Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-23 / 146. szám
6 1992. június 23. Szabad ÍIJSAG Oroszország Külgazdasagi stratégia Az orosz külgazdasági elképzelések ugyan a Nemzetközi Valutaalap ajánlásainak figyelembevételével készültek, feltehető azonban, hogy az e szellemben fogant tervek ellentmondásba kerülnek az oroszországi üzleti élet érdekeivel, a költségvetési célkitűzésekkel, és végeredményben a költségvetési deficit további növekedéséhez járulnak hozzá. Agrártámogatás az ipari országokban Újra növekedőben A közelmúltban az orosz kabinet megvitatta az 1993-ig érvényes külgazdasági stratégia tervezetét. Ennek első szakasza az árliberalizációval, a világpiaci árakhoz való közeledés megkezdésével — úgymond — már megvalósult. A szándékok szerint a külgazdasági tevékenységet tovább kell liberalizálni. Ám a tervek nem mindig esnek egybe azzal, ami megvalósul. A következő hónapokban kell végrehajtani a második szakaszt, amelynek fő jellemzője az exportengedélyezés és -ellenőrzés rendjének szigorítása, a rubel egységes valutaárfolyamának bevezetése; a konvertibilis valuták belső piaci felhasználásának betiltása. A kormány elképzelései A kormányzat azt tervezi, hogy a második szakaszban számottevően csökkenti azoknak az áruknak a körét, amelyeknek kivitele az országból csak exportkvóták alapján lehetséges. (A külkereskedelmi vállalatok speciális árveréseken nyerhetik el a jogot az érintett termékek kivitelére.) A mennyiségi korlátozás továbbra is kiterjed azonban az energiahordozókra, a színesfémekre és egyéb nyersanyagokra. A stratégiai nyersanyagok exportjának versenyeztetése hamarosan e termékek külkereskedelmének teljes monopolizációjához vezethet: már ma is feltűnő, hogy az exportengedéllyel rendelkező vállalatok szinte kivétel nélkül államiak vagy az állammal szorosan összefonódottak. Az exportkvótás áruk körének csökkentése azonban nem vezet az export teljes szabadságához, mivel továbbra is működni fog az export-Voest-Alpine Ausztria kohászati iparának jelentős része állami tulajdonú, és annak üzletvitelét az Austrian Industries Technologies holdingba tartozó különféle leányvállalatok végzik. Ilyen leányvállalat a VOEST-Alpine Industrieanlagenbau GmbH (VAI) is, amely eddig linzi székhellyel fogta össze a kohászati berendezések területét. Az Ausztria környezetében és Kelet-Európábán kialakult új gazdasági rendszer arra késztette az illetékeseket, hogy üzletpolitikájukban alkalmazkodjanak a piac új követelményeihez. Ennek megfelelően a jövőben a VAI nem csak központosán egy telephelyről, Linzből iráfiyftja üzleti tevékenységét, hanem négy, újonnan kiépítendő központból. Részekre osztják tehát a világpiacot, új opertatív egységeket alakítanak ki: USA-beli, távol-keleti és dél-afrikai központtal, míg Németországot továbbra is a már fennálló szervezet tartja kézben. Prágában is alakul leányvállalat. Az új elrendezéstől rugalmasabb munkát és a helyi tevékenység erősödését várják. A legfontosabb ágazati feladatokat és a döntő műszaki teljesítményeket továbbra is Linzből kezelik. A VAI 1992-re 7 milliárd schilling értékű megrendelés beérkezéellenőrzés hatékony rendszere (Üzlet, 1992. június 3., 5. oldal). Az új rendszer lehetővé teszi a kivitel döntő hányadának állami, adminisztratív felügyeletét, s ezáltal a valóban független magán külkereskedelmi cégek a partvonalon túlra szorulhatnak. Érdekes mozzanat, hogy e rendszer bevezetése ellen éppen az egyik legilletékesebb, Alekszandr Tyitkin ipari miniszter lépett fel. A reform második szakasza döntő lépésének szánja a kormány a rubel egységes árfolyamának bevezetését 60—80 rubel/dollár árfolyammal (jelenleg a szabadpiacon 120—140 rubel/dollár a kurzus). A dollár belső fizetőeszközként való használatának megtiltásával összhangban a vállalatok exportbevételeik fokozatosan növekvő