Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-30 / 152. szám
4 1992. június 30. Szabad ÚJSÁG Szigetek világa A közel 2 millió négyzetkilométer területű Indonézia, a világ legnagyobb szigetországa, öt nagyobb szigetből, 30 kisebb szigetcsoportból, összesen 13 667 kisebb-nagyobb szigetből áll. Ezekből ugyan majd hatezer csak ideiglenesen lakott, több mint hétezernek még neve sincs, ám még így is 992 szigeten létezik állandó település. Ráadásul a lakosság eloszlása meglehetősen egyenetlen: három közepes nagyságú szigeten (Jáva, Báli és Madura) él a lakosság kétharmada. A túl-, illetve az alulnépesedés kiegyenlítése érdekében a kormány a nyolcvanas évek derekán gigantikus áttelepítési programba kezdett: 1988-ig 109 ezer családot költöztettek át Kalimantán (Borneó) és Nyugatidén szigetére; az 1994-ig szóló tervek további 550 ezer családdal számolnak, s az évszázad végére mintegy 20 millió embert kívánnak áttelepíteni a gyéren lakott szigetekre. A lakosság „keverése“ a technikai jellegű problémákon kívül márcsak azért sem könnyű feladat, mert bár a hivatalos - és a legszélesebb körben beszélt - nyelv a félig-meddig mesterségesen megteremtett indonéz, a több ezer szigeten ezenkívül mintegy 200 nyelvet bej szélnek, legtöbben a jávait, j a szumátrait, az acehit, a ba| linézt, a szundanézt, vala- i mint a szaszakot és a bata- i kot. Vallási nézeteltérések i nem nehezítik a megértést: j bár a lakosság 87 százaléka j muszlim, 11 százaléka kej resztény, 2 százalékuk pedig i hindu, illetve buddhista, jól j megférnek egymással. Újabb j keletű társadalmi feszültsé; get jelent a legnagyobb nem| zetiség, a 3,5 milliós kínai l kisebbséggel szemben táp| Iáit gyanakvás; a megpezsl dűlt üzleti élet, különösen j: a pénzügyi szféra tekintélyes része az ő kezükben van. Indonézia választások után Felsőbb osztályba léphet Az indonéz választók a várakozások szerinti hatalmas többséggel szavaztak bizalmat a huszonhat éve hatalmon lévő Szuharto elnök pártjának a két hete lezajlott választásokon. A kormány mihamarabb szeretné az országot a közepesen fejlett államok sorába föltornászni. Az évtized végére megduplázódik a gazdaság teljesítőképessége és a lakosság jövedelme, Indonézia a közepesen fejlett országok sorába emelkedik - az optimista jóslat nem a választások kampányhevében tett felelőtlen ígéret volt: a Világbank friss jelentése írja ezt a Föld ötödik legnépesebb országának esélyeiről. Hasonlóképpen vélekedhetnek a választók is, hiszen az 1964- ben alapított, immár negyedszázada uralmon lévő Szekber Gólkar párt (Funkcionális Csoportok Egyesített Titkársága) ismét simán nyerte a választásokat. Bár az összes - mintegy 107 millió - szavazat összeszámlálása akár a hónap végéig is eltarthat, Dzsakartában már biztosra veszik, hogy a Golkar a szavazatok több mint kétharmadát begyűjtötte, míg a két ellenzéki pártnak 17,5, illetve 15 százalékkal kell megelégednie. (A pancsaszilának „öt elvnek“ nevezett hivatalos állami ideológia a Golkaron kívül csak két párt működését engedélyezi: a muszlim politikai erők „A Fejlődés Egységes Pártja“ nevű csoportosulását, valamint a katolikus és a nacionalista irányultságú Indonéz Demokrata Pártot.) A hatvanas években még tervgazdaság és káosz jellemezte a csőd szélén álló gazdaságot. Az OPEC egyik vezető országának számító Indonézia kivitelének négyötödét még a hetvenes években is a kőolaj