Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-06 / 132. szám
6 1992. június 6. Szabad ÚJSÁG Murphy nem járt Tihanyban Rögeszmémmé vált az idők folyamán néhány tapasztalatom, s ahogy ez már a rögeszmékkel lenni szokott, erősen ragaszkodom hozzájuk, már csak azért is, mivel mindeddig senki sem győzött meg arról, hogy tévesek lennének. Nem tév-, csupán rögeszmék tehát, s mind a kisebbségi létre vonatkoznak, amelynek tudatformáló, sőt tudatmeghatározó szerepét azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom. Igen ám, de nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi lét is kialakítja a maga rögeszméit, s ha ezek valahol konfrontálódnak, ugyancsak furcsa dolgok derülnek ki. Erről a nemrég Tihanyban megrendezett magyar— szlovák újságíró-találkozón győződhettem meg amelyen a magyarországi magyar és a szlovákiai szlovák újságírók mellett részt vettek a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar sajtó képviselői is. Csupán egyvalaki hiányzott, egy bizonyos Murphy nevezetű úr, alát e találkozó bizonyára újabb törvények megalkotására ihletett volna. Ilyenekre például: A többségi nemzet mindig abban a szilárd meggyőződésben él, hogy az „ő” kisebbségének a sorsa minden kisebbségi sorsok legjobbika. Két különböző nemzetiségű többségi, ha másban nem is, abban bizonyára egyetért, hogy a kisebbség számára csak nyűg az anyanyelve és kellőképpen nem érvényesülhet, ha túl sokat használja. Két különböző nemzetiségű kisebbség közül az, amelynek képletesen szólva csupán húsz koronája van, milliomosnak nézi a száz koronával rendelkezőt. Ez kiválóan alkalmas összeugratásukra. A többségi nemzet soha nem tehet a kisebbség asszimilálódásáról, de minden lehetőt megtesz azért, hogy az bekövetkezzen. A kisebbség is fizet adót, de minden jel arra vall, hogy a fennmaradását biztosító iskolák és intézmények kizárólag a többségi nemzet adóiból jönnek létre. Ebből következik, hogy a kisebbség tekintsen mindent a többség nagylelkűségéről tanúskodó ajándéknak. A többségi nemzet kormánya mindent hajlandó megadni a kisebbségnek, csak egyet nem: pénzt. Van, amiben a többség és a kisebbség tökéletesen azonos: a kölcsönös gyanakvásban. A kisebbség sosem lehet elég szerény. A kisebbség sosem lehet elég lojális. A többségi nemzet mindig jobban tudja, mi kell a kisebbségnek. A kisebbség asszimilációja csupán a többségi nemzet féltő gondoskodásának jele. Ebből következik, hogy minden kisebbséget megszorító intézkedés a kisebbség érdekében történik. A lista nem teljes, mivel, mint említettem, Murphy úr nem volt jelen. De ha jelen lett volna, sem csodálkozik el azon, hogy a magyarországi szlovák kisebbség valóban anyanyelven oktató iskolákat szorgalmazó felszólalására egyszerre reagált a többségi magyar és a többségi szlovák újságíró: „Istenem, hát ez nem lenne jó, hogyan érvényesülnének a továbbiakban az ott tanuló gyerekek?” ügy látszik, a „Nyelvében él a nemzet” magyar specifikum, amely más nemzetre nem alkalmazható, a nem magyar nyelvű kisebbségekről már nem is szólva. Meghitten ismerős volt az egyik pozsonyi szlovák kolléga nagylelkű kijelentése is:,tízért, persze, semmi sem akadályozza a magyarországi szlovákkisebbséget abban, hogy otthon, családi környezetben használja az anyanyelvét”. Ez is a többségi szemlélet egyik eklatáns példája volt, ráadásul azt követően hangzott el, hogy kiderült: ha nyílnának is szlovák tanítási nyelvű iskolák (jelenleg csak három tantárgyat tanulnak anyanyelvükön a gyerekek: a szlovák nyelvtant és irodalmat, a történelmet és a földrajzot), nem biztos, hogy akadna elég jelentkező. Hiába, az anyanyelvet nem lehet minden egyéb funkciójától megfosztva Hamupipőkeként a négy fal közé, a konyhába száműzni, mert megtörténhet, hogy