Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-16 / 154. szám
4 1992. július 16. Valódi, de nem tökéletes Ahhoz, hogy a kétmilliós magyar gépkocsipark - amelynek korátlaga 10 év - 2002-ig kicserélődjék, évente 200 ezer új autót kellene Magyarországnak importálnia. Ehhez képest a múlt évben mindössze 40-50 ezer új autót importáltak. Az új gépkocsik behozatalának alakulása 1992 első hónapjaiban sem biztatott valamiféle fordulattal. 1991-ben kb. 13 ezer 300 személyautót importáltak magánúton, tehát 49 százalékkal kevesebbet, mint 1990- ben. Az idei év első negyedében viszont már eddig 13 ezer magánszemély által behozott jármüvet regisztráltak, és a magánforgalomban importált járművek több mint 45 százaléka 10 évnél idősebb. Ezzel szemben a külkereskedelmi áruforgalomban importált autók száma ugyanezen időszakban 18 ezer 500 volt, a fele a múlt évinek (1991-ben összesen 120-150 gépkocsit importáltak a kereskedők), és így éppen a korszerűbb, fiatalabb évjáratú gépkocsik importja csökken. A kereskedelmi forgalomban behozott kocsik 38 százaléka 0-4 éves, 44 százaléka 4-10 éves, és csak 16 százaléka korosabb 10 évnél. Pedig az engedélyezési rendszer ez évi módosításai is a fiatalabb évjáratú autók behozatalát részesítették előnyben. Az új gépkocsikat importálók egyebek közt hiányolják a megbízható statisztikát az importált járművek kor, típus, gyártó stb. szerinti összetételéről, hiszen nekik az alkatrészimportot ehhez kellene szabniuk. A vámhivatal ezt nem is cáfolja, de amikor a rendszert kialakították, még fel sem merült az ilyen részletezettségú megfigyelés iránti igény. A használt autó-kereskedők szerint két évvel ezelőtt szó sem volt arról, hogy mostanra éppen a 8-10 évesnél idősebb gépkocsiknál korlátozzák az importot, ahol ma a legnagyobb a fizetőképes kereslet. Persze, van olyan vélemény is, hogy ma már nem kell ahhoz importálni, hogy egy autókereskedő 10 évesnél idősebb nyugati gépkocsit találjon. Van ebből bőven belföldi kínálat is. Két-három évvel ezelőtt, amikor a világon páratlan mértékben nyitott a magyar piac, nem kellően mérték fel, hogy a hazai autógyártást a munkahelyteremtés érdekében majd támogatni kell. Más kérdés, hogy a külföldi beruházások, a belföldi termelés támogatására mi a helyes módszer. Feltehetően nem az egy gyártónak nyújtott vámkedvezmény. Ha tehát a magyar gépkocsipiacon ma már valódi is a verseny, még korántsem tökéletes. (f) Szabad ÚJSÁG A múlt alapjaira épül(t) a jelen Jövőnk követeli a múltját Él Ipolyság mellett, Tompán egy „megszállott“ ember: Tipary László a neve. A korosodó férfi soha nem ér rá unatkozni, hobbija(i) szerelmese: kicsi gyermekkora óta lelkes múltkutató, történelemfaggató. Tipary László régmúltunk, jelenünk... történelmünk hű krónikása is... Hatéves volt, amikor nem mindennapi felfedezésnek lehetett tanúja. Ezerkilencszázharminchatban elkísérhette édesapját és a régészkedéssel is foglalkozó dr. Horváth István ipolysági gimnáziumi (történelem)tanárt, a tompái vasútvonal szélesítésekor talált ősrégi leletek feltárásához. A földből hatezer évesnek ítélt település maradványai kerültek elő. A munkálatok során többek között csípett díszü kerámiatárgyak darabjai is napvilágra jutottak. Találtak kőbaltát is. A szerszámot sokáig méhesükben őrizte az édesapja. Az egykori munkaeszköz századokon át dacolt az idővel, ám felszabadítóinknak nem tudott ellenállni. A fosztogató orosz katonák a baltával verték szét a kaptárakat... Tipary László hát valójában ezerkilencszázharminchatban „jegyezte el“ magát a múltfeltárással, s azóta is kitartóan gyűjti történelmünk „emlékcserepeit.