hányadát lesznek kötelesek eladni az államnak az egységes árfolyamon. Figyelembe véve, hogy a szabadpiacihoz képest a tervezett egységes kurzuson a dollár árfolyama egyharmadával-felével esik, az export hatékonysére számít, az üzemi eredményt 230 millió schillingre tervezik. A volt KGST-országokbeli gazdasági válság ellenére a VAI 1992 első hónapjaiban a rendelések 50 százalékát Kelet-Európából tudta behozni; igaz, ez a volumen nem a régebben megszokott milliárdos tételekből adódott össze, hanem inkább ottani acélművek ki- és átépítéséről szólt, ellenüzleti alapon. Iránból az iszfaháni acélmű 450 millió schilling értékű rendelést adott, nagyobb tervekről tárgyalnak Tajvannal, a Szíriában épülő milliárdos értéket képviselő acélműkombinátra vonatkozó megbízást viszont nem sikerült megszerezni. A VAI kifejlesztette közvetlen redukciós eljárással működő, úgynevezett Corex-berendezésből eddig csak egy példányt készítettek el, s állandóan fejlesztik tovább a rendszert. Rámutatnak arra, hogy új technológiák érvényesüléséhez időre van szükség, és tárgyalnak az ausztráliai Broken Hill és Compack Steel cégekkel, valamint a dél-koreai Posco-csoporttal. Sokat várnak az ugyancsak osztrák fejlesztésű lemezbuga-öntési eljárástól is, főleg a FÁK-térség üzemei részéről. (VWD) sága is jelentősen csökkenni fog. Ezzel szemben számottevően megnő az import jövedelmezősége, s ennek megfelelően csillapíthatatlanná válik a valutaéhség. Számítások szerint a központi banknak a jelenlegi árfolyam mellett is kisebb intervenciókat kell végrehajtania a rubel devalválódásának megakadályozására. Ha fenn kívánják tartani a 80 rubel/dollár árfolyamot, akkor az intervenciós kényszer a többszörösére nő, s a központi bank 450 millió dolláros készlete csupán tíz hétig lesz elegendő az egységes kurzus tervezett szinten tartására. A Nemzetközi Valutaalap által megígért rubelstabilizációs alapot pedig egyelőre nem töltötték fel. Egységes árfolyam Az egységes árfolyam bevezetésével egyidejűleg a kormány azt tervezi, hogy megszünteti az egyes, szociális szempontból jelentős áruk (például a gabona) esetében alkalmazott kedvezményes rubelszorzót. Az intézkedés következtében a tervezett egységes árfolyam is e termékek többszörös drágulását eredményezi: a kenyér kilogrammjának önköltsége meghaladhatja a húsz rubelt, az élelmiszerek jó része 4—6- szorosára drágulna, a könnyűipari vállalatok közel negyven százaléka pedig azonnal csődöt jelenthetne. A szükséges intézkedések tehát körvonalazódnak. Nem világos azonban, mennyiben hoznak valódi változást, és hozzájárulnak-e a rubel tényleges stabilizálódásához. Sok szakértő attól tart, hogy a Valutaalap dollármilliói-milliárdjai ugyanúgy elfogyhatnak egy napon, mint ahogyan minden bizonnyal ez lesz a sorsa a központi bank 450 milliójának is. T. A. Noha az amerikai részvénypiacok a kamatlábak alapján ítélve pillanatnyilag nagyobb lehetőséget kínálnak a világ többi tőzsdéjéhez viszonyítva, egyre több elemző véli úgy, hogy a kamatlábcsökkentés nemsokára átragad más régiókra is — olvasható a Business Weekben. Az ilyen várakozások alapján sok befektető már most kezdi átirányítani tőkéjét az Egyesült Államokból más pénzügyi központokba, jóllehet első pillantásra ez meglehetősen kockázatosnak tűnik. A kamatcsökkentés jól jönne Japánban, ahol az utóbbi idők szigorú monetáris politikája és a gazdasági recesszió már az idei év eddigi szakaszában 22 szá-A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai1 tavaly mintegy 5 százalékkal növelték a mezőgazdaságnak nyújtott támogatást — összességükben 320 milliárd dollárra. A többletszubvenció terhét csaknem teljes egészében az adófizetők viselték, akiknek zsebéből erre a célra átlagosan 10 százalékkal több pénzt húztak ki. A fogyasztók ugyanakkor több országban még jobban is jártak, tekintettel