mire — kisebbségi törvény és nemzetiségi iskolák képében — megjelenik a királyfi, már a lába sem lesz a régi és nem megy rá az elegáns cipellő. Jellemző volt az a válasz is, amit a magyarországi szlovák újságírók kaptak arra a panaszukra, hogy hiába szeretnének válaszolni a többségi sajtóban az őket érintő sértő valótlanságokra, nem kapnak rá lehetőséget. Egy pozsonyi szlovák újságírónő szerint „nem biztos, hogy válaszuk színvonala megüti a többségi sajtó által képviselt szintet”. Nyomban megirigyeltem ezt a kolléganőt. Szerkesztőként még bizonyára nem találkozott olyan kézirattal, amelyet alaposan tisztába kellett volna tennie, hogy közölhető legyen. Elgondolkoztató volt ennek kapcsán az is, mennyire nem fogják fel a többségi sajtó képviselői a többségi lapokban megjelenő, kisebbségellenes hangulatot szító írások súlyát. Ez nem szakmai kérdés — mondták Holott lényegbevágóan szakmai kérdésről van szó, ha abból indulunk ki, hogy a sajtó elsőrendű feladata az objektív tájékoztatás. Márpedig a gyűlölet, vagy akárr csak az elfogultság diktálta cikkek zöme megalapozatlan állításokon alapszik, tehát eleve nem felel meg az objektív tájékoztatás kritériumának S vajon milyen professzionális szinten van az a szerkesztő vagy lektor, aki kritikátlanul, a kéziratban szereplő tények, adatok ellenőrzése nélkül továbbít a nyomdába egy kéziratot? S hogy ezeknek a cikkeknek korántsem elhanyagolható a hatása, igazolják a közvéleménykutatások eredményei, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kompakt többség által lakott területeken kevésbé toleránsak az emberek a kisebbség iránt. Nem csoda, mivel azt csak a sajtóból ismerik, nem épp a legjobb oldaláról Terítékre került a reciprocitás sokat vitatott kérdése is. Nagyon örültem, amikor a magyarországi szlovák résztvevők ismételten hangsúlyozták: nem a bibliai „szemet szemért, fogat fogért" elv érvényesítését óhajtják, csupán egyetlen dolgot szeretnének- hogy mindkét országban a többségi nemzet a legjobb lelkiismerete szerint törődjön a saját kisebbségeivel Tehát a lelkiismeretesség és a pozitív hozzáállás legyen kölcsönös, nem pedig a kicentizett „juttatások” mértéke, aránya. S az egész találkozó alatt összebólintásainkból, azonos reakcióinkból ismét konstatálhattam egyik kedvenc rögeszmém helytálló voltát: a kisebbségi magyar és a kisebbségi szlovák hamarabb szót ért egymással, mint a két többségi nemzet bármely képviselőjével Hiába, azonosak a fóbiáink a beidegződéseink a reflexeink a komplexusaink a vágyaink, azonos az érzékenységünk Eszmélésünk óta egyazon problémákon rágódunk tépelődünk olyanokon, amelyek egy többséginek még a gondolatküszöbéig sem érnek el. Murphy ezt talán így fogalmazná meg: ,A kisebbségek éljenek bármely országban, mindig egy cipőben járnak. Mert másikra már nem telik nekik. ” VOJTEK KA TALIN Volt egyszer egy Komáromi Napok Ti tanúi vagytok ezeknek... A II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság a Rákóczi Szövetséggel, a Kereszténydemokrata Néppárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetével, a Csemadok-szervezetekkel, az MKDM, valamint az Együttélés helyi szervezeteivel és a Diákhálózattal karöltve szervezte meg május 31-én a Nemzetközi Ifjúsági Rákóczi Napot Borsiban. A résztvevők — négy kárpátaljai, három erdélyi, tíz magyarországi és kilenc hazai csoport — ünnepi felvonulással kezdték a napot. A menet élén Rákóczi zászlait lengette a szél, s a sátoraljaújhelyi fúvószenekar mögött vonultak a diákok és a többi vendég. Ilyen felvonulást Borsi lakossága még bizonyára nem látott. A Rákóczi-kastély előtt Hajdók Géza mondott beszédet, majd Nagy Csaba tárogatójának hangjai mellett került sor II. Rákóczi Ferenc mellszobrának megkoszorúzására. Az