánosság elé". Hiszen a televízió nyilvánossá­gát különböző korú, világnézetű, mű­veltségű emberek nézik, és sohasem egy kiválasztott csoport. Ezt minden BBC-s szem előtt tartja. Példaként hozhatjuk fel azt a tényt, hogy a BBC nézői sohasem láthatták a brüsszeli stadionban lezajlott emlékezetes drá­ma képeit, a fájdalomtól eltorzult arco­kat, a haldokló fiút. A nézők és az ott szenvedők jogainak értelmében. Az erőszakot bemutató képsorok az emberekre különbözőképpen hatnak. Az erőszak látványa egyeseket depri­mál, másokat sokkol, megint másokat közömbössé tesz az erőszakkal szentben, de olyanok is vannak, akik­ben egyenesen felkelti az agreszivi­­tás vágyát. Az említett konferencián javaslatok hangzottak el arról, mi mindent kellene tenni annak érdekében, hogy a nyilvá­nosságot megóvják a képernyőn ke­resztül közvetített erőszaktól. A fejlett demokratikus államokban is szükség van a televíziós produkciók cenzúrázására. A politikai cenzúra ter­mészetesen megengedhetetlen. A cenzúra fogalmát úgy értelmezik, mint a nyilvánosság védelmét az erő­szak következményeivel szemben. A BBC a gyakorlatban az ollót akkor alkalmazza, amikor tapintatra van szükség a bemutatott egyének iránt. Különösen a gyerekek szorulnak védelemre a képernyős erőszakkal szemben. A BBC gyermekműsor­szerkesztősége a Tini nindzsa teknő­­cök példáján demonstrálta a gyerme­kek védelmének lehetőségeit. A kon­ferencia résztvevői láthattak néhány vad jelenetet, amelyek a brit kicsik lelkét talán már nem kavarják fel, de a szlovákiai kis nézőkét bizonyára igen... Sajnos, az derült ki a konferencia során, hogy nálunk viszonylag liberális a tévések erőszakhoz való hozzáállá­sa. A BBC például eleve fenntartja az átveti programok megnyirbálásának jogát. Az országban létezik egy továb­bi intézmény is, a Brit Filmbesoroló Bizottság, a BBFC, amelynek nevét olykor a mi mozijainkban vetített brit filmeken is felfedezhetjük. Ők is felül­vizsgálják, vetíthető-e egy-egy film a brit mozikban, kikölcsönözhető-e a brit videokölcsönzőkben. A bizottság tagjai évente mintegy 400 filmet és 4000 videofelvételt vizsgálnak meg. A filmek megítélésénél és besorolásá­nál az erőszak különböző formáit tart­ják szem előtt. A filmeket különböző korosztályok szerint sorolják be. Nem csak két megjelölés létezik náluk, mint hazánkban a „15 éven felülieknek“ és a „18 éven felülieknek“. Az érdekes­ség kedvéért nézzük meg, a szigetor­szágban milyen megjelölések ismere­tesek: U - „ Univerzális", minden néző számára alkalmas Uc - „Univerzális", különösen képernyőn ajánlott gyermekeknek (főként video­­programok) PG - Parental Guidance, vagyis „Csak szülői kísérettel" (A film olyan jeleneteket tartalmazhat, amelyek ki­sebb gyerekek számára nem igazán alkalmasak) 12 - 12 éven felülieknek 15 -15 éven felülieknek 18 - 18 éven felülieknek R 18 - korlátozott terjesztésre, csak filmklubokban és érvényes enge­déllyel rendelkező szexshopokban ve­títhető. A bizottság különösen szigorúan ítéli meg azokat a szexuális erőszakot bemutató felvételeket, amelyek kizá­rólag a néző szórakoztatására szol­gálnak. A nyolc évtizede működő BBFC felelősséget vállal azért, hogy a művek, amelyeket terjesztésre alkal­masnak ítél, nem állnak ellentétben az érvényes törvényekkel. Megemlíthet­jük például azt a törvényt, amely korlá­tozza az ocsmány jelenetek nyilvános­ságra hozatalát, megköveteli a film­kockákon szereplő állatokkal való hu­mánus bánásmódot, és tiltja, hogy 16 éven aluli gyerekekről obszcén fényképeket készítsenek és azokat terjesszék. A cenzúra kifejezésnek a mi társa­dalmi körülményeink között még so­káig lesz keserű politikai mellékíze. A londoni konferencia azonban világo­san rámutatott arra, hogy a filmgyártás és a televíziózás szabályozásának a demokráciában is megvan a létjogo­sultsága. A közönség védelmének az erőszak terjeszkedésével szemben a fejlett demokráciákban is pontosan meghatározott szabályai vannak, amelyek mindemellett tiszteletben tartják a szólásszabadság jogát is. A konferencia hozzájárult a társada­lom védelmét elősegítő szabályok megfogalmazásához, persze az alko­tói szabadság tiszteletben tartása mel­lett. Nemsokára mi is szembekerülünk majd ugyanazokkal a problémákkal, mint a nyugati fejlett országok. Ezért rendkívül fontos, hogy tanuljunk ta­pasztalataikból. (H. I.) Véra Chytilová és Bólék Polívka új filmje „Szép dolog a boldogság“ Ezzel a talányos címmel indul majd nézőhódító útjára Véra Chytilová új filmje, melynek forgatókönyvét Bólék Polívkával közösen írták. A forgatást a napokban kezdték meg Olsanyban és a Brünn melletti Vyskovban. „Komédia lesz ez a film arról, hogy mi történik az emberrel, ha rátelepszik a szerencse, mit tesz velünk a siker, szóval az emberi gyengeségről és tartásról szól maid. Meg a legbanálisabb emberi vágyakról“- nyilatkozta készülő alkotásáról a híres filmrendező. Ez egyébként a SPACE társaság első saját filmje, és Chytilová állítólag először érte meg, hogy a főszereplőt (Bólék Polívkát) nem kell a forgatásra autóval vinni. Gyalog jár... A bemutatót december 17-ére tervezik, társproducer a Poly­­techna Rt. (HÓ) ■ U ,'W Itt még Pozsonyban énekli Ecsi Gyöngyi az oxitán dalt, amely olyan fergeteges sikert aratott Franciaországban. (Mellette Mique Montanaro látható ) ■' V. .vili , M — = Csak tíz korona kell Százezerrel gyarapodott a Simonyi Alapítvány Az angolok nem ennyire liberálisak

Next

/
Thumbnails
Contents