Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-23 / 146. szám

4 1992. június 23. Szabad ÚJSÁG Az ipar kilátásai Nyugat-Európában Lassúbb rajt az új évtizedbe Kilenc év után tavaly először állt meg a nyugat-európai ipari termelés növekedése. A gazdaságilag négy legfejlettebb ország - Franciaország, Olaszország, Németország és Nagy- Britannia - harminc vizsgált ágazatá­ból tizennégyben volt visszaesés. Az Európai Közösség tizenkét or­szága közül 1991-ben termeléscsök­kentést tapasztaltak Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában. Kis mértékű volt a növekedés Spa­nyolországban, Luxemburgban, mi­közben Németországban, Dániában, Írországban és Hollandiában jelentő­sen megugrott a termelés. Általános­ságban elmondható, hogy nagyobb arányú volt a növekedés azokban az országokban, amelyek közvetlen kap­csolatban állnak a német piaccal és olyan ágazatokban igazán jelentősek, amelyek nincsenek összefüggésben az ipari ciklusokkal (élelmiszeripar, dohány- és gyógyszergyártás). Irigy­lésre egyáltalán nem méltó helyzetbe kerültek ugyanakkor azok a vállalatok, amelyek termékei beruházási jelle­gűek. Bár a nyugati ipar az új évtizedet nem a legszerencsésebben kezdte, gazdasági alapjai még mindig szilár­dabbak, mint a nyolcvanas évek ele­jén. Az ágazatok nagy része számára azonban a stagnáló befektetési-fej­lesztési szakasz, melyet elsősorban a strukturális változások keltettek élet­re, lassúbb rajtot jelent a további évekbe. Idén a világgazdaságban csak mér­sékelt élénkülésre van kilátás. Európa iparában is csak egyes beruházás­­jellegű árucikkek esetében várható kis mértékű javulás, főleg az általános gépiparban, a fémiparban, a vegyipari alaptermelésben. Rosszabb kilátások elé néz az irodatechnika, az élelmi­szeripar, a belkereskedelem és a közszolgáltatások. De az már most bizonyos, bármilyen kicsi lesz is az idei növekedés, a tavalyihoz képest nagynak számit majd Míg ugyanis tavaly a nyugat-európai négyesnél 0,6 százalékos volt az átlagos csökkenés, idén 2,1 százalékos növekedésre van kilátás, s mindössze az építőiparban várható visszaesés. Az ágazati kimutatások csúcsain az idei esztendőre azok az ágazatok van­nak, amelyek tavaly a legmélyebbre zuhantak: az általános gépipar és a fémipar. Ezen ágazatok nagy része ugyanis rendkívüli mértékben függ a külkereskedelemtől, tavaly pedig Németország kivételével mindenütt csökkent a behozatali kereslet. Nem szabad azonban abban bízni, hogy az európai ipar élénkülése már idén teljes gőzzel beindul. Nem jó kilátásokkal kecsegtet ugyanis az erő­sen korlátozott gépkocsiipar, mely rengeteget profitált a rendkívül hosz­­szan tartó, nyolcvanas évekbeli ter­jeszkedésből, melyet a német egyesü­lés csak tovább fokozott. De most már Németország keleti tartományainak autóéhségét is kielégítették, így lega­lább még a jövő esztendőben kitart „visszafogottság“. Csekély növekedésre számíthat­nak idén az élelmiszeriparban, a do­hányiparban, a gyógyszeriparban, de a belkereskedelemben is, melyre rá­nyomja bélyegét a mindenütt növekvő munkanélküliség. A háztartások vá­sárlóereje ennek következtében csök­ken, a fogyasztó bizalmát is aláássa ez a nem kívánatos jelenség. A vas-, az acél- és más fémek gyártása is csak alig-alig növekszik a tavalyihoz képest, mivel a feldolgozóiparban gyenge a kereslet és erősödik a kö­zösségen kívüli európai államok kon­kurencianyomása is. Ami az