“ Féltve őrzött emlékei, tárgyai képezik a Tompái Palóc Helytörténeti és Néprajzi Falumúzeum alapját. Az állandó kiállításnak a helyi mezőgazdasági szövetkezet adott otthont. A férfi először a kultúrotthonban szerette volna közszemlére bocsátani az évtizedek során összegyűjtögetett „kincseit“, ám a volt helyi nemzeti bizottság „ügyeletes“ elnökét nem érdekelte a javaslat. Dr. Sztranyák László, a gazdaság „első embere“ viszont jónak tartotta az ötletet. Egyetlen szerény javaslata volt csupán: kapjon helyet a szövetkezet története is a múzeum falai között. Tipary László szíves örömest eleget tett a kérésnek, hisz a település (meg a szomszédos községek) múltjának, történetének egy morzsája a közös története is. A régiséggyűjtő a mezőgazdasági szövetkezet és Tompa történetének a krónikása is egyúttal. A hűséges múltkutató a falumúzeumban található minden egyes tárgyról tud valamiféle érdekes történetet... Félezer éves lehet az egyik sarokban terpeszkedő, a malomkő elődjeként használatos gabonatörő. Az egykori munkaeszközre Berta József akadt, amikor veremcsapdát ásott a mezei nyulak számára kertjükben, a kazalnál. A kődarab egy méter húsz centi mélységben feküdt.. . A századforduló után kiadott katonakönyvön nem csupán szlovákul, hanem magyarul is szerepelnek az adatok, a Prágába, adóhivatalnak küldött pénzesutalványon úgyszintén magyar nyelven is olvashatók a legszükségesebb tudnivalók. Hol vagyunk ma már ettől?! A cipőjegy ezerkilencszáznegyvennyolcból származik. Akkor már szárba szökkent a demokrácia minálunk. Igaz, a kommunista demokrácia! A jegy feljogosította a tulajdonosát abban az évben 1, azaz egy pár cipő vásárlására... Az 1925- ben eszkábált kendertörő tilót az önkéntes tárlatigazgató édesapja készítette. A szátván pamut, félpamut ingeken és egyéb ruhaneműn kívül zsákok, törülközők, sőt házi szőnyegek is készültek. A jókora „bútordarab“ mellett kosármadzag szövő miniszátva áll. A szlovák származású, Tompára nősült Piatrik Jozef végelbocsátó levele sem mindennapi okmány: a férfi egy században szolgált Hitlerrel. A tulipános ládán drótostót keze munkáját dicsérő, kifogástalanul összedrótozott jókora cseréptál áll... íl---------------------------------------------------1 Ágyúcsőből betonkoszorú Tipary László falumúzeumában rengeteg a látnivaló. A kosártök több mint félszáz év után került elő egy padlás sötét, pókhálókkal szőtt zugából. A fatalpú bakancsra 1945-ben szögezte fel a korcsolyát gyermekének egy tompái apuka. A bronzból készült bélyegzőt, amelyen a „Magyar Királyi Államvasutak - Kistompa“ felirat olvasható, a szántásból forgatta ki az eke. A csoportvezető bukkant rá. A fölöslegesnek ítélt irodakelléket bizonyára a vasútállomást elfoglaló és az épületet felforgató cseh katonák valamelyike dobhatta el... Simonyi István négy olajfestményét ajándékozta - barátja révén - a múzeumnak. A festőművész képei az első világháború idejét örökítették meg, s horváti falurészleteket ábrázolnak... Tompáért 1944 végén több napon át csatároztak a németek és az oroszok. A harcok során kilőtt ágyú csövét valaki beépítette az istállójába betonkoszorú gyanánt. Lám, milyen leleményeket szül a kényszer! A légvédelmi géppuskalövedék patronjából petróleumlámpa készítésére tanították meg a falubélieket az orosz katonák. Tipary László 1940 óta fotózik is. A múzeum berendezéséhez 1989 augusztusában látott hozzá. Éjszakánként tervezgette, melyik tárgy hová kerüljön. A különféle régiségeket, tárDvojtyzdenník firmy VLK v Rimavskej Sobote Nyitott akták — peres ügyek ítélet nyolc hónap után Egy tavaly október óta húzódó per végére tett pontot a napokban a Rimaszombati Járásbíróság. Mint arról korábban már beszámoltunk, Ján Farkas rimaszombati magánvállalkozó tavaly októberben RING néven havilapot jelentetett meg, amelynek első számában három nemcsak járásilag közismert személy - ahogy a lapban nevezték: „régi struktúra" - múltjának árnyoldalaira világított rá. Akkor még nem lehetett tudni, valósághűek-e a közölt tények, vagy rágalmak. Imrich Bend’ák, az egyik érintett személy, a rimaszombati pékség volt igazgatója becsületsértés címén pert indított a RING szerkesztősége, vagyis a Ján Farkas által irányított VLK magáncég ellen. Emlékeztető Mint azt korábbi riportunkban megírtuk, a per lezárása előtt sem a felperes,' sem az ügyvédje nem nyilatkozott, csupán annyit tudtunk meg, hogy becsületsértés címén 350 ezer korona kártérítést követel a VLK magáncégtől. Ján Farkas akkor kijelentette, hogy a pert megnyeri, de valószínűleg nem Rimaszombatban, és ö a felperestől követel kerek félmilliót becsületsértés címén. Ezt az összeget nem szándékozik megtartani, hanem a gyermekorvosi intézményeknek