Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-08 / 133. szám
4 1992. június 8. Nem varázslat, valóság Mint mágnes a vashoz Előrebocsátom, Ágoston Tibort régóta ismerem, már amennyire egy volt diák egykori tanárát ismerheti. A füleki gimnáziumban az ö munkája nyomán sikerült választott tantárgyként földrajzból leérettségiznem. Tudtam, tudtuk róla, hogy különleges képességekkel rendelkezik, a tanítás után „műhelyébe" vonult, ahol gyönyörű képeket festett. Miután befejeztem az iskolát, csupán egyszer találkoztunk, akkor is véletlenül. Az elmúlt hetekben azonban hihetetlen híreket hallottam felőle, ezért kerestem fel a nyugdíjas tanárt füleki lakásán. Úgy beszélik, teste mágnesként vonza a tárgyakat s erre ö is csak nemrégiben figyelt fel.- Pontosabban a Magyar Televízió egyik adása után - mondja a tanár amikor egy hölgy különböző tárgyakat rakott a kulcscsontja köré és azok úgy tapadtak oda, mint mágnes a vashoz. A műsor után átcsengetett a szomszédom és megmutatta, ö is hasonló képességekkel rendelkezik, mint az adásban szereplő hölgy: az evőeszközök - kivéve az alumíniumból készülteket - megmaradtak a testén. Ekkor tettem először kísérletet, a kanalak, kések, hasonlóképpen megmaradtak nekem is a mellemen, sőt a feleségemnek is. Azután nehezebb tárgyakkal próbálkoztam... A tanár úr nem fejezte be mondanivalóját, kiment a konyhába és két vasalóval tért vissza. Az egyiket a kezembe adta (amit később lemértünk, egy vasaló több mint két kilót nyomott), hogy nézzem meg, nincs semmivel sem bekenve, aztán mindkettőt a mellére helyezte.- Ez nem mágneses erő - folytatta kicsit később mert ugyanígy megmaradnak az üveg tárgyak is. Bizonyságul az egyik vasalót levette és két súlyos üvegtálat tett a helyére, aztán leültünk beszélgetni.- A testem nem minden ponton egyformán vonzza a tárgyakat - folytatta a hátamon és a kulcscsontom környékén érzem a legerősebb tapadási pontokat. Amikor magamra he-Szabad ÚJSÁG lyezem, vagy veszem le a súlyokat, olyan érzés, mintha számtalan apró tapadókorong nyúlna értük, illetve tartaná vissza őket. Nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, mert ahogyan már említettem, a családomban, sót az ismerőseim között sem én vagyok az egyedüli, aki ilyen képességgel rendelkezik. Az azonban igaz, hogy a súlyosabb tárgyakat, például a vasalót vagy a nehezebb üvegtálakat eddig csak nekem sikerült „megtartanom". A titok nyitja egyelőre ismeretlen, megfejtése a jövő tudományára vár. Amint később megtudtam, nemcsak Füleken, hanem Losoncon is (tehát ebben a körzetben) többen is természetesnek veszik az emberi testnek ezt az eddig megmagyarázhatatlan képességét. FARKAS OTTÓ Természetes gyógymód A reumatikus betegségek megelőzése Másfél évvel ezelőtt jelent meg ez a könyv Magyarországon, és végre, - a szepsi Püski Könyvesbolt figyelmessége révén - már nálunk, a hazai könyvpiacon is kapható. És éppen idejében, mert köztudott, hogy a reumatikus betegségben szenvedők a nyári hónapokban, és főleg az időjárási viszonyok változásakor érzik rendkívül fájdalmasnak, szinte elviselhetetlennek a betegségüket. A könyv 216 oldalas, rendkívül gazdagon, 106 rajzzal illusztrált kiadvány. Szerzője, aki egyébként a természetgyógyászok mozgalmának fáradhatatlan védnöke, 184 forrásművet használt könyve megírásakor. Közli azok jegyzékét is, mintegy biztatásként: tessék csak bővebb tájékoztatást szerezni. Meglepő érdekesség a forrásmúvek jegyzékében, hogy több magyar szerző, Bozsóky Sándor, Irányi József, Pásztorfi János műve csak németül olvasható, mert ugyebár azok csak Münchenben, Dortmundban jelenhettek meg. Továbbá, hogy csehszlovákiai, romániai magyar szerzők is találhatók ebben a jegyzékben. Két könyvvel szerepel például néhai Zelenyák János, a lekéri természetgyógyász-plébános. És persze, a szerző többször is hivatkozik dr. Nagy Géza, komáromi főgyógyszerész tanulmányaira. Legfőbb érdeme a könyvnek, hogy elsősorban az öngyógyító módszereket ismerteti. A gyógyteáktól az akupresszúráig. Különösen értékes az a fejezet, amelyben részletesen leírja az önmasszázs alapfogásait, rajzokkal szemléltetve, majd