adta - úgy-ahogy eltartva a gyorsan növekvő lakosságot. Az olajárak 1983-as zuhanása azonban rádöbbentette a kormányt a gazdaság liberalizálásának szükségességére. A gazdaság eleinte évi 5-6, az évtized végén már 7-8 százalékkal nőtt (1991-ben 6 százalékra mérséklődött), az egy főre jutó nemzeti össztermék mostanra évi közel 600 dollárra emelkedett. A 182 milliós Indonéziában hivatalosan már „csak“ 27 millióan nyomorognak, míg a hetvenes évek elején a lakosság kétharmada élt a szegénységi küszöb alatt. A növekedés azonban jórészt az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) hiteleiből és más külső forrásokból táplálkozott. A külföldi adósságállomány így ma megközelíti a 80 milliárd dollárt, az adósságszolgálat az idén is legalább 7 milliárd dollárt visz el az országból. A folyó fizetési mérleg deficitje 1989 óta egyre nő, az idén az előzetes becslések szerint elérheti az 5 milliárd dollárt. Mindez elsősorban a kormányt aggasztja, a vállalkozók inkább a 24 százalékos kamat miatt háborognak. (A lasztások eredményét. A kormánytól további, sőt az eddiginél határozottabb gazdasági nyitást, az infrastruktúra fejlesztését, a hatékonyság növelését elősegítő intézkedések meghozatalát, a vámok és a kereskedelmi akadályok leépítését várják. Á mostani szavazásnak nem volt tétje Szuharto elnöksége, az elnökválasztásra csak egy év múlva kerül sor. Alig akad azonban, aki kételkedne a most 71 esztendős elnök újraválasztásában; az országnak a második világháború óta mindössze két elnöke volt, a függetlenséget 1945- bén kikiáltó Szukarno, majd 1966 óta Szuharto. Kevésbé biztató azonban számára, hogy az utóbbi hónapokban, különösen a választási kampány során, megszaporodtak a kemény bírálatok. Az Dzsakartai bevásárlónegyed. A jövedelmek 2000-ig megduplázódnak. (Fotó: archív) gazdaság lehűtésének érdekében a kormány két évvel ezelőtt hitelszűkét teremtett, s azóta is mesterségesen magasan tartja a kamatokat, jóllehet a 8 százalékos infláció ezt nem indokolná.) A bankok arra hivatkoznak, hogy a kisebb cégek egymás után mennek csődbe, s hogy a korábban könnyelműen odaítélt hitelek jó része behajthatatlan lesz. Indonéz üzleti körökben - akárcsak külföldön - mindennek ellenére elégedetten fogadták a váindonézek egyre nyíltabban kifogásolják, hogy a Szuharto-család szinte teljesen befészkelte magát az ország gazdasági életébe: az elnök gyermekei (három fiú, három lány) - sok esetben hatalmukkal visszaélve - monopolhelyzetbe juttatott vállalatcsoportok fölött uralkodnak. Talán ennek is köszönhető, hogy a Golkar választási eredménye most elmaradt az 1987-es 73 százaléktól. HVG Közép-ázsiai „honfoglalás“ Megvetik lábukat a japánok Az orosz-japán kapcsolatok hátterében szinte észrevétlenül zajlik egy másik folyamat is a volt szovjet köztársaságokban. Tokió az utóbbi időben gyengéd határozottsággal gyorsan közeledik a közép-ázsiai köztársaságokkal, és felzárkózott az USA, Törökország, Irán és Kína mellé, hogy megvesse lábát a stratégiailag fontos, ám egyelőre a „senkiföldjének“ tartott területen. A japánok ezúttal levetkőzték hagyományos óvatosságukat és teljes mértékű gazdasági segítséget ígértek új partnereiknek. Japán már április végén bejelentette az OECD vezetőinek, hogy fontosnak tartja előbb Kazahsztánnak, majd Kirgíziának és Türkmenisztánnak is odaítélni a „fejlődő ország“ státust. A státus megítélése a