egyes nyugat-európai ipari óriásokat illeti, a legrosszabb eredmé­nyeket 1991 -ben a brit gazdaság pro­dukálta. Mindössze kilenc ipari ágazat mutatott növekedést; idén csupán há­rom esetben feltételeznek stagnálást vagy visszaesést. Most a növekedés­ben azok az ágazatok járnak az élen, amelyek tavaly a legnagyobb vissza­esést mutatták - 8-12 százalékosat! -, vagyis a gépkocsigyártás, a fémipar és az általános gépipar. Németország rendkívüli ipari dina­mikával büszkélkedhetett tavaly. Idén azonban csak 12 ipari ágazatban ha­ladhatja meg a tavalyi eredményeket. A legnagyobb növekedés itt is a gép­iparban, a vaskohászatban és az acél­gyártásban, valamint a repülőgép­­iparban várható. Franciaország a második legna­gyobb növekedési ütem várományosa idén. A már említett három ágazat legnagyobb arányú növekedési üteme mellett nagyarányú visszaesésre szá­míthat a francia építőipar, mely befe­jezte az Euro Disney park építését, így újabb munka után kell néznie. Az olaszországi fejlődést sok politi­kai kockázat teszi kérdésessé. Sok múlik majd azon, lesz-e mersze a kor­mánynak szembenézni a nagy költ­ségvetési deficittel és át tudja-e ültetni az európai unióhoz való csatlakozást. Az olasz ipari társaságok kilátásai ágazatonként változnak: tizennyolc nagyobb ütemet mutat ki a tavalyinál, tizenkettőben azonban csökken a fej­lődési ütem. Olaszországban fellen­dülésre az általános gépiparban és a gépkocsiiparban számíthatnak. A ta­valyinál rosszabb eredmények várha­tók az elektromos háztartási gépek gyártásában, a nyomdaiparban és a belkereskedelemben. Hogy milyen lesz Európa ipara 1992 után? Már a jövő esztendőben élénkülésnek kellene bekövetkeznie több más ágazatban is. A gépipari termelés reálnövekedésének meg kel­lene közelítenie a 3 százalékos határt. Minden nehézség ellenére az iroda­­technika is a legdinamikusabb és leg­sikeresebb ágazatok közé fog tartozni (4 százalékos várható növekedési ütemmel), mivel mind az Európai Kö­zösség országaiban, mind a kelet­­közép-európai térségben fokozott ke­resletre van kilátás. A fogyasztói kereslet növekedése az elkövetkező nyolc évben jelentősen javítja majd a fogyasztási és közszük­ségleti cikkeket gyártó társaságok gazdasági helyzetét (1-1,5 ponttal lesz magasabb a várható növekedés, mint a korábbi évtizedben volt). A leg­kisebb átlagnövekedés az elkövetke­ző évtizedben a vegyipari alapterme­lésben, a textiliparban, a konfekció­­iparban, a vasgyártásban, a fémgyár­tásban és az acéliparban várható, mi­vel ezekben az ágazatokban erős lesz a versenyképes ipar a közösségen kívüli országokban is. (E. I. S.) A konzervnyitó végnapjai A Quantumhoz nem kell címke A konzervnyitó napjai minden jel szerint meg vannak számlálva. A CMB angol-francia csomagolástechnikai cég, amely a Nagy-Britanniában évente gyártott mintegy 6 milliárd kon­zervdoboznak kb. felét állítja elő, piac­ra dobott egy radikálisan új terméket, amely hosszirányban bordázott külső­vel és füllel nyitható tetővel rendel­kezik. A cég állítása szerint ez a legfonto­sabb fejlemény a konzervcsomago­­lás-technikában azóta, hogy nagyjá­ból 20 évvel ezelőtt feltalálták a két félből összetevődő konzervdobozt. Francisco Serrano, az új terméke­kért felelős marketingmenedzser el­mondta, hogy a CMB már csaknem a szerződéskötésig jutott el egy fo­gyasztási cikkeket gyártó nagyválla­lattal, ezért azt várja, hogy az újfajta konzervdoboz már a