Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-09 / 134. szám
A szocializmus kerékkötője volt Földszeretettel a vérében t_____________________________________Szabad ÓSÁG 1992. június 9. Fotó: archív Transzformációs „nehézszülés“ rappi módra Jövőkép: majd lesz valahogy A szövetkezetekben a transzformációs bizottságok megválasztásának időszaka egybeesett a politikai pártok és mozgalmak választási kampányával, igy erre a jövő szempontjából is nagy jelentőségű eseményre többnyire csak az érintettek figyeltek oda. Pedig túlzás nélkül mondhatom, hogy az elmúlt hetekben hazánkban mindenképpen a transzformációs gyűlések mozgatták meg a legnagyobb tömegeket. Ilyenkor, amikor már javában akad tennivaló a földeken, bizony ritkán fordul meg a konyhában vagy a szobában napközben. Sokszor már hajnali négykor-fél ötkor fogja magát, és indul a határba. Mert ugye nagy mostanság a szárazság Hosszúfalun és annak környékén is, ha csak lehet, naponta kell áztatni a földet. S ha végez az alapos öntözéssel, viszszaballag, harap valamit, megiszik egy kávét, majd újfent irány a földek. Mert az egy hektár huszonöt ár területen kora tavasztól egészen a tél beálltáig állandóan van mit tenni. Meg különben is: a határ a mindene... Félig-meddig rokkantán V________________________________ Takács Alajos esetében az ilyen jellegű tevékenység hatványozottan kimeritó. Ugyanis bottal jár, mivel ezerkilencszáznyolcvanhétben volt egy balesete, amelynek következményei jóval komolyabbak lettek, mint ahogyan ő maga az első pillanatban gondolta.-Vágsellyén dolgoztam még akkoriban, gátőrként. Az egyik napon kerékpáron a közeli vendéglőbe indultam tízóraira meg cigarettáért. Már majdnem odaértem, amikor véletlenül nekimentem az útszélkőnek. Nem estem nagyot, inkább csak egyszerűen ,,lecsücsültem“. Vagy két-három perccel később azonban már komolyabb zsibbadást kezdtem érezni a bal lábamban. Ahogy telt az idő, a fájdalmak mind jobban erősödtek. De még akkor sem gondoltam semmiféle veszélyre. A közelben gyerekek játszottak, az egyiküket el is küldtem a kocsmába, hozzon nekem cigarettát. Közben már teljesen elhalt a lábam, nem tudtam ráállni. Tulajdonképpen akkor kezdtem tudatosítani, hogy valami komolyabb baj történhetett. A vágsellyei egészségügyi központba szállítottak, ahol azonnal röntgenfelvételeket készítettek a lábamról. A legnagyobb fájdalmakat a forgónál éreztem. A lelettel mindjárt Galántára küldtek, a kórházba, ahol közölték velem, hogy farcsont alatt törésem van. A főorvos hozzáfűzte azt is, hogy meg kell műteni a lábam. Semmi egyebet nem nyilatkozott a dologról. Már csak miután észhez tértem, adta tudtomra, hogy - műforgót „szereltek“ belém. Tessék elképzelni, az én beleegyezésem nélkül. Micsoda felelőtlenség és hanyagság! Jó pár napig nagyon dühös voltam mindezért. Később talán bele is nyugodtam volna az egészbe, ha... Szóval ha nem lettek volna olyan óriási fájdalmaim. Hát akkoriban valóban rengeteget szenvedtem, azokat a kínokat még a legádázabb ellenségemnek sem kívánom. A műtétet követően egy évvel is két mankóval jártam. Jártam? Bicegtem! Nem volt egyéb választásom: megint kés alá kellett mennem. És megint a főorvos kezébe kerültem. Sajnos! Ugyanis ismét sikertelen volt a műtét. Annyira, hogy három hétre rá mehettem a harmadikra! Mert a műforgó egyszerűen kiugrált a medencecsontból. Nyolcvankilencben tehát két műtéten estem át. Csakhogy a harmadikat már nem vártam meg Galántán, elintéztem magamnak a pozsonyi kramárei kórházban. Ott valóban igazi szakemberek kezébe kerültem, s el ne kiabáljam, mind ez ideig viszonylag jól érzem magam. Persze, már akkoriban kellőképpen tudatosítottam: Lojzi, ezt már teljesen rendbe sosem teszik, életed végéig szenvedni fogsz... A szocializmus menetének fékezője V___________________________:___ Takács Alajos ezerkilencszázhuszonötben született. A mezőgazdasághoz ma is azért vonzódik olyannyira, mert tulajdonképpen abban nőtt fel. Parasztcsalád sarjaként nevelkedett, az ő szüleit sem kímélte az erőszak: földjeiket kénytelenek voltak beszolgáltatni a szövetkezetnek.