szóban forgó öt közép-ázsiai köztársaságnak számos előnyt jelentene, elsősorban meghozná nekik a régen várt lehetőséget, hogy előnyös és hosszútávú szubvenciókat kapjanak a fejlett államoktól, beleértve vissza nem térítendő kölcsönöket is, hogy többé már ne kelljen minden egyes esetben külön megharcolniuk a kedvezményes kamatozású hitelekért, mint a gazdaságilag fejlettebb Oroszországnak vagy Ukrajnának. Az OECD döntését azonban meg sem várva, Tokió hozzálátott, hogy a közép-ázsiai országokat bevonja azok közé az államok közé, amelyeknek Japán kedvezményes hiteleket kíván nyújtani, sőt e célra már tervbe is vett egy speciális támogatásfajtát megemelt dotációval. Egyelőre ugyan még nem túl jelentősek ezek az összegek, s valószínű az is, hogy a közép-ázsiai ötösfogatnak be kell sorakozni az e kategóriában már régebb óta ott található Nepál és a Tonga-szigetek mögé, de már magában véve a megnyilvánuló japán gondoskodás is nagy jelentőségű. Ezt az öt országot ugyanis az iparilag fejlett államok soha nem kényeztették el figyelmükkel. A japán offenzíva a japán külügyminiszter májusi Alma-Ata-i és biskeki látogatását követően csúcsosodott ki. A külügyminiszter és Akajev, illetve Nazarbajev elnök megbeszélései ugyan az általánosságok szintjén mozogtak, de arra jók voltak, hogy egyértelműen jelezzék: Japán szerepet akar játszani Közép- Ázsiában, mely még nem határozta meg azt az utat, amelyen a jövőben haladni akar. Tokió gyakorlati érdekeit sem rejti véka alá, hangosan kimondja, minél szorosabb gyűrűvel szeretné körülvenni a „nagy orosz medvét“ gazdasági téren is, hogy kivívja a világ közvéleményének támogatását a Kurill-szigetekért folyó vitában. A közép-ázsiai országok megnyerését azonban nem lehet csupán ideiglenes támogatók megszerzésére irányuló manővernek tekinteni, hiszen távlatilag ennél jóval többről van szó. Bár a japán üzletemberek számára egyelőre még nem különösebben vonzó ez az övezet - az iparilag fejlett Észak-Kazahsztánt kivéve -, sokan fontolgatják már, hogyan lehetne elektronikai ipart, esetleg autógyárakat telepíteni oda, hiszen rendkívül olcsó munkaerőhöz jutnának általa. Ez ugyan még Kazahsztánban is csak a jövő zenéje lehet, nem még a többi szegény, szakképzett emberek hiányában és lerobbant infrastruktúrájú országban. De a japánok hosszútávon gondolkodnak. Politikai céljaik is vannak a gazdaságiak mellett: tudják ugyanis, hogy rövidesen ezen országoknak is szükségük lesz egy szolid „védnökre“ a fejlettebb országok sorából, s miért legyen az más, ha Japán is lehet, mely leginkább képes az ázsiai érdek képviseletére a világban. Az ázsiai érdek fontos ütőkártya Japán kezében. Annak nevében vesz részt évente a G-7-ek tanácskozásain, s annak nevében próbálja visszafogni azt a nagyarányú segítséget, amit a többiek Oroszországnak nyújtani szeretnének, mert természetesen azzal is védi saját ázsiai pozícióit. Az orosz külügyi szakértők néhányszor már rámutattak arra, hogy a közép-ázsiai országok a Közel- Kelet nyúlványai, s mivelhogy a Közel-Keleten Japán teljesen önálló, a nyugatétól sokszor eltérő politikát folytat, várható, hogy ezt teszi majd Közép-Ázsiában is. S teheti ezt annál könnyebben, hogy a japán tőke szerte a világban forrón üdvözölt vendég. (Nyezaviszimaja Gazeta) Egészen tűrhető eredményeket hoznak azok a reformlépések, amelyeket Kína nemrég végrehajtott. Ezt a legutóbbi év