nyár végén meg­jelenhet a szupermarketek polcain. A Quantum fantázianevet viselő konzervdoboz megkülönböztető jel­legzetessége a függőlegesen bordá­zott - test. miáltal szilárdabbá válik a szerkezet,"’és így vékonyabb acélle­mezből is előállítható. Valószínűleg többe fog kerülni a hagyományos do­bozoknál, a teljesen leváló húzófüles fedőlap miatt. A vállalat ennek következtében úgy véli, hogy kezdetben csak a drágább termékekhez fogják használni az új konzervdobozt, amelynek lényeges újdonsága, hogy a hosszúkás sík la­pokból összetevődő oldalfelület miatt nem kell külön papírcímke hozzá, mi­vel közvetlenül a fémre is lehet nyom­tatni. Acéllemezből készült konzervdobo­zokat először 180 évvel ezelőtt gyár­tottak a katonaság számára készült élelmiszerek tartósítására. Azokban az időkben a kezdetleges technológia még csupán óránként hat doboz előállítását tette lehetővé; a mai modern gyártóserok azonban már percenként 500 darabot csinálnak. A CMB közölte, hogy az új doboz használatához csak minimális mérték­ben kell módosítani a meglévő gyártó­sorokat. (Financial Times) Németországi képes magazin A profil — és mi Rendkívül találó az elnevezése a tizenhetedik éve magyar nyel­ven is megjelenő németországi képes magazinnak: profil. Csak így, kisbetűsen, profil, vagyis arc­éi. Ugyanis, ez a kiváló minőségű papírra nyomtatott, színes, 42 ol­dalas, havonként megjelenő ké­peslap korábban a nyugati, most már az egész, az egyesített Né­metország oldalnézetből, magyar szemmel látott és látható arcélét mutatja az olvasóknak. A hamburgi Friedrich Reinec­ke Kiadó jelenteti meg, főszer­kesztője Peter Dvofák, magyar szerkesztője dr. Hellenbart Gyu­la, a terjesztési osztály vezetője, Georgine Picone. Kissé talán furcsa, hogy megemlítem a ter­jesztési osztály vezetőjének a ne­vét, de nem véletlenül. Történt ugyanis, mintegy tizen­két éve, hogy meglátogattam, ak­kor Lipcsében (tehát az NDK-ban) élő német barátomat, és nála lát­tam, életemben először, ezt a ké­peslapot, a többi közt. Bizonyára érdeklődéssel olvashattam, mert a barátom megkérdezte: Tetszik? Nagyon, válaszoltam. És bár­mennyire is furcsa, de igaz, a kö­vetkező hónapban valaki bedobta a postaládámba. Boríték és cím­zés nélkül, de a legfrissebb kiadá­sú példányt. És ettől kezdve rendszeresen kézbesítették. Esetenként a cso­magmegőrzőben került a táskám­ba. A szolgálati utak alkalmával szállodai szobám asztalán talál­tam rá. Emlékszem rá jól, hogy Debrecenben az ágyamon volt. Nem tudom, hogy került oda... Később viszont postán és boríték­ban küldték hazai címemre. Né­hány éve szerkesztőségi címemre küldik. Tanúsíthatom - mert tavaly rendeztem sorba, évfolyamonként a nekem küldött példányokat hogy még szocialista értelmezés szerint sem uszított ez a képes­lap más államok, a Szovjetunió, vagy az akkori Csehszlovákia el­len. Egyszerűen csak bemutatta a mindenkori Németország profil­ját. És ami még fontosabb, napja­inkban is ezt cselekszi. Állításomat igazolja, bizonyítja a legutóbbi szám Politika című rovata. Idézem a cikkek, írások címét: A szabad világkereskede­lem akadályai; A csúcstalálkozók kronológiája; Segítség nyugatról; Politikai lexikon; Klaus Töpfer, a környezetvédő; Német segítség a Harmadik világnak. A Gazdaság rovatban olvasha­tó tanulmányok cimei: A vagyon­ügynökség feladatai; Mecklen­­burg-Elópomeránia gazdasági ki­látásai; Kutatómunka a DESY- ben és persze, Németország