- Jómagam mindössze tíz esztendőt húztam le a szövetkezetben. Itt helyben, Hosszúfalun, ötvenkettőben lettem tag. A következő évben továbbképzésre küldtek Bélapusztára. A hathónapos tanfolyamon valóban több hasznos ismeretet szereztem, amelynek később hasznát vehettem. Az egykori hosszúfalusi szövetkezet egyébként úgy 700-800 hektárnyi földterülettel rendelkezett, s viszonylag eredményesen gazdálkodott. Egy ideig növényvédelmi csoportvezető voltam, majd miután elvégeztem a sofőrkurzust, traktoros lettem. Ebben a beosztásban egészen jól beváltam... Hatvankettőben én kértem, hogy menesszenek a szövetkezetből. Azt nem tehetik meg, válaszolta az elnök. Azzal érvelt, hogy mivel apám földekkel lépett be a szövetkezetbe, egyszerűen nem meneszthetnek engemet. De kidobtak. Útravalóul kifejtették, hogy egy kerékkötő vagyok, aki fékezi a szocializmus menetét, valamint a szövetkezet vezetőségének a munkáját. Visszatérve még apám földjeihez. Vagy hat hektárt vitt be a közösbe, ebből talán egy hektár volt az erdő. Ma nagyon fáj a szívem, amikor látom erdeink állapotát, amelyeket a kommunista rendszer negyven éven keresztül csak bitorolt. Életem további alakulásában a szövetkezeti „útravaló“ szerencsére nem járt különösebb problémákkal. Rövid ideig a Hydrostavnál dolgoztam raktárosként, majd a Vízgazdálkodási Építővállalat alkalmazottja lettem. Végállomásként pedig a „Povodie Váhu“ következett ... A határban: bot helyett kapanyél A harmadik műtétet követően is több alkalommal szigorúan ráparancsoltak az orvosai: ne erőltesse a lábát, sokat pihenjen, kímélje magát, ahogyan csak tudja. Ő azonban nem nagyon du Ott (ad) az intelmekre. Olyannyira nem, hogy nemrégiben vagy két és fél hektár területet visszakért a szövetkezettől. Semmiféle akadályt nem gördítettek az útjába, rugalmasan ment végbe mind a hivatalos dokumentumok intézése, mind pedig a terület kimérése.- Nem, nem igényeltem az apám által egykoron beszolgáltatott egész területet. Mindössze két hektár hatvanöt árat. Egyelőre elég ebből ennyi. Aztán később majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Ebből a területből a kisebbik fiamnak átadtam egy hektár negyven árat. Azért tartjuk elegendőnek ezt a területet, mivel nem a mezőgazdaság a fő megélhetési forrásunk. Legalábbis gyerekeim számára nem. Mindkét fiam központifűtés-szerelő, maszek alapon. Lányomék pedig- szintén magángazdálkodóként- zöldségtermesztéssel -kereskedéssel foglalkoznak. Őszintén megvallva: a vejem rengeteget dolgozik a zöldség körül, de ez ideig különösebb haszon nélkül. Szóval gyermekeim esetében a mezőgazdaság csupán másodlagos foglalkozást jelent. Különösebb gépparkunk nincs, s egyelőre nem is tervezünk kialakítani. Tavaly ősszel még a szövetkezet szántotta fel a földterületeinket. Ez tehát az első önálló évünk, amolyan kísérletezési esztendő. Egy hektáron vetettünk kukoricát, ugyanakkora területen tavaszi árpát, de vannak különlegességeink is. Ezek közül talán a patisszont meg a cukkinit említeném meg. Van vagy kétezer tő burgonyánk is, amelyből minden bizonnyal jut majd eladásra. Egyelőre így fontolgatunk. De a helyzet változik, s nincs kizárva, hogy valamikor majd mi is komolyabban ráállunk... Mondjuk legalább ötven hektárral... SUSLA BÉLA A hat gazdaságot egyesítő rappi mezőgazdasági szövetkezet május végén megtartott transzformációs gyűlésén a 895 jogosult személyből 619 vett részt, vagy hatalmazta fel hozzátartozóját, ismerősét a képviseletre. Mivel a transzformációs törvény gyakorlati megvalósítása nem kizárólag a szövetkezetek belügye - hiszen nem minden tulajdonos szövetkezeti tag -, Rappon a szövetkezet vezetősége a gyűlés levezetésével Nádasy Anna polgármestert bízta meg. Tette ezt azért - mint az Soóky László mérnök, a szövetkezet elnökének bevezető szavaiból kicsengett -, hogy a transzformációs bizottság tagjainak a megválasztása ne fentröl irányítottnak tűnjön, hanem valóban demokratikus legyen. Az üzem vezetősége még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy ö befolyásolja a döntést. Kívülállóként az a véleményem, hogy ezt nem csupán hangoztatták, hanem végig meg is tartották. Talán túlságosan is visszafogottak voltak, s egyesek éppen ezt használták ki, magatartásukkal majdnem meghiúsítva a gyűlés eredményességét jelentő választásokat. A fene