ökumenikus istentiszteletre a szabad ég alatt került sor. Hornyák Béla görögkatolikus pap, Gábor Bertalan esperes és Csorna László református lelkész hirdették Isten igéjét. Az esperes Lukács evangéliumából olvasott föl: „Ti tanúi vagytok ezeknek...” Csorna László figyelmeztetett, hogy azért tűnt el annyi nép a történelem színpadáról, mert egyik sem vállalta Isten rábízott üzenetét. Isten nélkül, szeretet nélkül nincs megmaradás. Csakis Isten tudja megtartani hitünket, nyelvünket. A délutáni műsort Hajdú Jenő, az Emléktársaság elnöke nyitotta meg. Katona Rezső sátoraljaújhelyi polgármester városa szeretetét és üdvözletét tolmácsolta, majd a gyerekekhez fordult, kérve őket, hogy ezt a rendhagyó gyermeknapot használják ki barátságok kötésére, mert ez a legjobb ellenszere a sovinizmusnak. A sovinizmus nem óv, nem ápol, nem épít, hanem uszít és rombol. Ne engedjük a gyermekek lelkét beszennyezni ezzel az alattomos indulattal. Rákóczi nem azt írta zászlajára: Contra Austria (Ausztria ellen), hanem azt, hogy Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és szabadságért). Pozitív programot adott, nem mások ellenében, hanem az igazi hazafiassággal tarsolyában indult útnak. Kiszti Ferenc, a Tőketerebesi Járási Hivatal elöljárója szlovákul méltatta Borsi szülöttének termékeny életútját. A kultúrműsor sokszínűsége mindenkit lenyűgözött. Kedvességéért említést érdemel a szatmárnémeti kisiskolások Nyuszi hugija. Egymást követték a dzsesszgimnasztikai csoportok és balettegyüttesek, irodalmi összeállítások és kórusművek előadói. Seszták Szabolcs gyermekszínészt a közönség nem akarta elengedni a színpadról. A műsort Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész bravúros játéka zárta. A sportpályán pedig javában zajlottak a sportvetélkedők. Zsákbanfutás és furikozás, kötélhúzás és lassúsági kerékpárverseny. A csapatok Rákóczi a néphagyományban címmel pályaműveket is benyújtottak, melyeket külön zsűri értékelt. Az erdélyi diákok munkái míves nyelvezetükkel, ízes, mesélő stílusukkal hívták föl magukra a figyelmet. Az egyes iskolák apró néprajzi kiállításokat is szerveztek és szakszerű magyarázatot adtak a kiállított tárgyakról. Az eredményhirdetés után táncház és diszkó volt. A kellemes időjárás is segítette a rendezvény sikerességét. Igazi majális volt ez a gyermeknap. Reméljük a Rákóczi-nap hagyománnyá válik és a borsi szülők ráébrednek: érdemes anyanyelvi oktatásban részesíteniük gyermekeiket. BALASSA ZOLTÁN Befejeződtek a XXIX. Jókai Napok Tegnap délelőtt Komáromban pazar külsőségek között került sor a fesztivál záróműsorára és a XXIX. Jókai Napokon résztvevő színjátszó csoportok, irodalmi színpadok, diákszínjátszók teljesítményének átfogó értékelésére. A Jókai Napokra eljutni többszörös előzetes megmérettetést is jelent, így a részvételért oklevelet és tárgyi jutalmat itt természetesen már minden csoport kapott. A zsűri nívódíját ez évben a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad kapta Nemzedék című előadásáért, melyet Jarábik Gabriella rendezett. A másik nívódíj Vas Ottóé lett Keszeli Ferenc verseiből összeállított Tűz a zátonyon című műsoráért. Kiemelkedő színészi alakításért járó nfvódíjat kapott Mede Gabriella, a füleki Zsákszínház által bemutatott Schwajda-darab,/l szent család főszereplője, s ugyancsak a kiemelkedő színészi alakításért kapott nívódíjat Tóth István, a losonci Kármán József Színkör tagja a Charley nénje lord Frank Babberly-jének megformálásáért. Ferenczy Anna különdíját ez évben Korpás Árpád érdemelte ki. -cs„A Duna elválaszt, de a híd összeköt” „A Duna elválaszt, de a híd összeköt”. Ennek a gondolatnak a szellemében rendezte meg a két Komárom az első Komáromi Napokat, amely a hagyományteremtés