Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-30 / 152. szám
5 1992. június 30. Szabid ÚjSAG A Helix aspersa bomba üzlet (valakiknek), de... Csigavér, emberek (!?) Bevezető helyett: 1 kg csigahús ára 17 márka (Egy kifejlett csiga súlya 10—11 gramm) 1 kg csigakaviár ára 300 márka (1000 csiga 3—3,5 kg kaviárt ad) Egy csiga (a Helix aspersa) évente kétszer 60—150 darab petét rak, és átlag nyolc hónap alatt éri el a „felnőtt” kort Már ez az adat is elgondolkodtató — következtetni lehet a szaporodás ütemére, a csigahús- vagy kaviárhozamra. S ha figyelembe vesszük, hogy a benti csigatenyésztéshez csupán néhány négyzetméternyi alapterületű olyan helyiség szükségeltetik, amelyben legalább 80 százalékos páratartalmú levegőt, 18—22 C-fok hőmérsékletet és 400—1400 lux fényerőt (mesterséges fényt — elegendő a 25 wattos villanyégő) tudunk biztosítani, akkor már szinte alig akad ember, aki megkérdezi, hogy mennyi munka van a csigákkal? Pedig a válasz ugyancsak meggyőző, mert a hazai csigatenyésztés úttörői szerint a Helix aspersa e tekintetben is igencsak igénytelen. Ha belegondolunk, a csigatenyésztésre biztató cégeknek milyen igazuk lehet, hogy a zárt helyiségben folytatott csigatenyésztés sikerét nem veszélyezte-Grédi Márta: Ez maradt a nyolcezerből tik az időjárás viszontagságai, hogy az éticsigának és a csigakaviámak milyen jó piaca van szerte a világon, aligha szalasztja el bárki is a nem mindennapi lehetőséget, hiszen ez bomba üzlet! S akkor már az sem számít, ha megtudják: mindez azért túlságosan leegyszerűsített jellemzése a csigatenyésztésnek. Két éve nem lehetetett akadály az sem, hogy a tenyészcsigát kínáló cég 1000 darabnál kevesebbet nem volt hajlandó egy vevőnek eladni, de még az sem, hogy nagyjából 100 ezer koronát kért értük, méghozzá márkában! S az a kétezer korona, amit a tenyésztéshez szükséges kalitkákért, tápért és a technológiáért kellett fizetni meg igazán nem volt szóra érdemes. Jelentkezett is érdeklődő bőven a komáromi Interchinch cég ajánlatára. Olyan is volt, aki ezért gyorsan kölcsönkért 100 ezer koronát, hiszen biztosra vette, hogy néhány hónapon belül megtérül a beruházása, és olyan is akadt, aki a gyors meggazdagodás reményében 200—300 ezer koronáért vásárolt tenyészcsigát. Azt hihetnénk, hogy azóta — legalábbis a munkájukat lelkiismeretesen végző csigatenyésztők — már milliomossá váltak vagy legalább a tehetősebb polgártársaink közé küzdötték fel magukat. Nos, az igazság egészen más. Se pénz, se posztó! Amikor szerkesztőségünk tudomására jutott, hogy az Interchinch, később Interchinch & Biotrans cégtől csigát vásárlók népes táborában egyre több az olyan, aki időközben felhagyott eme tevékenységével, mert nem szaporodott, hanem kipusztult a csigaállományuk, felkerestük egynéhányukat, hogy megtudjuk, mi is történt? Tudomásunk szerin* az említett cégnek Szlovákia-szerte vannak üzleti partnerei, ezért mi véletlenszerűen választottunk közülük a Galántai járásból. Legelőször Felsőszelibe látogattunk, ahol a Grédi család és Papp István is próbálkozott a csigatenyésztéssel. A múlt idő nem véletlen, Papp Istvánnak már egyetlenegy csigája sincs, Grédiéknél pedig már csak alig néhány darab akad mutatóba. Épp érettségire készült a lányom, amikor a nyitrai Agrokomplex kiállításon felfigyeltem a csigatenyésztésre biztató reklámra — emlékezett