sem érti miért, de egyes polgártársaink a „demokráciát“ egyedi módon értelmezik. A szó valóban több mindent jelent, jelentheti a nép közvetlen részvételét a kormányzásban, a törvényhozásban stb., de semmiképpen sem jelenti az egyéni vélemény szentesítését, az önző egyéni elképzelés másokra való rákényszerítését. Az már éppen ellentéte a demokráciának, az már diktatúra. A másokról alkotott saját vélemény kinyilvánítása pedig mindenképpen szócséplés. Ennek lehettem több mint egy órán keresztül tanúja Rappon is... Na, de menjünk sorjába! Perpatvar, vitatkozás ______________________ Kint csendes májusi eső hútötte a levegőt, a kultúrház nagytermében - a gyűlés színhelyén - pedig már a programpontok ismertetése után felforrósodott a légkör. Többen módosító javaslatot nyújtottak be, miszerint a vitát helyezzék a transzformációs bizottságba történő választások elé. Kérték, megtörtént. A nagygyűlés vezetője a javaslat értelmében megnyitotta a vitát. Kezdetben úgy tűnt, érdemes volt felcserélni a programpontokat, mivel a választással kapcsolatosan számos kérdést tettek fel a jogosult személyek. A transzformációs bizottság létszámával kapcsolatosan is hangzottak el módosító javaslatok, nevezetesen, hogy a tervezett 15 helyett legyen 23 tagú a transzformációs bizottság, így minden község kellő képviseletet kap. Ezek után - néhány személy „jóvoltából“ - a vita személyeskedéssé fajult. Az egyesített szövetkezet vezetői egyszeriben vádlottakká váltak, legfőképpen az elnököt érték támadások. Az eredeti téma mellékvágányra került, egyre durvább felszólalások hangzottak el, az idő pedig vészesen haladt előre. Az állatgondozókat elszólította a kötelesség, kivonultak a teremből. Őket követték azok, akik elunták hallgatni a rágalmakat. Nádasy Anna még időben berekesztette a vitát, a szavazásra így a gyűlés még határozatképes maradt. A módosító javaslat értelmében a transzformációs bizottság létszámát a tervezett 15-ról 23 tagra emelték. Papp Sándor, Kalonda polgármestere ismertette azoknak a személyeknek a névsorát, akiket a község már korábban javasolt a transzformációs bizottságba. Öt követte Nádasy Anna; a többi község erre sem volt felkészülve, a sorokból hangoztak el a javaslatok: szomszédok, komák, sógorok nevei. Nem számoltam mennyi név, de fél száznál inkább több, mint kevesebb. Közülük kellett megválasztani azt a 23 bizottsági tagot, aki a törvény idevágó paragrafusa értelmében megkezdi majd a munkát. A szavazásnál természetesen minden falu a saját képviselőjét szerette volna bejuttatni a bizottságba, ezért a más községbelire nem szavazott. Végül sorsolásra került a sor, így dőlt el, ki lesz tagja a transzformációs bizottságnak. Szeretnénk V.. -kiválni-j A legtöbb kérdést és módosító javaslatot Papp Sándor, Kalonda polgármestere nyújtotta be, az ülés végén öt kérdeztem meg, mennyire elégedett az eredménnyel.- Sokat beszéltem - kezdi a fiatalember -, megmagyarázom azt is, hogy miért. Kezdetben volt olyan érzésünk, hogy itt ma hatalomátmentés készül. Községünk lakosságának csupán egy célja van, s ezt egy mondatban is elmondhatom. Szeretnénk kiválni az összevont szövetkezetből és mielőbb önállóan gazdálkodni. Az ülést megelőzően mi Kalondán kétszer tartottunk úgynevezett elötranszformációs gyűlést. Azokon mindent részletesen kidolgoztunk. Kiszámoltuk, hogy arányosan a többi községekhez hány képviselő kerülhet be tólünk a transzformációs bizottságba, ezeket mi meg is választottuk. Ók szavazással nem kerültek be,, de a sorsolás, úgy érzem, nekünk kedvezett. A falu képviselete megfelelő lesz a transzformációs bizottságban. Mindent egybevetve: elégedett vagyok a mai gyűlés eredményével. Az ülés után Rapp polgármestere is elégedettségének adott hangot. Ha mindenki elégedett, egy kívülálló újságírónak nincs mit hozzáfűznie az eredményhez. Az ott látottakhoz, hallottakhoz viszont igen. Az említett két község kivételével a többi négy felkészületlenül, „majd lesz valahogy“ alapon ment el a gyűlésre. A hosszúlejáratú tervek ideje, tudom, lejárt. De helyébe lépett a céltudatosság. Annak a községnek, településnek azonban, amelynek (vagy amelyeknek) nincs célja, nincs jövője sem. FARKAS OTTÓ Fotó: Tóth Ferenc