gazdasági statisztikái is bizonyítják. Mindenekelőtt a még mindig viszonylag nagy arányú gazdasági növekedés érdemel figyelmet, mely tavaly 7 százalékos volt. (A mezőgazdaságot ugyanakkor számos természeti katasztrófa sújtotta, holott még mindig ez a kínai gazdaság domináns ágazata.) A felfutást az ipar gerjesztette, melynek termelése 14 százalékkal nőtt. Ilyen körülmények közt rendkívül szembeötlő, hogy az ország exportképessége is jelentősen megnőtt, hiszen tudvalévő, hogy a nemzetközi légkör Tűrhető eredmények A nagy kínai sárkány Kínának sem kedvezett különösebben - a világméretű gazdasági nehézségek számos politikaival terhelődtek az export összértéke mégis 16 szálékkal nőtt az 1990. évihez képest. Oroszlánrészt vállaltak ebből a tengerparti övezetek, melyek a legutóbbi 10 évben teljesen megnyíltak a világ előtt, sok külföldi tőke áramlott be területükre, és legalább részben felszabadultak a központi tervezés rabigája alól. Mindenekelőtt igaz ez az ún. különleges gazdasági övezetekről, melyek Macaóval és a tengeren át Tajvannal határosak. E térségekben folytatódott a piacgazdaság bevezetése, a különböző vámkedvezmények következtében pedig a külföldiek számára lehetővé vált a helyi olcsó munkaerő kihasználása. A GATT adatai szerint Kína, amely 1978-ban még a világkereskedelemben a 34. helyet foglalta el, tavaly a 13. helyre kapaszkodott fel a ranglétrán. A külkereskedőket elsősorban a rendkívül meredek, húsz százalékos kínai behozatalnövekedés örvendeztette meg. Ez részben az 1990-es importkorlátozás enyhítésének köszönhető, ám a tavalyi kereskedelmi mérleg még így is 8,1 milliárd dolláros aktívumot mutatott. Kína külföldi eladósodása az 1990-es 52,6 milliárd dollárról 1991 -ben 55,1 milliárdra nőtt. A kínai külkereskedelem több mint háromnegyed része Ázsia csendesóceáni térségére összpontosul. A fő piac továbbra is Hongkong, mely az exportforgalom 45 százalékát bonyolítja. Szállítanak ide mind élelmiszert, mind energiát, de beszállítói a helyi iparnak is a kínai üzemek. Ebből fakadóan jó fejlődési lehetőségei vannak Kuangtung megye üzemeinek, mivel a különleges gazdasági övezetnek számító Sencsen tartomány Hongkonggal közvetlenül határos területén fekszik. Kína legfontosabb gazdasági partnere - ahová a kínai export 14,3 százaléka irányul, illetve ahonnan az import 15,7 százaléka érkezik - Japán, mely fejlett technikát szállít és szenet meg további nyersanyagokat vásárol a kínaiaktól. Viszonylag kevés piacot találtak maguknak Kínában az amerikaiak és a németek (12,6, illetve 4,8 százalékát képezi az ö árujuk a kínai behozatalnak). A külkereskedők érdeklődése azonban nem csappan az ország iránt. Stratégiailag rendkívül fontos piac a kínai, minden nehézsége ellenére. A nehézségek közül az első helyen a rendkívül bonyolult engedélyezési és jóváhagyatási eljárás áll, mely gyakran hiúsít meg az utolsó pillanatban csaknem teljesen kész üzletkötéseket. A központi gazdaságirányítás gyakran vezet irracionális követelésekhez az árak tekintetében, mivel azok teljesen váratlanul rendkívüli mértékben megemelkedhetnek, vagy csökkenhetnek. Nem csoda hát, ha a kereskedelmi egyezkedések Kínában jóval hosszabb ideig tartanak, mint bárhol másutt a világban Ha viszont Kína lazítana ezen a központi gazdaságirányításon, lépéseket tenne a piacgazdaság felé, piacának szerepe rendkívüli mértékben megnőne a világban. (hof)