a reumagyógyitó, fájdalomcsillapító módszerekkel is hasonló részletességgel foglalkozik. Fűzfa, csalán, rozmaring című fejezetben kizárólag, kifejezetten csak a reuma ellen ható gyógynövények alkalmazásának lehetőségeit tárgyalja. Recepteket ismertet. A népi orvoslás ajánlatából házilag és könnyen elkészíthető szereket, teákat, teakeverékeket, kenőcsöket, levél- és virágfürdő vizébe való kivonatokat. Ismerteti a gyógyszeripari készítményeket is. A krémeket, reumazseléket, olajakat, tablettákat. És nemcsak a magyarországi, hanem a külföldi gyógyszereket is. Köztük például a csehszlovák gyógyszeripar nagyon hatásos, méhmérget is tartalmazó, VERAPIN elnevezésű gyógykrémjét. A reuma vízkúráival foglalkozva elsősorban a már szinte elfeledett, Kneipp-féle vízgyógyászatot méltatja. Kellő részletezéssel, megemlítve a szénafürdö gyógyító hatását. Utána pedig a legmodernebb, a svéd természetgyógyászati intézetekben szokásos eljárásokat elemzi. Minden esetben szem előtt tartva az olvasó elvárását: miből mit, és hogyan valósíthat meg otthon. Almaecet, méhméreg, relaxáció a címe annak a fejezetnek, amelyben a „szelíd módszer" különleges gyógyszereinek és gyógymódjainak a hatásmechanizmusát tárja elénk. Nagyon konkrét tapasztalatok, sikeres gyógyulások történeteit leírva igyekszik tudatosítani a legfontosabbat: a reuma gyógyításában nagy, szinte pótolhatatlan szerepe van a betegek öngyógyításának. Végül, de korántsem utolsó, sokkal inkább legelső érvelésként a reuma megelőzésére irányítja figyelmünket. A gyermekélelmezés reformjának fontosságát legalább annyira szükségesnek tartja ezen a téren, mint az életadó lelki táplálékokat, az irodalmat, a zenét, a humort, valamint a derűs életfilozófiát. Érdekes és valós történetek tarkítják a könyv ismeretanyagát. Olyanok, amelyek érdeklődést keltve szolgálják a közlések megalapozását. Többékevésbé didaktikusán hatnak, de talán éppen ezért olyan rendkívül olvasmányos, esetenként még szórakoztató is ez a könyv, miközben tanít, oktat, tudományos ismereteket tár elénk. HAJDÚ ANDRÁS A REUMA GYÓGYÍTHATÓ! A REUMATIKUS BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE ÉS TERMÉSZETES GYÓGYMÓDJA ( Világgazdasági mozaik Sugárzó gáz Ausztriában Környezetvédelmi csetepaté bontakozott ki nemrég Ausztriában, miután a Greenpeace környezetvédelmi szervezet jelentése nyomán nyilvánosságra került: a korábbi Szovjetunióból importált földgáz feltételezhetően radioaktiv szennyeződést tartalmazott. A jamburgi és az urengoji gázmezőkőn állítólag 1974 óta rendszeresen föld alatti atomrobbantásokkal „segítették világra" a kitermelendő földgázt, amelyből Ausztria évente 5 milliárd köbmétert vásárolt. Bár az osztrák ásványolaj-ipari társaság, az OMV szóvivője szerint méréseik során nem találtak sugárzó anyagokat a gázban, a Zöldek parlamenti kérdést nyújtottak be az orosz gázimport ügyében a gazdasági miniszterhez, mivel nem találták megnyugtatónak az ÖMV mérési módszereit, amelyek szerintük nem is. terjedtek ki a robbantásos gázkitermelés során felszabaduló radioaktív anyagokra. Fokozza a feszültséget, hogy osztrák sajtóértesülések szerint az orosz kormány erre az évre ismét engedélyezte a robbantásos kitermelést. Szakértők szerint a gázba keveredett radioaktív szennyeződések - mindenekelőtt kripton 85 és tritum - három év után válnak ártalmatlanná. Az orosz energiavezetékek körül más szempontból is „gáz van": az NSZK törvényhozásának (Bundestag) vizsgálóbizottsága arra az eredményre jutott, hogy a volt Szovjetunió területén vezető gázvezetékekből évente 40 milliárd köbméter földgáz szökik meg tömítetlenség, hiányos karbantartás miatt. Az így felszabaduló széndioxid és metán az üvegházhatást erősíti. Isztambuli hídtörés Robbanás rázta meg Isztambul egyik nevezetességét, a boszporuszi Aranyszarv-öböl bejáratánál lévő Galata-hidat, melynek felső szintje pillanatokkal később beszakadt és a tartószerkezet több helyen megrongálódott. A kétemeletes, felnyitható híd katasztrófáját az alsó szinten működő egyik halvendéglő konyhájában használt gázpalack robbanása okozta. A 462 méter hosszú