ajándékozza. Váltás bíróságon belül Mivel időközben Ján Farkas pártot alapított (a Munka és Biztonság Pártja), nem tartottuk etikusnak a választások befejezése előtt foglalkozni a perrel, pedig lett volna miről beszámolni. A RING 2. számában ugyanis megjelent egy célzás a pert vezető Ján Zilka bíróra. Farkas ebben az írásban kijelentette, hogy a pert eleve elvesztettnek látja, mivel a bíró nem pártatlan. A cikk megjelenése után felkerestem dr. Ján 2ilkát, aki elmondta, becsületsértésért valószínűleg ö is pert indít majd Ján Farkas ellen, de ezt még fontolóra veszi. Azt azonban már eldöntötte, hogy a pert nem vezeti tovább, az ügyet átadja Adriana Dulovicovának, a Járásbíróság alelnökének. A váltás megtörtént, az alelnök (ki tudja, hányszor) tárgyalásokat tűzött ki, amelyekről az alperes sorozatosan távol maradt. Az utolsó előtti tárgyaláson olyan döntés született, hogy az ügyet a soron következő alkalommal már le kell zárni, ennek érdekében Ján Farkast a rendőrség bevonásával kell a tárgyalásra előállítani. Döntés alperes nélkül A tárgyalás napján a megbízott rendörjárőr vezetője közölte a Járásbírósággal, hogy az alperest nem találták, mivel huzamosabb időre elutazott. (A bejelentés engem nem lepett meg, hiszen a már említett korábbi riportban Ján Farkas elmondta, hogy a pert nem járási szinten nyeri meg.) A múzeum értékes kincsei közé tartoznak a hatezer éves kerámiatárgyak is (A szerző felvétele) gyakat, eszközöket, melyeket egykoron vagy a közelmúltban használtak őseink, a huszonnegyedik órában sikerült megmentenie a pusztulástól. Eszperantista, * néprajzkutató is A férfi több hazai és magyarországi pályázaton is nyert díjat, helyezést családtörténeteket feldolgozó, valamint helytörténeti és néprajzi munkáival. Verseit az induló Hét is közölte. Elbeszéléseit, novelláit is közölték a hazai lapok. Ezerkilencszáznegyvenhattól eszperantista: a szlovákiai szövetség egyik megalapítója, de bábáskodott az első szlovákiai folyóirat születésénél is. Egy ideig az eszperantista vegetáriánusok világszervezetének az elnöke volt. A felsőszemerédi templom acélkeresztjének rovásírásos feljegyzését 1988-ban megfejtette. A múzeumi krónikába „útravalót“ írt. „A múlt alapjaira épült a jelen - olvasható a vaskos könyv elején -, a jelen alapjaira épül a jövő. Becsüljük meg és tiszteljük a múltat, s úgy építsük a jelent, hogy a jövő értékelni tudja tetteinket.“ Munkájáért nem vár köszönetét, pedig megérdemelné az elismerést! ZOLCZER LÁSZLÓ A bíróság így végül az alperes távollétében hirdetett az ügyben ítéletet. Mivel Ján Farkas az Imrich Bendákról közölteket sem tényekkel, sem pedig tanúkkal nem bizonyította, a Járásbíróság döntése értelmében köteles a felperestől bocsánatot kérni, valamint a járási hetilap, a Gömöri Hírlap hasábjain keresztül köteles a felperes múltjáról eddig terjesztetteket helyreigazítani. A becsületsértés címén követelt 350 ezer korona kártérítés összeget azonban túlzottan magasnak találta a bíróság (mivel a RING csak egy adott körzetben volt olvasható), ezért 30 ezer koronára csökkentette. A tárgyalás után megkérdeztem Imrich Bend'ákot, elégedett-e az ítélettel. Azt válaszolta: nem. Mint elmondta, eddigi munkája során nem volt semmilyen kapcsolata Ján Farkassal, az első tárgyaláson ismerték meg egymást, így Farkasnak nem lehetett áttekintése Bend'ák korábbi tevékenységéről. Híreit téves információkra alapozta, amelyeket valószínűleg Bend’ák egykori munkatársai szolgáltattak. Ö Farkast nem hibáztatja, csupán abban, hogy „felült" az informátoroknak, és csak arra kíváncsi, kinek állt szándékában őt „befeketíteni", ki szolgáltatta róla a hamis adatokat. Az első tárgyaláson ezt szerette volna megtudni Farkastól, aki ehelyett mindent magára vállalt.- Ha akkor elárulja az adatközlők nevét - mondta Imrich Bend’ák -, azonnal leállítottam volna ellene a pert, és új pert indítottam volna azok ellen, akik igazán megérdemlik a büntetést. Ján Farkassal nem tudtunk ugyan beszélni, annyit azonban sikerült kinyomoznunk, hogy • a járásbíróság döntését megfellebbezte, így az ügyben legközelebb már a kerületi bíróság lesz illetékes Ítéletet hirdetni. (-«-)