vissza Papp úr. — Gondoltam, munkahelyet nehezen találna a közelben, s így talán otthon is megkeresheti a kenyérrevalót Az ezer csigát meg a szükséges kellékeket körülbelül 120 ezer koronáért vettük. Először úgy tűnt, hogy lesz belőle valami, de aztán pusztulni kezdtek a csigák, s az Interchinch nem segített Pedig Balázs Iván mérnök cége azt ígérte, hogy bizonyos arányú elhullás esetén 12 napon belül „pótcsigát’’ szolgáltat nekünk. Nekem fél évet kellett erre vámom. Tanácsokkal is kellett volna szolgálnia, de leveleinket hovatovább már válaszra sem méltatta Mi igyekeztünk mindent az Interchinch által megadott technológia szerint csinálni, de a csigák fokozatosan kivesztek, odalett a pénzünk és kárba veszett a sok munkánk is. Mert az sem igaz, hogy a csigatenyésztés igénytelen ebből a szempontból Márpedig ennyi pénzt, fáradságot nem halhatunk csak úgy elveszni... Hasonlóan jártak Grédiék is, akik később lettek (egy időre) csigatenyésztők, ezért még tudtak nekem mutatni a „csigaállományból”. Amikor ők is csigatenyésztésre adták a fejüket, már csak 500 darab volt a megvásárolandó alsó határ, így „csak” 40 ezer koronát fizettek érte, no és további jó néhány ezret a kellékekért stb. Pedig a fiatal házaspár építkezni akart, ezért vállalta a nálunk még ismeretlen tevékenységgel járó kockázatot. Hittek benne, hogy e beruházással és munkájukkal előteremtenek annyi pénzt, amennyivel nekirugaszkodhatnak a családi fészek építésének. Ám az elmúlt jó egy év alatt semmi hasznuk nem származott a csigákból. Csak a gondból, a munkából és a bosszúságból jutott ki nekik. — Pedig mindent előírás szerint csináltunk — panaszolta Grédi Márta, mi-Dr. Finta Róbert: Nekem tiszta a lelkiismeretem közben bemutatta azt a néhány csigapéldányt, amely megmaradt az elején nyolcezer darabra szaporodott állományból. — Becsületesen dolgoztunk, rááldoztuk a pénzünket, a szabad időnket.. Többször fordultunk tanácsért dr. Finta Róbert úrhoz, a Biotrans tulajdonosához — mi ugyanis vele kötöttünk szerződést —•, de eredménytelenül. Észrevettük, hogy a csigatenyésztés gyakorlati kérdéseiben tán még nálunk is járatlanabb, a leveleinket meg később már válasz nélkül hagyta.. A deáki Csutora István és társa, Lelovics Tibor is hasonlóan járt mint az előbbi csigatenyésztők. Ők azok közé a tenyésztők közé tartoznak, akik 100 ezer koronáért vettek csigát. A káruk persze ennél sokkal nagyobb, hiszen jó ideig ők sem sajnáltak pénzt és fáradtságot a vállalkozás felvirágoztatásáért. —Az Interchinch & Biotransz vezetői — amint látták, hogy a vártnál sokkal nagyobb arányban hullanak el a csigák, változtami kezdték a korábban saját maguk által megszabott technológiát A végén már azt állították, hogy a 40 százalékos elhullás a normális. Rájöttünk, hogy egyre többet improvizálnak, szakmai kérdésekben elbizonytalanodnak és kerülnek bennünket, tenyésztőket Ma már olvasatlanul visszaküldik leveleinket, és nem hajlandók tárgyalni velünk. A múlt évben legalább tíz tenyésztőt látogattunk meg egyikük sem tudott jó eredményt felmutatni.. — mondotta kiábrándultán Lelovics Tibor. Meglátogattam még dr. Karol Fuksot is. A kajali állatorvos bevallotta, hogy szégyen ide, szégyen oda, bizony ő is az előbb említett tenyésztők sorsára jutott. A csigatenyésztés számára ma már csak egy rossz emlék. — Olyan nagyszerű stílusban