és 25 méter széles hidat még az ottomán birodalom idején építette egy német cég, s 1912 óta köti össze Isztambul európai oldalán fekvő történelmi városrészét a vele szemben lévő „új várossal“, a Galata kereskedelmi negyeddel. A törökországi Anatólia hírügynökség szerint a városi forgalomban csak viszonylag rövid időre lesznek fennakadások, mert júliusban átadják a forgalomnak a Galatától nem messze épülő új közúti hidat. Koncessziók Horvátországban Ha a magyarok részt vesznek Horvátország újjáépítésében - az eddig felmért háborús kár meghaladja a 10 milliárd dollárt - fizetségül vámszabad területi koncessziót kaphatnának Rijeka (Fiume) kikötőjében - ajánlotta fel Jozo Martinovic horvát pénzügyminiszter Arnold Mihálynak, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának. Valószínű, hogy a horvátok hasonló módon fizetnének Ausztriának vagy Csehszlovákiának is az újjáépítésért, hisz a hajdani Monarchia „szárazföldi területei" javarészt az észak-adriai kikötőkön keresztül bonyolították kereskedelmüket. Szó van arról is, hogy az egyes kikötőrészek visszakapják régi nevüket, így elképzelhető, hogy a majdani magyar vámszabad terület a Budapest kikötőben lesz. Előzetes szakértői vélemények szerint Magyarországnak olyan vámszabad területre lenne szüksége, amely mind ipari, mind kereskedelmi tevékenységre alkalmas, a nagy összegű fejlesztési igény miatt pedig legalább 25 évre kellene szólnia a konceszsziós jognak. A vámosok szerint legalább kormányszinten kell döntést hozni a „nosztalgikus" és egyelőre egyedülálló ajánlatról, hisz kifejezetten magyar vámszabad terület eddig még sehol sem nyílt külföldön. Orosz rakétahajtóművek Indiának Az amerikai vállalatok és állami szervezetek - a washingtoni külügyminisztérium kezdeményezésére - kétéves bojkottal sújtják az orosz Glavkozmosz vállalatot és az ISRO indiai űrkutatási hatóságot. Az ok: a Glavkozmosz 250 millió dollárért olyan, folyékony hatóanyaggal működő rakétahajtómüveket ad el az ISRO-nak, amelyek segítségével India 1994-ben Föld körüli pályára állíthatja az INSAT-2 műholdat. Moszkva és Újdelhi szerint a szóban forgó hajtómű kizárólag békés célokra használható, Washington viszont azt állítja, hogy nukleáris robbanófejek célbajuttatására is alkalmas. (Sem Újdelhi, sem Moszkva nem írta alá a rakétatechnológia eladását szabályozó nemzetközi egyezményt, ám az utóbbi vállalta: tartja magát előírásaihoz.) „Ha Washingtonnak kételyei vannak, vizsgáltassa meg a hajtóműveket egy semleges, nemzetközi szakértői testülettel, de Moszkva nem hajol meg az egyoldalú amerikai diktátum előtt“ - jelentette ki Indiában járván Gennagyíj Burbulisz orosz miniszterelnökhelyettes. Ám több megfigyelő szerint az USA maga is szeretné növelni részesedését az ürtechnológia piacán, márcsak azért is, hogy a vásárlókat technológiai függőségben tarthassa. A hajtóművek eladásának kérdése egy május eleji Jelcin-Bush telefonbeszélgetésben is felmerült, ám a két államfő csak addig jutott, hogy a kérdést „kölcsönös jóindulattal“ fogják megoldani. Elsimuló német sztrájkhullám? Észak-Baden-Württemberg fémipari munkáltatói és az IG Metall szakszervezet képviselői megállapodásra jutottak. A meglepetésszerű megállapodást hosszas huzavona előzte meg, s úgy tűnt, hogy a közalkalmazottak 11 napos sztrájkja után a vasasokat viszi harcba a 3,5 milliós tagságú IG Metall. Az eredetileg 3,3 százalékos béremelést kínáló munkáltatók és a 9,5 százalékot követelő szakszervezet végül is a szokásos egy év helyett majd két évre egyeztek meg. Eszerint április elsejétől visszamenőleg 5,4 százalékkal emelik a béreket, majd jövő áprilistól - az 1993. december 31 -ig terjedő időszakra - újabb 3 százalékkal. Ezen felül a tizenharmadik fizetést, az úgynevezett karácsonyi pénzt mindkét évben 5-5 százalékkal fejelik meg. A szakszervezetek szerint ez lényegében éves szinten 5,8 százalékos emelést jelent, míg a munkáltatók úgy interpretálták a megállapodást, hogy a jövő évtől esedékes munkaidőrövidítés miatt - a heti 37 órás műszak egy órával kurtább lesz - a valóságban csak 2,8 százalékkal több bért kell kifizetniük.
