Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-08 / 133. szám
A csernobili katasztrófa után hat évvel egy sor jogi probléma még mindig megoldatlan. Nemcsak a (volt) Szovjetunió nem fizetett kártérítést a más államoknak és állampolgároknak okozott károkért, hanem a kártalanítás lehetséges módozatairól kezdett bécsi tárgyalások sem mozdultak el a holtpontról. Szabad ÚJSÁG Botrányos privatizációk Mi a megbotránkoztató a műsorszórási engedélyek odaítélésében? Csak néhány kérdés Hat évvel Csernobil után 1992. június 8. kinek Április 26-án volt hat éve, hogy az ukrajnai Csernobil közelében addig még soha nem látott méretű nukleáris baleset következett be, amely - az Európai Nukleáris Társaság adatai szerint - szinte napok alatt 32 ember halálát okozta. A baleset következtében egészségkárosodást szenvedettek számáról és a szinte felmérhetetlen anyagi veszteségekről valószínűleg soha nem lesznek pontos adatok, mindenesetre például Ukrajnában jelenleg is 350 ezer embert, köztük 70 400 gyermeket tartanak állandó orvosi ellenőrzés alatt. A csernobili baleset a szakemberek figyelmét ráirányította nemcsak a nukleáris erőművek biztonsági problémáira, hanem arra is, hogy milyen kevéssé szabályozott egy esetleges baleset esetén követendő eljárás, s főleg az, hogy baleset esetén az egyes államokat egymással szemben milyen kötelezettségek terhelik. Hiszen- amint azt éppen Csernobil bizonyította - bármily hatalmas országban következzék is be nukleáris baleset, annak káros hatásai igen rövid idő alatt más államokban is észlelhetők. Nem véletlen tehát, hogy néhány hónappal a csernobili baleset után a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tagállamai két szerződést is kötöttek: az egyik a nukleáris balesetekről másoknak adandó gyors értesítésről szól, a másik pedig a nukleáris baleset vagy sugaras veszélyhelyzet esetén való segítségnyújtásról rendelkezik. A csernobili baleset azonban felszínre hozott egy másik problémát is, mégpedig a nukleáris létesítmények üzemeltetői anyagi felelősségének kérdését. Mint ismeretes a Szovjetunió a csernobili balesetet követően a külföldi károsultakat nem is volt hajlandó kártalanítani, a belföldi károsultakat pedig eddig még nem kártalanították. Egy esetleges nukleáris baleset áldozatainak kártalanításáról már a hatvanas évek elején létrejöttek nemzetközi szerződések. Először 1960-ban a nukleáris károkért való polgári jogi felelősséget szabályozó párizsi egyezmény a nyugat-európai államok között, majd 1963-ban - a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztönzésére- a bécsi atomegyezmény néven ismert okmány, amely azonban megkötése után csak több mint 15 évvel lépett hatályba, s amelyről így nyugodtan elmondható, hogy mire hatályba lépett, már el is avult. A párizsi és a bécsi egyezmény kidolgozása idején a nukleáris ipar még gyerekcipőben járt, s csak néhány kis teljesítményű reaktor üzemelt. A következő évtizedekben azonban a nukleáris ipar sokat fejlődött. A nyugat-európai államok figyelemmel voltak erre, s a párizsi egyezményben rögzített kárfelelősségi rendszert igyekeztek korszerűsíteni, hiszen nyilvánvalóan mások a következményei egy kísérleti reaktorban bekövetkező balesetnek, mint ha az egy nagy, félországnyi terület áramellátására szolgáló erőműben történik. A bécsi atomkáregyezmény viszont még mindig a majd harminc évvel ezelőtti helyzetet tükrözi, így Csernobil után világossá vált: az okmányt sürgősen felül kell vizsgálni. Az erre vonatkozó tárgyalások a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség égisze alatt már évek óta folynak. A megbeszéléseken azonban meglehetősen lassú az előrehaladás, ami nem kis mértékben arra vezethető vissza, hogy számos állam az egyezmény alapos módosítását szeretné elérni, s a szerződésbe olyan pénzügyi garanciákat szeretnének beépíteni, mint amilyenek a párizsi egyezményben találhatók. Egyebek mellett azt szeretnék rögzíteni, hogy a nukleáris létesítményeket üzemeltetők balesetként hozzávetőleg 150 millió dollárig feleljenek a balesetek következtében harmadik személyeknek okozott károkért. Ezen összeg fedezetéről az üzemeltetők kötelesek lennének biztosítással gondoskodni. A bécsi tárgyalásokon egyes államok ezt az öszszeget