hirdették ezt az egészet, s olyan meggyőzően érveltek az előnyei mellett, hogy a kissé vállalkozó szellemű ember nem állhatta meg hogy bele ne kezdjen. Én is ezt tettem. A követelményeknek megfelelően átalakítottam a nyári konyhánkat. Központi ßtöst, vízvezetéket stb. szereltettem bele, s most nekem is ott áll kihasználatlanul minden. Az az igazság hogy akkor, amikor Balázs Ivánék rávették erre a tevékenységre az embereket, mégsemmityen állategészségügyi előírás nem létezett a csigákkal kapcsolatosan. Azóta is csak a higiénájukra, a nevelésükre és élelmezésükre vonatkozók születtek. Más szóval olyan szűz területhez nyúltak, amellyel senkinek—még a vámőröknek sem — volt semmilyen tapasztalata. Sőt, talán még ma sincs Szlovákiában a csigákhoz igazán értő szakember. Ez pedig — mint látjuk — egyesek számára nem akármilyen lehetőséget, másoknak pedig óriási károkat jelent — foglalta össze véleményét Fuks doktor. A csigatenyésztők közül megkérdeztem még nyitrai Jozef Kurákot is, aki többi kollégájához hasonlóan legszívesebben mihamarabb feledni szeretné a csigákat. „Én is vesztes vagyok!” Telefonon felhívtam még néhány csigatenyésztőt, hátha akad valaki közöttük, akinek többi társával szemben mégiscsak sikerült a vállalkozás. Sajnos, nem találtam ilyet. Sikerült viszont kontaktust teremtenem dr. Finta Róberttel, aki a Biotrans cég tulajdonosa. — Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt a csigatenyésztés meghonosítása Egy elhagyott „ csigafarm ” Szlovákiában, de az tény, hogy én már csak azután társultam Balázs Ivánnal, amikor az első üzlettársai (több mint S0 tenyésztő — a szerk. megj.) megkötötték vele az ezer csiga megvételére a szerződést Ezek után egy konzorciumot hoztunk létre, melynek keretében az én feladatom a tenyészcsigák adásvétele és a tenyésztőkkel való kapcsolatfenntartás lett. Tudom, a csigák elhullása a velem szerződött tenyésztők esetében is túlságosan nagyarányú volt, pedig állatorvosi bizonylattal tudom igazolni, hogy az általam átvett és eladott csigák megfeleltek a hazai állatorvosi elvárásoknak. Ezért az én lelkiismeretem tiszta, s magam sem értem, mi lehet a sikertelenség oka Mindez nagyon bánt, hiszen engem ugyancsak negatívan érintett az ügy: én is vettem csigákat, amelyeket pótcsigaként szétosztottam üzleti partnereink között Az igaz, hogy a csigákért a pénzt én gyűjtöttem be, de az egész összeget maradéktalanul átadtam Balázs Ivánnak, aki a szállítónak, egy nyugati cégnek ebből fizette ki a csigák árát Balázs Iván azonban nemcsak ügyfeleitől fordult el, hanem tőlem is. Ha hiszi, ha nem, nekem sem fizette ki a szerződésünk szerinti részesedésem. Ezért — mint azt a Csigatenyésztés (Chov slimákov) című szaklap idei második számában közzé is tettem, felbontottam vele a konzorciumról szóló szerződésem. Tehát az Interchinch és az én Biotrans cégem újra két önálló jogi személy. Azok, akikkel én kötöttem szerződést, továbbra is hozzám fordulhamak, tartom magam az egyezséghez, tehát ha kívánják, gondoskodom a csigatápról, a felvásárlásról és a technológiáról Bár tagadhatatlan, hogy sok a csiga tenyésztők problémája, én azért mégsem látom egészen sötéten valamennyiük helyeztél. Legalábbis nem mindenkié az, hiszen azért van, aki jobb eredményeket is eléri.. (? — a szerk. megj.) Finta Róbert elmondta azt is, hogy ő korábban csincsilla-tenyésztéssel foglalkozott, azt próbálta népszerűsíteni, s teszi ezt ma is, nem eredménytelenül. Kiépítette a tenyésztők szlovákiai hálózatát és amikor társult Balázs Ivánnal, azt remélte, hogy a csigatenyésztés is sikeres vállalkozás lesz. Amióta azonban úgy fest a dolog, hogy ez aligha sikerül, tevékenységét használt nyugati mezőgazdasági gépek behozatalára, illetve értékesítésére összpontosítja — mondván, hogy valamiből meg is kell élnie. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ő mivel magyarázza a csigatenyésztők kudarcát? — Nem zárható ki, hogy az elején a tenyészcsigák között akadtak túlságosan idősek, ezért nem szaporodtak elvárásainknak megfelelően, de a későbbiek során végzett ellenőrzéseink alkalmával sok esetben tapasztaltuk, hogy a tenyésztők nem tartották be a technológiai előírásokat, nem az általunk előírt táppal etették a csigákat stb. Ezzel persze nem állítom azt, hogy nem lehetett máshol is hiba... Majd a bíróság eldönti Bizony több helyen történhetett hiba. A kérdés az, hogy milyen, és ki követte el? Azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy a tenyésztők szinte valamennyien fittyet hánytak az előírt technológiára. S ha az valóban kifogástalan volt, akkor vajon miért kellett változtatnia rajta a két cég konzorciumának? S vajon melyik technológia be nem tartását kérheti most számon a tenyésztőktől Balázs Iván és Finta Róbert? Az eredetiét vagy valamelyik módosított változatáét? — kérdezik a károsultak. Elgondolkodtató dolgok ezek. A hazai csigatenyésztés kiötlőinek őszinteségét, jóhiszeműségét nem vonja kétségbe senki. Lehet, hogy őket is becsapták —vélekednek sokan a tenyésztők közül, de ez számukra néni vigasz. Tekintettel arra, hogy Balázs Iván jó ideje szinte elérhetetlen számukra, már csak egy módját látják az igazságtételnek: bírósághoz fordulni. Ugyanis míg ők 100 ezer vagy 40 ezer koronánál is jóval többel károsultak, addig Balázs Iván — a tenyésztők így tudják — egy csárda és egy diszkóbár boldog tulajdonosa lett. Eszerint neki nem volt rossz üzlet a csiga tenyésztés. Próbáltam én is elérni, hogy tőle tudjam meg személyesen: miként vélekedik az ügyről ő, akit a csigatenyésztők sok mindennel vádolnak a történtek miatt. Balázs Iván azonban valóban elérhetetlennek tűnik. Jó ideig húztam-halasztottam e riport megírását — abban a reményben, hogy számtalan telefonhívásomnak, -üzenetemnek végül is foganatja lesz, és megtudhatom az ő érveit is. Sajnos nem így történt. Hallgatásából viszont csak arra lehet következtetni, hogy esze ágában sincs — nem érzi kötelességének — a jó ég tudja hány károsultnak magyarázattal szolgálni. Pedig a volt üzletfeleivel való konfrontációt aligha kerülheti el, hiszen eddig — tudomásom szerint — már legalább heten beperelték és még sokan készülnek arra, hogy ily módon szerezzenek érvényt igazuknak, s kapjanak némi kártérítést. A végszó persze a bíráké lesz! Ha azonban Balázs úr meggondolja magát, akkor véleményének utólag is helyt adunk a Szabad Újság hasábjain. BARANYAI LAJOS (A szerzőfelvételei) Megjegyzés-. Szerkesztőségünk a fentiekben közölteket természetesen nem a csigatenyésztés antireklámjának szánta. Tudomásunk szerint ugyanis több más cég foglalkozik még eféle tevékenységgel Ha nekik jobban megy, kérjük tudassák velünk, s mi közreadjuk, hogy azt miképpen kell jól csinálni