szándékával valósult meg 1992. április 26-a és május 2-a között a két város 21 helyszínén. „Sem csellel, sem erővel — Komárom 1848—49" címmel helytörténeti kiállítás nyílt a dél-komáromi Kisgalériában. Az észak-komáromi Duna Menti Múzeum is hasonló kiállításnak adott helyet, bemutatva Szamódy Zsolt Komárom—Esztergom megyei fotóművésznek a komáromi erődrendszert megörökítő fényképeit. A Komáromi Napok legfontosabb eseménye a ’’Klapka György és Komárom, 1848—49" között című tudományos szimpózium volt, amelyen Kecskés László, Gráféi Lqjos, Csikány Tamás, Hermann Róbert, Ilqjagos József, Pelyach István, Katona Tamás, Kedves Gyula és dr. Szénássy Zoltán előadása hangzott el. A gondolatébresztő, rendkívüli élményt nyújtó tudományos tanácskozás résztvevőit Pásztor István. Észak-Komárom polgármestere köszöntötte, míg a zárszót Krajczár Gyula, Dél-Komárom polgármestere mondta. Jelképesen ez is a két Komárom szellemi összekovácsolását szolgálja. A rendezvénysorozat megemlékezett Klapka György halálának 100. évfordulójáról is. Az észak-komáromi Szent András-templomban emlékmisét rendeztek ebből az alkalomból, a dél-komáKatona Tamás, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának államtitkára ünnepi beszédet mond a komáromi Klapka-szobor kaszotúzási ünnepségén romi katolikus templomban pedig a szabadságharc komáromi hőseinek emlékére mondottak misét. A rendezvénysorozat színházi előadásokban is bővelkedett. A komáromi Jókai Színház Háy Gyula Mohács című művét, majd a Fekete Péter című operettet adta elő. Ezenkívül számos más zenés irodalmi összeállítás, kórustalálkozó, hangverseny stb. színesítette a Komáromi Napokat. Sok érdeklődőt vonzott a Konkoly-Thege Miklós életét felölelő tudományos-ismeretterjesztő előadás és Portisch Lajos „Dalest - vezércsellel” című rendhagyó bemutatkozása. A nemzetközi sakk nagymester operaáriákat énekelt, majd következett a nagy érdeklődéssel várt sakkszimultán. Külön értéket képviselt Dobos László író előadása a komáromi Jókai Színházban, aki Mohácsaink című előadásában arra próbált magyarázatot találni, hogy mohácsi-e a magyarság helyzete napjainkban, s hogy miért mohácsi a magyarság helyzete a Kárpát-medencében? A Komáromi Napok szervezőinek és rendezőinek munkáját dicséri, hogy valamennyi korosztály megtalálta a saját érdeklődési területét kielégítő és felölelő akciót. A sportrajongókról sem Magyar huszárok kivonulása a komáromi Klapka-térről feledkeztek meg: futballmérkőzés, futóverseny, vízilabdatoma, úszóverseny, horgászverseny, sakkverseny, karate-bemutató, lovasverseny, kézilabdatoma, minigolf tette emlékezetessé számukra ezeket a napokat. Az eseménysorozatot a Klapka-szobor koszorúzási ünnepsége és az azt követő gálaműsor zárta. A koszorúzási ünnepséget azóta is szenzációként emlegetik, hiszen nem kisebb személyiség mondta az ünnepi beszédet, mint Katona Tamás külügyi államtitkár. Az igazi szenzációt azonban az jelentette, amikor magyar lovas huszárok jelentek meg a Klapka-téren. A budapesti Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság és az Izsai Lovasklub 13 huszárruhába öltözött lovasa tisztelgett a honvédtábornok emlékműve előtt. A Komáromi Napok és Klapka György halálának 100. évfordulója tiszteletére a Komáromi Lapok szerkesztősége „Magyar Huszár” címmel, 24 oldalas ünnepi mellékletet jelentetett meg, amely a Magyar Huszár- és Lovashagyományőrző Társaság, a Széchenyi Társaság és a Komáromi Lapok közös kiadványa volt. Ezenkívül megjelent a Komáromi Napok ünnepi programfüzete is, amelyet szintén Észak- és Dél-Komárom együtt készített. Mindezzel hagyományt kívánunk teremteni, amely mindenképpen hozzájárul az anyaország—kisebbség kapcsolat szorosabbá és őszintébbé válásához. TARICS PÉTER