túl alacsonynak, mások túl magasnak tartják. Külön kérdés, hogy a gazdasági problémákkal küszködő kelet-közép-európai államok és a Szovjetunió utódállamai milyen összegig tudnak ilyen kötelezettséget vállalni. Kétséges ugyanis, hogy a magas biztosítási díjra tudnak-e állami garanciát kínálni, illetve a magas díj miatt megnövekedő villamosáramdíjakat költségvetési támogatással tudják-e mérsékelni. A bécsi atomkáregyezményt felülvizsgáló diplomáciai konferenciát minden valószínűség szerint 1993-ban rendezik, ma még azonban nem világos, hogy ez a felülvizsgálat mire fog kiterjedni. Egy biztos: bármilyen javaslatok kerüljenek is terítékre, a delegátusoknak azt a célt kell szem előtt tartaniuk, hogy a nukleráis balesetek áldozatait minél gyorsabban és teljesebben kártalanítani lehessen. (HVG) A dunaszerdahelyi Perfects Rt. előnye a független tévécsatornaműködtetési „ügyben“, hogy képes volt bizonyítani: tud 1,5 milliárd koronát előteremteni az adás megindításához. Az SZK kormánya információs és tömegtájékoztatási tanácsának múlt pénteki ülését követően ezt a Szlovák Televízió „Aktuality“ című műsorában Martin Porubjak, a fent emlitett tanács elnöke, a szlovák kormány első alelnöke jelentette ki. Úgy mondta ezt, mint az egyik döntő érvet, aminek köszönhetően a Perfects cég a Médium 5 Kft-vel együtt megkapta az SZK Kulturális Minisztériuma bizottságának ajánlását, hogy a megszűnő TA 3-as televíziós csatornán műsorszórási engedélyt kapjon. Mivel valóban nem mindennapi összegről van szó, a Pravda napilap újságírói néhány kérdést szerettek volna feltenni a cég képviselőinek. Például azt, elöteremthetö-e ekkora összeg nem egészen két év alatt idegennyelv-tanításból, vagy vállalkozók számára rendezett tanfolyamok és tanácskozások bevételéből, mivel a Perfects társaság vállalkozásának lényege ez a tevékenység. Az újságíró azonban sem ebben a kérdésben, sem a többiben nem járt sikerrel. Már a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma május 28-ai sajtótájékoztatóján csodálkozást keltett két dolog. Elsősorban az a tény, hogy a minisztérium bizottsága a 42 kérelmező közül csak e két cégnek adott ki egyetlen műsorszórási ajánlást mondván, a Médium 5 biztosítja a szakszerűséget, a Perfects pedig a szükséges pénzt. A Médium 5 Kft. valóban rendelkezik szakemberekkel, hiszen ennek a korlátolt felelősségű társaságnak a tagjai közt ott vannak a Szlovák Televízió alkalmazottai, sőt a jelenlegi TA 3-as műsor vezető dolgozói is. Mivel azonban ennek a kftnek jelenleg csupán 100 000 (százezer) korona alaptőkéje van - ami a kft-alapításhoz szükséges minimális összeg a székhelye pedig az egyik tag lakása, állítólag nem képes az adást hamarabb beindítani, mint 1993. január elején. Ezzel szemben a TA 3-as csatorna állítólag júliustól megszűnik, mivel a Szlovák Televíziónak nincs pénze a további bérletre. Ezért álmélkodtunk hát, hogyan akar a Perfects addig az időpontig mindent biztosítani, mert bár pénze ugyan van (igaz, mindössze 709 000 korona az alaptőkéje), de nincs például még egyetlen egy kamerája sem.- Van tévéstúdiójuk, technikájuk, adásstábjuk? - kérdeztük Dunaszerdahelyen Vitek Katalintól, a Perfects azon két dolgozójának egyikétől, akiket a cég irodájában találtunk, a volt Politikai Oktatás Házában, a volt kommunista párt járási bizottsága épületének mellékszárnyában, mely állítólag a társaság tulajdona. (Hm, nem is olyan régen még a törvények értelmében a CSSZSZK népének kellett átadni, s az épület adminisztratív részét a Járási Lakáshivatal kezeli.)- Nincsen - hangzott a válasz.- Mivel foglalkozik jelenleg a cégük? - kérdeztük tovább.- Nyelvtanfolyamokat szervezünk - biztosított bennünket Vitek Katalin igazolva, hogy tevékenységi körükről helyes információink vannak. ' - Van viszont állítólag másfél milliárd koronájuk. Honnan? - tudakolódunk.- Az, kérem, üzleti titok.- Mégis, nem különös ez egy ilyen vállalkozás esetében?- Értem, szeretnének rájönni, mi van e mögött. A válaszadásra azonban csak a Perfects elöljáróságának tagjai illetékesek. - Vitek Katalin ezzel tudomásunkra hozta, hogy tőle ennél többet meg nem tudunk. És valóban ez minden, amit Dunaszerdahelyen megtudtunk. Mert ez a beszélgetés már azután zajlott, hogy hiába próbálkoztunk kapcsolatot teremteni a Perfects társaság elöljáróival. Az ő nevüket ugyan nem árulta el nekünk az SZK Kulturális Minisztériumának bizottsága, mivel tagjai állítólag már nem emlékeztek a nevekre, de hozzájutottunk a cégnyilvántartóban, ahol a Perfects Rt. elöljáróinak neve is szerepel. 