arra, hogy az élelmiszerárak közben csökkentek. Középtávon így továbbra is felesleg várható az agrártermelésben, hacsak radikálisan nem változik az zalékkal küldte lejjebb a Nikkei-indexet. Európa részvénypiacainak ugyancsak, nagy segítség lenne a kamtlábak mérséklése. Piaci szakértők szerint az európai gazdaságok felépülésére vontakozó remények egyre szélesebb teret nyernek, és ez máris felélénkítette valamelyest a részvénypiacokat. Még a maastrichti egyezmény dán elutasítása sem volt képes megváltoztatni azokat az optimista véleményeket, amelyek szerint Európa már elkezdett kilábalni a recesszióból. Az optimizmust alátámaszthatja a térségre jellemző mérsékelt infláció, valamint a profitkilátások és az üzleti légkör javulása. Az Európai Közösség tervei szerint 1993. január OECD-országok agrárpolitikája. Mindössze a tej- és tejtermékexport jelenlegi feleslegét illetően számítanak 1996-ig némi csökkenésre. Az összes közvetlen és közvetett támogatás hatását mérő úgynevezett PSE- (termelőtámogatási egyenérték) mutató az OECD teljes mezőgazdasági termelésének százalékában 1990 óta nem változott, 45 százalék körül alakult. A legnagyobb szintet (49 százalékot) még 1987-ben érte el, majd egy jelentősebb csökkenés után 1990-ben újra megnőtt. Az OECD-országokon belül az Európai Közösség százalékos PSE-mutatója (49 százalék) az elmúlt két évben szintén stabil maradt, ugyanakkor abszolút számokban kifejezve tavaly kissé visszaesett. Az USÁ támogatása viszont mind abszolút, mind relatív értelemben nőtt. 1-től megszűnnek a térségen belüli kereskedelmi korlátozások. Az egységes belső piac következtében a költségek csökkenésére lehet számítani. A vállalati nyereség egyes becslések szerint így akár 15 százalékkal is növekedhet jövőre. A pesszimistább piaci elemzők ezzel szemben azzal érvelnek, hogy nem lehet az európai kamatlábak esésére számítani addig, amíg á Bundes-bank az infláció rémétől tart. Mivel az európai valuták az EMS-en keresztül szorosan kapcsolódnak a német márkához, és így a német monetáris politikához is, a német kamatcsökkentés híján a többiek csak mérsékelt gazdasági növekedéssel számolhatnak. Fiókvállalat Prágában Az egységes valutaárfolyam emeli az élelmiszerárakat Az OECD-országok agrártámogatásának alakulása (milliárd ECU-ben, illetve a termelési érték százalékában) 1979--1988 1987 1988 1989 19902 19913 Ausztrália ECU-ben 1,11 1,03 1,05 1,22 1,32 1,17 százalékban 12 11 10 10 15 15 Ausztria ECU-ben 1,09 1,92 1,89 1,66 2,13 1,12 százalékban 33 48 48 41 50 52 Kanada ECU-ben 4,34 5,75 5,18 4,97 5,59 6,21 százalékban 32 49 42 38 45 45 EK4 ECU-ben ' 39,30 61,96 58,43 54,50 68,00 67,63 százalékban 37 49 46 41 49 49 Finnország ECU-ben 2,31 3,23 3,33 3,84 4,15 3,64 százalékban 58 71 72 69 72 71 Japán ECU-ben 21,91 28,38 33,47 30,78 25,00 25,99 százalékban 65 76 74 70 66 66 Új-Zéland ECU-ben 0,76 0,29 0,20 0,19 0,12 0,10 százalékban 25 14 7 5 5 4 Norvégia ECU-ben 1,70 2,15 2,21 2,26 2,50 2,46 százalékban 71 74 75 73 76 77 Svédország ECU-ben 1,64 2,21 2,09 2,45 2,69 2,16 százalékban 44 57 52 52 61 59 Svájc ECU-ben 2,65 3,85 4,02 3,78 4,19 4,17 százalékban 68 79 78 73 " 80 80 USA ECU-ben 31,87 38,34 31,26 29,21 27,79 28,07 százalékban 28 40 34 28 29 30 OECD összesen ECU-ben 108,67 151,07 140,51 134,32 141,97 143,20 százalékban 37 49 45 40 45 45 1 A párizsi székhelyű OECD 1960. decemberi alapító tagjai voltak: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Kanada. Luxemburg, NSZK, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország és az USA 1964-ben csatlakozott Japán, 1969-ben Finnország, 1971-ben Ausztrália és 1973-ban Új-Zéland. Az EK brüsszeli bizottsága szintén részt vesz az OECD munkájában. 2 Előzetes adatok. 3 Becslések. 4 1990-ben és 1991-ben a volt NDK-val együtt. (Agra-Europe) Európai részvénypiacok Fordul a kocka?