pro­filját mutatja be a Tájak és embe­rek rovat két igen érdekes riportja is, amelyek címe: Lábadozik a Rajna, illetve Egy keleti és nyu­gati kisváros. Figyelemre érdemes viszont, hogy Kultúra és Magazin című rovatai olyan témákkal foglalkoz­nak, melyek okkal keltenek vissz­hangot bennünk is, mert a felve­tett kérdések nálunk is időszerű­ek. Bizonyításként megint a címe­ket idézem: Miért adakoznak a szponzorok? Egy szabadúszó színház; Hulladékproblémák. Legérdekesebb rovat: Találko­zások • Kapcsolatok • Vissz­hangok. És számomra, a régebbi évekhez viszonyítva, egyre több örömet okozó, hiszen már mi is részesei, szereplői vagyunk. Fényképen, szövegben egyaránt. Ebben a rovatban jelent meg pél­dául a Magyar-német irodalmi műsorok című, három felvétellel illusztrált tudósítás, mely arról számol be, hogy ...... három ki­sebbségi író, a pozsonyi Grendel Lajos, a kolozsvári Szilágyi István s a vajdasági Tolnai Ottó mellett Mándy Iván és Ács Margit vendé­geskedett..Mármint Hamburg­ban, a Literaturhausban, a Katoli­kus Akadémián és az egyetem finnugor tanszékén. HAJDÚ ANDRÁS Csökken az olasz fegyverkivitel A legutóbbi kilenc hónap alatt Olaszország 1 billió 170 milliárd líra értékben exportált fegyvert, tehát jóval kevesebbet, mint ko­rábban. (1985-ben a fegyverex­port 4,5 billió lírát tett ki.) A csök­kenést feltehetőleg az okozza, hogy tavaly márciusban életbe lé­pett az a törvény, melynek értel­mében mindennemű fegyverkivi­telt jóvá kell hagyatni az olasz külügyminisztériummal. A minisz­térium az említett kilenc hónap során 463 exportot hagyott jóvá. A legsikeresebb fegyverexportör az Oto Melara cég volt 97 szállí­tással, öt az Elettronica követte 58, az Augusta 53 és a Gruppo Fiat 30 szállítással. Ami azonban az export értékét illeti, ott a Fiat vezet 315 milliárd lírával, őt az Alenia követi, mely az Aeritalia és a Selenia cégek fúziójával jött lét­re, s 278 milliárd líra értékben vitt ki fegyvert az országból. Az olasz hadiipar legkereset­tebb termékei a G-222-es teher­szállító repülőgépek, amelyek az Aleniának 105 milliárdos nyeresé­get hoztak. A legtöbbet az USA- ba szállítottak belőle, de egyet Csehszlovákia is vásárolt. Belgi­um az Augustától vett helikoptere­ket 151 milliárd líra értékben, de nagy volt a kereslet az Oto Melara cég 76/62-es haditengerészeti ágyúi iránt is. (HN) Oroszországban billiós bankjegyek? Oroszországban a harmadik negyedévben 800 milliárd -1 billi­­árd értékű bankjegyet kell ki­nyomni, miközben a bankjegyki­bocsátás az első negyedévben csak 127 milliárd rubel értékű volt, jelentette be az orosz központi bank egyik elöljárója. Barcsuk pénzügyminiszter beismerte, hogy a kormány tévedett, amikor megsaccolta a várható inflációt a kőolaj- és földgáz-áremelést kö­vetően. Az árrobbanás ugyanis jóval nagyobb lett a vártnál. A mi­niszter egyedüli megoldásnak a bérbefagyasztást tartja, mivel a rubelkibocsátás megduplázása az elmúlt öt hónap alatt nem mér­sékelte a katasztrofális készpénz­hiányt, melyet az infláció okozott. Oroszországban éppen az infláci­ót tartják a szociális béke egyik legnagyobb veszélyeztetőjének, mivel június elsején az állam már 150 milliárd rubellel tartozott ál­lampolgárainak. Jegor Gajdar mi­niszterelnök bejelentette, az or­szág vezetése aranypénzek vere­­tésén gondolkozik, hogy részben mérsékeljék a készpénzhiányt. Fellendülésre várva

Next

/
Thumbnails
Contents