1. A Perfects Rt. elöljáróságának elnöke, Jarábik Gabriella, jelenleg a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal vezetőjének helyettese. A telefont a titkárnő vette fel. Bejelentette, hogy a helyettes asszony szabadságon van. Otthon is kerestük. A vonal végéről egy férfihang azt válaszolta, még nem ért haza a munkahelyéről. Vitek Katalin azonban elmondta nekünk, hogy Jarábikné asszony egy gyermekcsoport vezetője és a csoporttal együtt Komáromban tartózkodik a Jókai Napokon. 2. Az elöljáróság tagja Marián Balázi. Ö a Járási Privatizációs Bizottság vezetője. Érdekes. Ót sikerült felhívnunk, de 6 állítólag nem sokat tud erről a dologról, ezért Jarábikné asszonyhoz kellene fordulnunk... 3. Az elöljáróság további tagja Világi Oszkár. Ő Prágában tartózkodott. Megértjük, hisz a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének képviselője a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben, s Népi Kamara alelnöki tisztségében ó váltotta fel Ernest Valkót (PDU), amikor az a CSSZSZK Alkotmánybíróságának elnöke lett. Világi úr mint az MPP alelnöke a választási kampány miatt sem ért rá, ezért feladtuk, hogy kapcsolatot tudunk teremteni vele... Ugye, a sajtóban már számtalanszor napvilágot látott az a téma, hogy politikai funkciókat és államigazgatási tisztségeket nem lenne szabad összekötni vállalkozásokkal. De hát ez mindmáig nem tilos... így azután az is megtörténhet, hogy a több mint negyven pályázó közül az egyetlen és oszthatatlan műsorszórási engedélyt csak az a két társaság kapja meg, melyek közül egyik sem képes az adás megindítására. Milyen „kulcs“, milyen érv alapján? Erre a kérdésre az SZK Kulturális Minisztériuma illetékes bizottságának újra meg kellene próbálnia válaszolni. Már csak azért is, mert a többi pályázó közül sokan nem csupán az adás biztosítására voltak sokkal jobban felkészülve, hanem a műsorszórási kérvényük is sokkal nagyobb rendben volt. Minden bizonnyal nagyobb rendben annál, mint a Médium 5-é, mely a cégbírósági adatok alapján 1992. áprlis 15-én alakult. Vagyis két hónappal azután, hogy a minisztérium műsorszórási pályázata lezárult... Újra feltesszük hát a leghamarabb feltett kérdést: Politikai-hatalmi hátterű botrányról van szó? Hiszen a Perfects részvénytársaság tagjainak több mint kétéves szoros és jó kapcsolatáról a jelenlegi hatalmi elithez már a verebek is csiripelnek Dunaszerdahelyen... Arról van-e szó, hogy a kezükben akarják tartani az egyik legfontosabb tömegtájékoztató eszközt - hatalmi úton, vagy arról, hogy „állásokat“ osztogatnak olyan módon, amelyhez képest még a „régi struktúrák“ is csak amatőrök? És végül: honnan ered az 1,5 milliárd korona? De erről talán majd legközelebb LUBORABAY, PRAVDA Volt-szovjet sugárveszély A csernobili atomerőmű 4-es blokkjának katasztrófája utáni 6 év alatt - különböző források szerint - 6-8 ezren vesztették életüket a baleset következtében. A következmények elhárításában közvetlenül résztvevők között a halálozási arány 3-5-ször magasabb, mint egyébként saját korosztályukban. Egyébként továbbra is 3 millióan élnek azon a mintegy 50 ezer négyzetkilométeres területen, amely radioaktívan szennyeződött. A volt-szovjet területeken azonban nemcsak a csernobilihez hasonló atomerőművekből várható sugárveszély. Az Északi-tengeren évek óta süllyesztik a tengerbe az atomtengeralattjárók fűtőelemeit, az Urálban például Cseljabinszk körzetében több mint 900 millió Curie-nyi sugárzó anyag gyűlt össze. Oroszország területén egyes adatok szerint 130 helyen hajtottak végre kísérleti vagy ipari céllal atomrobbantást, amelyek környezeti hatásairól nincsenek adatok. A radioaktív szennyeződés veszélyéhez képest sem elhanyagolható a légszennyezettség: az orosz lakosság kétharmada él erősen szennyezett levegőjű városokban, ahol a légszennyezettség mértéke tízszerese a megengedettnek. A légszennyezettségi sort Moszkva, Kemerovo és Cseljabinszk vezeti.
